Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
I (g> Boldog- ünneplést I (s) Nagybánya, 1913. Mároius 23. — 12. szám XXXIX. évfolyam. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVAT MEGJELENIK rNíTIISTrCGEXT vasa i6<s Klófizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre i K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ■—----—Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉ VÉSZ T-AUSTOS. ivatíii^ A munka zaja elül, az üzletek bezárulnak, még az ágyudörej és puskaropogás is megszűnik egy pillanatra. Itt a husvét, itt a tavasz, a föltámadás nagy ünnepe. Az idén ugyan szokatlanul korán köszöntött be a husvét, oly korán, mint soha többet ebben a században, de a tavaszt azért nem előzheti meg. Sokan rossz szemmel nézik, hogy a husvét mozgó ünnep s mint valami nagyszerű vivmányt emlegetik, ha majd pontosan minden esztendőben pl. április első vasárnapjára fog esni. Részemről nem vagyok ezen a nézeten. A nicaeai zsinat tizenhat századdal ezelőtt bölcsen állapította azt meg, hogy a tavaszi napéjegyenlőség után következő holdtöltére eső első vasárnap a föltámadás ünnepe. Költői változatosságot hozott igy be a kalendáriumba. Egyszer négy hét a farsang, máskor nyolc, egyszer a márciusi ibolya az uralkodó virág, máskor az orgona, vagy árvácska hus- vétkor, a pünköst is hol májusra, hol pedig júniusra esik. Akaratlanul is kénytelen a kulíur emT ARSAD ALMI HETILAP. bér a kalendáriummal és az egyházzal foglalkozni, jó előre megállapítani, hogy mikor is lesznek azok a mozgó ünnepek s hogyan vágnak össze az ő terveivel, kötelességeivel. Máskép sokan nem is törődnének velük, pedig mai napság bizony szükséges az, hogy az egyházi élet iránt felköltsük az érdeklődést. Az élet, a világ sem osztja az örömöt, bánatot matematikai pontossággal ugyanazokra a napokra minden esztendőben. Miért kellene ennek éppen csak az egyházzal igy történnie. Az idei husvét azért is jó, hogy korán van, mert igy talán korábban hozza meg az annyira óhajtott békét. A nagy hatalmak ünnepi hangulata lehetetlen, hogy ki ne hasson a csatamezőkre is. Bárcsak igy lenne 1 / Mindannyian óhajtjuk, várva-várjuk azt a nagy európai leszerelést, mely után megindulna ismét a munka, az építés, az alkotás s ki sütne megint a szeretet napja erre a fékevesztett világra. Régóta tart már a feszültség, a bénulás, a tartózkodó kínos helyzet, ki ne érezné annak keserves hatásait ? A templomokból szent zsolozsmák hatnak az égre, a föltámadott Jézus áldott szelleme arra késztet, hogy szálljunk magunkba. Drága ajándékokat hoz a husvét, Jézus iecsendesiti a háborgó tengert, vajha ne háborogna többé. Jézus szelleme győz, mutassuk be előtte hódolatunkat. Ünnepeljünk! “ "íNYE Tek. K adóhivatal : 30. szám alatt. — Atr YBÁNYA IS. SZÁM. == Ideges vízvezetéki művezetőség. Az utóbbi időben sokszor megtörtént, hogy a vízvezetéket a város egyszerűen elzáratta és mi viz nélkül maradtunk, mint a keszeg a parton. Ebből sok kellemetlenség és kár származott, de azért csak tűrtünk, mert hallottuk, hogy valami hibákat keresnek s ahhoz nekünk is jól felfogott érdekünk hozzájárulni, hogy a hibát meg is találják. Mostanában azonban egész rendszeressé kezd válni az a szokás, hogy a város mérnöke egyszerűen elzáratja a főcsapot, így pl. a héten, márcz. 17-én este 9 órakor elzárták, meg márcz. 20-án este 9 órakor is s reggel 6 óráig nem kaptunk vizet. Kétségtelen az, hogy a vízvezeték nagy áldás, melyért sok áldozatra készek vagyunk, fizetünk is becsületesen, ki 50, ki 60, ki 100 vagy még több koronát, a mit bizony nehéz a mai viszonyok közt kiizzadni, de bizonyos, hogy nem azért fizetjük, hogy koronként egész önkényesen megfosszanak a viztői teljesen váratlanul és mi sirassuk régi betömött kutjainkat. Senkinek sem öröm az, mikor kilenc órakor este egyszerre viz nélkül marad a háza, éjjelre még inni való sincs, hátha valami tűzveszély jönne, vagy beteg van a háznál, kegyetlen bosszúság az ilyen önkényes eljárásból eredő viztelenés vigasztalan helyzet. Néhol befütenek a fürdő szobában s egyszerre csak sistereg a kályha, elolvad a kemence ónozása s megvan a költség, Egy öreg honvéd emlékirataiból. (2) Közli: Csengey Gusztáv. A