Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-11 / 19. szám
1913. Május 11. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 19 szám. (3) tattak s álfalában nem lettek kifogásolva. Piacok, kávéházak, vendéglők, korcsmák, mészárszékek, husárusitó helyek, vágóhidak, hentesüzletek, boltok, pékműhelyek, kisdedóvodák, gyárak, malmok, bányák, fürdők, indóházak, kaszárnyák, lakások, árnyékszékek, kereskedések gyakran vizsgáltattak s általában nem lettek kifogásolva. Jelentem, hogy a belügyminiszter ur a nagy- somkuti járásban a 3 ik orvosi kör rendszeresítését és felállítását engedélyezte, a kör székhelyének megállapítása végett az iratok a köz- igazgatási bizottsághoz áttétettek. Az elmúlt, félévben a magyar állam kötelékébe való felvétel, valamint elbocsátás nem történt. A kivándorlás az elmúlt év ugyanezen idő szakáról bemutatott jelentésemben ismertetett számadatokhoz viszonyítva feltűnő nagyban emelkedett, mert mig 1912. évi október 1-től 1913. évi április 1-ig 2104 egyén kért és 1814 egyén nyert útlevelet, addig a jelen időszakban 3122 kért és 2138 egyén nyert útlevelet, Habár belügyminiszter ur 192090—912 sz. rendeletével 1912. évi december 10-től 1 évi időre a katonakötelesekre nézve a kivándorlást beszüntette, a kivándorlásban csökkenés nem észlelhető, a kivándorlók zöme asszonyok, leányok és népfelkelési kötelezettségnek is eleget tett férfiak. A közgyűlésen Nagybányaiak alig vettek részt, nem is igen fordult elő városunkat érdeklő dolog, kivéve a szódavíz-szabályrendeletet, amelyet Glavitzky Károly fdebbezésével szemben jóváhagytak. Színház. Javában benne volnánk a színi évadban, Hevesék azt mondhatják : »sajnos, benne vagyunk«. Nos hát igazán szomorú, hogy most, amikor régi vágyunk teljesült és valamirevaló társulathoz jutottunk, nem pártolhatjuk. Az általános depresz- sziót érzi a közönség, amely a megélhetési viszonyok rosszabbodása miatt nem engedheti meg magának azt, hogy művészi élvezetekre kedve szerint áldozhasson. Csak ennek tulajdonítható az, hogy az igazán jó előadásoknak, az önmagában véve is igen változatos és értékes uj műsornak nincsen közönsége. Egyetlen táblás házuk volt színészeinknek, máskor talán a napi költség sem térült meg. Hírlik, hogy megrövidítik az évadot és a hó közepe táján elhagynak minket. Mindenesetre sajnáljuk, de meg tudjuk érteni. És csakis a rossz pénzügyi viszonyokban leljük a pártolás hiányának magyarázatát. Közönségünk védelmére kell mondanunk, hogy mindig volt eléggé fejlett Ízlése és érzéke a jó előadásokhoz; kedve pedig szinte elronthatatlan, mert boszantóan naiv program- mot is — boszankodva bár — de végignézett már sokszor, jobb hiányában. Mindez azonban nem változtat a helyzeten s nem lehet vigasza társulatunknak. Elismeréssel kell azonban adóznunk, hogy az előadások nívóján nem érzik meg ez a szomorú jelenség, a pártolás hiánya. Művészeink igazi bohém vérrel játszanak, énekelnek, táncolnak, pedig a kongó nézőtér voltaképen igen deprimáló hatással lehet. De, ugv látszik, honorálni akarják a kevés közönségnek az érdeklődését is, amely végtére nem szavatolhat az elmaradottakért. Mindenesetre óhajtanók, hogy — ha igaz a távozás hire — még az utolsó előadások legalább nagyszámú közönség jelenlétében folyjanak le. Beszámolónkat a szombaton előadott A cárnö c. színművel kell megkezdenünk. Biró Lajos és Lengyel Menyhért darabját vegyes érzésekkel fogadta a fővárosi sajtó is, mi is. Épületesnek nem is mondhatjuk munkájukat, amely Katalin cárnő ötletszerű szeretkezéseiből vett szemelvény, az idegrendszer abnormitásai írásban és képben. Azonban a hatásos jelenetek, egy-egy jellem megkomponáltsága (pl. a