Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
(2) 4. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1913. Január 26. kezeti tanító, akinek az anyagi helyzete sokkal rosszabb, mint az állami tanítóé és türelemmel szenvedi a sok nélkülözést. Erre a kérdésre válaszom a következő: Tudjuk azt, hogy egy országnak, vagy egy államnak nem csak a tanítók fentartásáról kell gondoskodnia, számtalan egyéb gondjai vannak az ország ügyeit vezető kormánynak. Látjuk azt, hogy körül vagyunk véve ellenségekkel, akik bármikor betörhetnek hozzánk és megsemmisíthetik e drága, sok vérrel szerzett és ezeréven át fentartott hazánkat. Nincs miért csodálkozni, hogy a kormány a véderő fejlesztésére milliókat áldoz. Egyszerre teljesíteni minden kiadást teljes lehetetlenség. Hol van az ipar, a kereskedelem, a közlekadés és gazdaság fejlesztése ? Ezekre is milliók szükségesek. Nem lehet mondani, hogy a közoktatásügyi kormány nem gondoskodott a tanítókról is, mert az állami tanítókat ebben a nagy drágaságban családi pótlékkal, a felekezeti tanítókat pedig drágasági pótlékkal mondhatni atyailag segítette ki, amely jótéteményért köszönettel tartozunk a közoktatásügyi kormánynak. Mind ezeknél fogva nem zúgolódni, hanem jobb jövő reményében, türelemmel kell szenvedni a sors által reánk mért csapásokat, mert: Szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít, Néki, mig a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell. (Arany). Kékesoroszfalu. Papp János. Felhívás. Úgy nehéz viszonyokkal küzdő bortermelőinknek, valamint borkereskedőinknek és a bor- fogyasztó közönségnek is egyaránt kiváló érdeke, hogy a borhamisítás — mely ellen a külföld is egyre szigorúbb törvényekkel védekezik — hazánkban szintén megakadályoztassék s a bortörvénybe ütköző kihágások kiderittessenek és elkövetőik megkapják a megérdemelt büntetést. Midőn városunk borellenőrző bizottsága a fentebbiek tudatában, újonnan megalakult, mielőtt törvényszabta működését megkezdené, fölhívja úgy a boreladó, mint a fogyasztó t. városi közönséget, hogy ténykedésében illetve a borhamisítások földerítésében segédkezet nyújtani szíveskedjék, mert csak együttes éber figyelemmel leszünk képesek mindannyiunk javára városunkat hamisított borok becsempészésétől megóvni. Leginkább érdekükben áll a segédkezés városunkban a borkereskedés és borkiméréssel foglalkozóknak, amit tulajdon érdekükben az által érhetnek el, ha boraikat teljesen megbízható termelőktől szerzik be és ha a nem teljesen megAm odakinn dong az ajtó, Veri hős Kul csontos ökle. Ház, folyosó zeng a zajtól, Bosszús hangja ivy dörög be; — »Hótnak hótt Nyiss ajtót! Add ki az Árulót!« — bizható vagy idegenből vásárolt borokat mindig az eladók pecsétjével ellátott hordókban veszik át s azokat ily állapotban a borellenőrző bizottságnak bemutatják, mert ez esetben a bizottságnak módjában állván a borok minőségéről meggyőződést szerezni, kétes minőségű borokból mintákat venni s azokat a borvizsgáló bizottságokhoz beküldeni; ha a borok hamisitottnak találtatnának, a törvény szigora nem a mi bor- kereskedőinket és bormérőinket, hanem azokat sujtandja, akiktől a borok származtak. A borellenőrző bizottság kötelességének tartja a nyilvántartott borkereskedések és bormérések időnként való megvizsgálását, miért is figyelmezteti az érdekelteket, hogy törvényszabta