Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-06 / 14. szám
Nagybánya, 1913. Április 6. — 14. szám XXXIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —— jvlegktibz^einik: 'v^sAujnt^jp Egész évre 8 38 Tok. 1 K Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉSZ JÁNOS. TiszL ,y Uies. Megtörtént tehát hétfőn az általános városi tisztujitás. Nagy változásokat nem hozott, hiszen nem úgy van már, mint volt régen, a tisztviselők legnagyobb része nem is esik választás aiá. Mindössze tiz állás betöltéséről volt szó. Aztán meg most már nem is olyan »sine cura«, »nobile officium«, nem műkedvelői úri vállalkozás, hanem megélhetési pálya a városi tisztviselőé, ahol nehéz kötelességeket keli telje- siteni. A legtöbb állásra nem akadt pályázó s igy 8 tisztviselő megválasztása egészen bizonyos volt, legföllebb akkor kerültek volna bajba, ha nem jelölte volna őket a jelölő bizottság, vagy ha a képviselet egyhangúlag határozottan tiltakozott volna megválasztásuk ellen. Ezek az esetek azonban el sem képzelhetők. Maga a választás mégis több mint két órát vett igénybe. Eredmény, hogy maradtak a régiek, csupán közgyámnak jött be Kupás Gyula, akiben fiatalsága mellett is, úgy hisszük, jó erőt nyert a város, ezt kénytelenek vagyunk elismerni, noha Rónai Géza bukását őszintén sajnáljuk, mert kötelességtudó, szorgalmas, pontos tisztviselő volt. A választás minden erősebb mozgalom, kiélezett nézeteltérés, szenvedélyes pártoskodás nélkül, teljesen simán, higgadtan ment végbe. Bár volt szavazás az ügyészi állásra is, sőt indítvány merült föl a köz- gyámi állásnál, melynek elfogadása nagyot változtatott volna a helyzeten, mégis a mi képviseletünk igazi angol flegmával kezelte ezt a napot, amiért aztán az alispántól meleg dicséretet nyert. A gyűlésről részletes tudósításunk következő : Dr Makray Mihály polgármester 10 óra 5 perckor üdvözölte a megjelent képviselőket, majd fölkérte Stoll Bela, L. Berks Leo, Almer Károly bizottsági tagokat, hogy az alispánt a gyűlésbe hívják meg. Ennek megtörténte után Ilosvay Aladár elfoglalta az elnöki széket s első sorban hálás köszönetét fejezte ki Nagybánya város közönségének, hogy őt nagy családi gyászában részvétnyi- iatkozataval fölkereste s igy enyhítette súlyos bánatát. Ezután a tisztujitás jelentős voltára figyelmeztetve, kifejezte abbeli meggyőződését, hogy a képviselet oly egyéneket állít a város élére, akiknek múltjában, munkaképességében megbízik s eltekint minden atyafiságtól és mei- lékerdektől. Hangsúlyozva abbeli reményét, hogy kellő higgadtsággal és méltósággal teljesiti nagy kötelességéta választógyüíés, azt megnyitotta. Hitelesítőkul Bálint Imre, Révész János és dr. Vass Gyula tagokat kérte föl. Jegyzőül Égly Mihály-főjegyzőt, ügyésznek dr. Stoll Tibor ügyészt, rendfentaríóul Smaregla Mihály rendőrkapitányt nevezte ki. Bizalmi férfiakul a közgyűlés Stoll Béla, Szabó Adolf, Moldován László, Gsepey Ferenc képviselőket választotta meg a gyűlés Égly M. indítványára. A kijelölő választmányba a közgyűlés Almer Károiyt és Glavitzky Károlyt választotta, az alispán dr. Vass Gyulát és Virág Lajost nevezte ki. Ugyancsak kinevezte az alispán a szavazatszedő küldöttség elnökéül Oblatek Bélát, tagjaiul pedig Szentmiklósy Józsefet, Szerencsy Józsefet, jegyzőül a küldöttséghez Smaregla Jánost. Ha szemedből szived-lelked ... Ha szemedből szived-lelked Nem ragyogna szemembe: Ráborulna a búbánat Az egész életemre; Kökényszemed ragyogása A legtisztább szerelem: Az én üdvöm, boldogságom, Mennyországom, mindenem. Ne tekints rám oly szelíden. Tudom, mit mond a szived: Te az enyém mindörökre, Én meg, rózsám, a tied! Éjszakámban csillagom vagy, Fényes nappal a napom, Még akkor is boldog vagyok, Ha csak szavad hallhatom! Dura Máté. Egy öreg honvéd emlékirataiból. (4) Közli: Csengey Gusztáv. Úgy is lett volna! . . . emberem behajtott az állásba, én pedig a grádicson felléptem a korcsmába . . . Benn még égett a gyertya, habár kívül már a széjjelláthalásig megvilágosodott . . . a korcsmáros felöltözve, midőn engem meglátott és köszöntésemből megértette, hogy magyar vagyok: összecsapta a kezeit s felkiáltott: »az Istenért, hol jár itt, most ment itt el egy század svalizsér!