Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-01 / 44. szám

I NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE tvti.n ide isr vasár­Q J f n ck. Kir. Ug Előfizetési áruk : Egész évre 8 K. Félévre -f K. Negyedévre 2 K. —­... =r— Egyes szám 20 fillér. — ■ •= Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ tAüSTOS. jLtal : m alatt. r\ 18: = = LEGÚJABB = cim alatt hivatalos sürgönyeit!k a ■■ negyedik oldalon olvashatók. ■■ Halottak napján. Sárguló lombok utolsó levélfoszlányai hullanak a hidegülő földre. Emlékezzünk meg az elmúlásról, emlékezzünk a halálról. A temetők nem lesznek ugyan most olyan pompásak mint máskor, a háborús mozgalom helyesebb mederbe terelte a kegyeletes lelkek áldozatkészségét, ám azért a sirokat föl fogják keresni, azért csak jut egy-egy virágszál itthon nyugvó haldiá­inknak. De hát az idegenben elhalt derék ifjú katonáknak jut-é egy köny, egy röpke gon­dolat, fájó sóhaj, a szívnek egy őszinte fohásza ? Mennyi hálával, mennyi köszönettel tartozunk mi azoknak, akik a harctér ki­mondhatatlan sanyaruságai, nélkülözései, ' szenvedései között fegyverrel kezekben útját állják az ellenségnek, megvédik a hazát és benne minket. Örök hálával azoknak, akik ott estek el a harc mezején, ott folyt ki az ifjúi vér a szivükből, akik ezeren és ezeren ott nyugosznak idegen országnak földjében. A nagy halmok és kis keresztek alatt magyar fiuk pihennek Oroszország, Len­gyelhon, Franciaország, Belgium, Szerbia, Bosznia rögeitől fedve. Ó, jusson eszébe ma mindenkinek, hogy nekünk nemcsak itthonn vannak halottaink, de vannak, talán még többen, ott messze északon, délen, nyugaton és keleten. Jusson eszünkbe s foglaljuk hő imánkba az élő, a meghalt vitézeket és nemcsak a temetőket, de az egész édes hazát. A nemzet egységes buzgó fohásza föl- száll az égbe, az igazság, a békesség Urá­hoz, Istenéhez, aki a halálban is megvigasz­tal minket s aki teremt a halálból is életet, a harcból békét, aki az igazakat diadalra vezérli. Önála van az örök élet, térjünk őhozzá e gyászos napokban! A kereskedelmi és iparkamara a háborw hatása alatt. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara októberi közgyűlésének egyik szép és megható mozzanata volt, mikor Szentkirályi Tivadar elnök a gyűlést megnyitva a következő beszédet tartotta: A po’itikai fanatizmus gonosztetfe, mely a trónörökösnek, néhai fenséges Ferenc/. Ferdinánd főherczegnek és hozzásimuló hitvesének életét Sarajevóban kioltotta, robbantó szikrájával lángba borította a nemzeti gyülölségekke! telitett Euró­pát, sőt az egész világot s most az emberiség történelmében példa nélkül álló, mérhetetlen nagy­ságú világháború folyik, melynek, mint kettős ha énünkkel hatása alatt Je szuronyok hegyén, nemzeti inak minden életre­való hajtása a harcok mezején ; kultúránk, gaz­daságunk, ezeréves múltúnk mind a viiágzivatar forgószelében, a hadiszerencse szekerének küllő­jéhez akasztva. S mi a rettenetes küzdelem végét azzal a nyugalommal és bizó hittel várjuk, ami megpró­báltatások idején az igazaknak és erőseknek adatik. Nekünk győznünk ke!!, mert igazunk van s mert élnünk kell és győzni fogunk és élni fogunk, mert összevetve bajtársi vállunkat a testvér-ér­dekű germán-óriással, akkora életerőt képvise­lünk, amekkorának kioltására, vállra fektetésére a világ másik részének gyülölséglől és irigységtől összetolongott babiloni sokasága gyenge. Mi egy uj élet, egy uj fejlődés feltámadási harcát vívjuk, a második honfoglalást, mely eggyé teszi a magyar határok félköre alatt ezer év óta együttélő népeket s mely a szabadság, gaz­dagság és békesség áldásaiban pihenteti meg azok utódait, kik a nagy harezot most vívják s azo- kéf, akik lélekben és szívben amazokkal van­nak. Mi, akiknek sorsunk rendeléséből azon sze­rep jutott, hogy a munkás, csendes otthon tűz­helyeit melengessük, a távollevők földjeit mivel- gessük, fúró-faragó eszközeit törölgessük, kalmár­helyeik áruit rakosgassuk, mig majd szelíd tűz­helyeik melegéhez ők is visszatérnek, mi, akik egy darab országterületről, melyet a háború tüze perzsel, vasa horzsol, itt összegyülekeztünk köte­lességparancsolta békés munkálkodásra, kell, hogy e pillanatban s ezen a helyen bevezetőleg el­mondjuk, kell, hogy megállapítsuk és megörökít­sük, hogy e rendkívüli időben tartott rendes gyűlésünkön hazafias együttérzésünk első gon­dolatunk hozzájuk szállt el, kik most északon és délen a világ legigazságosabb s legfenségesebb A lengyelek nemzeti hadserege. Dr. Nyáry Albert báró. Ha előbb nem is, a mostani orosz invázió alkalmával minden újságolvasó magyar megismer­kedett a lengyel lövészitjak hősi seregével. Mára- marosban ók voltak halálmegvetó társaink a be- töró orosz elleni harcainkban s nekik köszönhet­jük az elkápráztatóan gyors sikert. Sajátságos véletlene a sorsnak, hogy 1849-ben szintén len­gyel önkéntesek fogták fel a határainkon áttört muszkák első rohamait, tábornokuk vezérlete alatt. Nem lesz érdektelen közelebbről megismer­kednünk a lengyelek nemzeti hadseregével. 