kötelességüknek már csak a maguk érdekében is igyekezzenek minden tekintetben megfelelni. A borellenőrző bizottság nevében Mórágyi István elnök. A szervező szabályrendelet. A szervező, a gazd. és pénzügyi bizottság még a múlt szombalon elkezdte a 112. § ra terjedő uj szervező szabályrendelet tárgyalását, s a héten folytatta délutánonként élénk érdeklődés mellett. Kedden, 21-én letárgyalták a tanács hatáskörét, itt lényegesebb változtatásokat, nem tettek. A költségvetésre nézve kimondták, hogy az mindig szeptember hóban terjesztendő elő. Póthitelt, vagy hitelátruházást csak a közgyűlés engedélyezhet. Eredeti okiratokat a levéltárból egyáltalán nem adnak k>, kölcsönöket a város többé nem ad a házi pénztárból. Az ügyész a folyamatban levő perekről havonként tartozik jelentést tenni. Megállapították a polgármester, az árva- szék hatáskörét, a városi adóhivatal ügymenetét. Itt szervezték az adóelienőri állást. A hordójelző hivatal vezetésének módozatait letárgyalták. A város vállalatainak, földesúri jogainak miben állását, kezelését stb. szintén megállapították. Szerdán, 22-én a tisztikarra vonatkozó különös részt tárgyalták le kellő érdeklődés mellett, a polgármester, főjegyző, tanácsnokok, főmérnök, ügyész, számvevőség, főszámvevő, számtisztek, pénztári tisztség, pénztárak, ellenőr ügykörét illető szakaszok csekély változtatással mentek keresztül. Gondot adott a kórházi gondnokság helyes megoldása, már-már majdnem az aljegyzőre bízták ezt az eléggé terhes hivatalt. 24-én azonban Lakatos dr. nyilatkozott, hogy ő hajlandó a bizottság kivánatára elfogadni s igy ezután ő lesz a nyilvánosság jellegével felruházott városi kórház gondnoka. Pallás recseg; fönt egy álmos Kakas ébred; merész torkú, Szellemüző tollas táltos Hosszút kiált: — »Kukoriku!« — Megáll az agg és e szóra Nem gondol már az ajtóra, Visszaballag, visszafekszik, Mint a szurok megfeketszik . . . Pénteken, 24-én a pénztári ügyvitelről volt szó, majd a közgyámról, akinek állásáról majd egy óráig vitáztak, végre is abban történt megállapodás, hogy a közgyámnak érettségi bizonyit- ványnyal kell bírnia, esetleg jogi képesítéssel, előbbi esetben a XI, utóbbiban a X. osztályba fogják sorolni. Ez a jelenlegi közgyámra azonban nem vonatkozik. Az iktató, kiadó, Írnok, végrehajtók kötelességeinek megállapítása után a rendőrkapitányságnak 48 pontra terjedő teendőit szabályozták s itt a rendőrkapitány s alkapitány mellé egy rendőrfogalmazói állást szerveztek 2000—2400 K fizetéssel. Érdekes dolog, hogy a városgazdái állást teljesen törölték. A bizottságnak ugyanis az a nézete, hogy a város nem folytat olyan gazdálkodást, hogy a városgazdára szüksége volna, ami ilyen természetű munka előadódik, azt a polgár- mester által megbízott valamelyik tisztviselő vagy alkalmazott 400 K-ért el fogja végezni. Letárgyalták az igazgató orvosra, városi orvosra, állatorvosi állásra, szülésznőkre vonatkozó pontokat csekély változtatással, t. i., hogy az orvos gondnok is lett, valamint hogy az állatorvos szintén a legelő növendék marhák fölött is köteles a felügyeletet és az ellenőrzést gyakorolni, így eljutottak a 104. §-ig. A tárgyalást szerdán jan. 29-én d. u. fogják folytatni s hihetőleg az egész szabályzat befejezése még vagy két délutánt igénybe fog venni, mivel az erdészetre vonatkozó rész maga 25 terjedelmes pontból áll, továbbá