Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

Nagybánya, 1914.

Október 18. — 42. szám.

U wtJf

XL. évfolyam*

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ

AJ

Síi

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBANYAI gazdasági egyesület hivatalos közlönye

IVtD-ZlO-J'B-LE^Cri.K. MIN ID IBIST VASÁRNAP

ÉgéElőfizetési árak :

VéUwQ 4. K. *\;gyedé

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS.

LEGÚJABB.

(A miniszterelnöki sajtóiroda hivatalos táviratai.)

Érkezett okt. 17, 7 óra 45

Berlin, okt. 16. Wolf ügynökség jelenti, nagyvezérkar közli október 16-án délben: Oroszok október 14-én ismét megkísérelték, hogy elfoglalják Lyckot, támadásukat visszavetettük, nyoloszáz foglyot ejtettünk, egy ágyút és nyolo gépfegyvert zsákmányoltunk. Csapataink e hó 14-én Brügget, 15 én Ostendét szállották meg. Franciáknak Remistől északnyugatra intézett heves támadásait visszautasítottuk.

Francia hivatalos tudósításokban azt jelentik, hogy: >a harcvonal különböző helyein, igv például Bevryaubacnál reimstől északnyugatra látható előhala- dást tettek«, ezek a hírek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak.

Érkezett okt. 17. 11 óra 30

Budapest, okt. 16. A főhadiszállásról a harcok egész harcvonalunkon Stary Sambertól a San torkolatáig tegnapig folytak.

Má ram árosban az ellenséget üldöző csapataink birtokukba vették Bahót. Fekete Bvstricza völgyében az oroszok, akiket csapataink Rafailovánál megvertek, Villona felé vonultak vissza. (Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese.)

Közli: A Miniszterelnökség sajtóosztálya.

Királyhimnusz.

— Irta : Zempléni Árpád. — Isten, őre a magyarnak,

Ura fénynek, diadalnak,

Áldd meg Isten a királyt! , . . Földi nagyság, égi erény Ami csak van föld kerekén Azzal, minddel, áild meg, áldd!

Legyen ő nagy mint apostol, Jónak áldás, bűnnek ostor,

És légyen nagy, mint király.

És legyen mint igazságos, Dicsőséges, boldogságos: Legnagyobb mindannyinál.

Szent koronánk őrhelyéül Honfi-szivek porszemébül Magasodjék sziklavár.

Hintse fényét fellegekbe, Ezredekből ezredekbe Nagy nemzet és nagy király.

Egy epizód az északi harctérről.

Az északi harcok legkedvesebb s egyben legimpozánsabb epizódjainak egyikéről emlékezünk meg. Fényes pé’da ez egyúttal arra is, hogy mily képtelen sikereket tud elérni az egyéni

"■■■■gl:1«

__J ffiBW

bátorság, a hidegvér, a találékonyság s a helyzetadta előny gyors kihasználása. Amiben a mi derék harcosaink igazán elsőrendű talentumok. Megjegyzem, hogy az eset teljesen hiteles s úgy történt meg, ahogyan leirom. Ső‘, bevallom, szándékosan kerültem a színeket, jelzőket és sallangokat, nehogy szubjektivitásokba tévedjek. Tessék tehát szárazon és tárgyilagosan tudomásul venni a következő tényállást:

Egy kombinált gyalogpatroll azzal a feladattal kószált a galíciai határvidéken, hogy lehetőleg derítse fel, merre kalandoznak a kozákcsapatok. A parancs úgy szólott, hogy minden hírnek utána kell járni, minden gyanús jelenséget aprólékosan megvizsgálni, minden nyomot a I torkolatáig követni. És természetesen lehetőleg este és éjszaka dolgozni, ami a feladat megoldását részben megkönnyíti, részben alaposabbá teszi azáltal, hogy a patroll észrevevé3 nélkül egészen megközelítheti a gyanús helyeket és községeket.

