Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-02 / 9. szám

(2) 9. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1913, Március 2. A iapszabályszerü jutalékokra . * fizetésekre . » jutalmakra . » jótékonycélra 12,437 K 20 f. 2,300 » — » 550 » — » 202 K 29 f. A városnak: tiszti nyugdíjalapjára ................... 3,098 K 76 f, há zi pénztárának....................... 65,500 » — > Ös szesen : 94,088 K 25 f Jelentjük továbbá, hogy az 1912. év folyamán Nagybánya városa 1.500,000 K értékpapírt bocsátott rendelkezésünkre, hogy azt részére lombardirozzuk. Ez értékpapí­rokat 1.050,000 K értékben lombardiroztuk az O. M. Banknál, amely összeggel a város pénztárunknál fennálló tartozásait apasztá. A lombard után Nagybánya város fizeti a kamatokat, mely oknál fogva számadá­sunkban úgy az értékpapírt, mint lombard tételét egy összegben kellett beállítanunk. Nagybánya, 1913. február 27-én. A.z igazgatóság. Városi közgyűlés február 27-én. A hivatalos órák uj beosztása — Költségvetés — Szervező szabályrendelet Makray polgármester alig várta, hogy az uj képviselet megalakuljon, már rögtön másnapra gyűlést hivott két nagyjelentő­ségű dologban. Amennyiben t. i. a szervező szabályrendelet és a költségvetés volt napi­rendre tűzve. Mielőtt azonban a napirendhez fogtak volna, igen érdekes elnöki bejelentések történtek. Indítvány érkezett ugyanis aziránt, hogy a város az erdejét adja át állami kezelésbe s lépjen érintkezésbe a nagyká­rolyi áll. erdőhivatallal tanulmányozás cél­jából. Továbbá, hogy a hivatalos órák egész éven át reggel 8 órától 12 óráig, délután 2V, órától 57s óráig tartsanak. Ezeket, mi­vel Stoll Béla, az indítványok első alá­írója nincs jelen, a képviselet későbben fogja tárgyalni a gyűlés folyamán. Jelenti az elnök, hogy Fritsch Samu képviselői megbízatásáról lemondott. A kép­viselet ezt tudomásul vette s helyébe id. Gyalay Gyula póttagot hívta be. Bejelentette azt is az elnök, hogy Szász Lajos helybeli lakos egy röpiratban a pol­gármestert, a tanácsot és az egész tiszti­kart súlyosan megvádolta a törzsvagyon el­kezdésével. A tanács fölhatalmazást kért, hogy Szász Lajos ellen a bűnvádi eljárást megindíthassa. A képviselet ezt a fölhatal­mazást megadta. Ezután a szervező szabályrendeletet tárgyalták le s azt a bizottság javaslata értelmében, némi módosításokkal elfogad­ták. Hasonlóképpen elfogadták a f. évi elő­irányzatot is 42°/0 pótadőval. Az állami erdészettel való érintkezést tanulmány céljából engedélyezték s a hi­vatalos órákat d. e. 8 órától 12-ig, d. u. 2l/2 órától 5-ig állapították meg azzal, hogy junius, julius, augusztusban csak d. e. 8-tól 1-ig lesz hivatalos óra a városházán. Elnök : Dr. Makray Mihály polgárai ester. Jegyző: Ég!y Mihály főjegyző. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Révész János, Szász József. Hitelesítés ideje: Március 4 d e. 11 óra. 1. Napirend előtt elnök bejelenti, hogy Friíseh Sámuel városi képviselő ebbeli megbízatásáról lemondott. Tudomásul szolgál s helyébe id. Gyalay Gyula póttagot bivják be. 2. Jelenti továbbá, hogy Sioll Béla és társai indítványt adtak be az erdőgazdaság állami ke­zelése és a hivatalos órák beosztása tárgyában. Tárgyalására e gyűlés folyamán később fog a sor kerülni. 3. Polgármester jelenti, hogy Szász Lajos helybeli lakos egy röpiratot adott ki, melyben a tanácsot és az egész tisztikart súlyos vádakkal illeti. Engedélyt kér arra, hogy a tanáos Szász Lajos ellen bűnvádi eljárást indíthasson. A képviselet erre az engedélyt megadta. 