Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
(2) 42. szám. 1 & 14. Október 18. tes háborúnak? Ki tételezte volna föl egy népnevelőről azt, hogy lelkét ne arra irányítsa, amire az hivatott, nemes és istenfélő cselekedetre, hanem démoni elvetemültségre. Még elgondolni is szörnyűséges, hogy akire az ifjúság erkölcsi nevelése, szellemi világának jó utón való irányítása van bízva, hitünk és felfogásunk szerint a legundokabb cselekedetre neveljen és tanítson. Pribojban áll egy rácsos kerítéssel körülövezett tanítói lak, amelyben a világ egyik legelvetemültebb merénylet tervét kifőzték és ahol Princip és társai a merénylethez szükséges bombákat rejtegették. Ebben az átkozott hajlékban, a pri- boji tanító elnöklete alatt sütöttek-főztek a merénylők és addig szövögették terveiket orosz recipe szerint, mig kihozták azt a gyászos szövetet, melyet felséges és hatalmas uralkodó családoktól kezdve nem száz, sem ezer de több százezer, sőt millió lelkek sürü könyhullatások között öltenek magukra egy elvetemült lélek fanatikus őrültségéért, a számot alig tévő szerb nép hatalmi vágyáért és a minden emberi jogokat lábbal tipró oroszok világuralomra való törekvéséért. Évek óta forrongás volt a világon. Érezte mindenki, hogy valami nagy és rendkívüli esemény van készülőben és pedig olyan nagyszabású, amely alapjaiban fogja megrendíteni a világot. Tudta, sejtette ezt mindenki; de, hogy egy kis viskóban legyen a bölcsője a sötéten gyászos és nagyszerűségében soha utói nem érhető, a legmerészebb fantáziát is túlhaladó háborúskodásnak — azt még álmodni sem merészelte senkisem. A nemzetek sorsa, Isten után az uralkodók kezében van. A háború kérdését a diplomaták fényes palotákban oldják meg. A jelen alkalommal is a háború kérdését a diplomaták döntötték el, — de a csirája a háború kérdésének, ennek a nagy kérdésnek megoldására a pribóji tanító viskójában fogant meg és a háború szörnyűséges volta, nagysága sajnosán tesznek tanúbizonyságot azokról, hogy annak a magja hitvány elméknek fertőzött vérü senyvedő sejtjeiből származnak. A királygyilkosoknak bűnpöre a roppant izgalmak dacára is Sarajevóban tárgyalás alatt áll és hálás elismeréssel adózunk kormányunknak azért, hogy a nagy — Taián viszik. — Nem. Inkább hoz valakit. A kételyt csakhamar eloszlatta egy káromkodás, amelynek eredeti szövegezése: — Loholj, az apád muszka teremtésit 1 — föltétlenül Hilberthtől származott. A négy ember most kimászott a gödörből és lövésre készen tartott fegyverrel várta a bekövetkezendöket. Vagy húsz lépésnyire tőlük fölhangzott Hilberth kiáltása : — Hozom őket valamennyit! Csakugyan huszonnégy kozákot terelt maga előtt az egyetlen baka. Teljes fölszereléssel. Csak éppen a puskájukból hiányzott a závár, amelyeket hosszú spárgára fűzve, mint valami grandiózus nyakláncot, cipelt a vállán Hilberth. Persze a patroll, a maga kolosszális fegyverkészségével, négy bajonettel, rögtön körülzárta őket s nyomban megindultak velük hazafelé. Útközben aztán megtudták, hogyan tett szert derék kamerádjuk a kéttucat kozákra. — A falu előtt, — kezdette referátumát Hilberth, — pipára gyújtottam. Gondoltam, úgyis mindegy, hát legalább pipaszó mellett csinálom. Bementem a faluba. Csak egy utca van. Sötét volt már s úgy botorkáltam élőre. Vagy kétszáz lépést mehettem, amikor rámlőttek. Körülnéztem. Sehol egy lélek. Csak balról találok egy világos NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE bünpört tárgyalásra kitűzette, mert ennek során ki fog tűnni az, hogy a szörnyű vérengzésnek okozói a szerbek, az oroszok voltak és cinkostársaik a mindig oly