Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-09 / 10. szám
(2) 10. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1913. Március 9. üzletvezetők tartását, dacára 103753—1900. számú rendeletnek, teljesen megokolatlanul, megengedik. A miniszter megparancsolja, hogy a jövőben ehhez a rendelethez feltétlenül alkalmazkodni kell. Kivételnek helye nincs. 4. Társat venni tilos. Gyakran előfordul, hogy a korlátlan italmérési engedélylyel biró egyén társat, vagy társakat vesz maga mellé, sőt egyes engedélyesek az uj társsal céget jegyeztetnek a bíróságnál. Ennek megtörténte után az italmérési engedélyt társa, illetve cége nevére kiterjeszteni kéri. A miniszter rájött arra, hogy az ilyen társulásnak rendesen az a következménye, hogy a régi engedélyes a társascégből kiválik, vagyis az uj engedélyt a tár3 kezére játsza át. Ezzel pedig a más előjegyzett, vagyis előjogos folyamodókat megrövidítik, viszont az is bizonyos, hogy ilyen esetek az engedélyekkel való tiltott üzérkedésnek tekintendők. A miniszter tehát szigorúan elrendeli, hogy az ilyen célzatos társulás engedélyezését a pénzügyigazgatók tagadják meg. Ha azonban a pénzügyigazgató bizonyos esetekben a társulást megengedhetőnek találja, akkor az uj engedelembe az összes társak nevét azzal kell beírni, hogy akármelyik kilépése esetén az engedély megszűntnek tekintetik. A nem csupán az italmérés gyakorlására alakult más társaságok, nevezetesen részvénytársaságok, vagy szövetkezetek részére az engedély csakis a törvényes kellékekkel rendelkező üzletvezető állítása mellett adandó ki, a társaság, vagy a szövetkezet cégére. 5. A folyamodók sorrendjét okvetlenül meg kell tartani. Az engedélyek kiadásánál különös súlyt kell helyezni arra, hogy az engedély az 1899. évi XXV. t.-c. 13. § ában megállapított sorrend betartása mellett, az elsőbbséggel biró folyamodónak adassék ki. E célból elkerülhetetlenül szükséges, hogy az egy időben vagy rövid időközben folyamodók kérései a lehetőség szerint együtt tárgyaltassanak és hogy a közelmúltban például a létszám betöltött volta miatt figyelmen kívül hagyott kérések is lehetőleg figyelembe vétessenek. 6. A szatócsüzletben korlátlan kimérést nem szabad gyakorolni. Gyakran merült lel panasz, hogy ilyen engedélyesek, kiknek korlátlan kimérése szatócsüzletükkel ajtó által van összekötve, a korlátlan kimérést a szatócsüzletben is szabadon gyakorolják. A miniszter szigorúan elrendeli, hogy szatócsüzlet melletti helyiségre korlátlan kimérési engedély kiadását kerüljék el a pénzügyigazgatóságok, de ha ilyet kiadnak, akkor a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolni el ne mulasszák. Heti krónika. Tavasszal azt hiszi az ember, hogy a természettel együtt megfiatalodik. Én az ősszel, téllel mindig vénültem, de a tavasz sohasem fiatalított meg. Legfeljebb annyiban fiatalodunk, hogy a súlyos téli kabátokat, sapkákat, sárcipőket ledobjuk magunkról s nehéz vasas németekből könnyű futárokká vedlünk át. Ez a fiatalodás most folyik a szemünk előtt, az öreg nap versenyre kélt szól urfival és már is győztes lett. Körülhelül ez az állapot Budapesten, is, a hol az öreg nap komoly szelleme győzött a sztrájk- szélurfi fölött az egész ország nagy örömére, de talán legnagyobb örömére éppen magoknak a munkásoknak. Épp a kritikus napon járt fönt a nagykárolyi küldöttség a püspökség dolgában. De Lukács keményen összeráncolta sötét