Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-06 / 14. szám
(2) 14. szám NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1913. Április 6. régi alapon fogják a fizetést huzni, ha a szabály- rendelet jóváhagyást nem nyerne. Miért is a pályázókat nyilatkozattételre kellene fölhívni, hogy akkor is pályáznak-é, ha a fizetés nem az uj rend szerint fog kijárni. Erre Égly Mihály kifejtette, hogy az uj szabályrendelet készítését az uj törvény értelmében maga a miniszter rendelte el s igy az teljesen kizártnak tekinthető, hogy jóvá ne hagyja azt, amit a törvény és ő maga rendelt. Révész János pedig arra figyelmeztette, hogy már a főmérnöki, főszámvevői állásokat is az uj szabály- rendelet értelmében töltötte be a tiszlujitó közgyűlés, nem eshetik tehát oly következetlenségbe, hogy éppen csak egy állásnál tegyen kivételt. Az alispán ezek után kimondotta, hogy a diskussió tárgytalan, amennyiben ha a szabályrendelet jóváhagyást nyer, akkor a szerint, ha pedig nem nyer, akkor a régi szerint fogja a megválasztott a fizetést huzni s igy a választás megejtendő. A kijelölő bizottság visszavonult s jelölte mind a négy pályázót, t. i. Rónay Gézát, Kupás Gyulát, Marosfy Gábort, Doehner Kamiit. Az alispán a szavazást elrendelte. Ez ismét egy jó félóráig tartott. Beadtak összesen 105 szavazatot és 4 üres lapot. A 105 szavazatból Kupás Gyula 62-őt, Marosfy Gábor 24-et, Rónai Géza 18-at, Doehner Kamii 1-et kapott. Kupást tehát óriási többséggel megválasztották, noha ennél az állásnál abszolút többségre sem lett volna szükség. Az alispán Kupás Gyulát megválasztott közgyámnak jelentette ki. Némi várakozás után, mig a tisztviselők összegyülekeztek, az összes tisztviselők — 9 en letették az esküt. Égly Mihály meleg szavakban mondott köszönetét az alispánnak a gyűlés vezetéséért s kérte, hogy jóindulatát Nagybánya városa iránt ezután is tartsa meg. (Éljenzés.) Végül az alispán intézett buzdító beszédet a tisztviselőkhöz és a képviselethez s ezzel s választógyűlés 12 és V4 órakor véget ért, a képviselők csendes nyugodt kedélyhangulatban szétoszlottak s többnyire szomjúságokat csilapitották a sörözőkben 1 óráig, élénken megbeszélve a történteket. Kettős veszedelem. Sokat emlegeti ma is a magyar a mohácsi vészt, ahol egyszerre 40,000 ezer ember veszett el s aztán nyitva maradt az ország a töröknek ős hamarosan súlyos, válságos helyzetbe jutott. Korunkban több mint háromszor ennyi ember vész el évenként a magyar hazára nézve. Tehát három mohácsi veszedelem ! Az id. Kállay Adrás szerkesztésében megjelenő Sz. H-ban olvastam erre vonatkozólag egy igen alapos és tanulságos cikket, mely előadja, hogy népünket valósággal megtizedeli két veszedelmes epidémia — a kivándorlás és a tuberkulózis, — ugyany- nyira, hogyha ez tovább is tart, beteljesül a mondás: elvérzik az ország, valóra válik a szivet- rázó prófécia: pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk. 1905-től kezdve vezetünk kivándorlási statisztikát. Ebben az évben kivándorolt a magyar szent korona országaiból 165,861 egyén, visszajött 17,566. 1996-ban 169 202 27,612 1907-ben 192,982 51,136 1908-ban 52,942 53,770 1909-ben 113,315 16,985 1910-ben 96 324 24 722 1911 ben 64,057 32 787 1912. első felében 41,357 11,959 Tehát hét és fél év alatt kivándorolt 896,049 egyén, visszajött 236,637. Levonva a visszavándorolt magyarok szármát a kivándoroltak számából, a különbség 759 ezer 403. Vagyis hét és fél esztendő alatt közel hétszázhatvanezer lélekkel csökkent csak a kivándorlás által az állata népessége. 