Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-02 / 9. szám

L Nagybánya, 1913. Március 2. — 9. szám. XXXIX. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE T^ZEGKTEJILZEIISriK IIVTIISTIDIEJlINr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ jJ "OS. Szerkesztőság s kiadóhivatal : Felsőhányai-utca SO. szám alatt.---------­= T ELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. —----­A város takarékpénztára. Nagybánya város takarékpénztára — értesülésünk szerint — március 9-én tartja évi rendes közgyűlését s ez alkalomból elő­terjeszti az igazgatóság záró számadásait. Az 1912-ik év eredményeit részletesen jövő számunkban ismertetjük, ezúttal pe­dig közöljük teljes részletességgel azt a je­lentést, amelyet az igazgatóség terjeszt a választmány elé. A jelentés igy hangzik: Nagybánya város takarékpénztárának negyvenötödik évi zárószámadásait az in­tézet alapszabályzata értelmében amidőn felülbirálás és megállapítás végett a fel­ügyelő-bizottság jelentésével kapcsolatosan beterjesztjük, kérjük vegleges jóváhagyás végett Nagybánya város képviselőtestüle­téhez azokat áttenni. Intézetünkre az 1912. év folyamán fokozottabb mértékben hárult az a feladat, hogy a nagybányai pénzpiac eddig is el­ismert szolidságát, megbízhatóságát és pénz­ügyi szilárdságát beigazolja. Az általánosan ismert, egész Európára kiható pénzügyi krízis, mely a világpiacon oly sok existen- ciát sodort a legválságosabb helyzetbe, vá­rosunk határán belül alig érezhető nyomo­kat hagyott. Takarékpénztárunk méltányos és szigorúan törvényes elveket követve, oda hatott, hogy városunk kereskedelme, ipara és gazdasága eme nehéz pénzviszo­nyok közepette létfeltételében meg ne in- gattassék. Megnehezítette e fe' az, hogy az 1912. év gar legrosszabbak egyike vol szamenőleg. A gyümölcs- és mező a kedvezőtlen betakarítási idő miatt úgy mennyiségileg, mint minőségileg rosszul sikerült, a szőlő pedig nem ért be, miáltal vidékünk eme fő gazdasági ágai az 1912. év folyamán a megélhetést sem biztosítot­ták az azzal foglalkozók részére. Ily körül­mények között a pénzügyi krízis városun­kat és környékét fokozottabb súllyal fenye­gette éppen a rossz gazdasági év miatt; s nehezebb feladat elé is állitá pénztárun­kat, annak elhárítása körül. Ahol az igaz­gatóság a legkisebb méltányos igényről is meggyőződött, ott készséggel nyújtott segít­séget fizetési időhaladékok hosszabb enge­délyezése alakjában. Ámbár ez által a kamat- hátrálékok tetemes összegre emelkedtek, ami a mérlegi eredményre is nagy befo­lyással volt, mert azt vagyonként nem szá­moltuk el. Mindazonáltal igazgatóságunk ez eljárása méltánylást és jóváhagyást kell hogy érdemeljen, mert a város takarék- pénztára az alapítók intenciója szerint is nem pusztán hasznot hajtó vállalkozás, ha­nem első sorban a város lakóinak pénzügyi védelmét van hivatva biztosítani. Hogy az 1911. év eredményét nem tudta pénztárunk elérni s jóval alatta is maradt, ezt leginkább befolyásolta még a visszleszámitolási üzletágnál fizetett kamat magassága, ami időközönkint a 8%-ot is Hivatalos továbbá betétállományunknak " ° miatt a edt be­li vissza- ibb vissz­r cm akar­vaii az uj itmm,iv.