Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

(2) 46. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1913. November 16.

a kuttól annak forrásait, nemde megszűnik az a község áldása lenni?

így vagyunk a pénzintézetekkel is, ha tehát jót akarunk magunknak, városunknak és közönségünknek, úgy vegyünk példát a gazdaggá lett francia s megerősödött német nemzet polgárságától, hol az észszerüség megteremtette az egyszerűséget s az egyszerűség megteremtette a takarékosságra való törekvést s a takarékosság megteremtette a közönség vagyonosodását, s ezzel erőssé tette nemcsak a családokat, hanem magát a nemzetet. Kövessük őket fillért fillérhez téve kitartó munkával igyekezzünk a jövőt biztositő kis tőkéket megteremteni, mert akinek ez — lenni kezd— annak elmegy a kedve a könnyelműségtől és megjön a hajlama a továbbgyüjtésre s hiába minden ellenvetés a tőke a forgalom alapja, ez ad erőt és biztonságot a nagy dolgok létesítésére ép úgy, mint módot az önérzet fejlesztésére. A lakosság vagyonából áll a nemzetek ereje.

Elődeink megteremtették a városi és helyi pénzintézeteket ezek erőssége, fokmérője és irányitója összes gazdasági helyzetünknek, igyekezzünk ezeket etőmozditani, hogy viszontszolgálatukat élvezhessük.

A nagyszebeni takarékpénztár a jövedelem felét társadalmi s kulturális célokra forditja. Ha a mi intézeteink megerősödnek, ezeknél is el fog jönni az idő, midőn azon irányban is kiterjeszthetik müködé- söket, mert csak jó erőben levők képesek mások támogatására, miért is addig is mig törvény fogja a tisztességtelen versenyt korlátozni, éber figyelemmel tartsunk ki a mi városi érdekünkben s ne hagyjuk magunkat az öndicsekvés által már gyanúsnak is vehető reklám hajhászatnak esetleges áldozatául, hanem támogassuk azt, ami a miénk és ami a mi javunkat szolgálja.

Sándor János belügyminiszter beszéde.

— A láposi vasút ügye az országházban. —

A 13-iki ülésen a Szolnok-Dobokai vasúti hozzájárulás ügyében a belügyminiszter a következő beszédet mondta:

Az én nézetem szerint nem volna helyes ezt megtagadni, mert először — igaz, elisme— Jóakaratból teszem kedves Emma nagysód. Nem akarom, hogy tehetségét idő nap előtt tönkre legye. Mert a tehetség is olyan, mint a köszörükő, ha erős acélt sokszor és gyorsan köszörülünk rajta kicsorbul és elfogy. Meghajtottam magam e bókra és kissé szégyenkezve haza mentem.

Egy fél évig nem találkoztam Hetyeivel. Az alatt írtam a tárcákat. Majd fenséges gondolatokkal, majd egyszerű hangon. Ezek nem tetszettek, amazokat nem mertem elvinni, mert féltem, hogy Hetyei megint lecsepül. Hanem az történt, hogy a tüzoltóságbált rendezett saját javára, Hetyei volt a tűzoltóság parancsnoka. Szépen megírta, hogy ő beszédet fog tartani, azután műkedvelők előadják »Lilit* s igazán müveit tónusban hívta meg a közönséget a jótékony cél érdekében részvételre. Ekkor valami szokatlan lelkesítő gondolat villant meg agyamban.

— Elmegyek Hetyeihez s elkérem tőle a báli beszédet. Nem bánom, ha kinevet is.

Ki nem nevetett, hanem nagy tisztelettel fogadott, még a széket is letörülte előttem és olyan sajátságos fásult hangon mondát §j 'i — Azt gondoltam megbántottam s talán el se jő már hozzám.

S ez nekem nagyon jól esett.

— Érdeklődik irántam, gondoltam magamban.

— Talán tárcát hozott ismét édes Emma nagysád.

