Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
Nagybánya, 1913. Április 13. — 15. szám XXXIX. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP. . , A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE / ^EGKneiLiEJiisriK: isA.xisnD^nsT v^^sá^tnt.a.^p Előfizetés? árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: TÁ.2TOS. A főgimnázium épülete. Régóta vajúdik ez a kérdés is, bár el kell ismerni, hogy Makray polgármester teljes odaadással karolta föl s helyes mederbe terelte ezt az ügyet. A héten több gyűlés volt e tárgyban s mostanában nagyobb gondot ád a kisajátítás, ami összefügg a klastrom-mezői telekkel. Valóban ezt a kérdést már meg kell oldani s a főgimnáziumot föl kell építeni, mert a mai állapot tarthatatlan. Mindig sajnálom a tanárkart is, meg a gyermeksereget is, hogy oly épületban kell kinlődniok, amelyik nem iskolának készült. A tanároknak nincsenek szobáik, a párhuzamos osztály idegen házba szorul, elegendő terem nincs, hogy az órarendet minden kivána- lomnak megfelelően lehetne összeállítani, némely tantermen csak egy ablak díszeleg s a szegény fiúnak attól 8—9 méterre is látnia kell okvetlenül, mert muszáj, ha nem is lát. A telek szűk, 3—400 növendéknek nincs hol mozognia, az alsó termek sötétek stb. Az épület gyenge, roskadozó. Szóval megérett már nagyon ez a dolog. Alkalmasabb telket pedig alig lehetne találni a Klastrom-mezőnél. Vetekedni fog ez a budapesti fasori gimnázummal. A hegyek alján, jó levegőben, tágas téren, a piactól öt percnyire kitűnő helye lesz ott a főgimnáziumnak s örvendünk, hogy most már ebben, mi nagybányaiak, kezdünk egyet érteni. Mindaz, amit a telek ellen fölhoztak, hogy vizes, hogy körül van építve, ner! képezhet akadályt, mert a Zazar fölött 4— méter magasságban levő telket, attól 100 lépésnyire nagyon könnyű vízteleníteni s a bizottság a kisajátításokat is elég simán meg fogja tudni ejteni. Persze sok függ attól, hogy mi ne legyünk ittnagybányaiak különböző nézeteken hanem egyakarattal igyekezzünk keresztül vinni azt, amit a város és a közjó érdeke megkíván. A legutóbbi tárgyalások erről az egyetértő akcióról teltek tanúbizonyságot, azért most már bizonyosra vesszük, hogy meg lesz nemsokára a modern igényeknek megfelelő hatalmas, uj főgimnázium. Fagykárok. A »Meleör« április havi jövendölésében megmondta, hogy 7-től kezdve hidegebb napok lesznek s 12-én éjjeli fagy következik. Sajnos, a jövendölés igaznak bizonyult. Ma éjjel csakugyan lehűlt a levegő s mérsékelt fagy szállott a vidékre. Az itteni gyömölcskisérleti állomáson már este megfigyelték a helyzetet s megállapították, hogy az éjjel, ha kitisztul, okvetlenül fagy lesz, miért is a gyümölcsfák között mindenféle szemétből, giz-gazgból, levelekből, rőzséből tüzeket raklak s úgy füstölték a növényzetet. Bizony szükség is volt rá, mert városunkban talán a leghidegebb éppen a gyilmölcskisérleti telepen volt t. i. —3 C. A gondos kezelésnek sikerült a nagyobb kártól a telepet megvédeni. E sorok írásakor (délelőtt 10 órakor) még nem mutatkozik nálunk komolyabb csapásnak vehető kár. Persze azt alaposan csak 1—2 nap múlva lehet megállapítani. 'ióhivatal: szám alatt. 18. SZÁM. = egnagyobb hideg .s után, ma 12-én A városházán —0 5 C. Szerkesztőségünk megfigyelő állomásán —1. C. A hivatalos megfigyelő állomáson —1. C. Molcsány Gábor kertjében (ligeti hőmérséklet) —1-5 C. A gyümölcsvédekező kísérleti áll. —3 C. Általában az a nézet a gazdák közt, hogy a dióban, baraczkban és cseresznyében mintegy 10°/0 kár történt s igy nagyobb csapástól még eddig a mi enyhe vidékünk meg volt védve. Sokkal nngyobb volt azonban a hideg Felsőbányán, ahol az állóvizeken jeget észleltek. Mig Nagybányán csak papirvastagságu jég mutatkozott a kitett vedrekben, vagy dézsákban, addig Felsőbányán 3 milliméteres jég is volt. Ám azért a testvérvárosban sem tehetett nagyon érzékeny kárt a fagy, mivel ott a vegetáció 8—10 nappal mindig hátrább van, mint nálunk. lígy látszik, a hideg súlypontja az alföld felé vezet. Szatmárról ma reggel vett telefon értesítés szerint ott 0 5 cm. vastag jég is volt az udvarra kitett dézsákban. A gazdák véleménye szerint sok a kár a gyümölcsösökben. Ott megint az a baj, hogy Szatmár egy héttel előbb van a vegetációban, mint mink. Az őszi vetéseknek azonban nem ártott a fagy semmit A mezőgazdaságban általában nincs komolyabb baj. Felsőbányán a cseresznye lefagyott, a virágok is elfagytak. Nagybányán a mezőket erős dér lepte, de az