üvu> ..r. /áros kö­zönsége érdekében beszüntetni, vagy ép­penséggel hitelmegszoritások és felmondások fegyveréhez nyúlni, hogy a betevőknek fel­mondás bevárása nélkül is pontosan fizet­hessünk. Városunk a súlyos pénzviszonyok da­cára talán az egyedüli pénzpiac-hely messze vidéken, ahol törvényes kamatláb mellett nyerhetnek az üzletek ma is lebonyolítást. Humánus eljárásunk elérésében leg­nagyobb támogatónk és segítőtársunk az 0. M. Bank volt. Ez intézmény a mai vi­szonyok között igazán beigazolta, hogy fel­adata magaslatán áll s kellő erővel bir arra, hogy a súlyos válságok közepette az egész monarchia pénzügyi hitelét irányítsa, a külfölddel szemben megvédje, melyért hálás elismeréssel és köszönettel kell adóz­nunk annak szatmári vezetősége iránt, mint amellyel közvetlen összeköttetésben állunk. Az 1912. év üzleti eredménye 91,388 korona 25 fillér, melyhez hozzáadva áz 1911. évi nyeremény-áthozatot, összesen 94,088 korona 25 fillér felosztása fölött kell javaslatot tennünk, miért is a felügyelő­bizottsággal egyetértőleg a következő in­dítványt tesszük: Adassék a tartalékalapnak . . . 10,000 K — f. Fügedyék estélye. (Genreképi egyveleg.) Irta: Buday Sándorné Újhelyi Vilma. (Befejező közlemény.) — Megjegyzendő, hogy Tiszay az itt kapott nagy kosarát elvitte egyenesen Fischer nagybérlő leányához, aki abba készségesen tette bele jegy­gyűrűjét s tán már meg is esküdött azóta Ernő urfival. — Vigyázzon, doktor ur — mondá Lud­milla halkan — kezdi már egyszer Géráné Me­lindát dicsérgetni; előtte a műveltség non plus ultrája a Fügedy leány, mint aki korrektül beszél franciául, angolul, olaszul; nem úgy bezzeg, mint a pompás Marietta, aki lehet, hogy e nyelveken szokott gondolkozni, de özvegy korában mégis három egyforma példányban vett meg ugyanegy évfolyamú naptárt, hogy ha az egyiket kiolvassa, a másikba foghasson. Legalább igy mesélik ezt róla a debreceniek. — Bizony — kezdte ismét Géráné, — Me­linda sok szép interreszátus látványt élvezett a mindentelé való utazásaiban. Ritka kincs egy ilyen nóbel-müveUségü leány. Bölsey doktor megijedt, hogy most Géráné majd végigutaztatja őt egész Európában, de a sótárnokné úgy el volt foglalva három sonka­szelettel, hogy most nem ért rá in effigie sem ilyen nagy utazást tenni. Ezalatt Micuka is megunta a tejkrémes tor­tával játszani s elkezdett bömbölni, hogy adjanak neki azonnal grizes recskét (darás metélt), mert különben lehúzza az asztalt minden parádéstól együtt. A vendégek kétségbeesve látták, hogy az előbbi »hála Isten«-t most az egyszer előle­gezték az Ur Istennek. Fejércseynek azonban egy jó gondolata támadt. Magához hívta a kis fiút, valamit súgott neki és óráját láncostól egy percre kezébe adta. Micuka ismét visszaült helyére ; a vendégek ismét föllélegzettek. De pár pillanat múlva újra bömbölni kezdett a fiú. Szülői megkérdezték tőle, hogy mit kíván ? — Vigyék ki innét azt a fertelmes barna fényes nagy kályhát, nem nézhetem, nem sze­retem, félek tőle. Nem akarom látni, a szemem fáj, ha ránézek. Dani, vigye ki a szobából! — szólt bőgve, ahogy csak a torkán kifért — Fe­jéi csey felé pislogva, aki észrevétlenül mutogatta neki messziről óráját, amit a kis görcs látva, még jobban kiabált és tombolt dühében, erősebben követelte, hogy rögtön távolítsák el az ebédlőd bői a kályhát. Erre Fügedy is dühbe jött és fiát tekintet nélkül Hidalgo costümejére, a vendégek szeme- láttára hátba ütögette. A kis spanyol grand nem szokva ily bánásmódhoz, rugdalódzott, ka- pálódzott, a földhöz verte magát, úgy hogy a csuklás is rájött fu'.doklásában. De atyja ezúttal nem ismert kegyelmet és internálta Don Caesar de Bazánt a laboratórium misztikus'homályába. Coralie elébb elakart ájulni e jelenetnél, de KOLOZSVÁRI KRISTÁLY gözmosogyár glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztitását és festését. Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. Csomagolás és szállítás j T

Next

/
Thumbnails
Contents