Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

(4) 42. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE .1914. Október 18. ebben rejlik stratégiai fontosságának nagy része. — A város kissé unalmas, valódi katonaváros. Csak két régi dómja és zsinagógája ad neki egyéni szint és patinát. Lakóinak száma ötvenháromezer, ezek több­nyire lengyel eredetűek, de laknak benne rutének és zsidók is- A lengyelség túlnyomó arányát a város két szobra mutatja, amely a lengyel nemzeti hősöket dicsőíti: Szobieszky Jánost, a török- és tatárverő fejedelmet és Mickievicz Ádámot, a költőt. Przemysl élénk kereskedő város. Főképpen kiterjedt fa-, gabona-, bőr- és vászonkereskedése van. Vannak gépgyárai is. A várost 1874-ben alakították át erődit- ménynyé és fejlesztették azzá a büszke, hatalmas várrá, amelynek bástyái alól megverten takaro­dott el _az orosz sereg, amely előtt mindenha félelmetes hangzása lesz ennek a kemény szónak : Przemysl. Mert leírhatatlan a vereség, amit itt szenvedtek, leírhatatlan, milyen riadalom kelt a szivekben, mikor eldördültek ágyúink, a levegőt tüzes pászmák szelték át és lenn a föld ölében megrázkódtak az aknák: megmozdult a pokol és tízezer orosz katona szakadt izzé-porrá Przemysl ostrománál. Heti krónika. Szüreti hangulatban, szüreti időben, gyö­nyörű napfényben a borág gyöngyeit szede­getjük, rakosgatjuk télire. A háborúnak kese­rűségei mellett jól esik a »szőlő édessége«. Összeverődünk egyik-másik jó ismerősünknek borsajtójában, kóstolgatjuk a hegy édes levét s beszélgetünk. A hangulat csak nem a régi, nem az a felhőtelen, ami ilyen jó közepes s eléggé édes szőlő szedésekor a múltban volt A beszéd a háborúról, a mieinknek harci dol­gairól, előnyomulásáról szól. A lelkünkre ne­hezedő felhőt egy-egy pajkos tréfával igyek­szünk eloszlatni, ami azonban csak félig-meddig sikerül . . . A városban a korcsolyások mutatkoznak. Kedvező idő ez nekik, mert a szőlő meglehe­tősen ereszt. Jól esik látnunk ismét a menekülésből visszajött önkéntes fiatal ápolókat, kiket sebe­sültjeink örömmel fogadnak viszont. Hiszen az itteni uriápolónők nem akkor igyekeznek a párnátpuhitani a beteg feje alatt, mikor leg­édesebben elszenderedne, hanem amikor a betegnek nincsen terhére, És a mi ápolónőink | nem is akarják józanságra szoktatni őket, mint abban a városban, ahol a kocsikról leszálló sebesülteket friss ivóvízzel kinálga'ják legelőbb, mire a sebesült azt mondá: »Drága kisasz- szonykám, még nem is ettem, hát hogyan le­hetnék szomjas«. A menekülők nagy része mind itthon van már Szüretelni hazajöttek. Némelyik távolléte ' alatt az itthoni szüleijét el is végezték a mások gazdálkodását kiválóbb állandó érdeklődéssel kisérő jó hegyi lakók, a közgazdák. Ezért ha­sonló esetben ajánlom, hogyha feleségeinket, gyermekeinket el is küldjük, magunknak a kapitánysághoz beszedett mordályainkból kér- , jünk ki s a gyümölcsöseinket éjjel-nappal őriz- ! zük, hogy fáradságunknak s szép pénzbe kerülő j gazdálkodásunknak édes gyümölcsét ne szedje le más s ne élvezzék kárörömmel a közgazdák. A közgazdák tevékenységének a mozgó­sítástól kezdődött nagyobb elharapódzását kü­lönben birtokosaink kisebb-nagyobb mértékben érezték s talán megbízható hegyi őrök kiren­delésével kellett volna elejét vennünk a tol- vajlásoknak s az