Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
Nagybánya, 1913. Január 26. — 4. szám. " Y B jí IV Y A T XXXIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. fiAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ^nsrxjzL xvmsriDiBiKr vasárnap Egész /atalos. Debm Felelős szerkesztő és laptulajdonos: reiÉ vész j-Ansros. Szerkesztősé & s kiadóhivatal : = Felsőbényai-utca SO. szám alatt. ------- TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. = A közgyűlések napja. A szervező-bizottság egyik ülésében úgy határozott, hogy ezután a rendes havi közgyűlések mindig a hónap első szombatjának délutánján legyenek. Mintha csak ki akarta volna szándékosan a legrosszabb napot választani, annyi érv hozható föl a tervbe vett uj rendszer ellen, mert eddig tudvalevőleg a közgyűlések a hónap első szerda délelőttjén voltak. Ami régi, az nem mindig rossz és a mi uj, az nem mindig jó. Szombat délután iparosaink nagyon el vannak foglalva. Vasárnap dolgozni nem lehet, szombatra szorul tehát minden, hogy vasárnapra hazaszállítható legyen. Szombaton emellett sok iparos és vállalkozó elszámolásokat és fizetéseket is teljesít a munkásokkal és segédekkel. Mondhatjuk tehát, hogy az iparos polgárok legnagyobb része ki volna zárva a gyűlésből. Szombaton az egyik törvényesen bevett vallásfelekezetnek ünnepe van, az ő ünneplését zavarjuk, ha hétköznapi dolgok elintézéséhez hívjuk, tehát a zsidók is ki volnának zárva. A lelkészek vasárnapra készülnek s nem szívesen mennek el hazulról. Általában ne legyenek a gyűlések délután, egyszer már megpróbáltuk ezt boldog emlékezetű Turman polgármester idejében s abban kellett hagyni, nem vált be a délutáni gyűlés. Nagyon szenvedélyes támadások kerekedtek egyesek ellen s a tanácskozások belenyúltak az estébe, mikor már a kaláber is izgatja az embert s ebádutántól kezdve dohányozni sem lehetett, ez is tüzeli a városatyát minden fennálló rendszer ellen. Ebédnél az ember huzamosabb időt tölt az asztal mellett s délután izgatotlabb. Komoly tárgyalásokra a délelőtt való. Nyáron délután kirándulásra megyünk s a nagybányai ember egy jó hegyi sétát nem ad száz közgyűlésért, nyáron még napidij mellett sem lehetne a forróságban képviselőket kapni a délutáni gyűlésre. A legtöbb mulatság is szombaton van, az arra való készülődés szintén egyik ok a távolmaradásra. Egy szó, mint száz, mi meg vagyunk győződve felőle, hogy ez nem fog beválni s azért melegen ajánljuk a közgyűlés figyelmébe, hogy változtassa meg a javaslatot. Tudjuk jól, hogy a gyűléseket úgy se fogják szombaton délután tartani egy-két hónapi erőlködés után, akármi lesz írva a szabályrendeletben, de talán a szabályrendeletet mégis csak úgy kell megcsinálni, hogy azt be is tarthassuk. A tanítók anyagi helyzete. Egy vidéki fanügyi szaklapban olvastam főbb elkeseredett cikket, amelyek a tanítók anyagi helyzetére vonatkoznak. A fölvetett elkeseredett kérdések közt vannak olyanok, amelyekre sajnos — alapos választ adni teljes lehetetlenség. Vannak azonban olyanok is, amelyekre, tekintve édes hazánk szerencsétlen sorsát és annak anyagi helyzetét, feleletet adni, ha az ember csak egy kissé gondolkodik, nagyon könnyen tudna. E kérdésre : Miért kevésbbé díjazott a tanítónak a munkája, az újdonsült rendőrnél, vagy az újonnan kinevezett vasúti bakternél ? Sok lapban egész fejtegetéseket hoznak, pedig ez a kérdés kissé túlzott, mert most egy újdonsült rendőrnek vagy vasúti bakternek eltekintve a budapesti alkalmazottaktól — a vidéken ezerkétszáz korona kezdő fizetése nincs, mint van az állami tanítóknak, de még ezer korona fizetése sincs, amin! van a felekezeti tanítóknak. Tény azonban, hogy az állami tanítóknak anyagi helyzete sokkal jobb, mint a felekezeti tanítóké. Pedig azok több és eredményesebb munkát végeznek. Az 1907. évi XXVII. t.-c. azonban egyforma munkát követel a felekezeti tanítóktól, úgy mint az állami tanítóktól, igy ideje lenne, hogy a fizetés is egyenlő legyen. Egy másik kérdés hogy: Miért nem kapjuk munkánk jutalmául a munkára serkentő erkölcsi elismerést, a megélhetés gondjait elűző .tisztességes fizetést? Mit feleljen mindezekre egy feleA Halál-vőlegény. Irta: Zempléni Árpád. (Befejező közlemény.) Szökve égre, hullva mélyre Vágtat a lány hó porában. Támaszkodva kopja-nyélre Féllábon Kul fut nyomában. Ködbe vesznek a határok, Kul közelget egyre jobban. Ott az árok, a nagy árok És a táltos bele huppan. Hószakadék folyó-marton, Meredeken feszül égnek. Várkastély áll fenn a parton, Ablakai mécstül égnek. — »Állatlan lóm, csontos ménem, Hideg van itt, hó, sötétség! El ne érjen vőlegényem : Vigy föl oda, hol a mécs ég!« — Fenn a ló egy szökkenéssel, Kutya mordul, kapu tárul. Vizsgálódva néz le és fel S leszáll a lány csont-lovárul. Leszökken a lány a lóról, Mécsek fénye létreménye. Fenyegetve int alólról Üldözője, vőlegénye. Száz ablakot, ajtót zörget Nagy folyosón a lány végig; Vasajtókat megemelget: Befut egyen, mely kinyílik. Keresztvasát rá bocsátja, Lakatját be lakatolja. Hogyha jön Kul s jónak látja, Hadd kisértse, ostromolja . . . Szemét a hogy föl vetette, Meghűlt a vér a leányban! Fényes terem áll előtte Szurok-füstben, fáklya-lángban. Fényes terem közepében Sötét bársony ravatal áll. Reszket a lány félelmében: — »Künt is halál, bent is halál!« — Hosszú, sötét ravatalon Agg óriás fekszik hanyatt: — »Jó, hogy jöttél szép angyalom, Igazítsd meg vánkosomat! »Háromszázszor s hatvanötször Eltemettek pompa fénynyel. Háromszázszor s hatvanötször Feltámadtam éjten éjjel. »Járhatok igy vissza, loppal, Bőregérként nagy időkig, Álomtalan vén halottal, Vélem senki sem törődik. »Nem kérdezi kényes öcsém, Nem nézi a bamba szolga: Mi a hijjam ? hogy’ kén ? mi kén ? Jól van-é a fejem alja? »Henteregve szenderegni Vetett ágyon lehet, jól van. Szenderegve henteregni Nem való a koporsóban!« — Nem habozik a jó lányka, Kultól, ki ma annyit szenvedt, Egy más holtnak, ha kívánta, Megadni a végső enyhet. Futva fut a fáklyák mellett Lelkendezve jó ideig, Másik végén a teremnek Felmászik az órjás fejig. Kapható mindenhol! Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi qvó< természetes gyogyasvany- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hasonló összetételű külföldi ásvány- vizeket. Kapható mindenhol!
