Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
m / / Nagybánya, 1914. Szeptember 13. — 37. szám. XL. évfolyam. MEGJELE Előfizetési árait : Rf^ésK évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. = Egyes szám 20 fillér. Tegyünk, cselekedjünk. Mit hoz a jövő és hogy mi van számunkra a sors könyvében megírva, azt a legélesebb lángelme sem tudná soha megmondani. Nem is kutatunk mi az idők méhében, nem keressük, hiszen hiába is keresnék a titkok titkának, mely megvagyon Írva, megfejtését, mert erőtlenek vagyunk ahhoz. Azonban kötelességünkben áll a helyzetet mérlegelve keresni mindazokat a tényezőket, melyek hivatva vannak arra, hogy helyzetünkön, melyet a végzet reánk mért, miként javítsunk, miként könnyitsünk, hogy az elviselhető legyen. Bár városunk félre is esik a háborútól és igy a hadak elvonulása sem érinti azt és még sebesültek is alig néhányan érkeztek hozzánk, szóval távol van tőlünk minden látható olyan háborús mozgalom, mely izgatná lelkünket, izgatná népünket, mintha nem is lenne világháború, oly csendes városunk. A megszokott mederben halad itt minden, de ha kissé érdeklődünk a dolgok iránt, puhatolódzunk illetékes helyeken, kereskedőknél, iparosoknál az üzleti élet felől, bizony azt a felvilágosítást nyerjük innen is, onnan is, mert hogy bedugultak a kereseti források, szűkén van a pénz, igy kényszerítve van mindenki a legszigorúbb takarékossággal kezelni jövedelmét. A pangó iparhoz és hanyatló kereskedelmünkhöz társ gyanánt szegődött a r VArrj önye TL VAS Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész cr^Lnsros. Ii Szerkesztősé gr a kiadó Felsőbányái-utca 20, szám = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA . ozgósitás folytán beállott vasúti forgalom 'megbénulása. Más esztendőkben ez időtájt ellátogattak felénk a gyümölcs és borkereskedők. Eme terményeinknek legjobb és állandó piaca Galiczia volt, most a háború szintere van ott, az idén gyümölcs és borkivitelre nem igen számiihatunk s igy nagyon helyén való a gyümölcsnek minél nagyobb mennyiségben való aszalása. Tetemes összeg az, ami városunktól elmarad az által, hogy gyümölcseinket, borunkat nem keresik, szállítani alig lehet s igy termelőink, kik szép jövedelemben részesültek évenkint a gyümölcs értékesítésből, az idén attól is elesnek, tehát kiadásaikat nolle-velle mérsékelniük kell. Három társadalmi osztály az és pedig a gyümölcstermeléssel foglalkozó gazda, a forgalmat előmozdító kereskedő, a nyers anyagot feldolgozó iparos, amelyeknek kereseti forrásuk megapadt, jövedelmük megcsappant és sajnos, hogy a jelen viszonyok között a helyzetnek g.-erá javulására kilátás nem lévén, ezek következtében e három társzdalmi osztály is napról-napra erőtlenedik és ily körülmények között a jótékonyczélra, segélyezésekre vaiő adakozási kedv apadóban van, pedig ezek az osztályok városunkban nemcsak számot tevők, de olyan tényezők is. hogy ezekre minden jótékonyság bátran építhetett és építhet. A honoratiorok, az intellektuellek, a hivatalnokok szintén érzik az idő súlyát, azonban mindig ott vannak ők, ahol segíteni kell, adóznak nap-nap után és igy a hadbavonultak itthon maradt családtagjai nagyobb részben ezeknek köszönhetik azt, hogy addig is, mig az államsegély megérkezik, heti rendes állandó segélyben ré- szesittetnek. Társadalmunk oly magasztos jelét adta nemes gondolkozásának, hogy például szolgálhat a nagy és gazdag városoknak is, mert büszkén mondhatjuk, hogy az egész országban mi nagybányaiak voltunk az elsők, akik a hadbavonultak itlhonmara- dottjait már a mozgósítás után való harmadik napon segélyeztük. Azóta a segélyezés tart állandóan és fog tartani szakadatlanul, mig az államsegély megjön, ami már csak napok kérdése. A hadbavonultaknak itthonmaradottjai- ról tehát gondoskodik az állam, de a mi mostani szegényeinkről, akikről jelenleg részben a város, részben jótékony nőegyleteink gondoskodnak, ki fog gondoskodni, ha számuk — ami kétségtelen — megszaporodik, mert a nagy munkanélküliség és a kereseti források megapadása előre vetik árnyékát oly szegénységnek, amelylyel a társadalomban is foglalkozni fettétlenül szükséges. Elösmerjök készséggel azt, hogy úgy a város, mint a jótékonyságot gyakorló egyesületeink a legnemesebb érzelmektől vezérelve adják az alamizsnákat a jelentkezőknek, az alamizsnái a szorultaknak. Azonban az itten a bökkenő, hogy az alamizsnások most már