1911 ben tuberkulózisban meghalt 76 930 egyén. Átlagos számítás szerint a gümőkor évea- kint 60—70 000 áldozatot követel. Ha a kivándorlás okozta pusztításhoz hozzászámítjuk a gümőkor által az állam népességében előidézett veszteséget, akkor arra a megdöbbentő tapasztalatra jutunk, hogy az említett hét esztendő alatt több mint egy millió egyén esett áldozatul az ország népességéből a két epidémiának: a kivándorlásnak és a lüdőgümökórnak. Láthatjuk e megdönthetetlen adatokból, hogy rémsége« az a pusztítás, amit ez a két nagy veszedelem előidéz. Be kell vallanunk, hogy ezek elenyészteté- sére igen keveset teszünk, keveset tesz az állam, a vármegye, a városok, keveset maga a társadalom. A körorvosi állások igen sok vármegyében betöltetlenek. A körorvosi nyugdíjügy az 1908. évi XXXVIII. törvénycikk viíágos rendelkezései dacára még ma sincs rendezve. Represszáiiákkal, büntetésekkel, határrendőrséggel nem lehet a kivándorlást se megszüntetni, se korlátozni. Csak közviszonyaink konszolidálása, üdvös gazdasági, szociális törvények, az ipar fellendítése, munkásjóléti institúciók megteremtése a kereseti viszonyok megjavítása által-lehet ezt az országot e!- néptelenedéssel »elvérzéssel« fenyegető nagy közgazdasági és szociális épidémiát, a kivándorlást a népmozgalom természetes határai közé szorítani. Siralmas közegészségügyi állapotainkat pedig a körorvosi fizetések emelése, a nyugdíjügy rendezése, a körorvosi állások Szaporítása, betöltése, a kuruzslás irtása, kórházak létesítése, iskola- orvosi állások kreálása, a községekben tapasztalható antihigiénikus állapotok megszüntetése által lehet megjavítani és európai nívóra emelni. Közállapotaink siralmas, szomorú, vigasz talannak látszó képe nem az adminisztráció mai szisztémájának a hibája. Nem az institúcióban van a baj, hanem — az emberekben. Itt az ideje, hogy az egész ország egyetértve összefogjon ennek az elnéptelenedést rohamosan előmozdító kettős mohácsi veszedelemnek a legyőzésére. Ismerjük meg a nép bajait, kívánságait, ezkbő! a beszédes számokból vonjuk le a konzekvenciákat és törvényhozás, kormány, állam és társadalom fogjon kezet és egyetértő, céltudatos munkával igyekezzék pusztuló népünket talpra állítani, az országot az elnéptelenedéstől megmenteni és rávezetni a magyart — a boldogulás útjára. Heti krónika. Lezajlott tehát a tisztujitás is, csendesebben mint máskor. Némi vizittelések előzték meg és egy csomó szavazózédula szétküldése. Legújabban ugyanis minden jelölt küld postán egy szavazócéduiát a képviselőknek. Ez a szokás, ezt úgy látszik, a jelöltek valami európai koncerten együttesen határozták el, mert pontosan beérkezett minden cédula, mintha a városatyák analfabéták volnának s nem tudnának írni. Sőt a zöld asztal is telisdedteü volt az összes jelöltek mindenféle szavazócéduláival. Nagyon előnyös ez a titkos szavazásra, mert igy minden zsebében rejteget a szavazó polgár egyet-egyet s nem tudják, hogy melyiket rántja elő a sok közül. A választás tehát most már titkosabb, mint régen volt. Mikor jő el az idő, amikor legtitkosabb lesz, mert a jó kortes azért ma is tudja hajszálnyi pontossággal, hogy ki kire szavazott. Az első szavazásnál, az ügyészi állásnál, a lelkiismeretes és pedáns elnök megszámlálta előbb a cédulákat mind. 114-nek kellett volna lenni s nem jött ki csak 113. Lett erre izgatottság, már most mi lesz, újra szavaznak, vagy azért érvényesnek veszik ezeket a lapokat? Mindenképpen baj. Ehelyett újra megszámlálták a papir-hal- mazt s másodszor pontosan jött ki, aminthogy a végén is jó volt. Persze nem mindenkinek volt jó, mert az egyik pártnak többnyire buknia kell a fizika kérlelhetetlen törvényei