Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

(2) 28. szám. együtt beiratkozott a polgári leányiskola 4 osztá­lyába 186 tanuló, a kézimunka-tanfolyamra 32, a női kereskedelmi tanfolyamra 25. Az év elején beiratkozott rendes tanulók összes száma 243 volt. Az iskolaév végén a rendes tanulók száma a polg. iskolában 176 ra, a kézimunka-tanfolya­mon 23-ra apadt, a kereskede.mi tanfolyamon a beiratkozottak létszáma nem változott. Osztályzatot nyert az iskolában 224 tanuló, kik között 171 helybeli, 53 vidéki volt. A tanév végén a polgári iskolai tanulók száma a múlt évihez viszonyítva 10-zel növeke­dett, a kézimunka-tanfolyamon 1-gyei, a keres­kedelmi tanfolyamon 7 tel volt kevesebb, mint a múlt évben. Magánvizsgálatra 18 tanuló nyert engedélyt, ezek közül 17 tett magánvizsgálatot. A tanítás és nevelés egyöntetűvé tétele, a tanulók magaviseletének, haladásának elbírálása végett a tanítótestület az iskolaév folyamán 16 értekezletet tartott. Az a körülmény, hogy az osztályvezető ta­nítónők fogadó órákat tartanak a szülőkkel való érintkezésre, üdvösnek bizonyult. A tanítótestület nagy súlyt fektet a tanulók vallás-erkölcsös nevelésére. Az iskolaévet isten­tiszteleten való részvétellel kezdték és végezték. A napi tanítás imával kezdődött és végződött. Vasárnaponkint a növendékek az iskola felügye lete alatt voltak az istentiszteleteken. A római katholikus tanulók május havában hetenkint két­szer a templom kórusán énekeltek, a tanév alatt négyszer gyóntak és áldoztak, 9 tanuló először járult a szent áldozáshoz. A református vallásu leányok közül 12-en, az evangélikus tanulók közül 3-an konfirmáltak. A református és evangélikus tanulók vallásos sza­valataikkal és énekükkel vettek részt az október 31-én tartott reformáció emlékünnepén. A tanítótestület növendékeinek szivében a haza iránt való szeretetet is mindenkor igyeke­zett éleszteni; nemcsak egyes, erre különösen alkalmas tantárgyak tanításánál használta fel erre a kínálkozó alkalmat, hanem házi és nyilvá­nos ünnepélyeket is tartott. Október 4-én, őfelsége nevenapján a nö­vendékek tanítóik vezetésével istentiszteleten vet­tek részt. Október 6-án, az aradi vértanuk ünnepén, a nap jelentőségét Demeterné Balázs Vilma méltatna. A tanításnak szemlélhetővé tétele végett a szaktanítók növendékeiket a következő kirándu­lásokra vitték: I. Osztály: Egy lomberdő a Virág­hegyen, egy kaszáló a Postaréten. II. osztály: Egy lomberdő a Szent-János völgyben. III. osztály : Földtani kirándulás a kereszthegyi kőbányához, iparműtani kirándulás a fernezelyi fémkohóba, műtrágya- és gálicgyárba, a helybeli zuzómüvek- hez, a Spiczuli fazekasmester műhelyébe, a hely­beli fogyasztási szövetkezet szódavizgyárába; a IV. osztály a könyvnyomdát tekintette meg. Április hó 27-én Marossy Aranka, szilágy- somlyói polgári leányiskolái tanítónő tartott szá­Elhitetem magammal, illetve a művészet által azzal, hogy az, amit én festek, szebb annál, mint amit látok. És tulajdonképpen nem az lé­tezik, ami van, hanem az, ami nincs, vagyis az, amit én csak elképzelek. És ha idáig eljutottunk, akkor kalapot emel­hetünk a művészek előtt, ők megtanítanak ben­nünket elfelejteni a valót. Mert a való, mondom, gyötrelem — s a legnagyobb bölcseség a fele­dés. A feledés pedig minden egyéni tudás alapja. Ebből indultam ki és ide jutottam is. így kapcsolódott össze bennem a bölcseség az áltatás művészetével. De most veszem észté, hogy csakugyan az iskola mellől beszélek és még sok mondanivalóm volna érdemileg a nagybányai iskoláról. De miért szóltál ily későn, lapzártakor? Még írnom kell a nagy mesterről, Tormá­ról, az Obmannról; általában a nagybányai nők­ről és különösen a festőnőkről és főképpen sziv- igényeimről. De hová ragad engem mindez? Egy igen szomorú tanulság megdöbbentő igazsága felé : nemcsak hogy festő nem vagyok, de igazi bölcs sem, mert sokat fecsegek. Mindegy! írd alá: (Folytatása következik.) