Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-11 / 19. szám

(4) 19. szám 1913. Május 11. zÖDséget. Sümegitől jobbat is láttunk. Ross ismét ügyeskedett siheder szerepében. Pénteken este Molnár Ferenc A farkas c. vigjátékát mutatták be. A darabnak, amely úgy­szólván európai körúton van már, érthetően nagy közönsége volt. Molnárnak ez a darabja mögötte marad az Ördög*-ének, de főleg a II. felvonás igen frappáns hatású. Csakhogy ennek megérthetésére zavarólag hatott a színpad kicsiségének terhére írandó zavaros színváltozás, amely az álomba való átmenetet csak zökkenéssel tudta megoldani De ettől eltekintve igazán meg lehetünk elégedve az előadással. Z. Bahnet Aranka ismét remekelt. Bársony, akitől már több jó alakítást láttunk, ma talán tudása legjavával szolgált. Szőke fregoli szerepében jeleskedett, főleg mint katona, állam­titkár és szolga A tenoristában azonban kizök­kent rosszul fogva fel bohóckodásával ezt a sza­tirikus szerepet. A többi szereplő is igyekezett kisebb szerepében beleilleszkedni a jó előadás keretében. Ma, szombaton Fali Kedves Augusztin c. operettjét hozzák színre. A színház jövő heti műsora: Pünköst vasárnapján *Oiy dny szer elem* Le­hár Ferencz bűbájos zenéjü nagy operettje, H. Balta Mariska felléptével, kinek Vörösházy Ilo­nában ismét alkalma nyílik egyik legfényesebb alakítását bemutatni. Hétfőn -- újdonság, itt először >A osók sza­natórium«, Vincze Zsigmond mulatságos és hatá­sos operettje, H. Balta Mariska, Dénes Ella, Ross Jenő, Barios Gyula, Bársony Aladár, S*a- lőki Dezső szereplésével. Kedden — újdonság, itt először <Judit« Hebbel Frigyes classicus tragédiája, a címszerep­ben Z Hahnel Arankával. Holofernes: Bársony Aladár. A tanuló ifjúság figyelmét különösen felhívjuk a kiváló szomorujátékra. Szerdán — ez idényben először a » Kis gróf*, dr. Rényi operettje, a címszerepben Ross Jenövei. Budapesten és ez idő szerint Bécsben a legnép­szerűbb operette a Kis gróf (Susi), melyet már 200-szor adtak egymásután a császárvárosban Csütörtökön — újdonság, »Bella%, Szomory Dezsőnek, az ismert kiváló zsurnalisztának szen­zációssikert aratott uj színmüve kerül bemutatásra. Pénteken — újdonság, itt először »Színész vér*, Eysler izig-vérig mesés operettje R. Balta Mariska és Barios Gyulával a vezető 2 főszerep­ben. Az előadás érdekessége lesz Márkus Dezső­nek a budapesti Népopera nagyhírű igazgatójának jelenléte, ki Barics Gyula meghívására megígérte, hogy minden körülmények között megnézi az előadást. talált mondani valót, de a hallgatója nem szólt egy szót sem. — Tudja, kérem . . , nézze itt jön egy te­metés ! Lajos nem nézett oda. A leány pedig to­vább folytatta: — Egy leányt temetnek. Azt beszélik róla, hogy hazulról szökött meg s most az utóbbi idő­ben hisztérikus is volt szegény. A fiatalember mindezt alig hallotta. Tényé* rébe temetett arca, valóságosan elfolytott pul­zusa deliriumszerü álomba ringatták. A sárga ró­zsákra gondolt . . . Végre fölemelte fáradt fejét s széjjel nézett. A gyászkocsik már csak egy puska- lövésnyire voltak tőlük. Kitűnt középen a leg­nagyobb. Fehérre mázolt s ugyancsak fehér ko­szorúkkal tele aggatott gyászkocsi. A koszorúk pálmái mintha gúnyosan integettek volna, szemre­hányás képpen. Végre eltűnt a gyászkocsi. Befordult a szom­szédos utcába s most már nem látta többet. Szivét hasította minduntalan az a rövidke kis Ígéret: »eljövök, el, ha az életembe kerül is« . . . Oh, azok a sárga