— Nem, hanem el akarom kérni a báli beszédeket.

rém, amit a t. képviselő ur mondott — hogy Szolnok-Doboka vármegye egyike azoknak a vármegyéknek, amelyeket az idei árvizek legerősebben sújtottak és hogy a nép segítségére kell sietnünk, de evvel hivatkozhatom arra, hogy igenis segítségére is siettünk. (Helyeslés) En magam is, a földmivelésügyi miniszter úrral együtt, bejártam azt a vidéket (Éljenzés) és láttam az ottani állapotokat, amelyekkel szemben a szükséges intézkedések meg is történtek. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur ne tudná, hogy ott az utak helyreállítására nagy összegek fordittattak, hogy ott a vármegye illetékes hatóságai elismerésre méltó nagy munkát végeztek és hogy ott össze voltak rombolva az utak és a vasutak, amelyek gyorsan és minden áldozattal helyreállítottak. (Úgy van!) Igaz, hogy a nép nagy károkat szenvedett az árvíz következtében, de nyomban ott volt a segítő akció is és a vármegyei tisztviselői kar, élén a főispánnal, mindent megtettt a helyszínén éjjel-nappal, hogy segítségére legyen annak a népnek. (Elénk helyeslés.) Ezek után is megtesznek minden lehetőt arra, hogy a népet segítsék és támogassák. (Elénk helyeslés.)

A képviselő ur a nép teherviselő képességéről beszél. (Halljuk! Halljuk!) De tudjuk azt, hogy akinek a termését elvitte az árvíz, annak leírták az adóját, az tehát nem fizet sem adót, sem pótadót. Ennek következtében arról nem beszélhetünk, hogy az árvíz folytán tönkrement embereket adóztatnák meg itt. Különben nem is valamely nagy tehernek azonnal való behajtásáról van itt szó; nem arról van itt szó, hogy ez a szegény, elemi csapásoktól sújtott nép teremtse elő azt az összeget, amiből azt a vasutat meg kell építeni, hanem százezrek fognak beruháztatni ott, amihez egy kis összeggel járul a vármegye is és ennek előteremtésére vetnek ki 50 évre 1%-os pótadót. Lehet, hogy ebben az esztendőben nehéz lesz ennek az 1%-nak előteremtése; lehet, hogy ez talán arra fogja indítani a vármegyét, ami ellen én a magam részéről nem tennék kifogást, hogy a pótadó tényleges kivetését egy esztendővel elhalássza; de azért, mert katasztrófák érik az országot, a haladásról teljesen lemondani, magunkat a osüggedésnek egészen odaadni nem szabad (Elénk helyeslés )

Én is óhajtom, hogy a nép egészséges észjárásából megszüntetett aranyigazságokat szemügy előtt tartsuk. De az, hogy a vasutak mentén elhallgat az ének, nem a nép józan észjárásából, hanem a nép tudatlanságából származó mondás. (Igaz I ügy van!) Az olyan vezetőemberek, mint amilyen a nép között t. képviselőtársam, az lenne hivatása, hogy arról győzze meg a népet, hogy a vasút mentén halad a kultúra és bekövetkezik a gazdasági fellendülés. (Igaz I Úgy van!). Itt a hiba! Fel kell világosítani azt a népet, meg kell nyugtatni, de nem kell kihasználni az ilyen kérdéseket arra, hogy a kormány

— Nem lesz belőle skandalum?

— Talán nem.

Hetyei elgondolkodott. Tudja mit kedves Emma nagysád, én megcsinálom a beszédet, ön meg felolvassa.

Megegyeztünk. A bál várakozáson felül sikerült, a beszédemért megtapsoltak. Ez volt a második, siker.

Hetyei várt rám a kuliszák mögött. Melegen gratulált.

— Ilyen dicsőséget se aratott még nő ezen a vidéken.

— No ne szégyenitsen meg édes Mihály, pardon Hetyei ur. Lássa nem tudok ön iránt elég hálát érezni.

— 0 drága Emma, nem adok én a hálára semmit. Istennek tartozunk vele, én csak a szivét nézem.

Emma szive pedig azt nem birta el, mert sokan nézték őket. Jó, hogy kezdődött a tánc. Mihály egész éjjel Emmával foglalkozott s ezzel gyönyört okozott a mamának. Azt mondják, hogy a mamák legnagyobb gyönyöre, ha táncmulatságokon a leányukkal nem kell petrezselymet árul- niok. A mama rögtön meg is hívta Mihályt másnap délre ebédre. Mihály maghajtotta magát:

— Ezer örömmel, szólt elragadtatással.

így is fogadták a papa, a mama és Emma.

Ezután Mihály mindennapos lett a háznál.