4. A szervező, gazdasági és pénzügyi bizott­ság beterjeszti a szervező szabályrendeletet a bi­zottság szövegezésében. Mielőtt a tárgyalásba fog­nának, Révész János azt indítványozta, hogy ol­vassák fel a fejezetek óiméit s a §-ok számait s csupán azt a szakaszt vegyék tárgyalás alá, ahol módosítás iránt tesz valaki javaslatot. A tárgya­lás e módját elfogadták. Az 1—12. szakaszt változatlanul elfogadták. A 13. § ban említve van, hogy a számonkérő széknél lehet panaszokat beadni a tisztviselők ellen. Mivel Virágh Lajos szerint ez a törvény­nyel ellenkezik, bejelentette e szakaszra nézve a fellebbezését. A 18. §-nál a közgyűlés eltért a bizottsági javaslattól s kimondta dr. Rencz János és töb­bek indítványára, hogy a közgyűlések minden hónapban lehetőleg szerdán tartandók. A 82. §-ig a bizottsági javaslat ment ke­meggondolta magát é3 nem ájult el. Fejércsey jót nevetett magában, hogy hadi csele igy sike­rült. Óráját odaígérte előbb a kis fiúnak, ha ez vacsora alatt sírva követeli szüleitől, hogy vites­sék ki a nagy díszes hályhát, mely ügy a ven­dégek közmegelégedésére oldatott meg. — Bezzeg másként nevelnök mi a gyerme­keinket, ha volna — mondá a szép Ludmilla. Kár, hogy nem adott az Isten, kivált mikor az embernek olyan derék okos férje van, nagy baj, ha magva szakad, mert az én Sommim, tudja meg doktor ur, igen eszes, ő akár tagja lehetne ma is a tudományos akadémiának. — De csak amennyiben megakad a tudo­mányokban — mondá Géráné a doktornak. — Van is sikere eszének — folytatta Lud­milla, — mert most is egy birtokot akart nékem venni itt a szomszéd községben, egy négyszáz holdas tagot. Előre örülök, ha létre jön a vásár. Géráné nagyot nézett és még nagyobbat nyelt az ellenőrné szavaira és gondolatában elő­ször életében megdicsérte Micukát, mint aki va­lódi nevén nevezte Ludmillát, t, i.; hazug paj­tásáé. Marietta másik oldalán Somi ellenőr ült és derekasan hozzálátott Fügedy gyógyszerész hires szomorodnijához. — Nincs nagysádnak valami megbízása Debrecenbe ? — kérdé Géránétól. — Köszönöm, nincs. De miért megy Somi ur Debrecenbe ? — Négy csikót akarok ott venni a vásár­ban, — mondá az ellenőr. — Fogadni merek, hogy nem lesz Rétfün olyan lova senkinek. — Legalább majd megszánkáztatja vele a neje négyszáz holdas tagját — kacagott Géráné, azt úgyis csak az ilyen eke fogja. Bölcsey azt gondolta magában, hogy Mariette okosabb ma­gyarul, mint franciául. — Aztán meg el is adnék ott vagy kétszáz hízót — folytatta kissé berúgva Somi. — Akkor ajánlhatná ott megvételre vala­kinek az én kétszáz hordó boromat is — tréfált Fejércsey. — Hát honnét van öcscmuramnak kétszáz hordó bora? — kérdé szemeit meresztve az el­lenőr. — Ahonnét bátyámnak van a kétszáz darab hízója — kacagott az ügyvéd. — Csakis hazug pajtáshoz illik a pajtásnéja — sugá Géráné a doktornak. Ezeknek csak El­indulni lehet a beszédjükön, de elindulni soha és még Ludmilla akarna fölöttem anatómiát gya­korolni ; s mennyire kacérkodik a borzas főnök­kel, valóságos skandalus, amit müveinek itt együtt, tán vak az az ellenőr, hogy csak ö nem látja meg A kócos főnök inkába udvarolhatna a kán­tor lekvárosdereje szinü Etelkájának, semmint, hogy az ellenőr tilos reservairjában vadászgat. Ki nem állhatom kacérságáért ezt a Sominét. Különben is óvakodom a kompromissziós asszo­nyoktól, De most látom, hogy a bársony uszá­lyomon hordozta végig az ügyetlen vén Dani a vacsorát, pedig ez a ruhám, — mint korcsolya kosztümé — nagy affektust csinálna még. Az a körülmény, hogy Mariette urhölgy ezt mondva, három nyulgerincet changirozott resztül. Itt Stoll Béla indítványára kimondták, hogy az ügyész nem havonkinf, hanem évenkint köteles a perek állásáról jelentést tenni. Az uj pert, természetesen, a legközelebbi közgyűlésnek tartozik bejelenteni. A 91. §-nál Révész János, Torday Imre, Kupás Mihály, dr. Vass Gyula, Stoll