Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-28 / 52. szám
1913. December 28. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 52. szám. (3) A takácsok * (Heine,) Egy könye sincs homályos, zord szemüknek, A munkánál fogcsikorgatva ülnek : »Hej, Németország! Szőjjük szemfedőd S lesz hármas átok szálai között. Mi szövünk, csak szövünk! »A bálvány-istent érje első átkunk, Kit dideregve, éhesen imádtunk; Hiába vártuk, hogy majd meggsegit, Ingerkedett csak és tévútra vitt. Mi szövünk, csak szövünk! »Vad átkunk szálljon a gazdag fejére, Ki meg nem rendül nyomorunk hirére; Ki fillérünkkel tölti meg zsebét S mint ebre süti gyilkos fegyverét! Mi szövünk, csak szövünk! »Hazánknak szóljon a harmadik átok, Mely gyalázatot s szégyent hoz reátok I Hol a virágot letépik korán S a féreg nő a rothasztó tanyán. Mi szövünk, csak szövünk! . . . »Száll a vetélő, pattan a szövőszék, Éj s nap segitnek, hogy munkánk’ növesszék ; Vén Németország! szőjjük szemfedőd S a hármas átkot szálai között! Mi szövünk, csak szövünk!« Fordította : Révai Károly. *) A költő e versét 1839-ben irta, mikor még hire sem volt a szocializmusnak. Heti krónika. Mit hozott a Jézuska? Milyen volt a karácson Nagybányán ? Ki tudná azt megmondani ? így külsőleg láttuk, hogy szerdán nagy lótás-futás volt, az üzletekbe ki és bejártak különösen a délutáni órákban. Csütörtökön ünnepi csend ült az utcákon, tisztes ruhákba öltözött csapatok vonultak a templomokba, ahol ezúttal nem tátongott panaszosan kiabálva az üresség. A betlehemesek is csengettek utcá- ról-utcára. Pénteken este nagyszabású műkedvelői előadás volt olyan nagy közönség előtt, amilyet a nőegylet — fájdalom — ritkán lát. Egyik-másik emberen láttunk uj ruhát, uj kalapot, uj cipőt, uj nyakkendőt, lüt, gyűrűt vagy órát, dehogy általában mi volt a bányai házikókban, öröm-é vagy bánat a szent estén, a leg- szemfütesebb hírlapíró sem tudná azt kinyomozni. Talán inkább öröm és béke, főleg pedig reménység a jövendőben, mert úgy mondják, jön a kedvezőbb esztendő. Az 1914-ik közönséges esztendőben: Uralkodó planéta a Merkur, a kereskedők istene, jeléül annak, hogy kézdörzsölő pompás üzleti év lesz. A farsang tart jan. 7-től február 24-ig, tehát teljes hét hétig, lehet mulatni a végkimerülésig. Mulatós, vig esztendő. Ez is örvendetes. Holdfogyatkozás március 12-én, napfogyatkozás teljes, augusztus 21-én lesz, mindkettő nálunk is látható. Husvét április 12-én, áldozó csütörtök máj. 21-én, pünköst május 31-én, advent november 29 én lesz. Az ünnepek egybe esnek mind az izraelitákéval. Egyetlenegy kath. ünnep sem esik vasárnapra (kivéve persze azt, aminek vasárnapra kell esnie) s igy az iskolákban kellő számú, népszerű szünetek tartatnak. Ez is ritka jó esztendő, mondaná rá a diák. De mit hozott a karácsön ? és mit hoz az újév nekünk, hirlapiróknak ? Semmit egyebet, mint munkát. Izgatott, kapkodó, ideges munkát, mi dolgozzunk akkor is, mikor más pihen vagy mulat, hogy szellemi táplálékot nyújthassunk a nagyközönségnek. Akadnak olyan rosszul informált egyének, akik irigyelnek minket. Ezeket csak egy napra szeretnénk beültetni a szerkesztői székbe, hadd élvezzék azt, mikor száz felől ostromolják és százfelé rángatják az embert és mégÍ3 higgadtan előrelátóan, önkritikával, dolgozni kell. Közölni valója van mindenkinek, pláne, ha róla van szó. írd meg ezt, tedd meg ezt. Szerkesztő ur kérem, a mi utcánkban sár van, nálunk rossz a világítás. Nekünk ut kell, valódi erős, nagy országút.. De azért nem fizetünk elő. Tessék ró'unk Írni, de azért, nem hirdetünk, mert az pénzbe kerül. Jó a lap, jó az és kell, szükség van rá, müveit. társadalom nem lehet el nélküle, de ne1 kerüljön pénzbe mert egy mulatságra odaadunk 2 pengőt, meg tizet is ülőhelyért, vagy páholyért, de negyedévre két korona az sok, ez már sok, hogy hetenként 8 nyomtatott oldalt a házunkhoz szállítsanak, mindig frisset, mindig újat. Hálátlan foglalkozás ez kérem, akár az év végén, akár az év elején. Sokkal könnyebb ennél a szelvényeket levágni és a bankba küldeni. És már most jönni fog hozzá az uj sajtó- törvény, amely megköti a kezünket, a kártérítési kötelezettség a fejünk fölött lebeg majd minden percben, de azért azt hiszik, hogy le fogunk mondani ? Ó, a világért sem, mégis csak fogunk írni és újra írni, mert a szerkesztés, olyan mint