Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-09 / 10. szám
I *2-, Nagybánya, 1913. Március 9. — 10. szám XXXIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN UNFAIR ,iijassa ElSüzeté Egész évre 8 K. Fél' ===== Egyes Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉ VÉSZ JÁ3STOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal :---------- JFelsóbányai-utca 20, szám alatt. ^------a. TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. tnr ..wimuB( , jj-—-j Nagybánya vá : pénztára. A város takarékpénztára vasárnap, március 9-én d. e. 11 órakor tartja szokásos évi közgyűlését. Múlt számunkban közöltük az igazgatóság erre vonatkozó jelentését, most a zárszámadásokról mondunk el egyetmást. Az intézet forgalma 54.715,795 korona volt az 1012. évben A forgalom ilyen nagy arányú emelkedése az Osztrák-Magyar Bank mellékhelyének tudható be, amely a készpénz forgalom élénkítésére nagyban kihat. Uj betétet majdnem másfél milliót hoztak a takarékpénztárba, de ezzel szemben 479 ezerre többet ki is vettek. Az ideges háborús esztendő a betétek hullámzásában is meglátszott. Épp emiatt leginkább váltókölcsönöket adtak ki. Kötvénykölcsönt alig 200 ezret, mig vállókölcsönt 5 milliót. A kamatbevételek aránylag csekélyek, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy az intézet a törvényes kamatlábat mellőzni nem akarta, holott felülről igen magasan számították a visszleszámi tolásokat. Az értékpapirforgalom 2 milliót mutat. Az intézet minden pedáns szolidsága melleit is 94,088 korona 25 fillér nyers nyereményt adott 1912-ről, bizonyságául annak, hogy lehet eredményeket elérni a nélkül a kétségbeejtő uzsora nélkül is, amellyel egyes vidéki pénzintézeték boldogították a hazát! Persze vannak nálunk is, akik nagyobb nyereséget szerettek volna ennél kisajtolni, nem gondolva meg, hogy az eladósodott emberek amúgy is nehezen viselik mai időben a terheket. Betét kamatként 116.757 koronát adott ki a pénztár a feleknek. A kezelés 22.072 koronába került. Adóra 33,000 korona ment, elég tekintélyes összeg, az állam mindenütt tartja a zsákot, noha a munkából nem veszi ki a részét. A legtöbb kamat mégis kötvényköl- csönökből jött be, 160.277 korona. Váltókból csak 139 ezer korona. Az alaptőke jelenben 578,000 K, tartalék . . . 90,000 K, küiön tartalék . 3.327 K. A betétek 2.648,743 koronát teltek ki az év végén. A váltótárca 1827,157 korona volt. Jelzálog köicsönökben 2.252,501 korona. A zárszámadás utolsó lapja az értékpapírokról ad számút, kimutatva, hogy a takarékpénztárnak ebből is hatalmas készlete van. Ezek szerint magnyugvással és elismeréssel veheti tudomásul a város közönsége a múlt év eredményeit, azzal a bizonyos tudattal, hogy ha a viszonyok kedvezőbbre változnak, akkor még sokkal kedvezőbb lesz a város jövedelme is eme vállalatából, amely 45 éve sok százezer koronával istápolta már Nagybánya városát. Uj rendszabályok az italmérési engedélyek körül. A pénzügyminisztériumba sok feljelentés érkezett az italmérési engedélyekkel űzött visszaélések tárgyában. Főkép az engedélyek átruházása körül történik meg nem engedett üzérkedés, melynek most a pénzügyminiszter erélyesen végét akarja vetni. A rendelet igen érzékenyen érinti a kereskedővilágot és a kocsmai ipar terén működő vagy odaigyekvő laikus közönséget, miért is szükségesnek tartjuk tájékozás céljából ismertetni. A 21581—2913 számú rendelet főbb pontjai a következők : 1. Az engedélyek kiadásánál az engedélyért folyamodóktól ezentúl szigorúan meg kell követelni a magyar állampolgárság igazolását. Megállapítja a miniszter, hogy a pénzügyigazgatóságok az 1899. évi XXV, t.-cz. 12. §-ának ötödik bekezdésére támaszkodva igen könnyelműen jártak el az olyan engedélyek kiadásánál, melyek a korlátlan kimérési engedélyek számába be nem tudandók. A pénzügyigazgatóságok igen gyakran hatáskörük túllépésével olyan esetben is adtak ki engedélyeket, mely esetek a törvény jelzett pontjaiban nincsennek, de az alá nem is soroz- hatók. Ennek most már vége szakad. A miniszter szigorúan megparancsolja, hogy ilyen engedélyeket a törvényben kifejezetten felsorolt esetekben is csak akkor adjanak ki, ha az engedélykiadása közszükségleti szempontból megokolt és feltétlenül szükséges. Túlterjeszkedésre nincs joga a pénzügyigazgatóságnak. 