hátra van a nagy vita a hivatalos órák megállapítása fölött és a 84 pontból álló táblázat a tisztviselők fizetéséről. Ezek alapos megbeszélésére szerintünk egy délután nem elegendő. A tárgyalásokat tehát valószínűleg jan. 31-én fogja a szervező bizottság befejezni. Heti krónika. A Részvénytakarékpénztárban vasárnap két szempillantás alatt elvégeztük a közgyűlést. Az igazgató letette az égő szivarját, meg a tagok is, aztán helyeseltünk mindent s fölvettük a szivart, meg se kellett gyújtani, még füstölt, s máris minden megvolt szavazva, vége volt a gyűlésnek. így megy nálunk egy pénzintézeti gyűlés. Szóval a mi viszonyaink elég nyugodtak, most, hogy már sem háborútól, sem uj adótól nem kell félni, a betétek is szépen sétálnak vissza a kasszákba. Jobb helyen is van az ott, mint a családi otthonban, ahol könnyen elpárolog. Vagy hogy járt éppen János gazda. Kivette a betétjét a taBüszke, szőke, ifjú hősnek Kérő szeme nyugszik arcán. Véli régi ösmerősnek . . . Ez kisérte éjji harcán. Párja nincsen ruhájának, Hímzett mese, napkeleti! Tenyeremnyi tulipánok, Vizi rózsák rajza fedi, Az óriás felült erre, Mintha kutgém emelődik. Fejével a padlást verte, Tetős terem szelelőit. A fejvánkost igazgatja, Másra Élet nem is eszmél, Igazgatja, puhitgatja . . . Künn az ajtón újra nesz kél: — »Hótnak hótt Nyiss ajtót! Add ki az Árulót!« — Két lábát is földre nyújtja S megy a vén ős meggörnyedve. Mint más ember pincelyukba’, ügy nem fér e tág üregbe. Selyem-bársony dolományba, Megy az ősz, hogy ajtót nyisson. Sürög addig fönn a lányka, Fekhelyén hogy igazítson. Bavatalát újra veti, Derék-alját puhitgatja. Lepedőjét egyengeti, Feje alját igazgatja. Megy az öreg, rossz a lába . . . (Vén szuvas csont el ne vásson?) Üti fejét szarufába, Keresztfába a palláson. Nincs baj semmi, nem fáj semmi, Jól fog most már ö pihenni. * Ragyogó szép kísérettel Jön most a vár fejedelme: — »Jutalmadat, lányka, vedd el! Légy szivemnek szép szerelme!« — Áll a lányka szemlesütve, Meglepetve, tisztelettel. — »Légy szivemnek drága üdve, Jutalmadat, lányka, vedd el! »Ó-esztendőt, agg bátyámat Megváltottad jó sziveddel. Menekült hölgy, nemes dámvad, Jutalmadat, lányka, vedd el! «Háromszázszor s hatvanötször Eltemettük pompa fénnyel. Háromszázszor s hatvanötször Visszajött ő éjten éjjel. «Mint a hajó, mint a csónak, Uszvajáró vizi állat, Hullámain ködnek, hónak Bavatala haza szállott. «Nem gondolta senki, senki, Hogy kemény volt az a párna.» — Föltekint rá s ott felejti Sötét szemét a leányka. — «Ma öröklött birodalmam’ Oszd meg vélem, ha akarod!» — Zokog a lány, zokog halkan, Zokog lágyan : — «Itt maradok !» Dalba fog a nászkiséret: — «Egy pár lett Újév meg Elet. Szállására, számára, Főzzünk lakodalmára! Újév megcsókolja nejét, Idők fia élők sarját. Ez vállára hajtja fejét, És nyakába fűzi karját: — «Arany király, szőke szellem, Ezüst arcú Ujesztendő, Oltalmazzál holtam ellen, Nékem az is elegendői» — Ajtó recseg, dong a nagy zár. Kúl kiált künn: — «Csalfa Élet, Föligéztél, cserbe hagytál . . . Most már viszont én igézlek. «Legyen, a hogy nem óhajtod, Zuzmarás nyár, vizenyős tél . . . Haj! regö rajtad, regö rajtad, A mért engem haza főztél! «Megjósolom jóelőre: Árván marad szomjas ajkad, Özvegygyé léssz esztendőre . . . Haj! regö rajtad! regö rajtad!» — Átugratott Nemlét árkán S úgy elrepült, mint a sárkány.
