Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-25 / 21. szám

Nagybánya, 1913.

Május 25. — 21. szám

XXXIX. évfolyam.

NAGYBANYA ÉSVIDÉKE

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre & K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. =====

Több művészetet!

— Irta: kápolnai Pauer Viktor. —

A mi kis városunkat világszerte ismertté bányászata és festőiskolája tette. Bányászata már ősi ipar falai között s az ékhez és kalapácshoz csak a legújabb időben szegődött a paletta és az ecset.

Előszeretettel emlegetjük Nagybányát, mint a >magyar Barbizont* és jóleső érzés csiklandozza hiúságunkat, ha egy-egy zseniális piktorunk sikereiről beszélnek a lapok.

Nem is képzelhetjük már el utcáinkat festőállványok, piktorok és piktornék nélkül s szinte megszoktuk, hogy az utcaszögletnél tarka, szingazdag képre vetődik pillantásunk s előtte áll a jövő talán egyik leghíresebb művésze és festeget sok ecsettel és még több lelkesedéssel.

A városban tehát ezek után művészi allűröket várnánk. Úgy gondolnánk, hogy itt minden művészi lesz, hiszen a gyermek már az anyatejjel kell, hogy ebben a környezetben művészetet szívjon magába. Csalódunk.

Nincs itt a városban művészi szellem, csak a festők szobáiban; utczái, terei, házai úgy épülnek, hogy művészeinket meg sem kérdezik s ha igen, úgy meg sem hallgatják.

De hát jó ez?

Mi vonzotta hát ide a festőket, ha nem a festői városka ? Ez igaz. A régi Nagybánya — ne feledjük — művésziesebb volt, mint az uj. Legalább is stilszerübb. De nem is ez volt, ami Hollősyt ide hozta. A szép hegyek, a minden irányban előttünk feltáruló remek perspektívák, a vidék bájos, csendes zugai, a szép zöld erdők és mezők, ezek ihlették meg itt a művészek ecsetét. A város maga már kevesebb motívumot nyújtott nekik. Kevesebbet ahhoz a nagy gazdagsághoz képest, amit az örök természet bocsátott nekik rendelkezésre.

A református templom érdekes, piros sapkás tornyával, a feltétlenül sikerültén restaurált Szt. István torony, az öreg plébánia templom, néhány színekben tobzódó, veresvizi bányász ház, az öreg Münz s ennek ódon színezetű környéke, ezek azok a motívumok, melyeket a város maga nyújt s melyek föllelhetők a nagybányai piktorok képein.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TÁ-2STOS.

Vegyük őket sorra s meglátjuk, hog' ezek az épületek már majd mind igy megvoltak, mikor az első festőállványokat á' litgatták fel előttük Hollósy tanítványai.

S azóta ? Művész generáció nőtt fel falaink között s annak Ízlését nem látnánk, az uj épületeken kijegecesedve ? Bizony nem. A város épül, rendezték, sőt rendezik, de művészeinket csak immel- ámmal kérdezik s döntő súlyt szavuknak ily kérdésekben nem biztosítottak. Dicséretes kivételt e tekintetben talán csak az evangélikus egyház képez, amely templom építése előtt tanácsot kért a helybeli művészektől is.

Ami uj épület épült s uj utca kép lassan kibontakozott, az bizony nem mindig ütötte meg azt a művészi nívót, amit egy magyar Barbizontól jogosan elvárhatnánk.

Tatorján műépítész találta el, szerény véleményem szerint, legjobban azt az alaphangot, mely leginkább illik be a város összmelódiájába. A • piaci három háza, de talán leginkább a Bay-ház igazán sikerült alkotásai. Ha tovább sétálunk pár lépést épen szembe fordulunk az István szállóval, önkéntelenül megérezzük azt disszonanciát, melyet ez a talán modern hotel vegyit be a piac majdnem szerény, de Ízléses összhangjába.

