Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
Nagybánya, 1913. Február 23. — 8. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik is^msriDE3sr vasá: Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. .........—= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész vAisros. kiadóhivatal : SO. szám alatt. NY A IS. SZÁM. = Az ipartestületről. A nagybányai ipartestület holnap, febr. 23-án d. e. 11 órakor tartja közgyűlését a városháza tanácstermében. Egyidejűleg megjelent a testületnek tizedik évi jelentése, mely gyűlés előtt részletesen szokta tájékoztatni az iparosokat és más érdeklődőket. Eltelt tehét 10 év, melynek történetét Sólyom Ferenc titkár a jelentés első 19 oldalán alaposan és érdekesen ismerteti. Kiki megértheti ebből, hogy az a tiz esztendő nem telt el hiába. Sok nevezetes újítás, hasznos vivinány, haladás fűződik hozzá s beláthatja — amit azelőtt oly sokan nem akartak belátni —, hogy az ipartestületre valóban nagy szükség volt. Volt a testületnek tavaly 5090 K 08 fillér bevétele, 4895 K 63 f. kiadása. A legtöbb szabaditási dijakból folyt be. Jövő évi előirányzata 3864 koronát mutat. Va- gyon-mérlege szerint 21.803 korona a cselekvő, 13.110 K a szenvedő vagyona s igy a tiszta vagyon 8693 K. Nem mondható valami fényes állapotnak, de hisz a testületnek nem is célja a vagyongyűjtés, fődolog e részben, hogy állandó és a maga tulajdonát képező hajléka van. Az a baj, hogy a tagok nagy összeggel vannak hátralékban — fájdalom — nem szűnt meg, sőt növekedett, amit azonban az ipari és kereskedelmi életre általában nehezedő üzleti pangásnak és igen rossz pénzügyi viszonyoknak tudhatunk be. Az iparosok ez idei össes száma 362. Csizmadia 42, cipész 40, szabó 33, asztalos 32, kőműves 20, ács 17, mészáros 16, hentes 13, kádár 13, fazekas 12, bádogos és lakatos 10 — 10, szobafestő, szíjgyártó, pék 9—9, kovács 7, borbély 6, kárpitos, kocsigyártó, könyvkötő, tímár 5 — 5, kalapos, kerékgyártó, órás 4—4, mézeskalácsos 3, cukrász, fésűs, kefekölő, kéményseprő, kőfaragó, kötélverő, nyomdász, szűcs, szitás, vegytisztító 2 — 2, aranyozó, betonos, bőr- ványoló, cipőfelsőrész-készitő, esztergályos, harisnyakészitó, késes, molnár, mázoló, paplanos, rézműves, szappanos 1—1. A testület 10 éves történetének ismertetése után a testületi elöljáróság a következő jelentést terjeszti elő: Tisztelt Közgyűlés! Az előző részben általánosságban előadattak azon dolgok is, melyekből a t. Közgyűlés az ipartestület 1912. évi működése felől tájékozódást szerezhet, mindazonáltal e helyen egy nehány kisebb érdekű dologról van szerencsénk beszámolni. Az elmúlt év folyamán városunkban a munkások és munkaadók közötti viszony általánosságban jó volt. Sem béremelési, sem más, az ipari életre nagyobb hatású mozgalmak, melyek a munkaadó és munkás közötti viszonyt kielesi- tettek volna, elő nem fordultak. Panaszok, mester és alkalmazottai közötti súrlódások, melyek a békéltető bizottság elintézési körébe tartoznak, sokkal nagyobb mértékben voltak, mint az 1911. évben, de e súrlódások mindannyiszor elszigetelten maradtak, általános jelleget nem öltöttek. A békéltető bizottság fokozottabb tevékenységét igénylő ügyek oka az 1912. év mostoha gazdasági viszonyaiban keresendő. Az 1912. évben Ipartestületünk 13 elszegén ci munkaképtelen iparos társunkat részesített összesen 135 K segélyben. Az iparos tanon- cok iskolai jutalmazására 50 K-át adományozott, ezen kívül Minik Mihály lakatos, Dobay Károly cipész, és Krizsán István asztalos tanoncokat jó magaviseletökért, szorgalmukért és megbízhatóságukért egy-egy drb 10 K-ás jutalomban részesítette az Elöljáróság felszabadulásuk alkalmával, Az iparos-tanoncok oktatása az 1911—12. iskolai évben megszakítás nélkül folyt. A junius havában megtartott vizsgálatokon örömmel tapasztaltuk különösen azt a haladást, melyet iparos tanoncaink a rajzolásban felmutattak. Elismeréssel adózunk az ipariskolai oktatás eredményesebb voltáért az iskola igazgatójának és tanítói karának. Városunk képviselő testületé az 1912. évre is adományott költségvetésileg Iparieslületünk részére 400 K-át, ezen összeget azonban a város szűkös pénzügyi viszonyai miatt még mai napig sem vettük fel, úgy, hogy azt, mint bevételt a folyó évi költségvetési előirányzatba vettük be. A Részvénytakarékpénztár Igazgatósága ez évben is 50 K át adományozott Ipartestületünknek, Rákóczi-dij címén. Fogadják érte hálás kö- szönetünket. Ezen adományt 1908. óta külön betéti könyvön kezeljük, a mint ez az évi számadásból, illetőleg a vagyonleltárból is látható. Spiczuli Károly alelnök pedig az agyagipari tanfolyamon részt vett s nagyobb előhaladást tanúsító tanoncok részére 10 K-át adományozott, mely