Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
(2) 47. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1514. November 22. Használjunk hadisegély postabélyeget! A moziról. i. A mozi a háborúban. Sokan vannak a közönség körében abban a téves hitben, hogy a mostani világháborúról a filmgyárak által kiküldött riporterek a felvételek között csataképeket is közölhetnek E hit nagyon téves. Mert dacára annak, hogy az illető riporter minden ily kísérletnél halálveszedelemnek tenné ki magát, felvételeket a közvetlen háborúról még sem tudna készíteni A mai hadviselésnek egyes formáit csak rajzok után lehet bemutatni, amelyek készülhetnek ugyan szemlélet alapján is, de ilyenkor az illető rajzolónak vagy közvetlenül részt kell abban vennie és csak a csata lefolyása után örökíteni meg annak epizódjait, vagy pedig távolabb állván a csatahelytől, veti papírra az általa látottakat. A kép azonban igy sem lesz tökéletes, mert mindkét esetben több benne az impresszió, mint a valóság. Egy csatának leginkább a rohamait szokták megrajzolni, amennyiben más részletei aligha bírnak annyi érdekességgel, mint egy-egy lovassági, vagy gyalogsági roham az ellenséges lövészárok, esetleg gépfegyver-üteg, vagy valamely erőd stb. ellen. Ezeket pedig fényképpel megörökíteni teljesen lehetetlen. Mert ha volna is olyan elszánt egyén, ki kellő távolságból lefényképezne egy ilyen epizódot, nincs meg hozzá a kellő alkalma. Mert nincs a világon az a hadvezetö, aki egy ilyennek a megtörténtéről pontos idő- értesitést adna, tekintve, hogy akarata sincs hozzá, sokszor meg ő maga sem tudja. Már most a riporter csak a könnyebben megközelíthető esélyeket örökítheti meg mozgófényképen a közvetlen háborúból. Ilyenek a gyalogság elhelyezkedése a lövészárokban, ha ez nem offenzív harcoknál történik és a csapat részére ezt előre elkészítették, a mozsarak elhelyezése és kilövései ostromoknál, ha ezt a hadvezetőség megengedi, ami azonban csak a legritkább esetben történik. Nagyitó üveggel ellátott lemezen azonban a lövegek felrobbanását és hatását is le lehet fényképezni, ha a kilövés nem túl nagy távolságról történt, vagy valami természeti akadály nem állja útját. Általában véve azt lehet mondani, hogy az aktiv háborúról — ahol az ágyuk ijesztgetik az embert bömbölő hangversenyükkel és küldözgetik egymásnak a piros tojásokat, vagy a géppuskák kattogásai sejtetnek valami nagy nagy madarat, mely szárnyát csattogtatva repül fejünk fölött, ránk tátogatva mindent elnyelő pokol- torkát — fényképfelvételt csinálni nem lehet, mert vagy a hadvezetőség nem engedi meg, ami a legtöbb estben a főok, vagy pedig ha az ellenfél bármely részen az ilyesmit észreveszi, egy jól irányzott és nagy passzióval ki lőtt ágyulövés beadja a trul-ultimót a gépnek is, meg a kezelőjének is. Hogy mégis mit lehet a háborúról fényképek által megörökiteni? Semmit. Ha azt halljuk, hogy valamelyik moziban — majd a háború után csak, mert addig a hadvezetőség aligha fogja megengedni — háborús képeket közölnek, közvetlen helyszíni felvételek alapján, hát akkor kacagjunk egy nagyot, mert ez éppen úgy fog kijönni, mint mikor béke időben egyik elkeseredett ellenzéki újság azt irta, hogy ha a parlamentről lehetne felvételeket eszközölni, ilyen címeket adnának a képeknek: Tisza István miniszterelnök (komikus), vagy Farkas Pali történelmet ir (dráma), stb. Ha pedig annyira komoly a t. nyájas olvasó, hogy nem szereti az efféle befütött kályhát hidegen, hát akkor gondoljon a t. olvasó valamelyik képes folyóiratban látott képekre, amelyen az egyik kép a vágtató tűzoltókat mutatja a gőzfecskendővel, a másik kép pedig a tűz pusztításait mutatja az eloltás után, a harmadik kép pedig a tűznél szerencsétlenül jártakat tárja elénk halva vagy betegeken, mig az utánuk jövő negyedik kép már valamelyik hires színpadi csillag kedves profilját szemlélteti velünk, ki most óriási sikereket arat Amerikában, mig magáról az égő tűzről hallgat mint a sir, mert vagy azért nem készített róla felvételt, mert nem volt annak keletkezésére elkészülve (amit legkönnyebben elhiszek), vagy pedig a sürü füstnél egyebet úgy sem tudott volna megörökiteni (ezt tessék elhinni, mert ez a háborúban is sokszor akadályozza a kilátást, vagyis az abba belátást), vagy pedig nem lett megengedve a kellő közelségbe menés (amit szintén én hiszek el, de kivált oly esetben, ha az égő házban vagy mellette robbanó anyag van felhalmozva, már pedig a háborúban sok ilyen anyag van, amikhez nem is kell közel menni, tekintve hogy bennök is nagy az akarat az emberrel közelebbi ismeretséget kötni). Ha mégis látunk csataképet is, gondoljunk a Titanic katasztrófájára, amit szintén láttunk a mozivásznon, persze a szerencsétlenség jelenetét színészek játszók, vagy ha nem akar az olvasó ily rémes jelenetekre gondolni, hát akkor gondoljon arra, hogy az a furfangos egyén, ki azt a jelenetet felvette, most boldogabb mint mi, mert ha mi vágtuk volna zsebre annak a felvételnek az árát, most jegyeznénk a hadi kölcsönből tízezer koronát. Azért a háborús aktuális képek is igen érdekesek, amennyiben mégis csak a háboiuval vannak összefüggésben és rendesen annak következményeit szemléltetik. B—e K—n. rmST Ne vegyünk többé' kangol szövetet!