Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-21 / 25. szám
Jl Nagybánya, 1914. Junius 21. 25. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A- NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY 1^1330-j'S.lexntib: MiiirrxEnsr vasAieudt-ajp lülöílzGiéni áraír .* Egész évre 8 K. Félévre -í K. Negyedévre 2 K. :—• ----- Egyes szám 20 fillér. ====== Cs ak szalma és forgács. .. A helybeli gazdasági ismétlőiskolában Szokol Ziza iparlanitónő vezetése mellett a folyó iskolai évben igen szép háziipari munkákat tanultak. Aki ismeri az iparnak jelentőségét nálunk és a háziiparnak is, amelylyel sok haszontalan időt férfiak és nők egyaránt kitünően értékesíthetnek, az tudni fogja méltányolni ennek a tanfolyamnak nagy jelentőségét. Csak szalma és forgács az igaz, meg sás és raffia, de az ipar az értéktelen dolgokból is értékeseket tud teremteni, sőt sokszor igazán a semmiből teremt kincseket. Ezért mondták a régiek, hogy az ipar aranybánya. Mi mondhatjuk, akik az aranybányákat jobban ismerjük, hogy még annál is jobb. Ennek a tanfolyamnak ma nyílt meg a kiállítása. Szabó Adolf kir. erdőigazgató, gazd. egyesületi elnök és isk. 'gondnöTfsTgi tag nyitotta meg tartalmas, magvas beszéddel, kimutatva a kiállítás nemzetgazdasági nagy jelentőségét. Igazán gazdag, csinos, értékes tárlat az egész, amelyet érdemes megtekinteni. 20, 21. és 22-én látható d. e. 9—12-ig, d. u. 3 —7-ig. Ingyen tekinthető meg és szívesen látják azt, aki oda megy. 23 rendes növendéke volt a tanfolyamnak s volt ezúttal 15 rendkívüli is, akikről különös dicsérettel kell megemlékeznünk, mert az ő példájok is okozta azt a nagy Felelős szerkesztő lés laptulajdonos: ütük! . j- JLasroe. lelkesedést, lázas munkálkodást, amit az idén ezen a téren a többi növendékek szintén versenyezve kifejtettek. A rendkívüli növendékek névsora ez: Beyer Jenőné, Bori Zsigmondné, Burdács Ilona, Burdács Irén, Fülöp Andrásné, Inkey Ödönné, Kupás Erzsiké, Malenszky Ká- rolyné, Pap Gizella, Révész Jánosné, Slroh- mever Margit, Szepesy Gusztáváé, Várady Józsefné, Vásárhelyi Erzsiké, Zseltvay Margit. Egy meghalt: Cserey Lajosné. A rendes növendékek a gazd ismétlős leánykák közül kerültek ki, akik szintén nagy szorgalommal és odaadással munkálkodtak, amint a szép eredmény mutatja. Ki kell azonban különösen emelnünk Bross Margit, Kósa Ilona és Minik Marcsa rendes növendékeket, akik dicséretet érdemelnek szorgalmukért. Hogy miket készítettek? lessenek megnézni: Láblörlőket, kosarakat, szatyrokat különféle nagyságban. Női, fedélnélküli és záros táskákat, kötődés piaci kosarakat, gyümölcsös és gazdasági kosarakat, a legkülönbözőbb női-, gyermek-és férfikalapokat, virágtartókat, különféle apróbb tárgyakat. Ezenkívül házi szükségletre különféle állványokat, virágkosarakat, szobadíszeket, bútorokat. De bajos azt mind elmondani. Tessék megtekinteni s ha látni fogják a terem nagy falán a 100 szebbnél szebb kalapot, a szép piros kis szatyrokat a főbejárat körül, őfelségét szalmakeretben s egy hosszú aSsiaivn virága szép női kalapokat és a főbejárattól balfelé a hatalmas csoportozatot nagy, értékes, munkás disztárgyakhól, egy másik hosszú asztalon az ízléses raffia- dobozokat és az erős sásmunkákat, elcsodálkoznak rajta, hogy mit lehet szalmából, forgácsból teremteni. A földmivelési miniszter 500 K-val járult hozzá a tanfolyamhoz; ez az ötszáz korona valóban jól kamatozott. Mennyi pénz megy ki külföldre eféle tárgyakért s hány milliót tudnánk megtakarítani, ha az ilyeneket mi magyarok mind magunk készítenénk! A gazdag és igazán szép kiállítás méltó a megtekintésre, aki becsüli a háziipart, az okvetlenül nézze meg s aki meg nem veszi semmibe, nézze meg az is, hogy térjen meg és ő is apostolává váljék a szent, hazafias ügynek. Az iparos tanulók iskolája. Az 1913—k4 iskolai év áfiamsegéiyes községi ipariskolánknak a 23. éve. Ezalatt a kis városka fejlődésével együtt izmosodott s a