Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-22 / 47. szám
1914. November 22, Hazafias kötelesség; a hadi kölcsön jegyzése. Hétfő az utolsó jegyzési nap. Heti krónika. Ez is ritka vásár nálunk, mikor vevő van elég és nincs portéka. Körü'ibe'ől ilyenformán állottunk a hét első felében lezajlott őszi vásárral Voit elég jó idő, talán még kedv is, legalább vásárlási kedv az volt, da áru mennél kevesebb. Az ordiinokok közűi — szerintem —az első dijat az nyerte el, aki fáradhatatlan odaadással ezt kiabálta: — Petár 7 kr, a menyasszonya is 7 kr! Éí valami gummifonálon ugráló majmokat lóbált a nagy semmiben, általános derültség közölt. A hüvelyes vélemények ára szörnyen foment, azért elhatároztam, hogy vaiami olcsóbbat veszek s így jutottam egy uj naptárhoz 40 filléré rr, amelyből már most legalább tudom, hogy milyen lesz a jövő esztendő. Pesteken kezdődik és pénteken végződik (Urarefia! mit lehet várni egy ilyen esztendőtől) Nem szökik, csak 365 napja lesz, tehát nem vidám, nem ugrálós esztendő. Napfogyatkozás nern iáihsíó, holdfogyatkozás nincs. A farsang hat hét, (most bizony, akár három hét. is elég leit volna annak a sok mulatságon Sí, amit rendezni szándékoznak.) Husvéí ápr. 4 éo, pünköst május 23-án lesz, Márc. 15-ike hétfőre, október 6-ika szerdára. István király péntekre, karácson szombatra esik. Hogy mit jövendői a kalendárium, azt nem mondom el, nem hiszek többé sohse a száz- esztendős jövendőmondónak, hiszen az idén is annyi szépet és jót jósolt nekünk 1914-ről s ime, lett belőle egy szörnyű világháború. Sokféleképpen érezzük mi is nagybányaiak a háború hatását, noha távol vagyunk a harc- | térről Egyik legújabb szimptoma az, hogy nem ! lehet dohányt kapni. A dohányzó urak futkos- j nak egyik boltból a másikba. Nem kell már kir, j purzicsán, herczegovinai, elég a 22-ős, 16 os, sőt I már a 4 krajcáros bakadohány is jó volna, ha j volna. Akad olyan ur, aki cigariilost vág föl s ; abból sodor cigarettát. Más ur Felsőbányára j utazott s ott vásárolta be tegnap trafik-szükség- ! letét. Dohányinség uralkodik nálunk az egész I vonaton, min! annak idején Przemyslben. Iáról bornyuját, hogy leakassza róla köpenyegét takarónak, derékaljoak, párnának beteg tisztje aiá. Tudta, hogy áldozatkészsége miatt pár é3zakán át dideregni fog a táborban, de a magyar baka araayszive, veleszületett bajtársias érzete ilyenkor nem ismer határt. Amint a belső szoba nagyjába tisztára hozott hátsószegletében elkészítették a nyughelyét, az ajtó mellett kuporgó nőalakot pillantott meg. Közönnyel, keleties megnyugvással nézte, mint tesznek-vesznek, sürgölődnek a katonák az ö otthonában. Egyik-másik baka felé legyeskedott, abba belé karmolt, mint a vadmacska. A törődött, fáradt emberek békén hagyták, nem igyekeztek megszelídíteni Mindent gyorsan eligazítottak a házban, siettek aztán kitűzött céljok felé. A fehér sziklákon sütkérező nap már rég túl volt a delelőn, mikor az elhagyott kulábau pár pillanatra magához tért a fiatal tiszt. Amint nehéz szempilláit felnyitotta s bágyadt szemeivel körül tekintett, hirteleo összerezzent. Úgy érezte, mintha balkezét forró vízben tartaná, minek hevétől jélesó melegség áradul szive felé. Sötét, koromfekete, pajkos szempár villogott össze tekintetével A vadmacska, a ku'ia baja- dórja ösztönszerü részvéttel vegyes kíváncsisággal mellé kuporodott s a Bóra és perzselő nap hevétől barnított kis kezei közt kéjes csudálattal morzsolgatta a tiszt fehér kezét. De én