kancelláré) különösebb érdeket Í3 kelthettek Az előadás azonban jó volt. Eahnel a címszerepben jól átgondolt, hatalmas alakítást nyújtott, mely mellé méltán sorakozott Szőke játéka (gróf Cserny Alexey) Bajos volt Pálma Tusi Annie-ja és kitűnő Bársony kancellárja. Kellemetlenül hatott Dimov túlzása, tévedése. Vasárnap a délutáni előadás érdeklődés hiányában megint nem volt megtartható. Este a Cigányprímás ment, a Királyszinház hírneves újdonsága, mely Budapesten száz előadást ért. A nézőtér zsufo'ásig megtelt. Ma látszott, hogy Nagybánya tud, ha akar. A címszerepben Barios Gyula jeleskedett, aki határozottan jobb volt a Királyszinház Nyáray-jánál. Több természetes séggel és kedvvel alakított. Hangja kellemesen csengő, gömbölyű bariton. Laci fia (Sümegi) szintén derekasan megállotta helyét. Sári {Bállá Mariska) szépen énekelt s ha néha túlozott is egy kissé, az neki jól állóit, akárcsak Fedák Sárinak. Dénes Ella, eltekintve egy-két mérhetetlen magas kivágástól, az elsők között foglalt helyet. Ki kell emelnünk azonban különösen Sze- pessy Szidit (grófnő) Meglepően szép a hangja és pompás a játéka. Boss Jenő, Endrey, Szalóki stb. szintén hozzájárultak a darab nagy sikeréhez. A hacacáré fenomenálisan hatott, valamint a többi dalok és táncok is gyújtottak. A toalettek elsőrendüek, a zenekar művészi, szóval igazán jól sikerült, magas nívón álló előadásban láttuk ezt a nagyhírű operettet s a közönség jól mulatott, sokat kacagott és még többet tapsolt. Egyesek mozgolódása, fecsegése bántott ugyan minket is, a gyermekek állásfoglalása az előtérben kevésbé, hiszen valahol nekik is csak meg kell huzódniok s mindenki nem válthat végre is forintos helyet. Eéfön megismételték a Cigányprímást, a mely újból nagy sikert hozott az összes szereplőknek s kellemes estét a jelenlevőknek. Kedden Jarnó Tengerész Katója érdemelt volna nagyobb közönséget. A darabról nem sok a mondanivalónk. Hozzászoktunk már az uj operetteknél, hogy kerek mesét nem kapunk, hanem csak egyes helyzeteket, alkalmakat a dalokhoz, táncokhoz. Zenéje azonban bájos, melodikus, itt- ott ötletes. Nagy sikere volt természetesen H. Bállá Mariskának a címszerepben, pompás énekével temperamentumos játékával, ügyes táncszámaival ; az utóbbiban osztályosa a sikerben Boss Jenő. Barios (Radák zászlós) fáradtabbnak látszott, mint a Cigányprímásban; bár betétje »Sokszor úgy szeretnék sírni* nagy hatást ért el. Pintér Irma igen bájos médi volt. Állandó derültség honorálta Szalókit hálás szerepében (hajó-orvos) éá Borbély kitűnő alakítását (kapitány). Még valami a rendezéshez! A II. felvonásban a sellők megjelenését igy senki sem tudta megérteni. Budapesten fályol táncot lejt 2 hableány az ábrándokba merülő szerelmes Radák előtt s egyikben a feltűnő hasonlatosság Tercsire emlékezteti a szerelmes zászlóst. Itt a néző előtt őrök rejtély maradhat, mit keres különös ruhájában Tercsi és Lujza a színpadon és miért rohan el mellette Radák a nevét kiáltva. Ezen talán könnyen lehet segíteni. Egyébként igen ügyes volt a rendezés. Szerdán Salten Félix vigjátéka, az Erős láncok c. került bemutatásra. Az ifjú bécsi iró Stan- deskomedie-ja a régi témát modernizálta. Egy kicsit a »Heidelbergi diákélet« témája cseng fülünkben, csakhogy messaliance-val végződik ez a szintén igen poetikus, itt-ott szatirikus darab. Ennek megfelelőleg csupa szin, csupa melegség volt a Szőke-pár játéka (György herceg és Hedvig). A komikumot Z. Hahnel Aranka hercegnője és Szalóki ügyes kamarása képviselte. Megemlítjük még kis szerepében Zsoldost. Igen kedves ötlete volt a rendezőnek a II. felvonás búcsuje- lenetét aláfestő Träumerei. Csütörtökön a Leányvásár