rózsák ... az ő kedvenc sárga rózsái. Este tízre járhatott az idő, valahogy azzal az ürüggyel, hogy beteg, elszökött mégis a la­kodalomból. Csakhogy a virágüzletek már zárva voltak s a halottat már különben is elhantolták. Félájultan indult vissza ugyanazon az utón, amelyen még egy hónappal ezelőtt karonfogva sétált azzal, akinek nem teljesítette a legforróbb, a legutolsó kívánságát . . . NAGYBANYA ÉS VIDÉKE Inéznek. — Lord Byron. — Arcom borúján óh ne mulass! Kacagni nem tudok veled. De téged óvjon ég a könnytől Mit sima hasztalan szemed. Ne kérdd, mi but hordok magamban, Melytől ez ifjú lét sivár; Minek kutatnod oly keservet, Mely vigaszt tőled úgy se vár? Nem szerelem és gyűlölet sem, Vagy bánat csorbult hir miatt, Amiért fájni kell e szivnek És elhagynom drágáimat! Fáraszt, mi szemnek, fülnek élve. Az eltelés unalma fáj! A szépség nem ragad gyönyörbe, Szemedbe’ sincs számomra báj. Elszünhetetlen gond szorongat, Ahasver átka bennem él! Mely sirontulra nézni gyáva, S megnyugvást földön nem remél. Hol bújhatnám űzött magamtól, Helyet nem ád e föld olyat; Bármerre fussak, folyton üldöz E létmegrontó gondolat. Hajszolva kéjt, mit én meguntam, Hány elmerül mámorba még! Bár édes álmuk ébredéstől A sírig el ne foszlanék ! Emlékezéstől verve, nékem Bujdosni kell e földtekén. Egy vigaszom : a legrosszabbat Mi érhetett, túléltem én. A legrosszabb mi? Óh ne fürkészd! Rajtam mihaszna bánkodol. Nevess te! s félj szivembe nézni, Mi benne rejlik : a pokol! (A >Chiide Harold«-ból.) Kulcsár Ferencz. Heti krónika. A kereszthegyi bánya ragyogóan szép ki­világítást rendezett szombaton este. A bejárat fölött a bányász-csákány és kalapács, a bejára­ton egy egyszerű megható kereszt csillogott. Szerte-széjjel az egész téren meg a villamos­lámpák megszámlálhatatlan mennyisége. Meny­nyit tudna az a főbejáró beszélni, ha megszó­lalna. A XVIII. század óta hány ember szállott alá reménységgel, munkakedvvel az aknákba, hány jött fel örömmel, hogy ismét látja a nap­világot s hányat hoztak ki létrán aléltan, össze­törve, akit üldözött a bányarém. Mennyi arany került ki azon az ajtón Lobkovitz óta, ki mond­hatná meg. A messzeáradó fény és a hangos bányász­zene nagy csapatokat vonzott a bánya kör­nyékére. Az üde tavaszi légben igazán ünne­peltünk. Másnap aztán »fecerunt magnum ál­domás« ősi szokás szerint a karámban. Különben mai napság úgy egyáltalában is bajos Nagybányán unatkozni. Hogy ez a kellemetlen madár messze szálljon tőlünk, arról gondoskodnak színészeink, akik igazi hivatás­érzettel és odaadó igyekezettel szórakoztatják közönségünket. De mit ér a bámulatos igyeke­zet ! Arról győződtünk meg, hogy nekünk mé­gis csak télen kell a színház. Itt, ahol az ember alig várja, hogy a virágos tavasz gyönyöreit élvezze, kint a szabad levegőn, ahol nem olyan a vidék látóképe, mint pl. Halápon, vagy Hajdu- doroghon, vagy Karakószörcsögön, itt bizony, télen kellene a színház. Télen kiáltjuk mi a versenyt akármelyik nagyobb vidéki városfal is. Nyáron fest a nagybányai ember és ke resi a művészi pitoreszk részleteket, megala­kítja a műpártoló egyesületet (arad végre-vala- hára igazi örömmel üdvözölünk). Él a hegyek­nek, völgyeknek, berkeknek, ligeteknek. Ennek a csendes hélnek befejezése egyéb­iránt elég csattanós volt. Az itt táborozó katonaság hatalmas lövési gyakorlatokat ren­dezett a Nyiresben. Csak úgy ropogott a puska­golyóbis, mintha háború lett volna, vagy mint amikor kukoricát