Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
1514. Május 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE kai méltatta az ünnepeltnek a Jótékony Nőegyesület vezetésében, továbbá a jótékonyság terén majdnem félszázadon át szerzett érdemeit. A mélyérzésü beszéd nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra, amely élénk éljenzéssel adott kifejezést tetszésének Most Csaba Adorján főispán emelkedett szólásra. Gondolatokban gazdag, tartalmas beszédben számolt be arról a munkáról, amelyet az embernek a kultúra megteremtéséért végeznie kellett. Ebben a munkában a férfié volt mindig a harcos rész. De akaratát nem érvényesithette volna ilyen eredménnyel, ha minden lépésénél nem állott volna mellette a nő, aki szelíd leikével, a szeretet melegével sugározta be életét, A nő, akinek a lelkében a szeretet gazdagsága van felhalmozva, a családján kívül is érvényesítette szeretetét a jótékony intézmények megalkotásában. Mint ennek a jótékonyságnak egyik kiváló harcosát üdvözli az ünnepeltet is, akit az emberszeretet erényének gyakorlásáért ért most a legmagasabb királyi kitüntetés: a koronás arany érdemkereszt. Mikor nagyhatású heszéde végén föl- lüzte a diszelnök mellére a kitüntetést, a jelenlevők felállva és percekig éljenezve és tapsolva vettek részt az ünnepélyes aktusban. Az ünnepelt meghatoltan fejezte ki rövid, de mélyérzésü beszédében hódolatát Őfelsége iránt és köszönetét a főispánnak, a nőegyesületnek és a megjelenteknek az ünnepléséért. Ezután Waigandt rövid, de tömör, frappáns hatású záróbeszédével véget ért a díszközgyűlés. Után na az István szálló éttermében fényes bankett volt, amelyen az ünnepeltnek barátai, tisztelői szép számban vettek részt, s amelyen Stoll Béla ügyvéd, a Kaszinó elnöke mondott meleghangú szép köszöntőt az ünnepeltre. Fürdők és fürdőzők. Tavasz végén, nyári szezon közeledtével, miről volna időszerűbb beszélgetni, mint a fürdőkről és a fürdőzőkről. Társaságban, családban az érdeklődés a nyaralás, a fürdőhely felé fordul, az újságokban, prospektusokban, reklámoszlopon csábitó szépséggel körülfonva jelentkeznek a nagy fürdők ős a kis fürdők s néhány hét múlva előkelő bőröndök milliói repülnek szerte az országba, a szomszéd Ausztriába s az egész világba, széthordani a verejtékkel vagy fürge könnyűséggel összeszedett bankókat. Ilyenkor aktuális a fürdőkérdés és ilyenkor lehet megállapítani, mennyire fürdőzö nemzet a magyar. Ha ezekből a látszatokból következtetni lehelne többre is, az ember készséggel állapítaná meg, bogy a nyári két hónapban mindenki fürdik az országban. Pedig dehogy fürdik, dehogy ! Csak fürdőzik. Csak für- dőző nemzet vagyunk, amely az elrontott gyomrát, a fájó lábait, a fogyó erőit kúrálja, vagy szórakozik, pihen, üdül, a lányát adja férjhez és galambokat lövöldöz, egyszóval fürdőzik, de nem fürdik. Fürdőzni lehet viz és kád nélkül, szappan és rendszer nélkül; a fürdőzés még nem fürdés. A fürdőzők statisztikájából legfeljebb azt lehetne megállapítani, hogy hány embernek teiik arra, hogy nyáron elhagyja a megszokott lakását és hogy a doktorokat, vállalkozókat, szállodásokat, fürdőtulajdonosokat gazdagítsa. De nem lehet megtudni, mennyire fürdenek nálunk az emberek. Erre sokkal megbízhatóbb forrásokra van szükség. Csak a statisztika világitó számoszlopaiból derül ki, hogy fürdőzők és fürdők, üdülőkés tisztálkodók számaránya miiy messze jár egymástól. Nos, ha azt nem tudjuk is biztossággal, hogy a nyári két-három hónapban hány ember áll be a reménykedő és vidám fürdőzők közé, azt igenis felbecsülték már, hogy mely mértékben fürdik télen és nyáron rendszeresen az ország lakossága. Tehát: