Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-10 / 19. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 19 szám, (3) A közgazdasági sajtó lelkiismeretes munkájára legnagyobb szüksége éppen a kereskedelemnek, a magyar állam e mostoha gyermekének van. És bízunk a magyar bíróságokban, hogy a kereskedelem sérelmeinek, jogos érdekeinek, óhajainak szóvátételét, a kereskedelem ellenségeinek szigorú megbirálásáf, az ország közgazdasági érdekeinek objektiv tárgyalását nem fogják lehetetlenné tenni ezután sem. Elvégre kell egy nyilvános fórumnak lennie, amely hangot ad a bajoknak és igazságtalanságoknak, amely nem retten vissza az őszinte szótól és a közérdekű igazság kimondásától. Ez a fórum pedig kizárólag a sajtó lehet. A közgazdasági sajtó lelkiismeretes működésében éppen ezért falán ezentúl sem lesz gátolva. Ez nem a sajtónak magának érdeke, hanem érdeke főképpen « közgazdaságnak általában és a kereskedelemnek különösen. Gyors és megbízható információkkal szolgálni a közgazdaság terén előforduló eseményekről, higg.nd% alapos bírálatot mondani a közgazdaság és a közélet tényezőinek tevékenységéről: nem lehet tilos ezután sem. És ezért programmunk és munkánk az uj sajtótörvény életbelépésével sem fog változást és csorbát szenvedni. [M. K. L) Heti krónika. Vasárnap hajnalban a hét nyitánya megdöbbentő akkorddal kezdődött. Szállt-szállt lefelé az a kegyetlen higany minden hőmérőben az egész országban s az embereknek úgy jött, hogy földhöz vágják a könyörtelen hőmérőt, de mégis minek? Hogy azzai is több kár legyen ? Lefagyott a szőlő, a gyümölcs, a korai zöldség, sokan már a búza és rozs lefagyásáról is beszéltek. Persze az üzleti világ rögtön fölemelte a liszt és a bor árát és egyhamar nem is szállítja le, noha azóta kiderült, hogy a ga- bonanemüekben semmi kár sincs. A szomszédos megyékben többet ártott a fagy. így pl Szabolcsban már leszüreteltek. Nálunk, amint sokfelői szerzett értesüléseinkből megalkothatjuk a képet, a kár kisebb méretű, a helyzet nem vigasztalan, noha kétségtelen, hogy kár történt elég, szőlőben és dióban. A kereszthegyi bányaünnepen a fagy hatásáról már sokat beszéltek s ez némileg a hangulatot is befolyásolta. Ma már belenyugodtunk csendesen, mert »sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna « Most meg már egy kis eső kellene, mi pedig nem merünk semmit se jövendölni, mert lapunk szombati jóslata mindjárt reggelre olyan rémesen bevált. Ki is jelentette egy barátunk, hogy vissza fogja küldeni a lapot, ha még egyszer fagyó t jósolunk, de az én nézetem az, hogy éppé n azért nem fogja visszaküldeni, mert belátta, hogy a mi időjóslásaink helyesebbek, mint némely postáé, ahol rendesen az ezelőtti napnak az. idejét jövendölik meg. Ám a keddi térzene a fagy dacára igen szépen sikerült, meglehetős nagyszámú, előkelő közönséget vonzott s igazán jól esett mindenkinek viszonthallani a derék, fáradhat atlan bányásztrombitásokat. A festők is kezdenek megérkezni s az iskola országszerte kiadta szokásos felhívását. Mondják, hogy az idén még többen lesznek, mint tavaly voltak. Felsőbányára meg váratlan vendégekként színészek érkeztek, akik változó szerencsével folytatják előadásaikat Jó a műsoruk, jó a játékuk, do hiába, kell a pénz tavasszal a napszámosra s a mi vidékünkön nyáron minden színháznál szebbek a