kézfogásnál azonban valamit markomban hagyott; gondoltam, hogy ez a valami ajándék lehet, amely bizony teljesen felesleges volt . . . hiszen együtt utazásunk idején az eiöfogat dijakat a magáéból fizette, de az én nevemre nyugtat- ványoztatta; amellett előttem szokatlan gazdag úri tartásban részesített, de különösen az a komoly nemes társalgás s az a tudat, hogy egy ilyen férfiú engem, egyszerű ifjoncot, majdnem barátságosnak mondható kitüntetésre méltatott, minden jutalomnál kedvesebb volt előttem s mégis bizony abban a papírban három arany volt. Ritkaság abban az időben, abban a bankó-világban az arany s annál értékesebb ajándék. Amig én a kormánybiztoshoz és a Putnok felé haladó sereg után hajtattam — őrnagyom azon tudatban, hogy már föltaláljuk Görgeyt, az ott összegyűjtve levő fogatok között már választott egyet s az előbbi jelenet után azonnal felülvén reá — elhajtatott Harsány felé. Én is választottam magamnak fogatot s én is hajtattam utána, de be nem érhettem, bármint noszoltam az elő- fogatost. Mi lett azután a derék őrnagyból? . . .nem tudom. Arról meg vagyok győződve, hogy hü maradt magához, hősies jelleméhez; a mindjárt kezdődő tavaszi dicső hadjáratban erre bőséges alkalma nyílt, A szomorú fegyverletétel után, mint kitűnő törzstisztet, öt sem kimélte meg bizonyosan az osztrák bosszuállás 1 . . . Bebörtönözték-e ? . . . Csak annyit tudok, hogy az uj honvédség felállításakor olvastam egy Pálóczi Horváth J, ezredessé kineveztetéséröl. ö volt-e az? Lelkem azt mondja — igen! .. . Ha ő volt s több ilyen főtisztje volna az uj honvédségnek és törésre került volna ennek a sora : ő, a hazáért — nemzetért fogott volna küzdeni — ismét. Én tőlem méltólag tisztelt és áldott jelleme, emléke ma is 1 . . . és bizony nem azért az anyagi haszonért, melyet bő kézzel adott, hanem azért a nemes, jóságos, felemelő rokonszenvéért, amelyben kis ember létemre kegyes volt részesíteni. Amikor én Mezőkövesdre megérkeztem, al- konyodott; a sereget amint lehetett elszállásolták, Görgey után tudakozódva értesültem arról, hogy az egyetlen piaci emeletes ház, a fogadó felső lakosztályában található fel; elbocsátva a fogatomat, rögtön hozzá siettem; bekopogtatva s belépve a jókora terembe, a sok jelenlevő tiszt és a nagy dohányfüst miatt, talán még akkor sem ismerhettem volna fel Görgeyt, ha láttam volna is már valaha; minthogy azonban soha nem is láttam, katonásan megállva szóltam : »Görgey altábornagy!?...« elébem lépett egy kopaszra nyírott, spanyolos szakálu, nem valami impozáns férfiú ezen szóval: »Csak tábornok« . . . a sürgönyt átadtam neki, katonás állásban várakozva parancsára. Amennyi tiszt fért, körűié fura kodott s mikor a sürgöny tartalmából legalább a Görgeyre vonatkozó kedvező tartalmát kiolvasták, gratuláltak neki. De minthogy annak tartalma azzal még nem merült ki, a tábornok szólította segédtisztjét: »Feri vezesd le a futárt az ebédlőbe s hagyd meg a fogadósnak, hög lássa el az én erszényemre« s hozzám intézve igy szólt: »Várakozni fog a további rendeletre éjfélig!« A segédtiszt Kökényesdi Ferenccel lementem hát a földszinten levő ebédiőterembe s miután az zsúfolva volt vacsorázó tisztek és altisztekkel, a fogadós tanácsára várakoztam addig, mig a takaródéra a sokaság eloszlik s hely ürül — szerényen megvontam magamat egy szögletben. Ismerkedni nem akartam senkivel, de mivel a fesztelen sokaságban lecsatolt föveggel, feltüzött vágószuronnyal teljes katona készletben csak én voltam a teremben — feltűntem sokaknak s kérdezősködtek tőlem, hogy honnan és mi járatban vagyok s rövid feleletemre : «futár Debreczenből, a hadügyminisztériumtól,« kiváncsivá tettem őket s nem lettem volna képes kérdezősködésükre felelni, de nem is volt kedvem hozzá, tehát csak annyit mondtam : »sürgönyt hoztam, de tartalmát nem ismerem és minthogy Debreczenben nem tudták, hol található Görgey, azt a szigorú utasítást kaptam, hogy megtaláljam akárhol van is!« A sok körülözöniők közt azonban voltak pataki diákok is, különösen Szabolcsmegyéböl, akik a X-ik zászlóaljban szolgáltak, többnyire mind altisztek, akik mint volt iskolatársukra rámismertek s felette megörültek a találkozásnak s Husvót.