« . .. »Merre ment? — kérdém s mivel nem a Füred felé vezető irányba, hanem a magyar hadvonal felé kémszemlére voltak küldve, megkönnyülve rohantam ki s a már kizabolázott emberemnek bezabolázást parancsolva, anélkül, hogy a szegény párák valamit ettek, vagy csak pihentek volna is, siettünk Füred felé. Siessünk ám! . . . csakhogy ezt a sietséget meggátolta az ut járatlan rögös volta, de különösen a sok hid- hely, melyeken a hidak felégetve lévén, a járást gömbölyű fenyöszálakból összerótt úgynevezett repüíőhidak tették lehetővé, az annak idején tiszaviz borította területen. A sietés tehát csak nagyon is lépésben haladássá mérséklődött s nagy szerencse, hogy ellenséges cirkáló járat az irányban nem történt, mert bizony lovasság ellenében nem lehetett volna menekülés, alig lehetvén haladásunkat gyalog ember haladásának minősíteni, gyalogos őrjárat által is bizonyos lett volna el- fogatásunk . . . »Az Isten megsegít« jelző itt csakugyan valósággá vált! . . . s bizony amikor a t.-füredi hídfőt védő erődítményt elértük, a nap már oly magasra emelkedett, hogy e magasságból bizton lehetett a közel delet következtetni. Az ellenségtől elfogatás félelme már megszűnt ... a sürgöny tehát megmentve; de az esteli 8 órára kézbesítés a hadügyminisztériumnál, Debreczenben, nagyon is kétséges; gyors haladási igyekezetem, az eddigi gátló akadályok legyőzésével is felettébb megokolt; mégis uj akadály lön elébem állítva — a hídfő — erőditvényben Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. A jelölő-bizottság visszavonult s megejtette a jelöléseket a polgármesteri, közigazgatási tanácsnoki, gazdasági tanácsnoki, főmérnöki, tisztiügyészi, alkapitányi, pénztárnoki, ellenőri, főszámvevői állásokra. A polgármesteri állásra egyedül dr. Makray Mihályt jelölték, akit a közgyűlés lelkes éljenzésekkel nyomban, egyhangúlag újólag polgármesterré választott. Küldöttség hívta meg a terembe s az esküt azonnal letette. Majd dr. Vass Gyula hosszabb beszédben üdvözölte őt, mialatt megszólalt a Szent István torony nagy harangja, jelezve, hogy az uj polgármester megszületett. Dr. Makray Mihály meghatva mondott köszönetét a szép bizalomért, hangsúlyozta, hogy ő és a tisztikar legjobb akarattal munkálták az elmúlt 6 éven át a város elhaladását s ha nem történt minden úgy, amint szerették volna, ez leginkább az országos nehéz helyzetnek tudható be. Kéri a jövőre nézve is a képviselők szives támogatását. (Általános élénk éljenzés.) Közigazgatási tanácsnoknak egyhangúlag TorcLay Imrét, gazdasági tanácsnokaak egyhangúlag Gsüdör hajóst választották meg hosszas éljenzés közt. Az alispán jelentette, hogy az ügyészi állásra jelölték dr. Stoil Tibort és dr. Miskolczy Sándort. Erre az állásra szavazást rendelt el. A szavazás egy jó félóráig tartott, mert a 125 képviselőből 114 leszavazott. Az elnök felolvasta, hogy dr. Stoll Tibor 81 szavazatot, dr. Miskolczy Sándor 33-at kapott s igy Stoll Tibort megválasztottnak jelentette ki, Alkapitánynak egyhangúlag Halmay Imrét, pénztárnoknak » Mostis Lajost, pénzt, ellenőrnek » Székely Mihályt. főszámvevőnek » Marosfy Dezsőt választották. A közgyámi állásra nézve Stoll Béla azt indítványozta, hogy mivel a szervező szabályrendeletünk még nem nyert jóváhagyást, a közgyűlés jelentse ki a pályázóknak, hogy esetleg a parancsoló tiszt által, aki útlevelem felmutatása után sem bocsátott be és tovább, s parancsra hivatkozva semmit sem hajtott arra és annak erejénél fogva feltartóztatásóm elleni tiltakozásra ; mig útlevelemet a füredi térparancsnokság által láttamoztatja, kívül kellett fogatommal az erődítményen várakoznom. S ha még az útlevelet az ott készenlétben levő huszárok közül egytől küldte volna be! sebes járatot parancsolva; de egy gyalog őrmesternek adta át s igy oda. a Tisza ártere miatt távolfekvö Füredig és vissza könnyen lehetett vennem a késedelmet egy teljes órára ... ha akartam — addig járhattam és szemlélhettem az erődítmény szép és szakszerű kiépítését kívülről; vagy beszélhettem a sánctetöre felgyülekezett bajtársaknak is, a késedelmezteté- semböl származható veszélyt háríthattam, amint háritottam is az informálhatlan tisztre mindaddig, amig végre a beküldött őrmester útlevelemmel visszaérkezett, a bemenetelt megnyitotta s bejuthattam Tiszafüredre. Itt a szekérről leugorva legelső teendőmnek tartottam a vidékről összegyűjtött nagyszámú fuvar közt szétnézni, hogy valami gyors fogatra tegyek szert; de a lovakon nagyon meglátszott a télutói állapot — a hitvány teleltetés s valóban senki sem akart vállalkozni arra, hogy engem délutáni 3 órára a nagyhortobágyi csárdához szállítson, ahol fogatot válthatok; mig végre egy ködmönös turi-föveges erőteljes emoer állt elébem, talán a dupla forspont által is ösztönözve felajánlotta fogatát, mely egy kis könnyű kocsiba fogott két szép szálas fekete lóból állott s én, habár