hegyek, völgyek, erdők, ligetek. Minket csak télen lehet nagynehezen színházba csalni. És hogy teljes legyen a referádánk, nos tehát a héten megkezdődtek a jelentkezések a választók irás-olvasásbeli vizsgálataira is. Egy- í előre azonban igen csekély az érdeklődés, eddig, mint tudomásunkra jutott, mindössze »egy-en« i jelentkeztek. Egy pedig a jó régi közmondás szerint se nem oszt, se nem szoroz. Próbálnák meg csak fuvardijat, ellátást és zászlódijat adni, azóta már tele volna a tanácsterem jelentkezőkkel, de mai napság ingyen még vizsgázni sem szeret a honpolgár, úgy tapasztalja a krónikás. A nagybányai festőiskola. A Nagybányai Festők Társasága az érdeklődők tudomására hozza, hogy ez évben is kérelmezi a kedvezményes vasúti jegyeket az oda készülő művészek és a festőiskola látogatói részére tartóz • kodási helyüktől Nagybányáig és vissza, ha ez iránt az iskola vezetőségénél jelentkeznek. Az állam által szubvencionált iskolába bárki beléphet minden előzetes vizsga vagy bizonyítvány nélkül. Tandíj nincsen, csupán modellpénzt űzet a belépő, havonkint 5 koronát. Az iskola egész éven át nyitva van; szünet nincs. Akt- modell áll naponta reggel 7 -12 ig, délután 2—5 ig. Télen 9-2 ig és 5 —8 ig. Az iskola vezetői és tulajdonosai: Ferenczy Károly, Réti István és Tborma János. Lakások bérelhetők anyanyelvű gkathoJikusok ügyét bízó reménységgel viszem a városi vezetőség, elsősorban a polgármester ur elé és lelkem mélyén erősen él az a meggyőződés, hogy gyenge hangomnál jóval erősebb az ügy igazsága, jogossága, mely megérdemli minden magyar ember őszinte támogatását. 1914. Május 10.' Kereskedelem és a sajtó. Sok szó esik mostanában a sajtótörvényről; sem az írói gárda, sem a kiadók, sem a közönség nem szokott még bele s nem helyezkedett be az uj előnyökbe és az uj korlátok közé. Budapesten pb a kőnyomatosokkal is baj van. Nagykárolyban két lap'egy kaucióra egyesült s egy gyékény alatt fog csinálni kétféle politikát. Az uj törvény, nyomását a kereskedelem is érzi, mivel az eddigi állapottal szemben számos szigorítást és korlátozást tartalmaz. Deák Ferenc egy mondatban kifejezett sajtópolitikája, amely szerint mindent meg szabad Írni, ami igaz, idejét múlta, mert az uj sajtótörvény azon az állásponton van, hogy sok olyant, ami igaz, nem szabad megírni, ha a közlés magánegyéneknek kárt okozhat. Kétségtelen, hogy különösen a hírszolgálat terén az életbelépett uj törvény nagy változásokat fog előidézni. Ami speciálisan a közgazdasági hírszolgálatot és kritikát illeti : a sajtószabadság lényeges korlátozása a visszaélések ostorozáráí meg fogja nehezíteni. A magunk részéről sohasem voltunk hívei annak a publicisztikai irányzatnak, amely a leleplezést, a panamák és botrányok mindenáron való szellőztetését tűzte t i céljául. De azért el kell ismernünk, hogy az uj sajtótörvény a köz- gazdasági sajtó szolgálatát és működését is nagyon megnehezíti, mert számos esetben még az objektiv és igazságos kritikát is annak a veszedelemnek teszi ki, hogy nagy büntetéssel és esetleg kártérítési kötelezettséggel fogják sújtani. Mindazonáltal úgy hisszük, hogy az uj sajtótörvény tilalma alatt is a tárgyilagos bírálatra és a közérdekű hírszolgálatra meglesz a lehetőség. A bírói gyakorlat bizonyára enyhe irányban fog kifejlődni, mert elvégre is az ország közérdekének, a közgazdasági