Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-13 / 15. szám

(2) 15. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1913. Április 13. Első magyar általános biztositó társaság. A közgazdaság bármely ágát művelő válla­latok közhasznú működésének kritériumát az adja meg, hogy az illető vállalat működési kö­rében mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által müveit gazdasági ágazat fejlődése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó vállalatok mérlegei mindenkor hű tükrei a köz­viszonyoknak. Ily szempontból vizsgálva az Első magyar általános biztosító társaság most meg­jelent 1912. évi mérlegét és zárszámadását, ha­zafias önérzetünk büszke megelégedéssel konsta­tálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társasá­gunk milyen fiatalos szervvel és biztos erővel tudja szolgálni a reábizolt érdekeket és noha a nagyságnak már eddig is magas alapjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál örvendetesebb ez, mert a társaság, mint tudni­való, első sorban és túlnyomó részben a hazai talaj művelését tartja helyes feladatának, tehát prosperálásának eredményei közvetlenül és köz­vetve a magyar gazdasági érdekeknek válnak javára. A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújt­hat a társaság óriási térfoglalásáról az, hogy évi bruttó bevétele valamennyi ágazaiben megha­ladja a 33 millió koronát és hogy a társaság értékpapír-állománya és pénzei ca 173 millió koronára rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekin­tetbe vesszük, hogy hazánk közgazdasága a mo­dern fejlődésnek még csak első korszakában van és az Első magyar általános biztositó társaság már ezt a rövid időszakot a biztosításügy terén oly eredményekkel gazdagította, melyek a gazda­ságilag legfejlettebb államok biztositó társaságai­nak sorában is díszes pozíciót biztosítanak ré­szére. A társaság március 14-én délután tartotta Zichy János gróf v. b. t. t. alelnök elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság­nak ormódi Ormody Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társaság dij- betétei a lefolyt év ismeretes rendkívüli kedve­zőtlen gazdasági viszonyai dacára is mindegyik üzletágban emelkedtek, tanúságául annak az osz­tatlan és változatlan bizalomnak, melyet a tár­saság ötvenöt évi munkásságával a magyar kö­zönség legszélesebb rétegeiben vívott ki magá­nak. A tüzbiztositási üzletkárok tekintetében kedvezőnek nem mondható ugyan, azonban az 1911-iki abnormális évvel összehasonlítva, mégis lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társa­ságnak teljesítenie, úgy, hogy ezen üzletág ki­elégítő nyereséggel zárul. A jégbiztositási üzletág lefolyása a múlt évben előfordult rendkívüli gya­kori és súlyos jégverések következtében, amelyek igen jelentékeny kártérítéseket igényeltek, vesz­teséges volt. A szállítmányozási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése folytán már évek önmagának, avagy egy valakinek, akit előbb- utóbb úgyis megszerez magának. Kell, hogy meg­szerezze . .. — No és ha nem szerzi meg ? Ha nem sze­rezheti meg ? — válaszoltam én ravasz mosollyal. — Akkor ? Akkor f az illető gyáva, félénk, szóval nem életrevaló. Majd meglássa egykor én , . . majd meglássa . .. S itt elharapta a szót. De én nagyon jól tudtam már, hogy mit akar mondani. — No, majd meglátjuk. * Volt Flórinak egy testvérkéje, akinek neve Mancika. Engem nagyon szeretett ez a nyolc­éves kis csöppség. Ritkán beszéltem vele. A nagyanyjánál volt minduntalan. Okos kis leányka, Néha ötletesebbek voltak a mondásai, mint a nővérének. Csak nem volt