pattogatnak, mert ennek is most a szezonja az apró ifjúság nem kis örömére. De még nagyobb az öröm piros pünköst napja fölött, mely egy-két napi pihenővel ked­veskedik mindnyájunknak s hogy talán nem fog hidegebben viselkedni, mint a husvét, azt reméli a krónikás. Kinevezés. Csaba Adorján főispán Kóródi Katona János főispáni titkári teendőkkel meg­bízott közigazgatási gyakornokot Szatmárvár- megye tiszteletbeli szolgabirájává nevezte ki. Előléptetés. Őfelsége a király deési Baj- nóczy Józsefet a bécsi vezérkari iskola hallga­tóját főhadnagygyá léptette elő. Eljegyzés. Pünköst első napján tartja el­jegyzését dr. Varga Sándor áll. főgimnáziumi tanár Bohacsek Ilus polgári leányiskolái tanító­nővel Budapesten. (Minden külön értesítés helyett.) Kinevezés. A főrendiház elnöke Palmer Kálmán főrendiházi osztálytanácsost az V. fize­tési osztályba elnöki tanácsossá nevezte ki. A zsibói uj ref lelkész. Zsibón május 1-én Boronkay Bélát választották ref. lelkészé. Jakab Viktorral szemben. A küzdelem erős volt na­gyon, amennyiben a két párt majdnem egyenlő számban vonult föl. Boronkay pár év előtt Nagy­bányán volt segédlelkész. Géresy János nyugalomba vonuló kir. te­lekkönyvvezető tiszteletére szombaton a bíró­ság tisztviselői és az ügyvédi kar bucsuestélyt rendeztek az István király szállóban, hol szá­mos szép köszöntő hangzott el az az ünnepelt érdemeinek méltánylására. Térzene. A ligeti térzene csütörtökön a rossz idő miatt elmaradt. Ezután minden ked­den tart a ligetben térzenét a bányász-zenekar. A tavaszi évadban a kezdete d. u. 5 órakor. Beküldetett. A régi nagybányai belváros­ban van egy utca, melyet Kürt utcának hívnak. A város egyik legforgalmasabb főutcájából nyí­lik s azt a régi körúttal köti össze. Ez az utca most is mostoha gyermek. Nincs se csatornája, se vízvezetéke, itt-ott szűk, görbe is a formája. Most könnyű volna egy-két házat kisajálitani 6 -700 forintjával s gyökeres rendezést lehetne ott csinálni. Általában a régi belváros sok gon­dot igényel még, hogy a modern követelmé­nyeknek megfeleljen. Talán reánk is kerülhetne már egyszer a sor, hiszen vizdijat, adót, köz­ségi pótadót mi is fizetünk. A ligetre vonatkozott múltkori vezércik­künk ötletéből lapunk egy barátja azt a kér­dést vetette fel; nem lehetne-é uj mozgatható padokat készíttetni s azokon egy-egy ülőhelyet pl. 4 fillérért adni. Egy szegény özvegy igy keresethez is juthatna s a város is szép össze­get venne be, amit a liget rendezésére lehetne fordítani. Az eszme nem rossz, hisz ülőhelyet térzene alkalmával csak minden tizedik ember kaphat s a 4 fillért szívesen megadnák sokan a jogos ülőhelyért Persze e mellett az ingyen helyeket is fönt kellene tartani, mint ez másutt is szokásban van. Ajánljuk a vezető körök szi­ves figyelmébe. Szerencsétlenség. Burián János aradi főgim­náziumi igazgató a napokban szerencsétlenül járt amennyiben egy automobillal fölborult s hir szerint három bordája eltörött. E miatt bi­zonytalan a dolog, hogy Burián eljön-e idejűn. 2-án az érettségi vizsgálatokra elnöknek. Ma délben telefonon akartunk érdeklődni az igaz­gató ur állapota iránt, azonban, bár az össze­köttetést megkaptuk Budapesten át, a szót ér­teni nem lehetett s igy sajnálatunkra újabb értesülést nem kaphattunk. W "Roche" 4 aVos/ÍOg sjénlva a légzőszervek mindennemű megbetegedése ellen, tüdőbetegségek gégehurut, l szamárhurut, ^öyetmeJíöKcöfYéiyUótJa ellen. J

Next

/
Thumbnails
Contents