Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
Nagybánya, 1913. Julius 13. — 38. szám XXXIX. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYE?m I?rr mira.tAi.no vi\7iönyE 168 Tek. Kir. Ügy— TvlEOfCTBlLIB INTIK MIN' Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre é K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő é RÉVÉSZ , Hivatalos. tál : alatt. ÁM. = Katonaság. A tizenkettedik gyalogezred majulius 11-én reggel elvonult városunkból. Megszűnt tehát nálunk a katonai élet. Eszünkbe juttatja ez azt, hogy a vasúti állomással szemben van egy tágas nagy telek, mely Nagybánya város takarékpénztárának tulajdonát képezi s amelyet az intézet a nála levő térképen igy jelölt meg: »Kaszárnyának fenntartott terület«. Eszünkbe jut azonban az eszmetársulás kapcsán egyéb is, t. i. az, hogy szó volt róla nem is oly rég, miképp a 12-ik honvédezred negyedik zászlóaljat fog kapni s az nem lehet másutt, mint a Nagykárolyban, Szigeten, Szatmáron már meglevő zászlóaljak kiegészítéséül itt Nagybányán, a mi városunkban. Beszéltek egy uj vadász-zászlóalj szervezéséről is, amelyre Nagybánya kitűnő terrénumnak bizonyulna. A kérdés azonban, úgy látszik, alszik és pedig nagyon mélyen alszik. Talán megijedtek a vezető körök a kaszárnyaépités nagy befektetéseitől. De hiszen erre nézve is változtak a viszonyok. A városok, amelyek olcsó amortizáció mellett épitettek az államnak, mind erősebben hangoztatják, hogy csak magasabb kamat mellett hajlandók a viszonyt fentartani. Eperjes, Nyíregyháza határozott véleményt nyilvánítottak e részben s a katonai kincstár végre lembe venni az idők vá----------Ha Nagybánya csakugyan alkalmas hely a katonaságnak, akkor nincs mit félni, lehet olyan szerződést is kötni, ami egy fillérjébe sem kerül a városnak. Persze, valakinek az ügy élére kellene állania a befolyásosak közül s itt a végvidéken sem stratégiai, sem egyéb szempontokból nem kellene már ezt a várost katonaság nélkül hagyni. Talán a hadfiak távozása, akik hiányozni fognak nekünk, fölfrissiti ezt a nagyjelentőségű kérdést. Vajha úgy volna! Fürdőt a népnek! Budapesten és a nagyobb folyók mentén több városban betiltották a szabadban-fürdést. Megfosztották a szegény ik* sztályt egyetlen fürdési alkalmától. A drága nyilvános fürdőket a megélhetéssel küzdők nagy tömegei nem használhatják. Budapest és a többi városok fényüzé- ses fürdőpalotái nem az ő számukra épültek. Aki e néposztályok egészségügyét ismeri és tudja azt a kapcsolatof, amely az ő egészségük és a többi osztályok egészsége között fennáll, aki ismeri a ragályok és fertőző betegségek ijesztően terjedő pusztítását, azt e híradás méltán tölti el aggodalommal. A fürdés nem fényűzés. A ragályozó és kórokozó csirákat másként testünktől távoltartani, a fertőzések és ragályok elterjedését megakadályozni másként nem lehet. Az összes társadalmi osztályokat tehát egyaránt súlyosan érinti ez a égi állapotaink A szabadban-fürdés betiltását, nagy hord- ereje dacára, a társadalom legtöbb osztálya közömbösen fogadta. Egyedül az Országos Magyar Népfürdő-Egyesület emelte fel tiltakozó szavát. Ennek az állásfoglalásnak célja nem a szabadban- fürdés fönntartása volt. Kétségtelenül helyes volna a rendőrhatóságoknak amaz intézkedése, hogy a szabadban fürdők életbiztonsága minél jobban megóvassék. De ennek nem az a módja, hogy néhány emberélet megmentése árán más ezreket és tízezreket fosszanak meg az ő anyagi viszonyaik mellett egyedül kínálkozó fürdési lehetőségtől és ezzel szabad utat nyissanak a fertőző betegségek terjedésének. Fonák