Béla, Makray dr. hozzászólására a címet megváltoztatták köz­gyámról »árvászéki igtatói és kiadói teendőket is teljesítő közgyám« ra. Dr. Kádár Antal a kórházi ápolási dij fel­emelése és egy botanikus kert létesítése érdeké­ben szólalt föl. A tisztviselők fizetési táblázatát változatlanul elfogadták s ezzel a szervező szabályrendelet tárgyalása befejezést nyert. A tisztviselők hivatalos óráira nézve az lett a véghatározat, hogy d. e. 8 — 12-ig, d. u. 2*/a órától 5-ig tartoznak a városházán lenni. Junius julius és augusztusban azonban csak d. e. 8 — 1 óráig Tudomásunk szerint a po'gármester az uj rendszert már ma, március 1-én életbe is léptette. 5. Ezután következett a költségelőirányzat tárgyalása, amelyen a gazd. és pénzügyi bizottság főleg a következő változtatásokat eszközölte: 1. A kiadásoknál. Az erdészet 15 tételét 3000 K-val leszállította s a c>ú-ztató költségeit több évre javasolja beosztani. A közgazd 8 tételét 4992 koronával leszál­lította s ezt a gazd. állás beszüntetésével s a tűzifának a családi pótlékból való levonásával okolta meg. A 15. t. a. 2 dijnok beszüntetésével 2240 apadást irányoztak elő. A 26 t. 1024 K-val fölemelte a feketepataki áll. iskolánál. A 67 t. a. 3000 K-át szintén törölt a bi­zottság. 11 A bevételeknél a 2 t. a. a tűzifa árát a város fölemelvén, 672 K többletet irányoztak elő. A takarékpénztár bévé elét 60000 K-ra java­solta leszállítani Moldován László igazgató, a bizottság azonban, tekintettel arra, hogy az 1913. év kedvezőbb lehet, az előirányzott összeget váL tozatlanul meghagyta. A festőiskola 5000 K kiadásával szemben 5000 K bevételt is fölvettek, amenyiben ezt a közokt. minisztérium kilátásba helyezte. A vízvezetéki dijakat 5°/o-ról 6°/o‘ra emel­ték föl, mivel az 5% a beruházás költségeit nem födözi. A hirdetési dijak leszállítása iránt a taná­csot javaslattételre utasították. A bev. 82. tételét a villamos műnél 2000 koronával emelték. így az előirányzat 1.093 406 korona bevételt, 1.142,888 korona kiadást, tehát 49,482 korona hiányt tüntet föl, ami körülbelül 42°/o pótadónak felel meg. A közgyűlés a gazd. és pénzügyi bizott­ság javaslatait minden vita nélkül elfogadta. tányérjára, melyeket aztán nagy ügyességgel escamatirozott gyomrába, megnyugtatta a dok­tort az érdemes urhölgy étvágyára nézve. Boros kántor, aki még csak félig volt el­ázva az érmelléki bakatortól, felköszöntötte az érdekes Coraliét, őszinte szívből kívánva neki, hogy örömében gyermeke legyen, mely monda­tot megfordítva akarta mondani a jámbor tanító, de a bor kissé megzavarta fejét s ezt úgy akarta kiegyenlíteni, hogy még jobban berúgott s ami­kor a zenészek a vendégek toasztjára tusst húz­tak, a kántor ur is beleénekelt egy gyász dal- töredéket, minden szótagot megduplázva, igy : >Kiszenveded testetecskéje hóval bételelik, Hideg széltől fejecsekéje ó mint sértetetik. Mennyi cseppekek, annyi gyöngyökök értünk hulla- Ezek a mennyei vizekek lelkekünsre folynak.« [nak, Mikor a torták fogyasztásához kezdtek, egy­szerre csak beállít Mícuka, kezében egy arcke- nőcsös dobozzal a vendégek közé. A kis gnóm éktelenül nézett ki: szája be volt mázolva szén­feketére, homloka hófehér orra karmiopiros volt. Melinda meglátva öccsét, föisikoltott. Coralie ismét ájulási kísérleteket tett. De a kis hegyi­törpe elfelejteni látszott az apjától kapott ütle­gel s ugyancsak ugrándozott a vendégek közt. — Mind Elkentem a Melanie pomádéját, a miért engemet soha sem akart befesteni — kiabált a kis lindik, — most előszedtem a szek­rényéből, nem hagytam neki egy krükköt sem, érje meg a rézplajbászával. Ugye hogy én Í3 szép vagyok, nemcsak Melanie ? — kérdé öss*e-vissza

Next

/
Thumbnails
Contents