összeget két tanoncnak adtuk ki. 1912. év április hó 11-én a helybeli mészárosok és hentesek megalakították szakosztályukat, melynek elvökévé Kiss Lajos előljárósági tagot választották meg. 1912. március havában Debrecenben a fémipari szakiskolában mérlegjavitó tanfolyam ren- deztetett, ezen tanfolyamra városunkból Szent- ivány Sándor, Ssabó Sándor és Tóth Antal lakatos mesterek jelentkeztek hallgatókul, kik a tan- folyamot mindnyájan kiváló sikerrel végezték. Fügedyék estélye. (Genreképi egyveleg.) Irta: Buday Sándornó Újhelyi Vilma. Rétfü mezövároskában lakó Fügedy gyógyszerész termei fényárban úsztak. A nyugágyon fekvő, hajdan szép, de már elvirult háziasszony, a most gyöngélkedő Coralie (Ki ezt, a divatosabban hangzó nevet a szerinte prózaibb Kornél névvel cserélte föl) úgy nézett ki fehér atlasz ruhájában, mint Rómeónak egy antique Júliája a sírboltban. Ezt az előkelő nonchalanceszal elomló poset ő igen bájosnak, elegánsnak tartotta. Egyetlen leányának a szép Melindának köd- szinü halvány ruhája éles ellentétben volt erősen colorirozott tulpiros arczával. Haja görögösen magasra volt tűzdelve s benne gyémántfésü ragyogott. Fügedy gyógyszerész egykedvű kifejezést erőltetett arczára, mintha e kifejtett fény és pompa, melylyel vendégeinek imponálni kívánt, öt még születése előtt megillette volna. A hét éves aranyos Miczuka, a ház egyetlen fia, a fonnyadt Coralie szemefénye, alighanem spanyol grandnak lehetett öltözve, mert derékig érő rövid fekete bársonygallér volt rajta, világos kék atlasz béléssel, nyakán sűrű fehér bodorral; térdharisnyáihoz s bugyos nadrágjához csak a rövid kard s Don Caesarias kalap hiányoztak, hogy a kis hu tökéletes operahős, akár Ernáni lehessen. Még Cseppkövi ur, a púpos szubjekt is nagyobbnak látszott a rendesnél, czipőinek belső sarkaival. Dani, az öreg laboráns is kicsipte magát, s fölvette az ó-budát, melyen azonban tán a tatár- pusztitás el nem rejthető nyomokat hagyott. A vendégek közül elsőnek érkezett Boros Lukács helybeli kántor ur, egyetlen leányával, a fekete arczu, kékszemü sovány Etelkával, ki rikító zöidszinü tüllruhájában úgy nézett ki, mint egy mozgósított salátás kosár. Azután jött Géra sótárnok ur, ki csak úgy görnyedezett a gyönyör súlya alatt, mikor gránátéros nagyságú nejét, a pompás Mariettát, kinek Makartcsokros fejdisze általános csodálkozást keltett, bevezette a terembe. A sótárnoknö fekete patentbársony öltözéke egészen ki volt varrva nagyszemü acélpikkelyekkel s e fantasztikus jelmezben a nagy dragonyos Marietta olyan volt, mint egy állatszeliditőnő. — Nézd csak kedvesem, ez a Géráné szakasztott képmása az Eiffel toronynak, Makartcsokros feje pedig olyan, mint egy learatott tarló, rábeszélem Mariettát, (akit úgy hallottam, hogy boldogult első férje mellett, midőn még csak szatócsné volt, Maris néninek szólitgattak), hogy vétesse le magát e costumejében s örökítse meg személyét az utókor számára. A vendégek közt volt még néhány megyei s kincstári hivatalnok, pár a vidéken közel lakó birtokos többnyire családjaikkal, ott volt még a helyben lakó nőtlen vasúti borzashaju főnök is, kiről a sótárnokné megjegyezte: — Valóságos skandalum, amilyen szemjátékot üz ez a főnök Ludmillával. Utolsónak érkezett a nemrég Budapestről Rétfüre áthelyezett ifjú városi orvos, a szép Bölsey László, elválaszthatatlan barátja, a vigke- délyü fiatal Fejércsey Ödön nőtlen ügyvéd társaságában. Az urak kártyáztak, a mamák plety- káztak a fiatalok tánczoltak. Somi ellenőr a Miczuka jelmezét látva az kérdezte tőle! — Szeretnél te kis öcsém operaénekes lenni ? amire Miczuka mit sem felelt, csak a nyelvét öltögette Péter urra. — Kedves egyetlen egy jó fiam, mondd meg Somi bácsinak, mi akarnál lenni leginkább ? nyögdécselé a bátyadt Coralie. — No ebből a négy jelzőből is csak egy igaz, hogy t. i. »egyetlen fia* — sugá a szép Ludmilla a doktornak. Vagy talán az sem. — Hát vendég szeretnék lenni, az akarok lenni — kiáltá Miczuka, nekiesve macskakörmeivel Géráné aczélpikkelyeinek, lefejtve marékszámra azokat a pompás Marietta aczélverte- zetéről. — Géra néni — szólt a kis fiú hozzá — azt mondta Ludmilla Fejércseynek, hogy magának olyan nagy lába van, hogy csak öt menne belőle egy ölbe, hadd lássam csak mutassa meg, igaz ez? mert tudja, hogy Sominé »hazug paj • tásné* azt mondta maga Melindának. — Eredj kis aranyos madaram, kérj Danitól tortát, válassz magadnak, amilyet szeretsz; itt a kártya is, hadd vagdaljon ki néked Cseppkövi bárányt, meg lovat — mondá Coralie, véget akarván vetni a kis ördögmotóla kedélyeskedésének. — Igen, hallottam, hogy mondta Fejércsey Sominénak, hogy szeretne olyan nagy bajuszt, mint a Géránéé. Pedig magának nincsen olyan