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE mos vetített- és mozgóképpel illusztrált tanulságos és gyönyörködtető előadást a növendékeknek »Velence és művészetéiről. Május 29 én vetített képekkel illusztrált Uránia előadást tartottak a növendékek a Vág völgyéről és a Duna mentéről Pozsonytól Bpestig. Junius 1-étől 8-áig tanulmányutat rendeztek Kassára, a Tátrába, a Vág völgyébe Pozsonyig s onnan Budapesten át haza. Az utazásban 40 leány vett részt. Neubauer Hermin, Márton Irma, Gurszky Lujza és Waigandt Anna tanítónők vezetése mellett. A tanulóiknak ismereteik gazdagítására s szabad idejükben való nemes szórakozásukra 836 kötet, 1856 korona értékű ifjúsági könyv­táruk van. A tanulók nagy előszeretettel hasz­nálják a könyvtárt. A tanulók a dánrendszerü svédtornát télen az iskola szépen felszerelt, tiszta, jó levegőjű, pormentes tornatermében, nyáron a kertté ala­kított udvar teniszpályáján űzik. Az udvar tágas utain és gyeppázsiíjáu töltik nyáron tizperceiket is, hol a tanórákon tanult játékokat kedvvel folytatják. Télen a teniszpályát jégpályává ala­kítják. Az osztályhelyiségeik világosak, tiszták, állandó szellőztető készülékkel ellátottak, a pad­lók dustles pormentesitővel vannak bevonva. Télen a tantermek levegője állandóan 18° C. hőmérsékletű, a folyosókat s lépcsőházat is fűtik. A tanulók egészségi állapota változó volt. Huzamosabban mulasztott 2 tanítvány a család­jukban előfordult ragályos betegség miatt, egy növendék maga volt skárlátban, nagyfokú vér- szegénység miatt 2 tanuló volt hosszabb ideig távol az iskolától, 1 izületi csuz, 2 idegbaj, 1 bőrbaj, 2 fültőmirigydaganat, 2 fültőmirigy-gyul- ladás, 2 tüdőcsucshurut, 6 iégcsőhurut, 2 torok- gyuiadás, 1 pedig influenza miatt mulasztott. Március 19-én Bay Polika, II osztályos tanulót ragadta el a vidám gyermeksereg közül a kérlelhetetlen halál. »Édes apja rózsafájának legszebb ága* letört s a tavasz nem úgy bom­lott a Portörőn, mint máskor ... De a bájos, kedves gyermek elmúlása az iskolában is sok­sok gyermekszívben kelté föl az első nagy fáj­dalmat s fájdalmukban osztoztak tanítónőik is. A tanév elején Herczinger Ferenc, városi főorvos a trachoma ellen való védekezés szem­pontjából szemvizsgálatot tartott!. Ugyanakkor vizsgálta meg azokat a tanulókat is, kik egyes tantárgyak tanulása alól fölmentésüket kérték. Véleményére a kir. tanfelügyelő ur 20 tanulót a rajz, 30-at a házimunka, 19-et a testgyakorlat tanulása alól mentett föl egészségi okokból. A tanulók magaviseleté kielégítő volt. Tanulásban igen szép eredményt mutatott fel a IV. osztály, mint ahogy azt az értesítő más helyén közölt statisztika a jutalmazottak névsora is mutatja; általában az eredmény ki­elégítő. A polgári iskola 176 tanulója közül osz­tályismétlésre 8 tanulót, javitóvizsgálatra 12 tanulót utasított a tanítótestület, akadálytalanul 156 tanuló léphet felsőbb osztályba, kik közül 40 általános kitűnő, 60 jeles, 14 jó és 1 elég­séges osztályzatot nyert. A szegénysorsu, jó magaviseletü tanulók közűi azok, kiknek bizonyítványában 1-nél több elégséges nem volt, tandíjkedvezményben része­sültek, 46 tanuló egész, 6 tanuló fél tandíjmen­tességet kapott. Az iskolát május 11. és 12-én Scherer Gyula, min. szakfelügyelő és Bodnár György, kir. tanfelügyelő látogatta meg. Meghallgatták a szaktanítók tanításait, átnézték a tanulók Írásbeli feladatait, rajzait, kézimunkáit s tapasztalataikat a látogatás ulán tartott értekezleten vitatták meg a testülettel. Általában teljes megelégedésüknek adtak kifejezést. Stoll Béla, gondnoksági elnök iskolánk ügyeit kiváló jóindulattal intézte, az ünnepélyeken mindenkor övé volt a növendékeket hazasze­retetre és egyszerű, tiszta családi erényekre buzdító zárszó. A gondnokság tagjai elnököltek a vizsgála­tokon: az I. osztály vizsgálatán Szabó Adolf, a II. osztályén Révész János, a III. osztályén Waigandt Anna és a IV. oszláhén Szőke Béla. Junius hó 15 — 26 ig voltak a vizsgák. A vizsgálatok alatt volt a tanulók kézi­munka- és