Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-16 / 46. szám
1913. November 16. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 46. szám. (3) hajszolt, kifáradt, vánnyadt asszonya van, aki az urát már nem, mert azt a részeget szeretni nagyon régen megszűnt, de a keresményét siratja, amit felfal a zöldszinü méreg, az égetett szesz, a pálinka s tél elején, teremtő Isten, miből fogunk alapokat szerezni a mi kis életünk, a mi gyerekünk, családunk életének? A közjótékonyságnak is az a baja mint minden társadalmi intézménynek, hogy leg- többnyire csak bizonyos lökések, tömeges akciók, nagy szerencsétlenségek késztik tevékenységre s nem látják meg, nem veszik észre azokat az apró, jelentőséges és mozaikszerüen egymásmellé illesztve irtózatos erejű és méretű tragédiákat, melyeket a változataiban szipor- kázóan színes élet utón útfélen produkál. Azokat a szomorú drámákat, amelyeket egy cim alá: Alkohol I lehet foglalni, azokat a kis, felföldelt szobáju házakban lemorajló kétségbeesett vergődéseket, melyekkel az asszony és mindig csak az asszony, vagy a serdületlen gyermek harcol az ura, testvére, apja és a pálinka ellen. Látok az utcán egy összeroskadt parasztot, munkást, proletárt, akit az asszonya vagy a gyermeke lökdös, ráncigái, rimánkodva, imádkozva, de legtöbbször obscén, magamegfeledkezett káromkodás közben, sírva ; hiszen az az állat, aki a sárban, vagy télviz idején magas hóban fetreng, nem is érdemel, nem is ért egyebet — még ezt sem. Jön velem szembe egy ismerős. Köszön, megáll, kérdi, hogy vagyok, ahogy látja szenvedő tekintetem, részvéttel tudakozódik bánatom oka iránt. Ezt a részeg- embert sajnálom — igen, őt sajnálom és a családját. Fel kacag az ismerősöm. Nincs annak semmi baja, csak részeg! Csak részeg. Igen. Ezért sajnálom. Őt, a részeget, a magatehetetlen roncsot, aki keservesen szerzett, nagy családnak dukáló keresményét fojtja a pálinkába, őt sajnálom, aki aljasabb az állatnál, mert az soha sem veszti el saját akaratából józan öntudatát. Sajnálom, mert nem ő hibás, hanem a müveit, felvilágo- södott társadalom, nem ő hibás, hanem azok a kulturegyesületek, akik a jótékonyságot tűzték ki célul és elfeledkeznek az alkohol ellen küzdeni, nem jelszavakkal, nem ankétekkel, hanem azzal az energiával, amelylyel mindent ellehet érni, ha erősen, nagyon akarja az ember! Épen ezért érdemel elösmerést és dicséretet a Fiatalkorúak Felügyelő Hatósága, mert az ország összes jótékony egyesületeit be akarja vonni abba a nagykoncepcióju akcióba, amely legalább (és leginkább) a holnap nemzedékét, a gyermekek, a fiatalkorúak nagy társadalmát akarja megmenteni az alkoholtól, a józan, nyugodt, becsületes életnek, munkának: az emberiségnek. Ebben a nagy, nehéz küzdelemben Nagybánya felvilágosodott társadalmának is in tenziv munkával, becsületes megértéssel részt kell vennie, annál is inkább, mert közvetlen bizonyítékok adhatnak »szemléltető oktatást« az alkohol rettenetes pusztításairól, a tüdőbeteg, csont és agyvelősorvadásban szenvedő, hülye alkoholistákról, akik után, hogy milyen nemzedék következik, a gyermekkórházak, az iskolák adhatnak bizonyítékokat. Az ország területén létező összes jótékony sági egyesületek állítsanak föl teaházakat, ahol meleg és hideg teát, gyümölcsnedveket és más alkoholmentes italokat bocsássanak a közönség fogyasztására lehető olcsó áron És hassanak oda, hogy a pálinkamérések, büzhödt putikok »korlátlan« kimérési jogát szorítsák meg úgy, hogy legalább a nagy forgalmú főútvonalak békés és józan járókelőit ne inzultálják beszámíthatatlan — és a magyar törvények szerint