finy- nyás franciák és a gazdagságukban felfuval- kodott angolok meggyőződhetnek arról, hogy elvetemült népekkel cimboráinak. A bűnnek büntetését elveszik a gyilkosok az Igazság sújtó kezétől, a tervezők és cimboráik pedig elveszik Hadúrtól, a földre küldött hadak istenének rendíthetetlen hajnokától, Vilmos császártól, a németektől, az osztrákoktól és magyaroktól. Ez a század, melynek csak kezdetén vagyunk egy uj alakulásnak köszöbére vezet bennünket. De ebben az uj, alakulásban már is látjuk a szebb jövőt, melynek fényében, királyunk mellett, a Vilmos császár neve fog tündökölni ragyogó pompában, népeknek örömére, sziveknek felvidu- lására, léleknek gyönyörűségére, tanulságára egyben mindeneknek, hogy nagyok, dicsők és hatalmasak csak akkor lehetünk, ha életünk takarékos, szorgalmas munkálkodásra és a vallásosság, a hit alapjára van építve és berendezve. ny. Oktatás a segélyre Jogosult családtagok részére. 1. Segélyre igénnyel bir a bevonultnak neje, gyermeke (akkor is, ha házasságon kivül született), mostoha gyermeke, unokája, apja, anyja, mostoha apja, mostoha anyja, nagyapja, nagyanyja, nejének édes apja, nejének édes anyja, édes vagy mostoha testvére, de valamennyi csak akkor, ha semmiféle állandó ellátásban nem részesül, ha magát vagyonának jövedelméből vagy önálló más keresetéből fenntartani nem képes és ha őt addig egészben vagy részben a bevonult tartotta el saját keresetéből. 2. A segély összege minden egyes segélyre jogosult családtag részére fejenkint és naponkint egyenlő annak a katonai átvonulási élelmezési illetéknek összegével, amely a bevonultnak lakóhelyére nézve a segélyezés évében meg van állapítva. 3. Nyolc évesnél fiatalabb családtagok, valamint az olyan családtagok, akiket a bevonult C3ak részben tartott el saját keresetéből, a 2. pont szerint fejenkint járó napi segélyösszegnek csak felére tarthatnak igényt. 4. Ha a segélyre jogosult család bérelt lakásban lakik, lakásilletékre is tarthat igényt. A lakásilleték rendszerint az egész család részére megállapított napi segélyösszegnek felével álla- pittatik meg és a segély összegéhez hozzászámit- latik, azonban a lakásilleték egész évre számítva ablakot, az üveg három helyen kilyukasztva. Ott jött ki a golyó. — No, — gondolom magamban, — ha már itt vagyok, végére járok a dolognak. Átvetettem magam a kerítésen, be a konyhába, senki. Ellen ben a szobaajtó üvegén át láttam ezeket itten, amint nyugodtan kártyáznak, kockáznak, isznak, mókáznak. Fegyvereik ahhoz a falhoz támasztva, amerre a két ablak nyílik az utca felé. Nem tépelődtém sokat, hanem belöktem manlicheremet az üvegajtón és úgy ordítottam rájuk, mintha őrmester volnék: — Sdawajtjesz! Adjátok meg magatokat! — Láttátok volna csak, micsoda meglepett pofákat vágtak az én barátaim. Vagy tiz nyomban fölemelte a kezét, a többi azonban vagy habozott, vagy nem értette mit mondottam, mert csak bámult a manlicherem csövébe. Erre újabb orditás következett: — Cbto nje sdast aruschija, welju saslre- ljitj! Aki fegyverét át nem adja, agyonlövöm. — És rámutattam az ablakra, hogy ott dobják ki a puskákat. Az egyik, aki az ablak mellett állott, felnyalábolt egyszerre vagy tizet és kidobta. Öt perc múlva minden orosz fegyver ott feküdt halomba az u'cán. Ekkor rájuk záriam az ajtót, kimentem a fegyverrakáshoz s valamennyinek a závárját lecsavartam. Mikkor ezzel a munkával nem haladhatja meg a család által fizetett évi lakbér össsegét. 