meglehet állapítani, hogy nem vagyunk fürdő-nemzet. Abból a statisztikai felvételből, melyet a belügyminiszter a Társadalmi Muzeum Os a Magyar Népíürdö Egyesület együttesen állítottak össze, kiderült, hogy az ország tizennyolc és félmillió lakosa közül 73 7%, azaz tizenhárom millió ember olyan helységben lakik, ahol egyáltalaban nincsen nyilvános fürdő. Ez a tizenhárom millió ember tehát vagy otthon fürdik, a maga angol higiénikus felszerelésű cserép fürdőkádjában, vagy hintón és Puilmann- kocsiu jár a szomszéd nagyvárosba fürödni. Akkor tudniillik, amikor ez a tizenhárom millió ember bankigazgató lesz. vagy nagyvállalkozó, vagy esetleg néhány ezer hold földnek az ura. Addig egyelőre még nem fürdik. Lehet, hogy némelyik fürdőzik közülök, lehet, hogy pár ezer valamiféle nyomoruk teknőben vigasztalódik olykor, egyrésze a nyári két hónapban »lefürdi« az egész évre szóló porciót, de egészben el lehet mondani, hogy az ország minden négy lakosa közül csak egy él olyan városban, ahol bármikor módjában van fürdeni. Három pedig nem fürdik, hogy Eötvös Károiynak adjon igazat, aki tudvalevőleg megállapította mar statisztika nélkül is, hogy csak az ur, a zsidó meg a beteg ember fürdik, de a magyar ember nem fürdik. TEtmmcxuaKeszKsamHS&BB&iiSEiéEssmxBmstszyammtmsx wuan t iram Bwreaam 21. szám. (3) Igaz, hogy a német birodalomban ugyanilyen pontosságú statisztikai felvétel mást konstatált. Azt konstatálta, hogy olt a lakosságnak 42 5%-a, tehát körülbelül minden második ember él olyan holységben, melyben nyilvános fürdők vannak, Do — hja, a német, az más! Az jómódú, ipurüző, régibb kultúrájú, hol vagyunk mi még azoktól — fogják mondani a kényelmes bölcsek. Azok, akik mindent megértenek és mindent elintéznek egy idulatszóval. Pedig hát ha az mind igaz is, akkor sem következik szükségképen, hogy bele kell törődni. Nem következik, sőt bizonyosan nem igaz, hogy a földművelő-nemzetnek ne lehetne épen annyit fürdeni s époly rendszeresen — téien-nyáron — mint az iparüzőnek. Nem igaz, hogy amit a jobb gazdasági körülmények még nem tettek szükségletté, azt ne lehetne elfogadtatni neveléssel, szoktatással. A fürdő nem luxus, a fürdés nem szórakozás, a fürdő a testápolás, az egészség, a munkaképesség eszköze, mint a levegő, a táplálék, a ruha. A bőrét nemcsak annak kell ápolni, aki finom arcbőrre vágyódik, a rendszeres fürdés annak is kell, aki nem akar bőrbajt, aki nem akar tuberkulózisban elpusztulni, akinek az erejére van szüksége. Hogy erre miképen lehet rákapatni egy nem túlságosan jómódú nemzetet? Ennek is, mint minden kulturkérdésnek, Demcsak gazdasági oldala van, hanem nevelő oldala is. S aki elolvassa azt a vaskos füzetet, mely a Társadalmi Muzeum kiadványai közt e kérdésről megjelent fHIavács Kornél és Pataki Béla : Munkásfürdő, népfürdő és iskolafürdö), rögtön tisztába jön vele, hogy csak az az egy mód kínálkozik, amelyet az Országos Magyar Népfürdő-Egyesület egy óvlized óta ajánl már: iskoiafentartók, hatóságok és vállalatok dolga rászoktatni olcsó zuhaayfürdőkkel mindenkit, a legszegényebb néposztályt is, a téien-nyáron való fürdésre. Ez a kérdés hovatovább legégetőbb szociális kérdéseink sorába kerül: olt lesz a helye harcosainak a tüdővész, az alkohol, a kivándorlás nyomoru-ágai ellen küzdők csatavonalában. De emezeknél sokkal könnyebb lesz a köztisztaságért sikraszállók viaskodása Épen mivel aránylag kis áldozatokkal megvalósíthatók az ideáljai. Ha ugyanis a fentebb jelzett füzetet figyelemmel átlapozzuk, a magyar állapotok vigasztalan vázolása után jóleső öröm konstatálni, milyen egyszerű és praktikus megoldások állnak rendelkezésre. Egy