került bemutatóra meglehetősen gyér közönség jelenlétében. Jakobi finom muzsikája kedves estét szerzett. A hálás közönség állandóan ünnepelte Bállá Mariska pompás ének- sé táncszámait. Dénes Ella indiszpoziciója, úgy látszik, állandósul, pedig igazán kar. Játéka azonban még mindig csupa élet, csupa mozgás. Borbély ellentengernagyja és Szalóki grófja megújuló derültségben tartotta a köúgy feketit az embertömeg. Lajos megnézi az óráját. Fél három. Mint egy örült, kidüledt szemekkel bámult a mélyen tátongó űrbe. Még egy félóra. Két negyedóra s már vége. Már lezárják. Már nem látja többet. Még van idő. Minden erejét összeszedve, menni szeretne. Bele néz a tükörbe és meghökken. Nem ismer már magára. Színe zöldes tónusban játszik, lábai inognak. Lassan, félve, mint egy végelgyengülésben szenvedő, megindul a lépcsőn. Halad lassan, pedig sietni szeretne, hát hogyha lezárják addigra . . . igen, sietni kellene, de nem lehet . . . hiába .. . nincs erő. Végre elért a kapuig. Szerencsétlenségére épp akkor lép ki kocsijából egy karcsú urhölgy. Megpillantva a fiatal embert megszóllitotta: — Kedves rokon! Szabad a karját f Remélem fölvezet ? 1 Lajos némán bókot int. Nem szólt semmit, mit is mondjon? Miről beszéljen? Tárja föl előtte mindazt, amit érez í Mesélje el a drámát élűiről ? Némán tipegnek egymás mellett. Végre czélhoz érnek s a kisérő visszafordul. Fáradt léptekkel tesz újabb kísérletet vájjon elmehet-e még, amig le nem födték a halottat. Lépked a lépcsőn lefelé s körül néz. Ezer szerencse, senki, semmi. A kocsisok egész serege szundikál a bakon s unatkoznak. Minden erejét megfeszítve igyekszik a halottas ház felé. A közeli toronyóra ütötte a háromnegyedet. — Háromnegyed három I Még nincs késő. Vigasztalódik. Még egyszer megláthatja . . . utoljára, még három ház s nyomban ott van. Lihegve, izzadva, szinte futólépésben rohan. Amint átmegy a kocsijárón, egy ismerős hang utána kiált — Szervusz fiam 1 Hátra néz, az apja volt, egy kocsiban a feleségével. — No fiam, ülj közénk! Taláa már el is késtünk, nyomban három óra. Lajos közéjük ült. Faggatták, hogy hol jár ilyenkor. A fiú habozik. — Éppen mintha sejtettem volna, hogy jönnek s azért jöttem elibük. Megérkeztek. Nyomban siettek ők is üdvözölni a menyasszonyt. Nagyon soká tartott a készülődés az esküvőre. Elütötte a hármat s a vendégek még nem voltak ott mindnyájan. Úgy hatott ez az időpont Lajosra, akár a rab siralomházban eltöltött ideje. Végre indulnak. Kiki elfoglalva kocsiját, a menet megindul. Lassan gördül a sok kocsi. Lajos arca olyan, mint egy halotté. Még mindig csak merően bámul maga elé, szinte megüvesedett szemekkel. Észre sem vette, hogy elérkeztek ahhoz a házhoz, amelyből Elzát temették. A kissé nyugalmas utca csendjét egy gyönyörű szép, lágy zenéjü karének zavarja meg. Az »Oremus pro- fidelibus de functis« oratio szivrepesztő éneke. A fiatalember felsóhajtott s úgy érezte, mintha valami elfojtotta volna nehány pillanatra a lélegzetét. Bármennyire is igyekezett magán erőt venni, uralkodni, egy könnycsepp mégis csak kibugy- gyant a szeméből, amit — úgy látszik — észre is vett a menyasszony, mert kíváncsian kérdezte: — Miért sir ? — Oh, nem 1 Kissé gyengék a szemeim, s könnyezni szoktam . , . # Az esküvő után szép rendben megy a kocsi sereg vissza. Most már nem a menyasszonynál ült a fiú, hanem egy elkényeztetett s kissé elhízott arisztokrata lánnyal. A kisasszony mindig r ^ KOLOZSVÁRI jpi vállal ja fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és szállítás KRISTÁLY férfi ruhánemüek vegyileg tisztitását és festését. gözmoségyáiir Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. cli tálán u
