Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-15 / 33. szám
Nagybánya, 1914. Augusztus 15. — 33. szám. XL. évfolyam. mi ^ Jj TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK XsSLT. ISIID jEHST "KTLA.SÁ_JEUSTJ±J? Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre ========= Egyes szám 20 fillér. =....... 2 K. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SÉVÉSZ j^Lktos. rí,. iJebr, Nagybánya város takarékpénztára. Nagybánya város takarékpénztára ma szombaton tartja félévi gyűlését, amikor is beszámol az idei eredményről. Mondhatjuk, hogy ez minden várakozást meghalad s valóban az intézet félévi eredményével úgy a nemes város maga, mint a nagy közönség, teljesen meg lehet elégedve. Az intézet 179054 K-át vett be kamatokból, 9703 K-t fizetett adóba, 49610 lí-t viszont kamatokba s 47054 K 67 fillér a félévi tiszta nyeresége. A takarékpénztárnak 578 ezer K az alaptőkéje, 105 ezer korona a tartalékja, 2.419.175 K a betétje, 40391 K letét, 469.018 K folyószámla, 1.616.229 K vissz- leszámitolás, 1050000 K loiabard-kölcsön fordult elő. A mérleg vagyoni oldala igy alakul: Készpénz . . Váltó tárca . . Jelzálog-kölcsön Értékpapír. . Ingatlan. . . Folyószámla . Átmeneti . . Annuitás . . Pesti 11.96566 K 2.304.448— „ 2.170195— „ 1.518.312 70 „ 105.54124 „ 109.75503 „ 21.325 95 „ 87.28738 „ levél. — Tárca a múlt hétről. — Péntek délután fél hat órakor a »Telephon Hírmondó« hosszantartó dupla riadót adott: »0 felsége az általános mozgósítást legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott« harsogta a felolvasó fülembe. Magyarán mondva jön a muszka ! Lecsaptam a kagylókat és siettem az utcára. A szivem erősen vert s úgy éreztem, mintha minden pillanatban a fulladás környékezne. Künn hűvösen sütött a nap s szeretettel simogatta kábult fejemet az esti szellő. Ki is józanodtam hamarosan s éles szemmel figyeltem a hatást, mit az emberekre tehetett e komoly hír. Egyelőre csak csupa jókedvű magyar bakákat láttam. Csukaszürke ruha volt rajtok, sárga szíj és bakkancs, a szürke sapkán »29« szám. A keskeny sötét zsinór oldalt a nadrágon, bizonyította honvéd voltukat másként egész bátran közösek is lehettek volna a ruhájuk miatt. Itt táboroztak a »Magyar Színház« előtt s kiki a civil atyafival diskuráit élénk pipaszó mellett. A fegyverek gúlába rakva; egy-egy gúla tetején apró nemzeti szia zászló, a király, Vilmos császár és az olasz király arcképével s »Éjen a király, éljen a háború, éljen a hármas szövetség« felírással. Apró fiuk árulták 4 fillérjével a tábor körül s úgy látszik a takarékos magyar paraszt nem sajnálta érte a két krajcárt, hogy fegyverét feldíszítse vele. Bánatpénz, óvás . . 12 157 90 K Fölszerelés. . . . 6 912 98 „ Vegyes előlegek. . 16.076 43 „ 6.363.958 27 K Láthatjuk ezekből, hogy a ludányi Bay Lajos orsz képviselő vezetése alatt álló iniézel kitünően teljesiti feladatát s hogy rendes, mozgalommentes időkben szép eredményt tudott produkálni. Megjegyezzük, hogy a mozgósilás hírére is inkább csak olyanok igyekeztek egy-egy kis betétet kivenni, akiknek ez csakugyan a mozgósítás céljaira volt szükséges, vagy akik családjuknak akartak itt némi kis pénzt hagyni a nélkülözés napjaira, mikor a kenyérkereső nincs itten. A szép félévi eredmény teljes biztatást nyújt a jövőre’nézve is. Viszont természetes, hogy a háborús idők nehézségeivel ennek az intézetnek is meg kell küzdenie, mert hisz a moratórium mindenkire vonatkozik. De mi, valamint bízunk a háború dicsőséges és nagy eredményű kimenetelében, úgy bízunk ennek a szolid intézetnek szép jövőjében is, mely a legnehezebb viszonyok között is nvugod- í tan és áldásosán teljesiti hazafias hivatását. A színház hátsó, színész bejárója felől egyre jöttek a friss katonák, arra vettem utamat. Ott még egyszerű foltos gunyás emberek áltak s az ablakon át dobálták ki az »angyal bőrt« és