tízezer léiekszámig terjedő község népfürdőjének berendezéséhez mintául szolgálhat a Nagyszénás község számára készült fürdő, melynek férfi- és női-oszt&lyán összesen hat zubanyíürdő és öt kádfürdő vau, a százhúsz négyzetméter terület építési és berendezési költségei mindent összevéve 25.000 koronába kerültek. De hány olyan nagyközség van az országban, amelyik népfürdővel rendelkezik? Lapozva ezt a füzetet, azt látjuk, hogy a székesfőváros kislaká- sos telepein és Népházán kivül népfürdő van Polépett ki hófehérke ő nagysága, mikor a vörös gavallér odaérkezett. Egy-két halk turbékoíás után mindketten fölrebbentek és vígan hasítva a levegőt eltűntek a bükkös erdő lombos fái közt. Nem látta őket senki más, csak a kertből kikaa- dikáló mákvirág, harmatos szemekkel mosolyogván reájok. Most már aztán egymás után jöttek elő a galambok. A kék papa fölrebbent és kettöt- hármat bukfencezve leszállt az udvarra ; őt követte a kedves család. A »szürke kisasszonyok« kelletlenül fogyasztották az édes buzászcmet s sötétkék szemükkel tétovázva nézegettek az udvaron végig, majd ismét föl a galambházra. — Úgy látszott, mintha valakit keresnének. A kék mama súgott is férjének valamit, melyre az hirtelen fölszállott s egyenesen a virágos kert felé röpült s néhányszor körülkeringve leszállt a mákvirág mellé. Hogy mit tudott meg, mit nem, a mákvirágtól, azt megsúgta azonnal kedves életpárjának ; de az az egy bizonyos, hogy vörÖ3 ur akkor már boldogan, vad hévvel csókolgatta hófehérkét egy bükkfa sürü lombjai közt s nem sokat törődött azzal, hogy a csacska mákvirág mit beszél róluk. A közös reggelinél nemsokára megjelent a két vörös szépség is; gyönyörű tollazatuk fényesre volt kisimítva, piros kis szájacskájuk majd kicsattant a vértől, fehér lábacskáikon a csipkés bugyogó fodrait ringatta a reggeli szellő. Kívánatosán szépek voltak! Utoljára jelent meg a fehérkontyos ur; kissé álmos szemekkel tekintett körül, mintha »Hófehérkét« kereste volna a reggeliző társaságban. Máskülönben nyugodt volt, mint az olyan ember, kinek legjobb rendben van a szénája. Fehér ur nem volt éppen fiatal; hófehérke, — kivel állítólag boldog családi életet élt, — harmadik neje volt s ez ideig még semmi hajlandóságot sem mutatott a fajszaporitásra. Volt ugyan egy Ízben már egy pár tojása a bájos galambkának, de életre nem költötte őket. A rossz galambnyelvek az beszélték, hogy szándékosan hanyagolta el a kis tojásokat. Valódi modern asszony volt, kinek a gyerek terhére van! Mintha csak példát vett volna nagyvárosi asszonyainkról! A fehér gavallér »jó reggelt turbékolt a bájos társaságnak s csöndes nyugatommal látott egy pár buzaszem kiválasztásához; majd átsétált a kővályuhoz s a kristály vizben — mint egy tükörben — megnézte magát. Egy szót se szólt; pedig tisztán hallotta, hogy a szürke leányok róla és távollevő nejéről suttognak; vörös ur nevét is hallotta emlegetni, de ö annyira büszke volt, hogy féltékenységet nem akart mutatni. Jaj! de nem hiába volt annyi asszonyi személy a galamb köztársaságban, hogy azok hallgatagon elnézzék »barátnőjük« félrelépését. A kék mama — ki a legerkölcsösebbnek tartotta magát — gúnyos mosolylyal közeledett fehér úrhoz s jó hangosan, hogy mindnyájan hallhassák, ily kérdést turbékolt hozzá: — Hová röpült ma oly korán kedves neje ? Fehér ur megérezte a kérdésben levő fullánkot, de a szúrásra nem jajdultfól; nyugodtan felelt neki: Kapható villanyszerelési üzletekben, vülanyíelepeken és a « aiÄSYÄR SfEM£HS-SSHUCKERT-feSŐVEX-3él. Budapest. YL. Teréz-tónrt 38. Syír-uteza 13, A legjobb és a legtartósabb drstszáias lámpa. Huzat! drétszáüal 75°/* áraínmeaíakaritás.
