Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
Nagybánya, 1914. Julius 12. — 28. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQJELBNIK JVCIINriDEXsr VASÁRMAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. ~~ —: Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BÉVÉSZ J-^LXnTOS. Régi nóta. A meleg nyár beköszöntött, a napokban már egész kánikula volt. Meg is érkeztek a mi hűséges nyaraló vendégeink, legnagyobbrészt régi jó ismerőseink. Egykét száz idegen, tanyát ütött már eddigeié Nagybányán. Egyik laptársunk a nyaraló-épületekről cikkezik, szeretné felépíteni azokat mielőbb; szeretnők mi is, de a város mai anyagi helyzete erre legkevésbbé sem alkalmas, mikor sürgős, égető kérdések fölött is kénytelen napirendre térni. Azt meg a világért sem szeretnők, hogy a ligeti kiserdőből vegyenek el csak egy arasznyi tért is, sőt lelkűnkből örülünk, hogy ez meg nem történt s Réti Pistának az ő talpraesett, szögfejre ütő cikkeivel sikerült azt a vandalizmust megakadályozni. Meg lehet a nyaralók kérdését másképpen is oldani, mindenesetre úgy, hogy a ligetből semmit se vegyünk el, azt inkább bővíteni kell, mint tették elődeink, hanem úgy is, hogy az eladásra bőven kínálkozó szomszédos telkek egyikét veheti meg a város, persze, ha egy kis pénzmaghoz, vagy olcsóbb kamatú kölcsönhöz jut. Addig gondolkozhatunk fölötte eleget. Mi ismételve arra kívánnék csak a város figyelmét fölhívni, hogy az egyes kiránduló-helyeket tegye egy-két paddal, asztallal vonzóbbá, otthonosabbá. A szűzkő alatt, a Virághegyen, a Szent János csor- gónál, a Bódi-tőnál, a Tolvaj Dénes barlangnál, a Kereszthegyen, Kopaszon stb. egy-két száz koronával meg lehetne ezt a csekélyke kérdést oldani. Bízzuk meg vele Bálint Imre erdőtanácsost és én fogadok, hogy két hét alatt készen lesz minden. Aztán csináltassa meg a város sürgősen a virágházat, meri az utolsó perceit éli, ha valaki elkurjanlja magát a milleniumi utón, az üvegház menten összerogyik. Már pedig virágház nélkül jövőre nem lesz olyan szép a liget s nem lesz, ami ide vonzza az idegent. Ez haladéktalanul rendezendő volna. Mi is verklizünk, mikor ezeket elmondjuk, mint a „Nagybánya“ cimü laptársunk a nyaraló épületekkel, de a mi javaslataink legalább megvalósíthatók a mai szűk anyagi viszonyok közt is. A polgári leányiskola éve. — A most megjelent értesítő alapján. — A lefolyt tanévvel 21. égében teljesítette hivatását Nagybánya város leánynevelése körül. Kézimunka tanfolyamunk 15 és női kereskedelmi szaktanfolyamunk 2 éve áll fenn. Az iskola tanító-személyzetében változás történt. A torna- és rajztanitásra a minister Pentsy Erzsébet tornára, mennyiség- és természettudományi szakcsoport tárgyainak tanítására képesített, polgári iskolai tanítónőt nevezte ki. Ezelőtt Balezer György rajztanár és Uj Gyula tornatanár látták el ezt a két szakot, igen szép eredménynyel. Az idei eredményből úgy látjuk, hogy Pentsy Erzsiké is méltó utódjuk lesz. Az énektanítással a miniszter Gurszky Lujza okleveles énektanitónőt bizta meg. A m. kir. gyümölcsvédekezési állomás vezetősége ez évben is folytatta a kertészeti oktatást; 3kSn “ a tanítást C- • nagy buzgaloommai ___ A kertész eti gyakorlatok végzése csupán a IV. osztályra nézve volt kötelező, a többi három osztályban csak az önkéntes jelentkezők kertészkedtek, szám szerint 122-en. Gyakorlótérül ez idén is az iskola kertje és a szomszédos 1300 m3 területű bérelt, telek szolgált. Minden tanuló egy-egy ágyat kapott, melyben különböző veteményeket plántált, azonkívül nagyobb táblákban közösen neveltek olyan kapás növényeket, melyek kisebb ágyaikban helyet nem kaptak volna; amellett az iskolai természetrajz tanitásához szükséges növények nevelésére egy botanikus kertnek alapját vetették meg. A tanulók a kertészkedést nagy kedvvel űzik s kis kertjeik gondozásában egymással versenyre kelnek. A termesztett vélemény a termelőjének tulajdona. Ez évben a tanítótestület városunk nagyobb leányainak alkamat akart adni arra is, hogy az iskolában rajzban és festésben tovább képezhessék magukat s Baiczer György főgimnáziumi rajztanárt kérte fel arra, hogy rajztanfolyamot tartson. E tanfolyamra 6 tanuló jelentkezett, kik a természet után való festésben szép haladást tettek. A lefolyt tanévben a tanítótestület nyugodtan munkálkodhatott, külső akadályok nem zavarták a rendes tanítás menetét. A testület egészségi állapota is elég jó volt, betegség miatt Pentsy Erzsébet volt kénytelen 26 órát mulasztani, Demeterné Balázs Vilma 7 napi, Mikénó Schönherr Ilona és Waigandt Anna 3—3 napi szabadságot élveztek családi okokból; a többiek nem mulasztottak. Szeptember 1 én tartotta meg a testület a javító vizsgálatokat. Javító vizsgálatra jelentkezett 8 rendes- és 3 magántanuló, kik a vizsgálat sikeres kiállása után felsőbb osztályba léphettek. Szeptember hó 2-án megtartott felvételi vizsgálat alapján egy növendéket, ki elemi iskolai tanulmányait Amerikában végezte, az I. osztályba, 3 hat elemi osztályt végzett tanulót pedig a III.