igy mérsékeltebb büntetést érdemlő egyének. A szeszes italok káros voltáról, azok mérgező hatásáról és a családban fellépő vészes következményeiről tartsanak népszerű előadásokat, szemléltető ábrákkal, vetített képekkel világosiivá föl a legszélesebb körű társadalmi réteget. Követeljék a korcsmák és italmérések minden vasár és ünnepnapot követő reggel 6 órájáig való zárvatartását; — és az égetett szeszesitalok korlátlan kimérésének — a cukrászdák és kávéházak kivételével, — törvényhozá- silag való megszüntetését. Ezeket a pontokat terjeszti a Fiatalkorúak felügyelő hatósága az ország józan egyesületei elé pártolás végett: s ugyebár föltehető, hogy a jótékony egyesületeket evolvált kultúrájú emberek vezetik, akik nem zárkóznak, mert nem szabad elzárkózniok, a legtöbb fáradtságot, legtöbb küzdelmet igénylő, de szociális jelentőségében legszebb jótékonyság: az alkohol tüzzel-vassal való leküzdése előtt? Mennyi kommentár, mennyi gondolat, mennyi terv tolul föl még e kérdések mellé. Minek leírni őket. Tessék kimenni a Hid-utcára s végignézni nehány »alkoholos mámorban» fetrengő delirium tremenses tántorgását, beszédesebb az minden ékesszólásnál. És azután tessék józannak lenni és elgondolkozni fölötte : érdemes-e ez a nyomorult magyar élet egy kis küzdelemre az alkohol mérge ellen? Huzella Ödön. Heti krónika. Szó sincs róla, hogy igen szép volt, nagyon csinosan sikerült, különösen pedig Vass Jolánka vitt el a babérokból egy szekérderékra valót. A tüzoltótestület kabaréja kedves, élvezetes estét nyújtott közönségünknek, csak azt nem értjük, miért kellett ezt éppen a város javára rendezni, mikor a város adóból él. Hát nem igazságosabb az, ha a fösvény, a morózus, a gazdag is fizet a tűzoltókra adóban, mintha 3—4 száz ember veszi át a terhet 14000 helyett. Ezzel a mulatsággal a város is belépett a kon- venciós szegények közé. Persze az estélyért magáért nagy kár lett volna, ha elmarad, de hiszen jótékonycélt lehet találni mást is eleget, pláne igy a tél kezdetén. Azaz hogy pardon, elvetettem a sulykot, hol vagyunk mi még a téltől?! Kedden reggel találkoztam a mi gavallér főkapitányunkkal, aki mindig a legutolsó divat szerint öltözködik s nyakkendői a lovagiasság legpedansabb szabályai szerint vannak megkötve. Ezúttal egy kis csokor is volt a kezében a toalett teljes kiegészítéséül. Dacára a veszekedő, ellenségeskedő korszaknak, barátságosan közeledtünk egymáshoz, — Szervusz! — Szervusz! — Mi van a kezedben? — Egy csokor földieper, nézd, most hozták nekem a hegyről, igen szép érett, példányok s virág is van köztük. Csakugyan, megnéztem, hát valóságos erdei földi eper volt, teljesen kifejlődött szép példányok s itt-ott egy édes kis fehér virág is kikandikált a piros gyümölcs közzül. A virág a jövő zenéje. A földi eper tehát az idén még ezután is érlelni akar. És ez az én tudósításom nem svindli; nem szédelgés uraságoktól levetett eper-hirekkel, nem a fővárosi lapok majmolása, hanem valósággal megtörtént epret tálal föl, ha talán nem hinné a nyájas olvasó, kegyeskedjék megkérdeni magától a főkapitánytól, ő hivatalosan igazolni fogja. Szőnyegen levő hetünk különben arról is nevezetes, hogy a t. Ház foglalkozott már egyszer velünk is, jobban mondva vasutjainkkal. Egyébiránt a napokban voltam bent a Házban s azt tapasztaltam, hogy azok a rettenetes ellenzéki képviselők olyan szépen ültek a helyükön, mint a kezes bárányok. Igazán jól esett látni, hogy van már ellenzékünk. Kell is már, mert a munkapárt nagyon belejött a munkába. Az esküdtszékeket letácsolta, boncasztalra helyezte már a régi vármegyét és semmi