Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
(4) 21. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1914. Május 24. zsonyban, Segesvárntt, Brassóban, Kispesten és készül Miskolczon, Debreczenben és Aradon. A pozsonyi népfürdőben a zuhany 12 fillér, a kád 60 fillér, szappan darabonkint 2 fillér. Magától értetődik, hogy a zuhany is hideg és meleg vízvezetékre van szerelve. S majdnem mindenütt 10—12 fillérért lehet egy zuhanyfürdő jegyét kiszolgáltatni. ügy látszik tehát, hogy az egészségi, tisztasági és célszerűségi szempontok mind az ilyen jellegű fürdőberendezéseket ajánlják az iskolák számára csakúgy, mint a gyártelepek és a községi népfürdők számára. S a statisztikai adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy ott, ahol a gyermekek az iskolában az ingyenfürdőt megszerették, ahol a gyárakban a munkásokkal megkedveltették, az egészségi viszonyok rohamosan javultak. Igaz, hogy az mindenütt a vezetők jóakaratának, rábegzéiő készségének és hozzáértésének a müve volt elsősorban. De nem utolsó sorban az Országos Magyar Népfürdő-Egyesületé is, Ez az igazán jól szervezett társadalmi intézmény, melynek főtitkári hivatala Budapest, VI., Liszt Ferenc-tér 19. szám alatt van, egyleteknek, iskoláknak, hatóságoknak és magánosoknak ingyen bocsátja réndelkezésere nemcsak kiadványait és útbaigazításait, de ingyen készíttet mérnöki és építészeti terveket is, mindenütt a helyi viszonyokhoz igazodó kivitellel és költségvetéssel. Senkit sem menthet fel tehát az indolenciája a kötelességteljesités alól, senkit az a megnyugtató fictio, hogy a nép tisztaságának kérdése csak nagy pénzügyi áldozatok árán biztosítható. És amikor csomagolni készülünk, hogy egy fürdőző társadalom minden javát és mulatságát kiélvezzük, arra a nem fürdő társadalomra kell gondolnunk, amelynek tizenhárom millió katonája van, akiknek a viz zuhogása, a testnek tiszta jóléte, a civilizáció legnagyobb elősegitője: a szappan és a fürdő, csak az álmok ködfátyolában jelenhet meg. Pár ezer ember lelkiismeretes kö- telességteljesitésén múlik, hogy tizenhárom millió magyar belekapcsoltassék a kultúrának abba a folyamatosságába, amelyben hideg és meleg csapokból zuhog az éltető friss viz. Lapunk szerkesztőjének édesanyja halt el a héten Budapesten pár napi betegeskedés után. A boldogult 78 éves volt s 18 éve élt özvegységben. Ez idő alatt férjét folyton gyászolta, fekete ruhában járt az özvegyi fátyolt 18 év alatt sohasem tette le. Férje: néh. Riszdorfer János Nyíregyházának volt »érdemekben gazdag» főjegyzője, ki a városi életben kiváló vezető szerepet vitt s Nyíregyházán sok messzeható alkotás az ő nevéhez fűződik. — Egészségi szempontból nagy sétákat kell tennie. Valószínűleg most is a közeli erdő levegőjét szívja magába 1 — Testi vagy lelki beteg: — ingerkedett tovább is a kék mama, — különben azt hiszem állapota nem aggasztó, az üde tavaszi lég, a virágok illata s »vörös ur« gyöngéd figyelme teljesen visszaadja egészségét a kedves hófehérkének. A férj most se vette be a mérget; szokva volt egy idő óta az ilyesféle apró tüszurásokhoz. Higgadt udvariassággal tért ki »kék mama« csipkedései elöl s a két vörös szépséghez közeledett. Ámde azok sem maradtak szótalanok. A vörös gavallér távolléte fölkorbácsolta a vért ereikben, izgatottak voltak s a szétszórt buzaszemeket idegesen verték szerteszéjjel csattogtató szárnyaikkal, ők biztosan tudták, hogy meg vannak csalva! A hűtlenségnek annyi bizonyítékát tartották már kis karmaik közt, hogy azokkal bátran válópört indíthattak volna a bíróság előtt. Kigyult arcukon meglátszott a kétségbeesés sötét gondolata. A szürke leányok össsesugtak-bugtak s korukhoz nem illő pikáns megjegyzéseket tettek vörös ur s hófehérke viszonyaira. Körül mindenütt néma csönd volt; csak a nagy természet szerelmes lehellete ringatta a fák koronáit s a csacska mákvirág ringatta rózsás harmatos arcát az üde reggeli szélben S a nagy némaságban egyszerre egy vészes sikoltás hasította át a léget. Egy női ajk sikoltása, mely a szivig hatol. Egy