szaporodnak. Ez Vasutügyünk 1913-ban. — Részlet a debreczeni keresk. és iparkamara évkönyvéből. — Forgalmi életünk egyik igen sok nehézséget okozó betegsége a vasuli kocsihiány az elmúlt évben kisebb méretekben jelentkezett, mint az előző esztendőkben, Kedvező tünetnek ezt azonban nem igen minősíthetjük, mert oka nem annyira vasutaink tökéletesebb berendezkedése, mint inkább a forgalom hiánya volt. Az ipari és kereskedelmi pangás, a rossz termés, a fogyasztási szükségletek megszorítása okozták, hogy vasutaink hiányos berendezkedése nem volt annyira érezhető, mint jobb időkben. A vasúti beruházási programul végrehajtása bizony nagyon lassan halad. Újból sajnosán jegyezhetjük fel, hogy az elmúlt esztendő állandó hadi készülődései ismét elvonták a vasút teljesítőképességének fokozására szükséges anyagi erőket. A múlt esztendő nyarán váratlanul bekövet kezelt árvizek sok helyen megrongálták kerületünk vasúti vonalait s nagyobb mérvű forgalmi zavarokat okoztak. Az árvíz rombolása különösen Királyháza—Kőrösmező közötti vonalon okozott nagy károkat, itt e vonalon több hid újjáépítése vált szükségessé. A teherforgalmat igy egy ideig kerülő útirányokon kellett lebonyolítani. Ez a szállító érdekeltségnek tetemes költségtöbbletet okozott. Feltétlenül szükséges volna annak kimondása, hogy ha forgalmi zavarok következtében kerülő útirányokat kénytelenek a felek igénybe venni, ezért csak a rendes fuvardijtéteiek legyenek felszámithatók. A forgalmi zavarok bekövetkezéséről a felek nem tehetnek s igy teljesen méltánytalan, hogy ily kényszerhelyzetben nagyobb fuvardíj terhet viseljenek. A szállító felekre hátrányt jelent már az is, hogy csak kerülő útirányon szállíthatnak. Ez rendesen késedelmesebbé teszi a szállítást s ezzel a legtöbb esetben kellemetlenségek járnak. Már most mindezekhez járul még, hogy magasabb fuvartételt is kell üzetniök, mintha a felek kedvüket lelnék abban, hogy a rendes útirány helyett kerülő vonalakon szállíthatnak. Az érdekeltség részéről több alkalommal érkezett panasz a fekbérek felemelése és a fek- bérmentes idő leszállítása miatt. Ha valahol a a vasúti raktár megtelik, akkor a vasút a fekbérek felemelésével akarja késztetni a feleket áruik gyorsabb elvitelére. Előfordulhatnak esetek, amikor a fekbérek felemelésének kényszerilő eszközét a vasút indokoltan alkalmazza. Vannak azonban állomások, hol a raktárak azért zsúfoltak mert egyáltalán nem elegendők az illető állomás forgalmának rendes lebonyolításához. Ilyen helyeken nem a fekbérekot kellene emelni, hanem elegendő raktárt kellene építeni. Különösen panaszkodott a fekbérek felemelése miatt munkácsi érdekeltségünk. Munkácson különösen szükséges volna uj raktár építése. Munkácson különben az ottani dohánygyár is hozzájárul a helyzet nehezítéséhez, mert az érdekeltség szerint szállítmányait sokáig hagyja az állomási raktárban. Több esetben késedelmet szenvedett érdekeltségünk a póthatáridők miatt is. Újból hangsúlyoznunk kell, hogy a póthatáridők engedélyezése előtt különösen szigorúan vizsgálandó volna, hogy tényleg fennforog-e a póthatáridők engedélyezésének szükségessége. Több helyről panaszkodhak érdekeltjeink az utánfizettetések miatt. A vasút az utánfizetéseket gyorsan behajtja. Másként áll azonban a dolog, ha a felek kérnek fuvardíj visszatérítést.. Az ily reklamácziókat a vasút hónapokig nem intézi el. Nem ritkán megesik, hogy a száliitó fél egy évnél is tovább várakozik pénze után. A vasút tévedését úgyis a szállítóiéi fizeti meg, mert fuvarlevél felülvizsgáló irodák segítségét veszi igénybe s ha végre pénzét megkapja, annak jelentős részét az illető felülvizsgáló irodának kell fizetnie. A vasúton szállított áruk kíméletlen kezelése miatt is merültek fel panaszok. A vasutigazga- tásnak a legszigorúbban kellene közegeit utasítani az árakkal való kíméletes bánásmódra. Múlt évben különösen koporsógyártó és sodronyszövő érdekeltségünk részéről érkezett panasz a vasúton szállítóit, áruk rongálódása miatt, Általában hiányosak a vasutak berendezései. Az érdekeltségnek nagy nehézségeket okoz. hogy kevés állomás van hídmérleggel felszerelve. Az érdekeltség részéről újabban megnyilvánult kívánságok szerint különösen szükség volna hídmérleg felállítására Kábán és Csengeren. Debreczenben nehezen lehet megközelíteni a raktárakat, mert a raktárkspuk előtt húzódnak e! a nyírbátori vasút vágányai. Mindenesetre szűk-