Egy falucska határában augusztus 24-én este állott meg a patroll. Az a hir járta, hogy valami csekélyebb kozákcsap3t rejtőzködik ott már napok óta. Ezt kellett volna kinyomozni. De hogyan ? Ö:en vannak s a kozákok esetleg százan, a faluval együtt háromszázan. Az arány nem stimmel. Mást kell kitalálni. Valami oko=, ravasz doigot.

Hilbert Félix infanterista ekkor a következő propoziciót teszi:

— Én bemegyek egyedül a faluba. Ha nem vesznek észre, megtudok mindent s visszaSzerkesztőség s kiadóhivatal :

:••••■ r~ Felaőbányai-utca 30. szám alatt. ~—~

.. ...... ..... . TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: =====

Tanulságok.

Mennyi tanulságot, mily sok következtetést szűrhet le minden csak kissé is gondolkodni tudó ember a mai háborús világban, ha megfigyeli mindazokat a tüneteket, melyek a mozgősiiás első napjától kezdve megélhetési viszonyainkat befolyásolják, társadalmi életünket a rendes medréből kizökkentették, közgazdasági állapotainkat alaposan felforgatták, sőt felborítottak mindent, ami bárhol is utjokban állott.

A nagy és erős megpróbáltatásra, mintha most szükség lett volna, éppen úgy, mint valamikor régen Attilára, az Isten ostorára, ki korában sok száz esztendőnek előtte megostorozta a népek megvadult erkölcseit s félelmetessé tette hadseregét, amelynek hajdan dicsőségéről zengett a lant, énekelt a hegedős.

A népek akkor sem voltak különbek, mint ma, akkor sem nagyon férhettek meg egymással az emberek. Hiszen már akkor mindenki többet akart, mint a mennyije volt és nagyobbnak a látszatot, mint aminő a valóság.

Ma is úgy vannak nemcsak az egyes emberek, de némely nemzetek is, kik aprók, alig észrevehetők, de azért felforgatják a társadalmat, sőt a világot, mert ők nagyoknak, hatalmasoknak, dicsőknek akarnak látszani.

Ugyan ki hitte volna valaha, hogy egy tanitő, egy népnevelő háza legyen a bölcsője a világot megrázkódtató rettenejövök. Ha nem jövök vissza, az annyit jeleni, hogy elfogtak. Azt mondom nekik, hogy elmaradtam a csapattól. Csak nem ölnek meg. Ö.ve- neu egyet! De ti aztán igyekezzetek valahogyan kiszabadítani a veszedelemből. Helyes ?

— Helyes — volt az általános vélemény s Hilberth elindult, mig a többiek egy üres mész- gödörben húzódtak meg és várták, hogy mi fog történni.

Vagy ötven lépésnyire a falu első házától, pipára gyújtott Hilberth Aztán ment nyugodtan befelé. Körülbelül öt perc múlva két-három lövés hallatszott a faluból, majd ismét csend lett. A mészgödörben maradt négy ember sápadtan kereste egymás szemét s a káplár csöndesen, szomorúan mondotta :

— No, ennék vége van.

Tanácskozás kezdődött, hogyan lehetne a szerencsétlen bajtárshoz oda férkőzni. Hátha meg sem halt s esetleg meg lehet menteni, vagy ha meghalt is, legalább hadd temessék e! ők s mondjanak el egy Miatyánkot a sírja fölött. El is határozták, hogy éjféltájban kettejük bekúszik a faluba s megkeresi az elesett bajtársat.

Szomorú várakozásban telt el vágy háromnegyed óra. Egyszerre azonban, a falu felől, dobogó lábak nesze és hangos orosz kommandó hatolt hozzájuk:

— Siupaitjesz! (Haladjatok!)

Majd:

— Tarapitjite! (Siessetek!)

A káplár fülelt:

— Fiuk, ez Hilberth, de nem egyedül.

I