pillanat alatt fölrebbent az egész társaság; rémülve keringtek pár másodpercig a galambház fölött, aztán szivdoFérje halála után Riszdorfer Jánosné Budapestre ment lakni legkisebb leányához: Erzsikéhez, ahol özvegységének időszaka nyugodt, csendes és szép volt. Gondjai megszűntek a nemeszivü anyának, gyönyörködött gyermekeiben, akik sűrűén fölkeresték őt. Nyíregyházán született nemes szülőktől, akik a nemesgondoikozás és jó szív mellett nagy vagyont is hagytak rá. Ő azt mind föláldozta családjának s maga igénytelenül élt. Régebben úgyszólván minden héten keresztszülének hívták Nyíregyházán s igy egész sereg keresztgyermeke volt. E hó 12-én bronchitist kapott, amely azonban nem volt súlyos. 18 án d. o a baj tüdő- gyuladásba ment át s a leggondosabb ápolás és orvosi kezelés dacára délután 6 órakor meghalt. Szivszélhüdés érte. Gyenge volt a szive. Az a szív, amely azelőtt annyi vihart, annyi szenvedést és csapást állott ki s hitében nem tört meg soha az anyai gondok alatt, az most egy kis, jelentéktelennek látszó betegséget nem bírt el. Budapesten e hó 20-án d u. 4 órakor, a gyászosháznál Kacziány esperes mondott felette imát s onnan szerdán éjjel, a család kísérete mellett Nyíregyházára szállították a halottat, ahol áldozó csütörtökön délután volt a temetés. Régi óhajtása volt, hogy ha meghal, Nyíregyházára vigyék övéihez, ahol a sírboltban férje, két gyermeke, atyja, anyja, nagyatyja, nagyanyja pihennek. Nyíregyháza résztvevő szeretettel fogadta a halottat. A város megadta a hivatalos díszt az egykori jeles főjegyző feleségének, rendőröket, diszhajdukat, díszkocsikat rendelt ki a menethez, a tisztikar testületben jelent meg, az állomástói a temetőig vonult, hullámzott a nép mindenütt s odakint a sirboitnál is nagy sokaság gyűlt össze a rokonság, a jóismerősök, előkelőségek soraiból. A temetőben Paulik János lelkész mondott szép beszédet és imát s az evang. tanítók maguk alakítottak négyes kart megható gyász zsolozsmákat énekelve. Áldás után bevitték a kriptába a koporsót, aztán befalazták s a feléje és körűié boruló dombot koszorúk özönével rakták tele; mert igen sok virágot, csokrot, koszorút küldtek mindenfelől a közszeretetben és tiszteletben állott úri nő ravatalára, aki rendszerint a nyíregyházi Sóstón szokott nyaralni s igy szülővárosával az összeköttetést utolsó napjáig mindig fenntartotta. Gyermekei és unokái öt koszorúján kívül dr. Saáry Sándor, Pintér család, Orbán család, Hudák Károly városi főügyész és családja, Királyék, a Dósa család Jászapátiból (legkedvesebb jóltevő nénikénknek felirással) küldtek koszorút és még igen sokan minden felírás nélkül. A résztvevő levelek ér sürgönyök a családhoz szintén folylonosan érkeztek és érkeznek. A család a következő gyászlapot adta ki: Én meghalok, de az Isten ti veletek leszen. bogva menekültek házaikba. A vörös szépségek siettükben ajtót tévesztettek s fehér úrhoz szállásolták be magokat s remegve hajtották fejőket a fehér gavallér dobogó keblére. A vészes sikoltás ismétlődött s most mintha már ketten sikoltottak volna! Szörnyűség! Egy nagy tragédia közeledett befejezéséhez! Fent az erdő fölött hatalmas szárnyait suhogtatva röpült a héja s karmai közt szorongatta a zokogó hófehérkét. Egy két piros vércsöpp lehullott a magasból a bükk erdő sürü lombjaira, talán éppen arra a helyre, hol imént még boldog turbékolással ábrándozott vörös ur karjai között. Aztán csönd lett újra, csak a galambszivek erős dobogása hallatszott ki a házikóból. Pár pillanat múlva megtépve, véres szárnyakkal röpült haza a vörös gavallér. Megtört fényű szemében az életnek utolsó lángja lobbant. Haldokolva rogyott le a galambház terrászán s gyönge elhaló hangon esdekelt egy csepp üdítő vízért, hogy sajongó sebeinek fájdalmait enyhítse. S a két vörös asszonyka ezalatt boldogan simult a fehér kontyos úrhoz, s egykori ideáljuknak a szegéuy haldoklónak még egy vigasztaló szót se nyújtottak utolsó útjára 1 .... Éppen, miűtha csak emberek lettek volna! . . . . 