rajzkiállitása A záróünnepély hangversenyi részét ez évben a Lendvay-szinházban tartották meg nagy közönség jelenlétében, belépő-dijak mellett. A tiszta jövedelmet az iskola szegény tanulóinak 1914. Julius 12. segélyezésére és a kirándulási alap növelésére fordítják. Junius 29 én zárták be a szülők és gond­nokság jelenlétében az évet. A IV. osztályú tanulók búcsúztak az iskolától. Igazgató be­számolt az év nevezetesebb eseményeiről s ki­osztotta a jutalmakat. Köszönetét mondott a szülőknek azért, hogy a tanítótestületet nevelői munkájában támogatták, a tantestületnek s hit­oktatói karnak buzgó fáradozásárt, a gondnok­sági elnöknek pedig az iskola iránt mindenkor tanúsítóit kegyes jóindulatáért s ezzel a tanévet bezárta. Junius 30 án tartotta a tanítótestület az évzáró értekezletet, melyen a szertárőrök be­számoltak a gondjaikra bízott taneszközökkel. Majd megállapította a testület a jövő iskolaév munkarendjét s ezzel a tanévet lezárta. A jövő évi tanitás szept. 7 én kezdődik. Csónakon az Aldunára. — Az „Etus“ vizrebocsátáaa. — (Kiküldött tudósitónktól.] Julius 10. — Kü'önös és ritka látványosság keltette fel hétfőn reggel, Nagybánya utcáin, a koránkelő emberek figyelmét. — Egy színes, hosszú faalkol- mányt húzott két ló, négy szekérkeréken, a Felsőbányai-utcából a Hid-utca irányában Sokan találgatták, hogy mi lehet ez a különös jármű, rá is jöttek, hogy csónak; néhányan azt is tudni vélték, hogy ez az a csónak, amelyen öt vállal­kozó szellemű gimnázista — nyilvánvalóan azok, akik a csónakot kisérték — az A'dunáig akar leutazni. — Sok bámulója akadt az itt szokatlan menetnek, mely a borongós, párás nyári regge­len megzavarta kis időre a csendes város korai nyugalmát . . . ♦ Már ezelőtt is beszéltek a városban arról az érdekes csónaképítésről, ami fent a Felső- bányai-utcában — Bozsenikéknél — történik már hónapok óta. Azt rebesgették, hogy nagyobb- szabásu vizi útra készül a csónak s készülnek ügyeskezü épitői. Az utolsó napon értesültem arról, hogy a nagyszerű terv a megvalósulás végső stádiumába jutott s azonnal fölkerestem azt. a felsőbányái utcai házat, ahonnan a télen is csinos ródlik kerültek ki. * Vasárnap délután. A nap csak itt-ott, akkor is tompítva tűnik elő a felhők szürkesége mö­gül. Á házak előtt, a fák alatt, kint ülnek az emberek ünnepi semmittevésben. Az utca csen­des. Bent az udvaron azonban — ahova igye­keztem — nem pihennek a dolgozó kezek. A csónak már szekérre van kötve, most hordják a fiuk bele az utifelszerelést, melyet mind elnyel­nek a kis uszóvár rekeszei. Szívesen fogadnak. A tanár ur, a csónak­építés főfelügyelője és Áti, az ezermester, mint újságírónak, megmutatnak mindent apróra. (A helyi és a fővárosi sajtót csak magam képvi­seltem ) A csónak, melyet egészében és legapróbb részleteiben is a diák mesterek csináltak, heted- fél méter hosszú, egy és fél széles. Hat ember­nek éppen elég. (Hatodik a tanár ur, aki a diá­kokat elkíséri) Széles kormánylapátja hátulról is s egy kis automobilkerékkel élűiről is könnyen mozgatható Be van rendezve minden, a hosszú utón szükséges fölszereléssel; — mert csakugyan le akarnak menni Orsováig a Szamoson, a Tiszán és a Dunán s holnapra már ki van tűzve az indulás napja. Ezért olyan sürgős a csomagolás vasárnap délután! . . . A kis alkotmánynak van hosszú árboca, sátorként használható vitorlája, három vízhatlan rekesze, van hat kötött evezője, vastag hajókö­tele, hosszú lánca; fel van szerelve mindenféle szerszámmal, gazdag éléskamrával, takarókkal, bundával, ponyvával. Visznek mentőszekrényt az utasok, foltozó anyagot a csónak sérülései ese­tére. A kis »hajó« leljesen vizhatlanul van össze­állítva, kívül pedig piros-fehér feketére föstve. Nagybánya város színei. A csónak hátuljára pe­dig nagy betűkkel be van vésve: »Nagybánya.« — Mozgó reklám a nagybányai hajógyárnak — gondolhatják majd a Tisza mentén . . . A kis vizi jármű neve: »Etus« fehéren fel­

Next

/
Thumbnails
Contents