csak kecaglam az egészet. Jól tudtam előre s mikor a demarche megjelent, az én paraszt eszemmel rögtön lemondtam a szivaro- zásrói, miattam akár minden trafikot be lehet zárni most. Engem nem bosszant, nem érdekel. És abból, amit igy megtakarítottam, most hsdikölcsönt jegyezhetek. Lám, milyen jó egy csapásra két legyet ütni, Hej! ha az ember azt most mind jegyezhetné, amit 30 év alatt elfüstölt. No, de sebaj, azzal is hasznot csináltunk az államnak. A mai nagybányai helyzetben mindenki »nem dohányzóivá válik, ha még csak három napig igy tart az állapot. Talán azért is van ez, hogy inkább jegyezzenek az urak hadikölcsönt. Meglehet, de a dohányos ember azt mondja, hogy finom illatú szivarfüst mellett még az állampapírok jegyzése is jobban esik, könnyebben megy. És hogy kinek van igaza, azt ily háborús időben nem meri vitatni a krónikás. Kinevezés, A hadügyminiszter Veres Jószef honvéd lüzér hadnagyot, Veres József helybeli kir. bányatanácsos fiái, főhadaagygyá és üteg- parancsnokká nevezte ki. Hirnen hir. Dr. Móricz Miklós kassai keresk. és iparkamarai s. titkár e hó 15-én tartott esküvőjét dr. Miskoiczy Sándor ügyvéd kedves leányával: Erzsikével Pap Márton felsőbányái főszárnvevő és dr. Homola László ügyvéd, h. közjegyző voltak a násznagyok. Az ifjú párt a háznál Soltész Elemér ref. lelkész áldotta meg. Belügyminiszteri látogatás. Sándor János belügyminiszter e hó 12-én Dést meglátogatta Volt a kórházakban, látogatást tett a megyeházán, megvizsgálta a közegészségügyi, had- segélyeznsi állapotokat s a tapasztaltak fölött megelégedésének adott kifejezést. Bethlen Balázs gróf besztercze-naszódi főispán ünnepélyes beigtátása nov. 19 én volt Beszterczén. Jótékonyság. Dr. Mihályi Tivadar egy millióra becsült birtokát Szolnokdoboka, Mára- maros, Szilágy és Szatmármegyék román népének közművelődési és közgazdasági céljaira hagyományozta végrendeletben Mig ő él és a felesége, addig a haszonélvezet övé! Vasgyürük öt koronáért, kaph -Ifik D *.mohos Fcrer.-enéi.á', dr. M tkray Mih.;'ynena! Vármegyei rendes közgyűlés lesz Csaba Adorján főispán elnöklése mellett november 26 án d. e. 10 órakor, melyen az alispán jelen tűse, hadikölcsön jegyzése a vármegye részéről, _NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE _ 47. szám. (3) 1915. évi előirányzat, pt közig. biz. tag válasz- 1 tása, igazoló, állandó bíráló választmány meg- | alakítása, pótadók megszavazása lesznek napi- ! renden. Nagybánya határozta hordójelző hiva- | tál szervezése iránt Nagybánya 1915 évi kórházi költségvetése, Felsőbánya 1913. évi zárószámadása szintén tárgyalás alá kerülnek. A sebesültek száma városunkban és a környékbeli községekben napról napra apad. Je lenleg a Vöröskereszt kórházban már csak 7 sebesült kap ellátást. A maga lakásán tartózkodik s kötözésre a Vöröskereszt kórházba jár be: 23 A dr Herczinger Ferenc főorvos kötözését pedig 21 sebesült vitéz veszi igénybe. így tehát mindössze 51 sehesült tartózkodik Nagybányán és környékén. A vörös- j kereszt kórházban eleinte nagy számmal vol- I tak sebesüítjeink, úgy hogy létszámuk a 60 at, I sőt 70 et is elérte. Ma azonban csak 7 sebesült ! a Polgári iskola lakója s igy igen üdvös dolog I volna az, ha a Vöiöskeresst kórházat áthelyez- | nék a Gazdasági iskolába, amennyiben akkor a Polgári iskolában, a felsőbányái-utcai s a Kossuíh-utcai iskolában is rendes mederben | folyhatna a tanítás és csak a gazdasági iskola j szünetelne, amit mi bátran nélkülözhetünk, mivel