általános érdeknek szüksége van a nyilvánosság tisztító tüzére. H——J—í'.jbi'j ____nimi Jihi j lanBBgiB'BBBaegg ■ az asztalra és én leszakítva egy virágot, játszani kezdtem vele mint régen, gyermekkoromban, leszaggatva a virág hófehér szirmait megkérdezve tőle — szeret-e Dunay? És a kis virág mindig azt felelte hogy: igen, szeret. Az est gyönyörű volt. Az égen kigyultak a csillagok és nekem kedvem jött a sétára. — Elkísér ? kérdeztem Dunayt. — Örömmel! felelte ö és elindultunk. Vidáman csevegve jártunk az elhagyott utcákon s csak nagyon késő este vettem észre, hogy teljesen egyedül vagyok egy férfival, kit alig pár napja ismerek. Midőn hazafelé indultunk, ő megfogva kezemet, igy szólt: — Mit gondolt, mikor a virágokat letépte? E váratlan támadásra nem voltam elkészülve, akaratlanul is az igazat feleltem. — Hiszen azt kérdezni sem kell, felelte mosolyogva. Megértettem Szeret, ujjongtam. Közben haza értünk s én búcsúztam vendégemtől. Dunay rám nézett és mosolygott, úgy a hogyan csak ő tudott mosolyogni, aztán könyörgött hozzám az első csókért. Egy pillanatig habozva álltam, aztán röviden csak annyit mondtam: Nem! Dunay nem szólt, köszönt s távozott. Többé nem jött hozzám Pár nap múlva a corzón találkoztunk s mert egyedül voltam, elkísért. A ház előtt búcsúzni akart, én azonban nem engedtem. Akarva, nem akarva, be kellett jönnie. Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, eléje léptem és megkérdeztem: haragszik? Nem haragszom, felelte a fájdalom és keserű szemrehányás hangján. E hangra össze rezzeutem. Ott állt előttem, kit legjobban szerettem és mit tehettem, oda borultam keblére és zokogva mondottam. — Nem tehetek róla, szeretlek, végtelenül szeretlek. És csókoltam hosszan, szenvedélyeseu Az első csók viszonzatlan maradi, sőt a második is, ezzel azonban akkor nem törődtem. Aztán csókolt ő is hosszú, égó csókkal. E közben késő éj lett és ö távozni készült. — Oh Jolán! — mondotta, ha akarná, ez eljegyzésünk estéje lehetne. — Mint vőlegény és menyasszony váltunk el . . . Dunay az éj hátralevő részét kávéházban töltötte. Következő nap éppen ebédhez készültem, midőn szobalányom Dunayt jelentette. Intettem, hogy bocsássa be, de midőn belépett, csaknem összeestem az ijedségtől. Dunay sápadt volt, szemei lázasan csillogtak. — Mi történt önnel ? kérdeztem hevesen. Dunay nem felelt azonnal, egyideig szótlanul bámult a semmiségbe, aztán inkább leroskadt, mint leült a mellette álló székre. Aztán megfogva kezemet, magához húzott. E pillanatban szerettem volna messze, nagyon messze lenni, elbújni mindenkitől és nem hallani ennek az embernek beszédét. De nem mehettem, nem hagyhattam magára, mert tudtam, éreztem, hogy szüksége van reá, hogy mellette legyek. — Jolán! kezdte lassú, bizouytalan hangon, inkább önmagának beszélve: Valamit kérek magától ; most, életemben először. Jöjjön el délután hozzám ... a lakásomra . . . Felugrottam, megzavarodva néztem rá és nem tudtam mit felelni. Ő látta habozásomat és újra megszólalt. Okom van rája, hogy ezt kér jem öntől, szükségem van rá, hogy eljöjjön . . . Érti ? szükségem van rá. gifte; Kapható villanyszerelési üzletekben, viíianytslepeken és a - SWSYAR SiEKESS-SG«ueK6RÍ-«ilYFK.a*t Sudelst V!.. Teréz-Höfjf 35. ß?3r-stcza 13. A legjobb és a legtartósabb drátsiáias lámpa. Huzcíi drótszállal 75% érammsatakaritáa.