olyan szép. A termé­szet szűkén mért neki ebből a (leányoknál) fő kellékből, de szépségét pótolta szellemessége. óta csak szükebb keretek között folytatja s ezen üzletág a társaság óvatos üzletpolitikája folytán ez évben is némi nyereséget hozott. A betörés biztosítási üzletágban szerzett kedvező tapaszta­latok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült Az életbiztosítási üzletág további fejlesztésére a társaság a lefolyt évben is kiváló gondot fordított s fokozott munkássága, valamint a biztosítási feltételeknél és díjtáblázatoknál életbeléptetett időszerű újítások következtében az életbiztosítási uj szerzemények a pangó gazdasági helyzet és pénzügyi viszonyok dacára is túlha­ladták az előző év szerzeményének összegét. Noha a társaság gazdag tartalékainak elhelyezésére szolgáló elsőrendű értékpapírok tőzsdei árfolyama az általános, súlyos gazdasági helyzet folytán jelentékenyen alászállott, az esztendőkön át kö­vetkezetes előrelátással és óvatosággal külön e célra gyűjtött tartalék egy részéből az évi üzlet- eredmeny mindennemű megterhelése nélkül is fedezetet nyertek a különben csak átmeneti jel­legű árfolyamkülönbözeti összegek. Az 1912. évi üzleteredmény a válságos gazdasági helyzet dacára is a legjobb, amelyst a társaság ötvenöt évi fennállása óta eddig elért. A zárszámadás 5 413.333 korona 26 fillér tiszta nyereséget tüntet fel s az igazgatóság indítvá­nyozta, hogy az alapszabályszerü levonások után fenmaradó 3,500 688 korona 21 fillérből részvé­nyenként 800 korona, összesen 3,200.000 korona fizettessék ki osztalék gyanánt, a még rendelke­zésre maradó összegből pedig — az alapszabály­szerü 108 266 korona 66 fillér ezidei hozzájáru­láson kivüt — további 100,000 korona a tiszt­viselői nyugdíjalap és az alapszabályszerü 541,333 korona 33 fillér ezidei hozzájáruláson kívül to­vábbi 200,688 korona 21 fillér a külön tartalék gyarapítására fordittassék. A közgyűlés az igaz­gatóság jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Az igazgatóság indítványát elfogadta s a fölment- vényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő­bizottságnak megadta. Jóváhagyta még a közgyű­lés az igazgatóságnak és a választmánynak az alapszabályok értelmében közhasznú célokra for­dítandó 27.066 korona 66 fillér felosztása iránti együttes javaslatát. Végül, a felügyelő-bizottság tagjainak mandátuma lejárván, abba egyhangúlag beválasztották: Berzeviczy Albertet, Burhard- Bélaváry Konrádot, Németh Tituszt, Radvánszky Géza bárót és Üchtritz Zsigmond bárót. Heti krónika. Valaki kitalálta, hogy adjunk mi nagy­bányaiak a cinteremből 10 méter szélességű te­rületet a főgimnáziumnak és a magas állam majd oda építkezik. A kívánság fölötte kedélyes. Hát akadna olyan nagybányai ember, aki egy arasznyit is Ritkán jártam fel hozzájuk. Nehány hónap múlva megint csak felnéztem. Alig hogy letelepszem, egy telemáslizott szoba­lány behoz egy icurka-picurka kis levelet Flóra kisasszonynak. — (No jó, lesz valami, gondoltam magamban.) Ezután eltelt egy fél év. Egy alkalommal meg én kaptam egy lányirásos levelet. Rózsa­színű és szagos levél, ugyan kitől jöhet ? Fel­bontom. Álmélkodva^ látom, hogy az apró kis Mancika irt. Ő irt. Ő emlékezett meg rólam. De micsoda egy komponáló tehetség, a többek kö­zött ezt irta: — »Képzelje, mennyi bajunk van Flórával, Reineréknél a zsuron megismerkedett egy fiatal­emberrel. Egy majomképü bajusztalan urfival. Azóta nincs se éjjele, se nappala. Ha ön tudná mennyit sirf Egész vörösre sirja a szemeit. A mamának rengeteg sok baja van vele. Csititjuk mindenféleképen, mit sem