Gyönyörű pásztor órák keletkeztek. Mint a gerle- pár fészkük szálait, pelyheit úgy iparkodtak ők sziveik érzelmeit elhelyezni, hogy azok puhák,

és a magyarság ellen vádaskodjunk. Nem akadékoskodni kell az ellen, hogy egy vasutba százezreket építenek be ép most a nyomorúságban, hanem egy 50 évre váló megterheléssel elő kell segíteni azt, hogy most építsenek ott vasutat. (Úgy van!) Az csak egy eldobott frázis, hogy székelyeket visznek oda. Ehhez a vállalathoz azokat a munkásokat veszik, akkik arra képesek, alkalmasak elsősorban helyben vannak. Tagadhatatlan, hogy egy vasút építésénél a nép minden rétege keresethez jut. Nem hogy átkos és elitélendő volna tehát, hanem ellenkezőleg, kívánatos, hogy épen ilyen nyomorúságos időkben történjék a vasút építése. (Helyeslés.)

Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a munkánál nem fognak osztályozni, hogy ki román, ki székely munkás, azt a munkást, aki tud dolgoni, alkalmazni kell és keresethez kell juttatni. Aki képes a munkára és aki vállalkozik, az legyen magyar, székely, román, ruthén vagy akár olasz is, alkalmazzák. Ez különben is átmeneti kérdés. Fogyasztani mindenesetre fogyaszt ott, tehát ennyiben nyilvánvalóan a vidék javára szolgál. Az a vasút pedig, amely ott létesül e munkával, az az ottlakó népnek és ennek sorában a román népnek is egyformán javára ^zolgál kulturális és gazdasági tekintetben. (Élénk helyeslés.) Mindezek alapján kérem a t. házat, hogy az indítvány figyelmen kívül hagyásával méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés.)

Küzdjünk az alkohol ellen!

A Jótékony Nőegyesület figyelmébe. — A Fiatalkorúak nagyváradi Felügyelőhatóságának felhívása,

A nagyváradi Fiatalkorúak Felügyelőhatósága most küldte szét litografált felhívását és javaslatterjesztését tagjainak áttanulmányozás és jóváhagyás, hozzájárulás végett. Mi néhány pontot kiragadunk belőle s még mielőtt a rokon jótékony egyesületeknek megküldené a tervezett felhívást, foglalkozunk a témával, mert minket közvetlenül érdekel az alkohol pusztító hatásának borzalmas ereje, amely ellen való küzdésre szólít föl a fönt nevezett hatóság is.

Napról-napra, szinte már megszokott jelenségnek tűnnek fel utczáinkon az emberi köntösükből, formájukból kivetkőzött, bűzös illatokat terjesztő, roskadozó részeg emberek, akik különösen három napján a hétnek: kedden, pénteken és vasárnap sokszor súlyos inzultusokkal háborgatják a békés és józan, munkájuk után szaladgáló járókelőket. Elkerüljük ezeket az emberi roncsokat, hogy hozzá ne érjen finom kabátunkhoz és nyomban el is felejtjük, hogy miért kerültük el. Mert ugye, az nem jut soha sem az eszünkbe, hogy annak a részeg, idegrendszerében már megroppant, munkaképtelen egyénnek otthon iskolázatlan gyermeke, agyonmelegek és édesek legyenek. Jött a sok ajándék, még nagy ülő baba is, a szalonban ma is meg van. Kedves Mihály, te voltál a legédesebb vőlegény jelölt, épen úgy, mint ahogy most kimondhatatlanul kedves férj és apa vagy.

Végre egyik nap nagy suttogás és mozgolódás támadt a házban. Anyuka úgy kicsipte magát, mint a pávamama, ba az urfiak között körútra indul; szakácsnő, szolgálók, mint valami uridámák. Nem szóltam, nem kérdeztem semmit, anyám korán önuralomra, türelemre oktatott és a kíváncsiságot kiölte belőlem.

Csak azt láttam, hogy hárommal többre van terítve s a szivem megsúgta, mi lesz.

Délben megjelentek Dömötör a főbíró, Szenei nyugalmazott ezredes és Mihály. Nagyszerű tableau volt. Apa, anya majd el Olvadtak a szívességtől. Közben megtörtént a kézfogó.

Mihály közbe szólt:

— Kedves urambátyám ne a kezét kérjék Emmának, hanem a szivét.

— Azt hiába kérik, azt nem adom másnak csak neked.

És elcsattant a csók, melynél édesebb nem lehet. Megtaláltuk egymást, ez a harmadik legnagyobb siker.

Azóta mindig szebben, okosabban, szellemesebben irok, persze a férjem is segít, pedig egy nagy ügyvédi irodát vezetni, remekül szerkeszteni egy újságot, nem kis Miska ám.