társait nekik. Szép vászon fehérneműt is. Tovább a Szövetség utcában napbarnított, becsületes arcú emberek tolongtak, egy katonatiszt papirosról olvasott fel neveket. »Jelen« szólott egyik a másik után. — Milyen sokan vannak! — mondtam önkéntelen. — Bizony sokan — felelte egy őszinte arcú, föidmivelő forma ember. — Úgy jó — biztattam — bár még többen lennénk. Tovább haladtam a Tisza Kálmán térre, a «Népopera« elé. Az utón mindenütt 29-es bakák; a Bezerédy- utca iskolájában az ezred távíró és telefon tisztjei és legényei vannak; a kapuban egy hatalmas, szép szál legény, önkéntelen a »Wacht am Rein« jutott eszembe róla. A népopera lépcsős feljárójánál osztják a prófuntot, még meleg s kellemes | illata szinte megkivántatja a »cibilekkel« is, akik | körül veszik, körül rajongják a katonákat Most a katonák a helyzet urai s ők ezt tudják, de nem élnek vele vissza. Mindazonáltal | iejedelmi »grandezzával« hevernek a máskor, másoknak «tilos,« drága szép, gondosan ápolt gyepen s dehogy is mondja nekik valaki, hogy »nem szabad,« nekik, a vitéz fiuknak, minden szabad. Egyik-másik lehúzza bakancsát és kötögeti a lábát, úgy látszik feltörte a bakkancs, nyáron jobb mezítláb annak, aki megszokta. Alegbzunt a hitel. A háborúról és a pénzről folyik ma mindenütt a beszéd. A háborúról azért, mert az megvan körülöttünk északon és délen, keleten és nyugaton, — a pénzről pedig azért, mert az hiányosan jelentkezik, szóval bujdokol tőlünk messze, — idegenben idegen országban. Még csak a háború kezdetén vagyunk. Mi lesz velünk? — ha a háború hónapokig, esetleg — a jő Isten a tudhatója — egy évig is eltart, — mi lesz velünk? hogy élünk meg, — mert bekövetkezhetik az az idő is, — hogy a legnagyobb pénzhiány áll be; — tehát helyén való, — hiszen valamennyi újságunk lépten-nyomon hangoztatja — hogy nagyon gazdaságosan sőt fukar módon éljünk, — minden fölösleges kiadástól óvakodjunk, különösen kerüljük a fényűzést. Minő szép gondolatok ezek, mondja az olvasó, dehát ki tartja be, különösen és főképpen a fényűzést illetőleg. Sajnos, vajmi kevesen hajtanak az intő szóra, — hadd korogjon a gyomor és kérje a táplálékot, — ne ügyeljünk rá, — de ügyeljünk arra, hogy ruhánk sal- langos, frizuránk szallagos legyen, ördög vigye a takarékosságot. — (A már kész ruhákat azonban nem dobhatják el a hölgyek, csak el kell azokat viselni, ha már megvannak. Szerk.) A közelmúltban, — mikor annyi volt a pénz, mint a polyva, könnyen ment minHirtelen vezényszó haitik. Futva, sántikálva mennek a túlsó oldalra. Felállanak sorokba, nevetve, bökdösve, az altisztek előttük állanak s kiabálnak: »Első szakasz, második szakasz,« egy apró termetű szakasz- vezető az ötödiket sorakoztatja: »jelen, egyedül vagyok az ötödik« tréfái egy barna képű, fekete hajú, legényke. Csakugyan egyedül van, de e pillanatban 8—10 még civil ruhás, részint paraszt, részint kereskedő forma férfi áll mellé. — Szegények — sóhajt egy asszony mellettem — ezeknek már nem jutott ruha, mind el* fogyott a magazinból. — Dehogy fogyott — szólott oda tréfásan a jókedvű ötös gyerek — még az asszonyoknak is jut, csak gyüjjenek, minden bakára ezer ruha esik. A közönség jókedvvel nevet. Mozgás támad, egy hatalmas termetű s »tisztes korú« hadnagy s egy tiszthelyettes és egy őrmester érkezik. A század haptákban áll egy percig, még ezek hárman tanácskoznak oldalt, igen fontoskodva. A hadnagyon 500 lépésről meglátszik, hogy »rezerv.« Igen jól táplált alak, a jeggyürü a kis ujján van s egész piros az arca a boldog izgalomtól. A tiszthelyettes szintén »nagykorú« s valami fess, vadonatúj ruha volt rajta. A törzs- őrmester jóindulatú atyai tekiutettel hallgatja őket, A legénység is észbe kap és már nem álija feszesen a »haptákot,« Sőt az utolsó sorban egy ember megfog egy kis fiút és elküldi dohányért, meg gyufáért. Milyen örömmel nyargalt a gyerek és sze-