a hideglelés, harmadnapra megint csak viszzatér. Sőt még rosszabb; tífusz, valóságos tífusz, melynél mindig meg van a láz, csak egyszer feljebb, másszor lejebb jár. A nagyközönségtől függ, hogy éhtifusz ne legyen belőle, mert lelkesedni, szeretni a lapot könnyű, de abból nem élünk meg, előfizetés kell nekünk a boldog uj esztendőben is, mint ez e ő r. sőt talán még jobban. Próbáljon csak kiki még egy előfizetőt sze rezni magához, meglássák milyen derült hangulatú krónikákat fog Írni az egész uj éven át _____ a krónikás. Az előfizetés megújítását kéri a kiadóhivatal. Köszönet. A vallás- és közokt miniszter özv. Kurovszky Zsigmondnénak, a zalatnai nőegyesület elnökének elismerését fejezte ki. Névmagyarosítás. Szitár György kapnik- bányai lakos, nevét, belügyminiszteri engedély- Iyej Szatmdri-ra magyarosította. Glavitzky Károly eddigi keresk. és iparkamarai tanácsost a debreczeni kamara, tanácsosi érdemének elismeréséül a kamara levelező tagjává választotta Eljegyzés. Reményi Aladár ganzgyári üzemvezető eljegyezte Hajdúböszörményben Varga Etelkát. Lapunk uj előfizetőinek a decemberi számokat ingyen megküldjük. Nagybánya város takarékpénztára választmánya dec. 24 én tartott népes ülésében igazgatóvá egyhangúan Bay Lajos, eddigi igazgató, országgy. képviselőt választotta. Igazgatósági tagokul szintén a régieket választották meg és pedig 27 szavazatból 25-tel Csüdör Lajost, 24 gyei Égly Mihályt, 21-gyel dr. Vass Gyulát, 17-tel Csepey Ferencet. Felügyelő bizottsági tag Glavitzky Károly lett 25 bői 23 szóval, a ki eddig is felügyelő bizottsági tag volt. Az igazgatót és igazgatóságot Kupds Mihály üdvözölte a választók nevében, a ki hangsúlyozta, hogy e választásban a régi igazgatóság szép elégtételt kapott. A gyűlésen elhatározták, hogy még egy könyvelőt alkalmaznak, aki egy évig ideiglenesen 2400 korona fizetést kap s véglegesítéskor a XI. osztályba kerül fa és jutalék illetménnyel Tanügyi kinevezések. A vallás és közokt. miniszter Pentsy Erzsébet nagybányai s. tanítónőt a X fiz. osztályba áll. polgári iskolai rendes tanítóvá, Obetkó Bella orosházai h. tanítónőt, ugyanoda a XI. fiz. osztályba áll polgári iskolai segédtanítóvá nevezte ki. Emlékeztető. Megyebizottsági tagválasztás lesz dec- 29-én hétfőn, a városháza tanácstermében szavazni lehet d- u. 8 órától, d. u 4 óráig Szavaznak azok, akik országgy. képviselőválasztók. Választás alá kerülnek Égly Mihály és Révész János, a kiknek mandátumuk most lejárt, Ó év esti istentisztelet. Az evang. templomban az ó-év esti istentisztelet szerdán 5 órakor kezdődik. A templom fütve lesz. Utánok a sereg! . . . Itt maradt a gyerek. Lábtól a halottnál Ángyával pityereg . . . XIII. A legény sóhajtva Kimegyen a partra, Csonka-tollas madárkáit Kalapjában tartva. Véle megyen ángya, Fia sir, nem bánja . . . Réz-ekével a hunyó nap Az Ob-tükrét szántja Bagoly suhog, huhog, Csapong a ligetben. Vadlud, vöcsök száll ezrével, Hemzseg a vizekben. Lemennek a vízig, Nap áldoztál nézik, Szálló madár, úszó madár Boldog repesésit Gyengén fagyos iszap Süpped lábuk alatt. Orcájukon a nap Érces fénynyel gyulád Felpillant a legény. Felbámul ángyára, Nyúlánk termetére, Kerek formájára. Sötét haja zománc, Arca égő arany! Érzi: ennél semmi szebb nincs És ő — boldogtalan. — »Gyönyörű Anirisz Csókold meg a számat, Neked adom hét szép Csüllőfiókámat 1« — Visszanézi ángya, Mosolyogva szánja: »Szegény gyerek, balga gyerek, Olyan, mint a bátyja!« XIV. Szentkard ur és népe; —■ »Körébe! elébe I« - Kergeti Jagalit, Várait bevéve. Gombolyított kötél A hogy tekeredik, Két Ob-parton úgy kanyargnak Hosszú seregeik. Ott a sok szép város, Barmok bőv nyomával . . . Zeng ítélet: minden élet Véget ér ott mával! Népét kigyilkolják, Házaik pozdorják, A BIKSZÁDI természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: Mint forgácsot gyerek alól, A folyamba szórják. Jagali menekül: — »Csak tovább ! — ész ne’kül. Rajta már ha Numi Tárom, Más alig könyörül. XV. Nincs segély immáron Földi nagy határon Felvonatta vitorláit, Fut a folyam-áron. Lát a vitorlákhoz, L^ül a kormányhoz. Fel az Obon fut hajója, Úszva szálló szárnyas. Könnyedén haladnak, Kit szelek ragadnak. Evezős kis ladikocskák Lassan elmaradnak . . . ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld i amszftni wíw wzuiisáü. ■■ Kapható mindenhol. ■■