5. A család részére megállapított segélynek és lakásilletéknek egy napra eső összege nem lehet nagyobb, mint amennyi a bevonultnak átlagos napi keresete volt. 6. A megállapított napi segély összegébe nem lehet beszámítani és abból nem lehet levonni sem az állam részéről más alapon adott, sem a hatóságok, községek vagy magánosok által nyújtott segélyezéseket, kivéve a hatóságok által vagy a hatóságok utján, vagy a helyi bizottságok által adott olyan összegeket, amelyek a segélyekre kifejezetten előlegül adattak. 7. A megállapított segélyre való igényt nem lehet átruházni vagy elzálogosítani s a megállapított segélyt nem lehet állami követelések, köztartozások vagy magánkövetelések fejében lefog lalni. Ez alól csak a lakbérkövetelés képez kivételt, amelynek fejében le lehet foglalni a segélynek azt a részét, amely a megállapított lakásilletéknek felel meg. 8. A család részére megállapított segély attól a naptól kezdve jár, amely napon a bevonult tartózkodási helyéről csapatához elindult és rendszerint bezárólag addig a napig jár, amely napon a bevonult tartózkodási helyére visszaérkezett. Abban az esetben, ha a bevonult tényleges szolgálatának megszűnése után nem tér azonnal vissza tartózkodási helyére, a segély csak addig a napig jár, amely napon a bevonult tényleges szolgálatának megszűnése után azonnal útra kelvén, a legrövidebb utón tartózkodási helyére visszaérkezhetett volna. 9. Megszűnik a segély az egész családra nézve, ha a bevonult csapatjától megszökött, ha a bevonultat súlyos börtönre vagy ennél nagyobb büntetésre Ítélték, ha a család olyan kedvező anyagi viszonyok közé jutott, hogy segélyre többé nem szorul, vagy ha a behívott hazaérkezik. Egyes családtagokra nézve pedig akkor szűnik meg a segély, ha a segélyben részesü'ő családtag meghal, ha a családból házasság vagy más körülmény folytán kilép, vagy ha olyan kedvező anyagi viszonyok közé jut. hogy segélyre többé nem szorul. 10. Az elesett, eltűnt, vagy katonai szolgálatban kapott sérülés, vagy az ilyen szolgálat által okozott betegség folytán a szabadságoitalás előtt elhalt bevonultnak családja a részére megállapított segélyt a bevonult halálának, illetőleg eltűnésének napjától számított hat hónapig még kapja. 11. Minden segélyre jogosult család, a segély felvehetése végett, névre kiállított s a megállapított napi segély összegét feltüntető fizetési könyvecskét kap. A fizetési könyvecske átvételének elismeréséül a segély felvételére jogosult egyénnek az átadásról szóló vevényt a községi elöljáró és két tanú jelenlétében alá kell Írnia, vagy keze keresztvonásával ellátnia. A vevényt a községi elöljáró neve aláírásával és a község pecsétjével hitelesíti. A fizetési könyvecske megőrzésére különös gondot kell fordítani. elkészültem, visszatértem a házba s kitereltern őket. A többi már gyerekjáték volt. Egyetlenegy akadt, alaltomban felém döfött a szuronyával, azt szegényt a többi intézte el. Vagy tiz pofont kapott egyszerre. — Mert — magyarázta infanteriszl Hilberth — féltek a fickók, hogy megtalálok haragudni s akkor baj lesz. És megvetően lökte oldalba manliclnrével az egyik kozákot, aki megbontotta a sort: — Tala te, hé! . . . * Persze a főcsapatnál nagy falíünést keltett a furcsa karaván : huszonnégy kozák az öt baka között. A lisztek kíváncsian érdeklődtek a káplárnál a részletek iránt, de az szabadkozott.: — Én kérem magara is csak hallottam, de majd infanteriszt Hilberth elmondja Hilberth azonban hallgat, majd rámutat a foglyokra, s igy szól: — ők tudják, ők csinálták. Én csak — se gitettero, hogy gyorsabban menjen. Viszont az ilyesmiért kijáró nagy, ezüst érdemkeresztet, már még sem a kozákok kapták, hanem a derék Hilberth, akit a dekoráció alkalmával a front elölt léptettek elő káp'árrá. F. I. dr.