szemöldökét, komoly lett s haragosan csóválta meg fejét«: — Miért tudjam én nektek — igy szólt a főispánhoz — a nagykárolyi püspökség sorsát, mikor a magamét sem tudom. S nekünk eszünkbe jutott az egyszeri zsidó, akit hasba lőttek. A doktor, az első segítség, gyorsan kéznél volt s mivel előre nem informálták, elkezdte a szokásos mondókát: hogy aludt, milyen az anyagcsere, nyújtsa ki a nyelvét, mutassa az üterét, mondjon á-t. Ám a zsidó mérgesen vágott közbe: — Ne adjon fel rébuszokat nekem a doktor ur, hisz golyó van a hasamban 1 E régi rossz vicc dacára is a küldöttséget másnap szépen fogadta az elnök s a károlyiak a legszebb reményekkel jöttek haza. Mint amilyen szép reményekkel vagyunk mi is a most fesle- dező gazdasági ujesztendő iránt. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a dolog meg is lesz, mint ahogy mi is csak novemberben fogjuk megtudni, miként viselte magát 1913. Az ilyen lapnyilatkozatokkal pedig sokan nincsenek megelégedve. Lapunk egyik embernek nagyon jő, a másiknak rettenetesen rossz. Körülbelül igy szokás a lapokról gondolkozni: (Büszkefi ur megdicsértetik általunk) Büszkefi: Ez a lap kitűnő lap. Nézzétek, mit ir rólam! (Büszkefi ur lerántatik általunk.) Büszkefi; Ez a lap szenny lap. Nézze meg az ember, mit ir rólam. Mi pedig szívesen tűrnénk minden áradozó és lesújtó véleményt, csak legalább fizetnének az emberek, de — chinai tisztelet adassék az előkelő kivételeknek — fizetni ma nem divat az egész vonalon. N. nem fizet, mert nem fizet n—1, ez ismét nem fizet, mert nem fizet n-2, meg n 3 és n-oo Mikor jön eí a szebb kor, »mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán«, amikor mindenki fizetni fog, mint egy katonatiszt. És közbe zeng Patbó Pál ur: ejh! ráérünk arra még. Ma a dendrinezés járja, mert ezt rendelte a város fejvesztés terhe alatt s egész Nagybánya iskolás ifjúsága kertész akar lenni, az állam kertészt nevel most mindenkiből, kezdve a csecsemő gyerektől föl egész a jogász urfiakig. No meg a szépnem vizittel, mert a gyönyörű meleg napok igen alkalmasak erre. Panaszkodnak, hogy nem bírják a sok látogatást. Lelkes reformátorok tehát úgy akarnak segíteni a dolgon, hogy hetenként kétszer találkozzanak a hölgyek a Kaszinóban s ez vizitnek számítson ; igy 40—50 látogatást lehetne egyszerre elintézni. Az eszme nem rossz, csak álljon az élére valaki. A sok tava szi gondolat mellett ne feledjük, hogy mához egy hétre márcz. 15 lesz, a szabadság tavasza, melynek fokozottabb mértékben való megünneplésére fölhívja a figyelmet a krónikás. A hátralékos dijak szives beküldését kéri a Kiadóhivatal. Áthelyezés Dr. Füley Lajos halmii bírósági tisztviselőt Mátészalkára helyezte át. Ajtai Nagy Gábor dr ügyvédet a Kolozsvárra távozott Kováts Arthur helyébe a Sport- Klub elnökévé választották. Emlékeztető. A város takarékpénztárának választmányi ülése d. e. 11 órakor az intézet helyiségében. A Teleki társaság hir szerint, nemsokára (talán ápr. 1-én) felolvasó ülést fog tartani, mely alkalommal Zempléni Árpád Kisfaludy- társasági tagnak »Mogyoróbél herceg« cimü szép költeményét is be fogják mutatni Ezt a költő a Kisfaludy társaság diszülésén adta elő s itt a Teleki társaságban Révész János fogja felolvasni. Kinevezés. Őfelsége a király Kwrovszky Zsigmond bányatanácsost, a zalatnai főbánya- hivatal főnökét a VT. fiz. osztályba főbánya- tandosossá nevezte ki. Csengey Gusztáv jubiláris