általános hőfok a művelés alá vett részeken általában —1 C. foknál lejebb nem sülyedt. Tény azonban, hogy ma is roppant nehezen melegszik föl a levegő, bár süt erősen a nap s ha valami enyhe szélváltozás nem jő, további fagyoktól is lehet tartani. Beszélgetés. — Irta: Holly József. — Beszélgettünk. Én hátradőlve egy puha karosszékben, mint valami miniszter, átadtam magam minden kényelemnek. Flóra kisasszony meg egy hintaszékben lóbálta magát. Eleinte okosabb dolgokról tárgyaltunk, de később kezdtünk összebeszélni mindenfélét, annyi badarságot, amennyit csak elbirt a szoba levegője. Az előszoba ajtaja előtt egyszerre hegedű szólalt meg. Már évek óta járt ez a szerencsétlen vak cigány kisérteni gyarló művészetével. Kötelességből húzta az ő változatosságot nem ismerő melódiáját, hogy megkaphassa a szokásos négy fillért. Úgy volt most is. No meg elég jól játszotta a közismert dalt, annyi szerelmi csalódottnak kedvelt nótáját; »Ha az Isten nem egymásnak teremtett«. Elhallgattunk egy percre. Én a cigarettafüstöt bámultam. Mélabúsan szóltak a hegedü-akkordok, miktől szinte visszhangzott a háromemeletes palota. — Ugyan, mondja neki — szólott a leány — hagyja abba ezt a keserves melódiát, ha különbet nem tud. De biz én nem szóltam, hiszen annyira szerettem ezt a dalt, hogy sokszor még álmomban is dúdoltam. Éltem-haltam ezekért a szomorú hanghullámokért. Nem egyszer csak e nóta kedvéért tértem be egy-egy kávéházba, hogy halljam az én nótámat. Éppen az enyémet. Flóra kisasszony pedig gyűlölte azt. — Csalódott szerelmeseknek való, mondogatta nem egyszer, akik lemondtak már mindenről. No ugye igazam van ? — Igen — bólintottam én. — De ha már erről van szó — folytatja ő — mondja meg nekem őszintén, mi is az a szerelem ? Sokat olvastam már, valóságos könyvtárakat bújtam át. Nagyon sok színmüvet is láttam s higyje el, én még ma sem tudok róla semmit. — Látom! — feleltem én ravasz mosollyal. Szóval ön már sokat olvasott. Sok könyvet, nemde ? Egy könyvből azonban még nem olvasott. Abból még csak fog olvasni. Csak türelem. Ön kérdezi, hogy mi is az a szerelem ? Hogy magyarázzam meg, rímekben beszéljek ? Magas stílusban, avagy csak prózai józansággal? Hogy megértsen, nagyon egyszerű leszek. Egészen egyszerű, szinte népszerű. Nos hát a szerelem nem egyéb, mint egy érzelem. Természetesen érzelem ezer meg ezerféle van, de legjobban hasonlít ahhoz az érzelemhez, amelyet Öa is érzett egykor. Tudja nagyon régen, mikor a karácson közeledett, várta, nemde ? Azután kapott egy cukor-krampuszt, örült neki? De ha elvették s visszaszerzésére nem volt többé kilátás, sírva fakadt ? Ezt a vágyat szorozza meg ötvennel, akkor megkapja, de csak vázlatosan, a szerelem érzelemvilágát. A szerelem izzó vágy, agyat megviselő, megtébolyitó gondolatfüzér, a mely húz, tol, vonz, taszít, elejt, felkap, kinoz, gyötör, lehangol, szóval beteggé, nagyon beteggé tesz. Öa az ékszereit most nem becsüli annyira, mintha azok egy szép nap délutánján valami betörő zsebébe vándorolnának a Wertheimszekrényből. Egy csapásra jobban szeretné és tisztelné, vagyis megbecsülné őket. Ugyanígy vagyunk a szerelmesekkel is. Mennél nagyobb válaszfalak emelkednek közéjük, annál jobban belebolondulnak egymásba. Ez a betegség minden teremtménynél be szokott állani. Madár, bogár, vadak, müveit emberek, csúnya négerek, mind-mind át kell hogy menjenek e természetszülte törvényen. Sok embernek gyenge a fizikuma, nem bírja ki ezt a szívbajt s belepusztul, öngyilkos lesz, mert gyáva, mert nem tud uralkodni önmagán. — Aááá! Nem hiszem, hogy olyan komolyabb lelki zavargást okozna, akik ezt elkövetik, bizonyára pillanatnyi elmezavar hatása alatt teszik. — No meg kell hogy legyen minduntalan egy-egy probléma, egy idea, amelyről úgy a színházak, mint a poéták énekeljenek. Lássa még ez a vén cigány sem maradhat el, ő is a szerelemről muzsikál De hagyjuk ezt a témát. — Igaza van! Mindenki megtudja akkor, ha túlesett rajta. Kárán tanul az ember. A szép Flóra kisasszonynak be kellett érnie ezzel is. Tovább himbálta magát a kényelmes hintaszékben. Egy könyvet szorongatott a markában. Hiszen egyéb dolga sem volt soha. — Majd meglátja, édes uram, énrajtam nem fog ki ez a betegség. Ez az érzelem, amely bé- kókba veri az embert. Pedig, higyje el, szeretnék szerelmes lenni. Igen. Szeretném, ha nem is szerelmi regényt, legalább egy novellát tudnék átélni. Már magábanvéve az a tudat milyen jól eshetik az embernek, hogy ő szerelmes, rabja