1. Móz. 48, 21. Bánatos érzelmek közt, de Isten akaratán való megnyugvással tudatjuk, hogy édes jó anyánk, néhai Riszdorfer János — Nyíregyháza városa egykori főjegyzőjének — özvegye: Nádasi Tersztyánszky Ziza 78 éves korában, május hó 18-án délután 6 órakor, rövid szenvedés után meghalt. Boldogult kedves halottunkat május 20-án délután 4 órakor a Jósika-utca 15. számú gyászháznál történő egyházi szertartás után, Nyíregyházára szállítjuk, ahol május 21-én, áldozó csütörtökön, délután 4 órakor kisérjük ki a vasúti állomásról utolsó útjára s a • Morgó« temetőkertben kelyezzük örök nyugalomra, ág. h. ev. szertartás szerint, a családi sírboltba. Badapest, 1814. május hó 19 én. Riszdorfer Józsefné Bónis Zseni, Révész Jánosné Szokol Irén menyei. Zempléni Árpád, Wagner Károly vejei. Riszdorfer József, Révész János, Riszdorfer Imre, Zempléninó Riszdorfer Anna, Wagnerné Riszdorfer Erzsiké gyermekei. Riszdorfer Zseni, Riszdorfer József, Riszdorfer Mariska, Révész Zoltán, Révész Like, Révész Viola, Riszdorfer Imre unokái. Az igaznak emlékezete áldottl Művelt úri nő volt, igazi »nagy« asszony a régi világból, aki a múlt gazdag tapasztalatait a modern kor okosan mérlegelt haladásával egyesítette. Nem maradt el soha a világtól, de a régi jót sohasem cserélte fel az uj rosszal, fordítva szívesen. Megtért övéihez, elaludt csendesen egy ne- meslelkü, valiásosanyának avval a megyőződésével, hogy »én meghalok, de az Isten tiveletek leszen«, vágya teljesült, rokonporok közölt nyugszik. Nyugodjék békességben! Osztálygyülés és bányász estély. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányavidéki osztálya rendes évi közgyűlését e hó 30-án tartja meg Nagybányán. Felsőbánya város szives meghívásának a jövő hónapban tesz eleget az osztály s ülését junius hó 27 én a testvérvárosban fogja rendezni. A május 30-ára összehitt nagybányai közgyűlésen a rendes évi ülések programmponfjain kívül még egy érdekes tárgy is kerül szőnyegre. Az egyesületi alapszabály módosítására vonatkozó javaslatot fogják ugyanis most megvitatni s az anyaegyesület évi közgyűlésén való viselkedést megállapítani. Fontos, életbevágó változásokról lévén szó az érdeklődés nem csekély s a tagok tömeges megjelenésére számítanak. A gyűlés után a nagybányai főgymnasium fizikatermében népszerű előadást tartanak Nagy ! Endre tanár és kápolnai Pauer Viktor mérnök: a villamosság újabb csodáiról a tagok s az ezúton meghívott érdeklődő közönség előtt. Meghivók nem bocsájtattak ki. A drótnélküli táviratozást és a Teslafényt kísérletekkel fogják bemutatni az előadók. Este — mint rendesen — ismét összegyűl a társaság a kedélyes bányász estélyre, ahol vendégeket. szintén igen szivesen látnak. E sorok pótolják a bányászestély meghívóját is. A bányászok jó ismerősei s azoknak családjai bizonyára most is ki fogják venni részöket a kellemes szórakozásból. Vacsora, zene, tánc természetesen a programmba felvétetett s lehet, hogy még egy kis meglepetést is tartogatnak a kedves vendégek számára. Azt előre is megmondhatjuk, hogy ha valaki ott nem érezné magát otthonosan és a vig társaságban örömét nem lelné — azt előre is sajnáljuk. Ezek a bányászestélyek városunk legkellemesebb, minden feszesség nélkül lezajló társas összejövetelei s méltán népszerűek az úri családok körében. Az osztálygyülésre a következő meghívót kü'dték szét a tagoknak: Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztálya 1914. évi május hó 30-án délután 5 órakor Nagybányán a m. kir. bányaigaz- gatóság tanácskozó termében osztály ü’ést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgy : 1. Elnöki bejelentések. 2. Titkár jelentése az 1913. évről. 3. Pénztáros jelentése az 1913 évről, 4. Előirányzat az 1914. évre. 5 Egyesületünk alapszabályainak módosítására vonatkozó javaslatnak ismertetése s ezzel kapcsolatban az egyesület junius havi rendkívüli közgyü'ésén való részvételünk. 6. Indítványok. Ü;és után d. u 6 órakor népszerű előadás a helybeli állami fő- gymnásium fizikai termében, tartják: Nagy Endre főgymn. tanár és kápolnai Pauer Viktor: A vilÖzv. Riszdorfer Jánosné.