használ, s ami a leg­oda merne adni abból a szép befásitott négy- szögű térből, amely városunk büszkeségét ké­pezi? Még álomnak is lidércnyomás volna, hogy ez valaha megtörténhessék! Olyan szűkön va­gyunk mi — tisztelt honyhaza! — a belváros­ban, hogy itt csak szélesíteni lehet az utcákat és tereket, szűkíteni soha. Kifelé azonban van terünk elég, akár 1000 hold is, ott működjék szabadon a fantázia. A közmunka bizottság persze leszavazta a merész indítványt, aminthogy mást nem is vár­hatott az, aki Nagybányát ismeri. Csak ott lesz szép az uj gimnázium a Klastrom-mezőn, már előre látjuk a hatalmas méretű tudománycsarnokot, tanárok és ifjak nagy örömére. A cinteremben pedig vígan sétál tovább az üdülést kereső és a szépet szerető közönség, különösen olyankor, amikor alig van egyéb szórakozás, mint pl. a héten is volt. Leszámítva a kinema-szkeccset, hetünk csendes, egyhangú volt. Szerdára hirdettek va­lami egyvelges előadást, de a filmek nem ér­keztek meg s igy kabaré lett belőle, meg bű­vészet, vagy modern nevén hipnotizmus. Va­lami Farabonis nevű ur csodálatraméltóan ki­találta az emberek gondolatait. Szép ez, nagyon szép, de hasznosítani alig lehet, mert pl. Fara­bonis urnák is Szatmáron a szállóban a folyo­sóról ellopták a 30 koronás cipőjét s akárhogy srófolta az eszét, a tolvaj nevét nem tudta ki­találni. Milyen bosszantó lehetett ez reá nézve, hogy belát az emberi agyakba s a cipőjét mégis ellopják visszajöhetetlenül. Pénteken meg, állítják, hogy nemzeti ün­nep volt- El kell hinnünk, mert a gyermekek szünetet is kaptak, noha a kalendáriumban nincs pirossal nyomva a dupla április elseje. Jól esett azért egy pár hivatalon nemezeti lo­bogót látnunk, öröm ez a tavaszi verőfényben. Csakhogy a tavasz is ravasznak bizonyult megint, addig-addig hidegedett, mig végre az éjjel egy kis fagygyal is beköszöntött. A kár nálunk eddig ugyan még nem nagyon nagy, legalább azzal vigasztaljuk magunkat, csak is­métlésekbe ne bocsátkozzék a jó öreg Celsius. De hát ilyen a gazda sorsa, remény és aggó­dás között vezet rögös útja. Ám azért a tavaszi munka folyik serényen, kedvvel, odaadással a hegyen, a síkon egyaránt s gyönyörködik a nagybányi ember a felsége­sen kivirult szép hegykoszorúban, melyet meg­unni soha nem lehet, sőt talán még évről-évre szebb, úgy találja krónikása. Személyi hir. Kirchner Béla felső kereske­delmi iskolai főigazgató e hó 4-én mint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiküldötte láto­gatta meg a helybeli női kereskedelmi tanfolyamot. A növendékek feleleteit az összes tárgyakból érdekesebb, az illető fiatal embernek már meny­asszonya is van. Hogy van öa ? Mit csinál ? Mi­kor jön hozzánk i Felkacagtam. Tudtam, hogy igy lesz, hogy ez lesz a vége. * Egy szép nyári este eszembe jutott, hogy fölmegyek Flóráékhoz. Amint átléptem a kapu küszöbét, zongoraszó üti meg a fülem. A lépcső­házban találkoztam a kis Mancikával s ez öröm­mel kiabálja felém, hogy — Isten hozta! Isten hozta! Tudja mi új­ság? Flóra zongorát kapott. Flóra zongorát kapott s még ugyanezt ismételte vagy hatszor, Végig megyek a folyosón a bakfissel, figye­lem a zongoraszót. Flóra zongorázott. Hibásan és hamisan klimpelte a »Ha az Isten... «melódiát. Belépek a szobába. Flóra nyomban egy in­dulóra kezd rá a Traviattából. Leültetett. Helyet foglaltam. Ugyanabba a r -----­KO LOZSVÁRI glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztitását és festését. Csomagolás és KRISTÁLY r szállítás gfözmoségyár Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyufa ur által.- J dl plan

Next

/
Thumbnails
Contents