ezek következtében előálló károknak. Gimnázista fiaink is újra tanulnak. Mig derék professzoraink valahol északon és délen az ellenséget verik, addig a helyüket önként vállalkozva itt a bányászat, erdészet, vasúti mérnökség, a Ganz-üzem kiváló mérnökei, emberei töltik be. A hadba nem mentek ilyen hazafias munkásai előtt tisztelettel emeli meg kalapját, mint eddig is tévé a Vicekrónikás vicéje. Vendégjogon az elsőség az én vicces ked­ves barátomat, a vicét illeti, azért szorultam én úgy háttérbe s mikor elmondják az ember elől a mondani valókat, akkor ne tessék cso­dálkozni rajta, ha a krónikaversenyben a vice győz. Elvenni nem lehet belőle, amit irt, mit tegyek hozzá ? Kénytelen vagyok a helyi ke­reteken túl lépni és a világeseményekbe ka­paszkodni. Hetünk igen nevezetes, még a 10 törté­nelmi hetekben is. Egy üstökös ugyanis letűnt s egyik-másik feltűnt. Ez a helyzet szignaturája. A letűnt üstökös: Károly román király, népének igazi atyja, hazánknak jóbarátja, akit alattvalói a »nagy« névvel tiszteltek meg. Egész Európa sajnálkozik váratlan halála fölött. A másik üstökös az égen látható, de mivel most az eget nem igen szemlélik az em­berek, nem is veszik észre. A nagy göncöl szekér rudja végső csillaga alatt látható a Be- renice-csillagzat közelében. Igen nagy magja és egy méteres csóvája van, este 6 órakor szokott feltűnni és 8 órakor elhalaványul. Lehet, hogy később más lesz a szokás. Arról nem állok jót. íme tehát a felséges népnek az ő évez­redes tapasztalataiban megint igaza van. Meg­jelent a háború üstököse. Tessék derült időben fölkeresni és gyönyörködni benne. Ez az a hires Delaván-féle üstökös, mely okt. 24 én megy át a napközeién. Mit mondjak egyebet, aki a harctéri ese­ményekre kiváncsi, olvassa el a sürgönyeinket, ott kellő tájékozást talál, amelynél többet úgy sem tud nyújtani a krónikás. Esküvő. Husovszky János festőművész Ver- seczen házasságra lépett Kitzinger Gizus festő- művésznővel. Hírek a mi fiainkról. Dr. Wagner József főorvos betegen fekszik a budapesti egyik kór­házban. Betegsége múló természetű. Dr. Yass Gyula hadnagy, helybeli ügyvéd, rövid szabad­ságra haza érkezett. Török Lajos kereskedő­segéd, altiszt Májer főhadnagy mellett, a harc­téren hősi halált halt, főhadnagya a legnagyobb dicséret hangján emlékezik meg a derék, kiváló katonáról. Édes anyja: özv. Török Istvánná és kiterjedt rokonság gyászolja. Dr. Varga Sándor tanár, hadnagy e hó 15-én, városunkból a j harctérre visszautazott. A hadsególyző bizottság okt. 21-én d. e. 10—11 óra közt segélyosztó gyűlést tart. Az iparostanulók iskolája megnyílt, figyel­meztetjük az iparosokat, hogy tanulóikat a tör­vény értelmében kötelesek beíratni. Hósapkákat és órmelegitőket kér a had- segélyző bizottság. Hivatalos hirdetmény Az Országos Hadsegélyző Bizottság Ruházati Al- j bizottsága f. hó 8-án gróf Serényi Béla elnök- j lete alatt tartott ülésében behatóan foglalkozott j a harctéren küzdő katonáknak meleg ruhával való fölszerelése kérdésével és ennek eredmé­nyeként közli a közönséggel, hogy hivatalos utón nyert tudomást arról, hogy a hadvezető- j ség a hadbavonult katonákat meleg ruhanemű­vel a lehető legteljesebben ellátta. Hiány j van azonban hósapkákban és érmelegitőkben, j miért is felkéri az albizottság a közönséget hogy ezt