2. A borital- és husfogyasztási-adók bérlőinek csakis a bérleti szerződés tartamára szóló engedélyre van igényük. Részükre tehát az engedélyt még abban az esetben is kizárólag a bérleti idő tartamára kell korlátozni, ha engedélyük a korlátlan kimérések számában benn is foglaltatik. 3. Üzletvezető alkalmasása szigorúan tilos. A miniszter rosszalja, hogy egyes igazgatóságok Lehel kürtje.*) — Legenda. — Ki tudja hol fakadt? honnan, miből támadt? Mi szülte? Óh, talán az a régi bánat: Mikor a megcsúfolt magyar vezér kürtje A német herceget másvilágra küldte? . . . Lappangott, bujdosott a jóslat igéje, Mig végre leszállóit a jászok földjére. »Mig az a hadi kürt újra meg nem szólal, Ki nem fogy a magyar leikéből a sóhaj.« — Jászberény mondája ezer éves átok. Ti véres századok, emlékezem rátok! — Tatárral, törökkel, némettel küzködtünk, A villámos vihar meg nem állt fölöttünk. Ontottuk vérünket nagy, nehéz csatákban, Elepedt a szivünk a sóvárgó vágyban, Kergettük untalan azt a délibábot, De el nem érhettük a szent szabadságot. Kétszáz év előtt is, hogy előttünk szálljon, Meglendül zászlaja a lengyel határon. Búg a hadi nóta: tárogató harsog, Bujdosó Rákóczi kezdi meg a harcot. Tódúl a nép hozzá, Huszt, Kálló elesik, Zúg a hadak árja, Tokajt is beveszik, Vak Bottyán vezér is már Rákóczi hive, Remegő kocsonya a labancok szive. Felső Magyarország Rákóczié már is. Hős Bercsényi Miklós kuruc generális *) Felolvasta a Petőfi-Társaság 1912. okt. 13-iki jubiláris felolvasó ülésén a szerző. Vezérli győzni a vitéz hadi népet, »Rákóczi villáma« Ausztriában éget. Majd Károlyi Sándor a Tiszán árkelve Száguldoz a rónán s megárad a serge: A magyar lakosság fölkap jó lovára . . . Reng a riadaltól Jászberény határa. — Délcegen Károlyi bevonul hadával, Nyalka kuruc huszár alig bir lovával; Büg a tárogató, a trombita harsog, Örül, ujjong a nép, kigyúlnak az arcok. Végig a hadvonal egyszerre megállóit, A kuruc előhad Rákócira vár ott. Együtt a vezérkar ragyogó csoportja Tekintetét büszkén körül-körülhordja. Közel ott hozzájuk áll egy kopott ember, Magán a vezéren függ figyelő szemmel. Mint a tilalomfa úgy áll ott keményen Összefont karokkal néz reá sötéten. Homlokát össze most a vezér láncolja: >Ki az ott? Oly némán mit bámúl e szolga? Ide azt a fickót! — Tán labanc a lelke? — Neked tán nem tetszik fejedelmünk serge ?« Ott a vezér előtt áll a kemény ember, Rátekint merészen éles szúró szemmel, Fölveti ősz.fejét, megnyílik az ajka, Lassan bánatosan ilyen szó kél rajta: »Nem vagyok én labar.cz, tanúm ez a város Jó kurucz voltam én, bujdosó, szakálos, Thököli Imrének voltam katonája, Előbb hitt kurucznak minket a hir szája. — Hullattam véremet, küzdöttem elszántan, Egész életemet a hazának szántam Vezettem dandárt is, de hitem soh’ sem volt: Győzelemre minket nem segit a mennybolt, Hallottad-e hírét Jászberény kürtjének ? Szomorú jóslatát regélik a vének ; Mig ez a hadi kürt újra meg nem szólal Ki nem fogy a magyar leikéből a sóhaj.« — Alig hogy kimondta, riadalom zeng fel: »Jön a fejedelem, jön a fősereggel.« Harsogó üdvözlet a levegőt rázza, Tisztelegni indul a város tanácsa. Leszól most Károlyi: »Jön a fejedelem, Thököli vitéze, te odajösz velem I« Lóra ül az öreg s a vezéri karral Károlyi oldalán Rákóczihoz nyargal. Felvonul Rákóczi ragyogó pompával, Fel a tanácsházba vezéri karával, Körül a vezérek megállanak rendbe — Viszik az öreget a tanácsterembe. Szól Károlyi Sándor: »Dicső fejedelmünk, Nem lehet győzelmet addig ünnepelnünk, Mig ellenünk van a jászberényi monda, Szent ügyünk bukását mig előre mondja. Nézd csak ezt az embert, Thököli vitéze, Látta sok csatában a hazának vésze, A szive kurucz volt, de lelke hitetlen, Hirdeti siváran : győzni lehetetlen. Gyászos Lehel kürtjét őrzik Jászberényben, Egy régi baljóslat szól róla keményen: n