-ik osztályba vett fel a testület. Szeptember 3.-án, 4.-én és 5.-én a fentiekkel A nagybányai festőiskola mellől. I — Irta: Jeszenszky Ignác. — Kedves Szerkesztő barátom 1 Te megérted a célzást, hogy az iskola mellől irok. Jól tudod, hogy tömérdek és sokféle szakismeretemet annak köszönhetem, hogy mindig szenvedélyes iskolakerülö voltam. Régi életelvem az nekem, hogy csak az lehet igazán bölcs, aki el tudja felejteni azt, amit tanult. így történt, hogy ha valamit tanulni kezdtem, mindjárt másba kaptam, hogy elfelejtsem azt, amibe előbb fogtam. De ha ezer dologhoz láttam is, a festegetésről sohasem tudtam lemondani. És éppen ebben vittem legkevesebbre. Ez pedig nem tehetség, hanem tanulás hiánya. Ha rendszeresen tanítottak volna — úgy legalább tudnám, hogy mit kellett volna abból elfelejtenem, amire tanítottak. így azonban kételkednek a barátaim festői tehetsegemben is. Pedig, hajh, igazán vérbeli művész, Med- nyánszky báró mondta ki rám valamikor: — Fiam! téged az istenek piktornak teremtettek ! Nem tudom, hogy ez alatt nem a szoba- piktorságot értette-e. Elég az hozzá, hogy pozsonyi diákszobámban azon szent pillanatban lepett meg, amikor egy zöld uborkát festettem. Zöid uborkámon a művészi érettség akkora fokát ismerte föl, hogy azonnal kiragadott a theologia szűk padjaiból és vitt magával egyik bécsi műtermébe a Gumper- doifi-utcába. Mert Mednyánszkynak három műterme is volt Bécsben. Ezt előrelátásból rendezte igy, hogy soha senki se találhassa őt, mert jó barátaival annak a műtermének címét közölte, amelyben sohasem tartózkodott. Etigem az igazi műteremben helyezett el. Csak három hétig tartott magáaál. A művészi tanulás szempontjából ez szörnyű kis idő, de a nagy mester baráti sze- retetének végtelen időpazarlása volt ez. A három hét alatt folyton filozofáltunk. Mert tudaivaló, hogy Mednyánszky nagy okkultista s a Nirvána bölcsészeiét műveli. A három hét alatt, mig nála voltam, mindig Budháról beszéltünk, a festészetről egy szó sem esett. A harmadik hét végén igy kiáltott felém Budha lelkes barátja: — öregem, csalódtam benned! Te nem festőnek, hanem filozófusnak születtél. Azonban rád bízom, melyiket választod a kettő közül: a festészetet e, vagy a filozófiát? Egyébiránt mind a kettő szamárság! E mondás után határoztam jövőm felől. Ha már két szamárság közül kell választanom, akkor inkább a bölcsészetet választom. Végre ha szamárról van szó, miért ne legyen az inkább a bölcsek szimbóluma ? Hiszen ez az állat oly igazán komoly és a jövőbe is lát, időt jósol. De mit tud egy festő, ha nem filozófus is egyszersmind ?! Azt mondják: ezek a festők nem elég komolyak és reálisak. Nem tudják, vagy nem akarják meglátni a valót, a dolgok mindennapi, természetes képét! (Ez rám is vonatkozik tehát) Ha a meggyfát ciprusnak festem s az én haldokló oroszlánom helytelen távlatból tekintve a részeg bányász figuráját mutatja — ez nem is nagy hiba. Ez impressió és illúzió kérdése. Ha valaki az én döglött oroszlánomat a részeg bányász remek karrikaturájának nézi — és ebben gyönyörűsége telik — célomat igy is elértem. A művészet célja a gyönyörködtetés. És ez nem is tréfadolog, ha komolyan vesszük. Azt becsülöm éppen a festőművészeiben is, hogy a látszattal gyönyörködtet. És ha nem is mást, hanem csak magamat gyönyörködtet, az is elég, mert én például nem másnak, hanem magamnak festek. Ez pedig enyhítő körülmény. Én magamat gyönyörködtetem. Ha mindenki ezt tenné, az egész világ boldog lenne. Ez az illúzió kérdése. Nem elviselhetlen gyötrelem volna az élet a művészi áltatás nélkül ? Igazán boldog csak az önfeledt-lelkű művészember lehet. így jutok rá, hogy miért ragaszkodom any- nyira a festészethez, holott nem értek hozzá. Segít engem önmagamat áltatni.