1908-ban az első balkáni krízis alkalmával nehány Galíciában élő orosz-lengyel emigránsnak eszébe jutott, hogy jó volna lengyelekből minden eshetőségre egy olyan sereget szervezni, amely egy orosz elleni háborúban, mint azonnal műkő désbe lépő felkelő-sereg, hadba vonulhasson. Az eszme jó volt, de nehezen volt kivihető. A sere­get csak Galíciában lehetett toborozni, mert sem Németország, sem Oroszország részéről nem le­hetett arra gondolni, kogy a verbuválásra enge­délyt adjon. Galíciában pedig a katonának való lengyel elem amúgy is a közös hadseregben szol­gált. Nem volt hát más megoldás, mint az, hogy a sereg magvát azokból a lengyel katona- szökevényekből alakítsák meg, akik Oroszország­ból deserdáltak a sorozások alkalmával. így alakult meg a »Polnisches Freischütz Korps.« A kezdet nehézségei után gyors léptekkel haladt előre az intézmény. A hatóságok jóindulatú hall­gatással nézték a hazafiak agitációit, mert az volt az elterjedt vélemény, hogy az eszme külö­nösen kedves Ferenc Ferdinándnak, Lehet, hogy a boldogult trónörökös csakugyan jóindulattal viselkedett a lengyel szabadlövészek iránt, de közelebbi összeköttetés közte és a hazafias lengyel mozgalom között tulajdonképpen sohasem volt. Természetes azonban, hogy a szabadlövészek nem igyekeztek ezt a legendát szétfoszlatni, amely különös legendát és nimbuszt kölcsönzött nekik. Rövidesen a kedvező körülmények között annyira megerősödött az intézmény, hogy mű­ködési terét Orosz-Lengyelország területére is megkísérelhette áttenni, természetesen csak titok­ban, mert hisz szabadságával és életével játszott minden lengyel Oroszországban, akit ilyen kon­spiráción rajta kaptak volna. Az agitálás szépen folyt a Kongressusi Lengyelországban s bízni lehetett benne, hogy egy orosz háború egy szervezett forradalmi lengyel sereget fog találni mindjárt az első nap, ami stratégiailag rendkívüli fontos lehet. Ekkorra már a »Freishiitz Korps« serege egészen átalakult. Azoknak az ifjaknak tartozá­sára fektette a fösulyt, akik katonakötelezettsé­gük ellőtt állanak s a lengyel ifjúság olyan lel­kesedéssel állott a zászlók alá, hogy a Jung- schützök tzredei bármely percben készek voltak a hadba vonulásra Pilsudski József volt a főkoman- dánsuk és szervezőjük s az ő érdeme, hogy a pol­gári intézmény később a hadvezetőség részéről is feltétlen elismerésben részesült. Közadakozásból gyűlt pénzen ellátták magukat lassanként min­dennel, ami egy harcba készülő seregnek szük­séges. Szereztek lovakat a járőrök részére, bicik­liket a hírszolgálatra, sőt néhány automobilt is. Fegyvereik azonban, sajnos, csak a kimustrált Werndlekból kerültek ki. A lövész szervezettel egyidöben Galíciában más katonailag alakított ifjúsági intézmények is voltak, ezek között mint a legfontosabb a »Sokol« nevű tornaegyesület. Mikor a trónörökös tragé­diája után a krízis kitörőben volt, a lengyel haza­fiak sok tanácskozás után a pártok között levő ellentéteket eloszlatván, kimondották azt is, hogy a válságos időre való tekintettel most minden ifjúsági egyesületnek tömörülni és közös vezetés alá kerülni kell. A »SokoL alapon létrejött csa­patokat most már csak búr kalapjuk különböztetik meg a légióban Bár a háború gyors kitörése megakasztotta a szervezés munkáját, néhány hét alatt milliókat adtak össze a lengyelek, hogy a lengyel nemzeti hadsereg első ezredei megalakulhassanak. A lengyel lövész-ifjak első hírét akkor kapta szárnyra a hir, mikor Mieshow mellett az éj leple alatt megtámadtak ezren egy kozák regi­mentet s azt nagyrészben megsemmisítették. Aztán mintha misem történt volna, mentek tovább Jedrzejov alá s egy uj dicsőség után a kielci csatába Ki tudja, hol áll meg a derék ezer fiú, ha ekkorra teljesen ki nem fogy az összes hadi készletük. " Fortes fortuna adjuvat s a legfelsőb Had­úrnak parancsa páratlan kedves módon nyilvánult meg a lengyel ifjak seregével szemben, Tanúsított T

Next

/
Thumbnails
Contents