intézkedés ez. A mai szociálpolitikai elvekkel határozattan ellenkezik. Nem megbüntetni kell a szabadban fürdőket. hanem a veszélyektől megóvni. Nem pénzbírsággal sújtani azokat, akik szegénységük folytán csak nyáron és akkor is csak a szabadban bírják testüket a szenytől megszabadítani, hanem szaporítani kell az alkalmakat, amelyek számukra a fürdést teljes biztonság mellett és ingyen le- hetővő teszik. Örömmel látjuk ezért a budapesti munkásság határozott állásfoglalását, amely szintén a nép által könnyen megközelíthető fürdők létesítését követeli és sürgeti. Igazuk van. A köz egészségügye megköveteli, hogy a fürdők ügyét az arra illetékesek felkarolják végre. Akinek kötelessége a nép egészségügyét gondozni, a betegeknek korlátot szabni, azokat megelőzni, haladéktalanul lássanak munkához, hogy az egészség legelső követelményének, a testi tisztálkodásnak a nép legszélesebb rétegei is eleget tehessenek. A tisztasági fürdés nem egyesek magánügye. Ügye ez az egész társadalomnak. Az egész tárA szétcibált fehér virágok. Gyönge remények fehér virágit Sebzett szivemből immár kitéptem, Hogy ne maradjon reád gondoló, Rád emlékező, osábitó képem. Zöld szirmaikat széjjelcibálom És szellő szárnyon indítom útnak; Lásd, kedvesem, e darab virágok A szélvésszel végtelenbe futnak. Lásd, ime, most e fehér virágok Legtöbbjét a levegőbe szórom, Nézd már, hogy úsznak, bus lihegéssel Pillanatnyi rövid, röpke szómon. Látod, nem bánom, hogy széteibáltam, Leszakítottam, elűztem őket ... Betegek voltak ... és te megölted E sápadtarczu, halvány szenvedőket. E. Szilágyi Dezső, A mester. — Irta: Rácz Pál. — A mester szakálla ősz volt. Úgy összesimult szine azzal a sápadt fényű sziporkás csillárral, ami felette lógott, mintha csak az izzó villámfény föstötte volna meg. Pedig a mester öreg volt. öregebb, mint a hangtalan palota azokkal a plüss bútorokkal, tarka nippekkel, amik elhelyezkedésökben is elárulták a művészt. Az oroszlán-lábu kincseket érő zongora nyitva állott egy nyírott szőnyegen. Mindenütt kóta, meg kóta. Annyi szertehányt hangjegy-lap tarkította az ízléses fényű szobát, hogy az öreg mester fehér szakálla meg sem tetszett benne. Kint a nyári este szellős volt. A palota parkjában zörgött a kavics, ha egy-egy inas iramodott keresztül rajta. Ki tudja, hová sietett ? A mester nem igen látott már. A hosszú idők fátyolt húztak szeme elé. Azt hitte, hogy egyedül van. Párnás karosszékében ülve, lustán bámulta az íróasztalon heverő kótalapokat. Azután megszólalt: — Évi, itt vagy? Egy fiatal leányt vert föl merengéséből. Ott ült bő fotelben az ablaknál, melyen keresztül hűvös szellővel cserélődött ki a palota nehéz parfümillata. — Parancsol mester? — Itt vagy még? — Itt vagyok . . . Ismét csend lett. A mester halkan babrálta a hírlapokat. Megalapozott, kidolgozott, befejezett melódiák, megkonstruált akkordok kóvályogtak ősz fejében és éppen arra gondolt, hogy most lediktálja ennek a leánynak, aki hangtalan magányában vele van; aki támogatja, ha lépni akar; aki pontokba foglalja, taktusokba rajzolja azokat a szimfóniákat, amik egy elrejtett világ szines hangkhaoszából kerülnek föl rendszerbe foglalva, megcsinálva, befejezve. Az utcáról szedte föl ezt is. Agglegényéletét ez a leány édesítette meg, aki valahol a DI1/C7 Á n P'VAP'VEl’TDrNrt szatmármegyében. AO Fjr Y vAvJ Y F U r\]_)CA Megnyílt május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilén-világítás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30°/0 engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.