lakosokra és kiváltképpen az iparosokra ható gazdasági nehézséget a tanulók számának apadásával finom mérlegként megérezte. A két éve tartó gazdasági küzdelem a helyi iparnak sajnálatos s ssiníe pótolhatatlan mértékben megártott. Ilyen körülmények között az inasok közül többen kellett, hogy elhagyják a mesterséget, egyesek pedig a nagyobb városokban mégis talán élénkebb ipari viszonyok között élő iparosokhoz mentek. A tanulók száma 226 volt. Ezek hat köxUtleirás az áll. polg. leányiskola kirándulásáról. — Befejező közlemény. — Rózsahegynél kezdődik jóformán a Vág völgye, melynek kimeríthetetlen szépségét a regényes tekvésü többé-kevésbé pusztulásnak induló várak teszik messze földön híressé. Bízvást elmondhatjuk, hogy nincs párja a Vág völgyének az egy Rajna völgye kivételével. Egy kalapnak is megtetszett a Vág rohanó vize, belerepült, hogy ne váljon meg soha tőle. De hány nagy jelenetnek volt színhelye a szabadságharc idején! Rózsahegyen elmentünk a papírgyárba, ahol fából készítenek papirt, voltunk a fonó- és szövőgyárban, amely 1462 munkásnak ad kenyeret s fölvirágoztatja az egész kies fekvésű városkát. A gyár a legújabb szövőszékekkel van ellátva, melyek a szövés minden műveletét maguk végzik, úgy, hogy 16 gép mellé csak 2 ember szükséges. Az óriási gyárteremben egymás mellett vannak felállítva a szövőszékek, melyek szőnek maguktól éjjel nappal s ha egy orsóból kifogyott a szál, a keretek nem forognak tovább, míg egy munkás tele orsót nem tesz az üres helyére. Rózsahegyen nem időztünk tovább, a fonógyári vendéglőben ^megebédelve folytattuk utunkat Arvaváraija felé. Érdekesebb állomásunk Fenyő • háza volt, nagy nyaraló telep s egyike a leglátogatottabb üdülőhelyeknek. A lubochnai fürdőn túl már hazánk legzordonabb vidékére, Árva megyébe érünk, ahol a nép zabból és burgonyából él, mert más nem terem meg. Kralován mellett a Vág úgy összeszorul, hogy a vasút számára alagutat kellett vágni a sziklába. Majd három órakor értünk Árvaváraljára. Már messziről láttuk a hajdani nagy lovagvárat, mely festőién emelkedik egy egészen elszigetelt 111 méter magas sziklatetőu. Három részből áll, mely még ma is látható. Az alsó várrészben őrzik egy kerek to ■ ronybao az uradalmi levéltárt. Itt látható szintén öt teremben elhelyezett Állat-, ásvány-, fa- és farügy gyűjtemény. A várkápolna alatt van a hires Thurzó család sírboltja s benn a kápolná • banThurzö György életnagyságucarrarai márványszobra látható. A középső várban van a fegyveres páncélgyüjtemény, továbbá a várkut, amely 91 m méter mély s egy óriást sziklába van vájva. Víz még van benne ma is bőven Ez a várrész szolgált hajdan az urak lakosztályának. Ki tudja, hány ábrándos várkisasszoay hallgatta a vasrácsos ablakok mögül a vándor trouhadurok dalát ? A középső várból meredek falépcsőkön jutottunk a felső várba. A legfelső tornyon köröskörül kis folyosó van, melyről festőt kilátás nyílik a vár tövében kígyózó Árvára, amelynek medrét messzebb már csak egy széles ezüst esik jelzi. A vár alatt terül el Árvaváralja kisközség. Árvavárának nemsokára búcsút intve, folytattuk útitokat, miközben a várak egész sorozatával találkoztunk. Legelsőnek pillantottuk meg Óvárt, melynek eredetéről a történelem nem tud semmit. Vele szemközt a Vág jobb partján emelkedik a Sztrecsnó. (A vár ura a XVII, században Vesselényi Ferencz volt és eaoek első felesége Bosnyák Zsófia, kit a nép életében jótevő angyalnak nevezett, holta után szentnek tart és sírjához zarándokol Teplicska kis templomába, hol teteme Nem lesz többé nedves pince! JUT iíüí a telei és eastei Miaüsi téliéi is. erí a ,,BIBER“ abszolút vízhatlan szigetelő, lehetővé teszi mindennemű nedves és viz- állásos helyiségek tökéletes szárazzá tételét Prospektust, használati utasítást és minden egyéb felvilágosítást készséggel ad, valamint munkát vállal a BIBER-MuVEK egyedelárusitója: Csiszár József kömüves-váiiaíkozó Nagybánya.