kétség benne, megfogja nyirbálni a sajtót is. Szájkosarat kapunk, mint mikor a veszettség tör ki az ebek között A gyökeres újításokat különböző érzelmekkel fogadják, amint hogy az emberek magok is különbözők. Szerintem t i. az embernek olyan fajtája van, mint pl. az állatnak Vannak sokcsülküek, patások, vastagbőrüek, foghíjasok, erszényesek (ez a legirigyeltebb osztály) stb. A képviselőket azonban mégis más alapon kell osztályozni, ők nikopaszok és lámkopaszok. Ni- kopasz az, akinek fejeteteje teljesen sima és lámkopasz aki hajjal van ugyan fedve, de ha félrecsuszik a frizura, felkiált a világ: lám! kopaszakét szál balra,három szál jobbra).Bizony- bizony, a haza gondjai elnyüvik az embert. Remélem, hogy a nyomda mindezt sajtólibák nélkül fogja kiszedni és nem csinál nekem bajt, noha még nem érvényes az uj sajtótörvény s igy egészen szabadon írhatja le gondolatait még ezen a héten a krónikás. Adatok Magyarország kulturképéhez. — Ázsiai cigánymunka. — — Panaszok a közönség köréből. — Mi meghajlunk a tiszteletreméltó érdemek előtt és nem tartozunk azok közé a radikálisok közé, akik mindent gáncsolnak, kifogásolnak és panaszolnak, ami fenn történik, a fórumon. De a nagy közönség elsősorban az, akinek a a hangját, panaszát észre kell venni, meg kell hallani és orvoslására sietni és ép ezért nagyon szomorú, hogy ebben a mi szép városunkban annyi a panasz, s ezekkel az uton-utfélen felhangzó panaszokkal szemben a városi magisztrátus mindig egy és ugyanazon érvvel áll elő, ami sok esetben és legtöbb esetben alaptalan, előrángatott argumentum csupán: hja kérem, nincs pénz, szegény a város, nagyon szegény! Nyakig adósságban vergődik, nem lehet intézkedni, nincsen rá pénz! Nincsen rá jóindulat, nincsen rá az adózó, a sínylődő, a tönk szélén járó városi polgárságnak egy csöpp szeretete, nincsen rá hozzáértő erős kéz, nincsen rá jól szervezett városi mérnökiiroda, nincsen józanul számitó, a polgárság érdekeit állandóan szem előtt tartó városi kultúrpolitika. Ezért járnak törvény és szigorú belügyminiszteri rendeletek ellenére éjnek idején sötét utcákon lámpa nélkül a kocsik, nagy terheket szállító szekerek, a karambolok véres lehetőségeit, szerencsétlenségek perspektíváit tárva állandóan a testi épségében veszélyeztetett polgárság elé. Ezért olyan primitiv néhol a vil- lamosvilágitásunk, fürdőnk és egyéb kultur- berendezésünk ! Most azonban ne kalandozzunk nagyon messzire. Csak arra a két jogos, felháborítóan könnyelmű intézkedésekből származó panaszra mutatunk rá, amelyek közvetlen az érdekelt, sértettr közönség köréből hangzanak fel a legnagyobb nyilvánosságot, a közvéleményt követelve. Eljött hozzám a minap T. S. Tóthfalusi Kiss Miklós-utcai lakos és a sérelmes közönség panaszát a következőkben adta elő: (Az eredeti kézirat nálam megtekinthető). »A város járdát építtet a Tóthfalusi K. M.- utcán a veresvizi óvódáig. Az utat a nyáron kezdték építeni, de nem lesz kész soha, mert négy hónap óta csak minden négy-öt napon tesz-vesz, pepecsel rajta nehány álmos napszámos, aztán leülnek szalonnázni és azután — mint akik jól végezték a dolgukat, ott hagyják a felszakitott úttestet, a kavicscsal behintett, sáros járdarészeket s szünetel a munka négy-öt napig ismét! Ezalatt az idő alatt háromszor ekkora területen építhettek volna asphalt járdát is! A gyermekeket a szülők nem merik elengedni az óvodába, mert félnek, hogy a feneketlen sártengereken elcsúszva bajuk eshetik A BIKSZÁDI természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árj egyzéket kívánatra küld iBIMZfiDI iiiríí ÍWÍ% ■■ Kapható mindenhol. ■■