hírneves magyar költőnknek »Lehel kürtje« c. remekszép költeményére, melyet mai számunk tárca rovatában hozunk, külön is fölhívjuk olvasóink becses figyelmét. Jövő számunkban március tizenötödike alkalmából néh. Bartha Mór volt apai és gacsályi lelkész, negyvennyolcas honvéd emlékirataiból kiválóan érdekes, eredeti részletet fogunk hozni. Boromisza Tibor festőművész a Zentai Friss Ujság-ban érdekes vezércikket ir a Kossuth- szoborról. Többek között ezeket mondja: »Ha végigtekintünk a főváros, de általában az ország szobrain, két dolgot lehet leszögezni. Egyik: nálunk áldoznak legnagyobb pénzeket Európában, egyes szobrok kivitelére. Másik: nálunk állítják föl a legtöbb sablónés, semmitmondó, művészietlen emléket. Mi ennek oka? Egyik: a megrendelők úgyszólván minden esetben saját Ízlésüket oktrojálják rá a művészre Ez természetesen — legtöbb esetben a megélhetést szem előtt tartva — még művészi meggyőzőidig ez a hadi kürt újra meg nem szólal, Ki nem fogy a magyar leikéből a sóhaj.« — Kézi az öreget a nagy fejedelem Végig rezdül szivén egy bus gerjedelem Felszállott arczára az a nehéz bánat . . . Körül a teremben zugó moraj támad. De feláll Rákóczi, csördül a kard balján, Zendül a parancsszó fejedelmi ajkán: •Fel tárogatósok, rajta trombitások! Hogy a régi átkot megczáfolhassátok.« Nosza az apródok szerte futnak nyomban. Az egész táborban lázas izgalom van: Elő, trombitások — föl, föl, valahány van ! Funí Lehel kürtjét jöjjenek mindnyájan. Behozzák a kürtöt. Egy trombitás lép be. A gyászos ereklyét od’ adják kezébe. Szájához emeli.. . próbálja .. . próbálja .. . Egyetlen hangot se hoz ki abból szája. Jön utánna másik ... a többi, sorjába; Próbálják megfujni — hiába, hiába! így jár a gyászos kürt köztük nézről-kézre, Székéről Rákóczi bánatosan néz le. A nap is leszállóit, beállott az este, Félelemtől remeg a próbálók teste. Innen a teremből nem megy-e halálba ? .. . De ime jelt adnak már a lakomára. Szól a fejedelem: »Nos urak, utánam! Ne higyjen senki se’ régi babonában, Ös idők szokásit uj kor eltemette, Lehel kürtje titkát régen elfeledte. Más zenénk van nekünk, hadba hívogató, Szebben zeng a kürtnél ma a tárogató, Ezzel megy a kurucz győzelmes csatára .. . Most pedig vitézim, jertek lakomára! A vidám lakoma késő éjig tartott, Másnap a trombita indulóra harsog. Soha a felvidék ily hadat nem látott, összetiporhatnák tán a félvilágot! Ott a labancz sereg Trencsén vára alatt — Haj, ott verte tönkre a nagy kurucz hadat 1 Fordulj el én lelkem ! . . . Szemem azt ne lássa. A trencséni csata Rákóczi bukása . . . Száz éves elmúltán a szörnyű bukásnak Kevés hijja volt már a második száznak. Pihent a magyar már, éldegélt szerényen . . . Az a régi jóslat, csak él Jászberényben, Apáról fiúra szállott hagyománya, Otthon maradt titkon, soha se’ kelt szárnyra: Mig az a hadi kürt újra meg nem szólal, Ki nem fogy a magyar leikéből a sóhaj. Egyszer im újonnan érkeznek vendégek Megnézni nagy kincsét régi Jászberénynek, Nem is fejedelem, nem is vitéz sereg, Utazó tudósok, könyv-iró emberek. Van egy muzsikus is ki közéjük tévedt Buzognak lelkében a régi emlékek. Megnézi a kürtöt ő is érdeklődik. Hallotta a kürthöz mily rege fűződik. KOLOZSVÁRI KRISTÁLY gfözmosógyár jHJlvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztitását és festését. Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. Csomagolás és szállítás díjtalan