a két meleg ruhaneműt a legnagyobb számban készítse és legkésőbb november hó 16 ig a Hadsegélyző Hivatalnak (IV. Váczi-utca 38.) közvetlen küldje be. Egyben figyelmezteti az albizottság a közönséget, hogy mindazok a tárgyak, melyeket nem a Hadsegélyző Hivatalba szolgáltatnak be, hanem közvetlen a harctérre küldenek, gyakran technikai akadályok folytán nem érkeznek a helyükre, miért is felkérjük a közönséget, hogy a közvetlen küldést a lehető­ségig mellőzze. Nagybánya, 1914. október 16. Dr. Makray Mihály s. k. polgármester. A kereskedő-tanuló iskolában való beiratkozás utolsó határideje hétfő (ok­tóber 19.). Vármegyei közgyűlés volt október 8 án Nagykárolyban. A gyűlésre igen kevesen men­tek be vidékről. A közérdekű tárgyak közül kiemelendők : királyunk őfelsége köszöneté Fo- rencz Ferdinánd trónörökös őfelsége és fenséges neje gyászos elhunyta alkalmából kifejezett részvétért. A földmivelésügyi miniszter leirata középbirtokosok őszi vetőmag szükségletének fedezésére engedélyezett hitelnek a törvény- hatóság által biztosítandó jótállás tárgyában. Nemes Marczel kir. tanácsos indítványa a háború folyamán, katonai szolgálatot nem teljesitó 26 éven felüli férfi lakosok hadi adóztatása tár­gyában Az 1915—16. évi közúti költségvetési előirányzat. A belügyminiszter rendelete a vár­megyei tisztviselői nyugdijszabályrendelet módo­sítása ügyében. Vármegyei alispán jelentése a vármegyei tisztviselői nyugdíjalapnak a »külön­féle célokra szolgáló vármegyei pótadó«-alapból kölcsön vétele iránt. Vármegyei alispán elő­terjesztése a községi kör- és segédjegyzők illet­ményének az 1914, évi LX. t.-c. alapján szóló rendezése tárgyában. Vármegyei alispán előter­jesztése a jegyzői fizetési alap megszüntetése s az alapot alkotott szabályrendelet hatályon kívül helyezése tárgyában. Vármegyi alispán előter­jesztése a jegyzői fizetési alapnak a jegyzői nyugdijalápból 30000 K kölcsön vétele tárgyá­ban; elhagyottnak nyilvánított 7— 15 éves gyer­mekek tartásdijának fedezésére előterjesztés. A nagykárolyi közkórház 1915. évi költségelő­irányzata. Ebben a gyűlésen hagyták jóvá Felső­bányának több szabályrendeletét. A polgárőrség megalakításán most fárado­zik a rendőrkapitány, eddig mintegy ötvenen jelentkeztek, kívánatos azonban, hogy még többen is vállalkozzanak a hazafias, közérdekű feladatra. Jelentkezni még mindig lehet a fő ■ kapitánynál. Étvágy és gyomorjavitó a ssr Óvszer fertőző betegségek ellen. Gyászhir. Maday Pál helybeli polgárt súlyos gyász érte édes anyja halálában. A boldogult, tisztes matróna temetése kedden volt általános részvét mellett. A család a következő gyász- jelentést adía ki: »Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útjában találtatik. (Péld. 16, 31) Maday Pál fia, Maday Pálné Olasz Ma- tild menye, Józsi, Pali unokái, Papolczy Lajos és családja, Papolczy Lajos és neje Lajos Ma­riska, Gittán Józsefné Papolczy Verőnké, özv. Derecskey Lajosné Papolczy Mária testvérgyer­mekei, Olasz István, Virágh János és neje Olasz Zsófia és kis leányok Margitka sógorai illetve sógornője úgy a saját, valamint az összes roko­nok nevében is megilietődve tudatják, hogy a felejthetetlen jó anya, drága kedves nagymama, nagynéne és rokon özv. Maday Pálné csorjai iisztH9$yorisi isMilorrisviz.

Next

/
Thumbnails
Contents