a tanítványok nagyrésze (majd mind 15 — 16 éves) a bevonult munkaerőket pótolhatná. A gazd. iskolában elhelyezendő sebesültek koszttal való ellátását, valamelyik szomszédos polgárház nagyon szívesen váüalqá. így tehát az az érv, mimha az iskolához az ételeket a felsőbányai-utcából kellene hordani, teljesen elesik. Itt említjük meg azt is, hogy a j sebesültek részére uiabban Székely Mihályné | Incze Róza 5 K-t, Magyar Zsigmond fogorvos | pedig 4 doboz cigarettát adományozott Ez ! utóbbi most, mikor nem lehet kapni az egész | városon dohányt, igazán fejedelmi ajándék. A hads8gélyző javára újabban adakoztak ; , Égly Mihály, Fuchs Benjámin 5—5 K novera I beire s Mladeiovszky Lajos okt. novemberre 20 koronát. I • Qfv&siksg eféniva e /ég&ős2@rve>k &ttrrtj9rtfí(Rffíü atstfb&ttgtedése tsff&tt, tüdőbetegségek, gége-hurut, k szmn árlswu t, IIéllsa, i| A mint szemei a mozdulatlanul fekvő tiszt szemeivel találkoztak, ijedten eldobta a fehér kezet s arcát a melléje sündörköző hófehér bárány bundájába temette el. Átölelte a kezes bárány nyakát s ez buksi fejét a lány barnapiros arcához szorította. Az ismeretlen fekvő emberre pedig rábégetett. Bámulata tárgyának mozdulatlanságán elbizakodva a bárányt közelebb húzódott, előbb meg- szagulta, majd piros nyelvecskéjével megnyalo- gatta a titzt arczát. A leány hirtelen visszarántotta a tolakodó jószágot A tiszt bágyadtan mosolygott, kezeit kinyújtotta s erőtlen ujjaival az állat selymes bundájába markolt — Ugy-e, te vagy a Sztanka, a vadmacska? kérdé halkan a néma leánytól. — Sztanka! felelt ez szemlesütve, dacosan bökve a szót. — Add ide a bárányodat; ez nekem oly jól esne! ? — Nem adom: — riadt fel a leány s az ajtó felé futva dünnyögő dédeigettéssel hívta maga után a kis jószágot. A bárány szeszélye úgy hozta magával, hogy ügyet se vetett a dédelgető hivogatásra. Oda feküdt a tiszt mellé s nagy mandola szemeivel pislogott a guggoló lány felé. A tiszt is arra pislogott, mialatt simogatta a bárány bársonyos szőrét. A leány ingerült lett, felugrott becsapta maga mögött az ajtót s kiállott a ház elé, hol a két fáradt baka szundikált. Ezeket is megnézte lassaD, óvatosan, settenkedő pislantással s összehasonlítást tett köztük és a bent fekvő beteg közt. A hegyek vad, rakoncátlan, vérbosszút lihegő népének vére csörgedezett ereiben, gyűlölte a törököt, a svábot s minden idegent, ki elhagyatott hegyeik közé furakodott idegen erkölcseivel, adójával, fináncaival, zsandárjaival, katonáival. Ünnepet nem ismert mást, mint a guzslicás napokat, mikor a vándor dalnok megjelent köztük s guzslícájának kopott húrjait megpengetve dalolt a régi dicsőségről, a régi harámbasákról, kik szabadon éltek, haltak s pusztították könyörtelenül a törököt s minden más idegent, kik szabadságukra jöttek békót rakni. Sirni szeretett volna, hogy e gyűlölt idegenek meg kedveuc jószágát is elhódították tőle, hogy fehér báránykája hivogatására a fehérkezü, piros arcú tiszthez húzódott. Vére felbuzdult s a dac, az egyetlen szóban kifejezhető makacs ellentállás tódult ajkaira: »Jok!« — (nem!) Visszament a kulába, hogy báráuykáját felragadja a tehetetlen tiszt mellől s elfusson vele a sziklák megközelithetlen rejtekeibe. A tiszt újra elaludt s a hűtlen kis bárány mellé simulva halkan elébe duruzsolt belépő asz- szonykájának. A csend, az elhagyatot férfi látása, kinek rég ismerős arca eddig érintetlen húrokat pendített meg szivében, megdöbbentette, megállásra kényszeritette.