Sok csinos, vagy talán szép épületet is emeltek pár év alatt, de — és ez a de a bökkenő — nem illenek környezetükbe. Külön-külön igen tetszetős házak vagy templomok, de a város képének harmóniáját mégis zavarják.

Tudja azt mindenki, hogy egy régi bútorokkal bebutorozott szobába milyen nehéz valami modern tárgyat anélkül elhelyezni, hogy az egész összhang ne szenvedjen. Vagy üti az uj a régit, vagy az uj — hogy úgy mondjam, csak vásári holminak látszik. Pedig talán egészen csinos tárgy lenne egy megfelelő ujdivatu szobában.

így vagyunk mi a városunkkal is.

De miért van ez igy? Kultúránktól azt hiszem, mást nem is várhatunk egyelőre, főleg nálunk, hazánkban.

Hagyjuk ezt. Sétáljunk tovább s látunk kocsikat robogni, utikosarak, bőröndök a bakkon s bent sápadt, városi emberek, kik tágra nyitott szemekkel kacsintgatnak kifelé. Nyaralók. Ezeket is, mint a Hollósy iskoláját, a szép környék, az a remek táj

^rkeoztöaegr s kiadóhivatal : banyai-utca °t). szám alatt. TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. =

. onzza, mely szinte predesztinálta ezt a helyet nyaraló várossá. A hegyektől körülvett, szelektől óvott, szép kis város, hol ha nappal a hőség magas fokra emelkedik is, este feltétlenül hűvös szellő leng, a nagyobb városok túlzsúfolt, éjjel is hőt sugárzó bérkaszárnyáiból ide csalja az elcsigázott, sápadt embereket.

Legyünk őszinték. Nemcsak a környék, de a gyönyörű liget is. Mert alig találok eléggé lelkes szavakat, melyekkel ligetünket aposztrofálhatnám.

A liget — ezt mindenki el fogja ismerni — legszebb pontja, legdrágább kincse városunknak, a Klastrom-mező talán a leg- festőiebb része, de a liget az emberi müvek között a legelső helyen áll. Aki nem osztja nézetemet, kérdezze meg a nyaralókat s majd azokra talán fog hallgatni. Ha nincs ligetünk, fele, dehogy, háromnegyede a nyaralóinknak becsomagol és megy Felsőbányára, vagy nem tudom hova . . .

Még egy- kedves hely van a városban s ez a cinterem. Ez olyan intim zugocska, amilyent sokat szeretnék itt látni.

Úgy hiszem, mintának vehetnők más kis terek rendezésénél.

így érhetnénk el minden mesterkéltség mellőzésével igaz, művészi hatást. Persze más téren pl. a Világ Károly-téren nem áll még egy István torony, még egy ódon gimnázium és a plébánia templomnak egy dup- likátuma, de azért mégis ideje lenne belőle ízléssel és hozzáértéssel — na és ‘egy pár paddal — valami használhatót és ügyeset, intimet faragni, amit a város alaptőnusá- hoz hangolnának. Hogy »Művészek s nyaralók« városában milyen Ízléstelen utcák találhatók, azt senki el nem hinné. Sétáljon csak velünk körül s nyissa ki a szemét, bizonyosan csodálkozni fog.

Kétségbeejtő utcaképek. Apró stilszerü zöldlombos udvar. Kertecske. Tarka-barka színre festett, naiv s éppen azért stilszerü bányász házikó. Egyik a másik után, mint tarkaruhás paraszt lányok libasorban. S egyszerre egy kikent-kifent képű, lim-lom dísszel teleaggatott rósz hirü leány — egy gipsz párkányos Ízléstelen ház. Hozzá még kitolakodik a tenyeres talpas a gyalogjáróig.

De menjünk tovább. Látunk agyonszabályozott, nyílegyenesre szánt utcákat is, igen, ne mosolyogjanak. Hát talán náBIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ

SZATMÁRMEGYÉBEN. Megnyitás május hó 15-én.

Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vizről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.