-^^ Katona-temetés. Csatatér . . . hóvihar ... a föld szive dobban, Zúgó felhőcsata reszket át az égen; Csillagfény se gyullad, bús temető árnya Vonaglik a földön, véresen, sötéten . . . Temetnek odalent . . . Nem zokog az ének. Koporsó sem látszik, szemfedő se rebben. Vérfoltos trikolor gyűrött, tépett fodra Öleli a holtat fájón . . . szárnyszegetten. Temetnek odalent . . . Hosszú, sötét sorban Viszik a holttestet végig a táborban ; Nem rebben egy jaj sem: az orosz nem alszik ! Elvonul a menet ... a léptük se hallszik. Messze a hegyek közt ágyú torka robban. Megállnak a sírnál . . . Némán, térdreesve . . . Szórják a bus hantot a kihűlő testre . . . Nyugszik már a honvéd. S fent a bércek ormán Egrezgető jajjal, felzokog az orkán . . . Benne zug a honvéd viszanéző lelke: Bajtársak, magvarok, előre, előre! Törökfalusi Pap Zsigmond. Katonái szomorúan, gyámoltalanul állották körül. Már reggel óta szánakoztak rajta, mert látták mily emberfeletti erővel küzd bágyadtsága ellen ; egyik-másik megkockáztatott egy pár szerény kérdést, ügyefogyott tanácsot s féltve őrzött drága kulacs vizét mind felajánlotta, de mindannyian rideg, elutasító feleletet kaptak. A tiszt nem hitte, hogy akaratán, erkölcsi erején a gyengeség győzedelmeskedhessék. De megtudta ő is, tudták emberei is, hogy nekik déli 12 órára okvetlen le kell érni a bojistei táborba. így szól a szigorú, alkuvást nem ismerő katonai parancs. Jó ideig tétováztak a katonák az önkívületben fekvő tiszt körül. Nagy sokára egyik-másik biztatni kezdte a tiszti legényt, hogy költse fel, hátha magához tér. Bizony az a legénye biztatására se tért magához. Eleinte gyöngéden érintgette, majd mind erősebben és ijedtebben kezdte rázni. Forró volt a teste, égett az arca s kicserepesedtek ajkai. Ismerték a katonák ezt az állapotot s féltek tőle. Utolérte a hadnagyot a kutyabetegség. Ily körülmények közt istenkisértés lett volna megpróbálni levinni a völgybe, az ut oly meredek, oly veszedelmes, hogy még a magányos ember is csak a legnagyobb óvatossággal haladhat rajta előre. Mit volt mit tenni ? Hosszas tanakodás után abban egyeztek meg, hogy elhelyezik a kulában, mellette hagyják a tisztilegényét, meg egy fegyveres katonát s lent a táborban jelentést tesznek az esetről. Ha ott Mostárra táviratoznak, teherhordó öszvérekkel abból az irányból meg lehet kisérteni elszállítását. Óvatosan, bakakezektől telhető gyöngédséggel fölemelték s lábujjhegyeu, hogy ne zökkentsék, bevitték a kulába. Mi is az a kula ? Elszórtan fekvő, háznak csúfolt emberi lak, melynél gyakorta még a hód is különbet épit. A kula lakóház, korcsma, kávéház, vendégfogadó, tyúkól, tehén- és lóistálló, kecskeakol egy fedél alatt. Falai fából, gerendákból épitvék, sárral vannak kitömve a közök s a normális azaz az^álta- lános szegénységi viszonyoknak megfelelően két részből, két szobából vagy mi a csodából állanak, A belépőben vannak a baromfiak, kecskék, szarvas- marhák fedél alá hozva, mig az abból nyíló belső szobában a család lakik. Kémény, ablak ismeretlen. A lakószoba közepén hamu alatt örökké pislog a parázs s ha gyér táplálékot kap, a füst a deszkákkal betámasztott parányi ablak nyílásokon, vagy a tetőzet rőzséi közt tódul ki a szabadba. Ilyenkor úgy néz ki a kula, mintha minden pillanatban lángot akarna vetni. A füst télen csak gyéren tódul ki belőle, mert ami nyílás van rajta, azt rongyok s daróc- darabokkal eltömik, nehogy kitóduljon a drága meleg, meg a jarac- (kecske-) húst száritó füst. Ilyen szegényes volt a kula, hová beszállították a hadnagyot. Öt-hat baka is lekapta válI 1 E SS S3 s 1 i •ss fii A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ, gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu -------------—— uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. ------------------------— Ár j egyzóket kívánatra küld a BIKSZÁDI iiyíM iíazjalósáia. ▼v ▼▼ V V ■■ Kapható mindenhol, bb :s SS & SS SS. SS SS SS SS SS SS SS SS SS Hí M iillan liltatizziilll a fraoela SÉpet ellen!!