szerint. Mikor vége volt a választásoknak, a tisztviselők jöttek az esküre, az uj közgyámot visszeküldte valaki, hogy vegyen szalonruhát, pedig úgy is elég feketében volt s igy az egész díszes társaságnak meg kellett várnia, mig a legfiatalabb tisztviselő belesiklik a nagykabátba, átcseréli óráját, nyakkendőjét stb. Többen zúgolódtak ez eilen. Valaki azonban megnyugtatta a közönséget, hogy ne türelmetlenkedjék, jóra fordul ez is, mert az alatt legalább vénül valamit a kis közgyám, aki tudvalevőleg még 22 éves, igy nincs mit sietnie az esküvel. Persze minden választásnak az a vége, hogy áldomásba megy át. így volt ez most is. útlevelem négyes fogatra szólott is, a sürgető szükség kényszerűségétől szorítva, elfogadtam ajánlkozását annyival is inkább, mert már a rkath. toronyban déli 12 órát harangoztka s Debrecen ide még 8 mértföld. A korgásokban is jelentkező éhségen futólag úgy segítettem, hogy egy boltban vettem egy darab szalámit, a piacon egy cipót s felülve a kocsira meglalatoztam ; emberem pedig, kinek ostora nem is volt, csak szóval noszolta lovát s ezek igy is egyenletes ügetésben jól haladtak — elért a hortobágyi csárdához d. u. 2 órára. Itt ismét körülnéztem a fogatok közt, de miután ezeken is meglátszott a hitvány teleltetés s alkalmatosaknak nem mutatkoztak: a Füredről idehozó ecsegi emberemet szólítottam fel, hogy nem volna-e hajlandó Debreczenbe is beszállítani, aki egy órai pihenést, etetést, itatást kérve — vállalkozott. Én tehát utasitva, hogy a szükséges élelmet a fogadóstól kikérve, rendezze el dolgát s aztán jöjjön be a fogadóba, ahova én — ha ebédre tehetek szert, bemegyek.Úgy lön! .. . Bementem az étterembe; de itt a hosszú asztalon elfogyasztott ételek hulladékát s üres üvegek nagy számát látva, az én ebédre vágyódó étvágyam csalódás által látta fenyegetve, ami arcom megnyúlásán, talán állam leesésén is meglátszhatott. Ezt látva a fogadós, a hires »Aranyiné férje Kun Károly«, jónak látta vigasztaló biztatást adni: »ne tessék az asztal ilyen állapotáról, amelyben csak imént hagyták az itt állomásozó honvédzászlóalj és huszárság tisztjei . . . csak parancsoljon — lesz itt mindjárt a vadász ur számára is.« En aztán rendeltem kettőnk — kocsis és én — számára ételt, italt s lön azonnal felváltott tiszta terítéken, s lovait elrendezve bejött emberemmel hozzáfogtunk s valóban úgy lakomáztunk, ahogy, legalább én — mondhatom — soha máskor. Látva a fogadós már a megelégedésen is túlmenő étel és kivált a kitűnő hegyaljai bor túlfogyasztásából eredt jókedvemet: vette harmonikáját s hozzám ülve, ha lehetséges volt, e hangszer egészen művészinek mondható játékával még inkább felvillanyozta, a küldetésem szerencsés megoldása iránt most már jó reménynél magasabb érzéssel különben is telített lelkemet. Amiket játszott az akkor ismeretes katonai zamatu lelkesítő darabok voltak, amiket jól esett a zenével együtt dalolnom. Kérdésemre: »nem ismeri e a Bajza »Apotheozisát,« ami a pataki kollégiumban az ifjúság egyik kedvenc darabja volt »Nyugosznak már a hős fiák, dúló csaták utáa . . .« »Nem — mondá — hanem dalolja el.« Úgy lön. Ö utánkisérte és két három ismétlés után már úgy harmónikázta, mintha nem én öt, hanem ő tanított volna engem s a szöveget is leíratta velem, oly boldognak érezte magát annak a birtokában, hogy az óra leteltével indulandó, mikor fizetni akarnám a vendéglői gazdag ellátás árát, nem vette el tőlem a fizetséget, hanem még ő köszönte meg, hogy egy ily órát tölthetett KOLOZSVÁRI KRISTÁLY glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. r Csomagolás és szállítás « a ■ g 'a gfözmosógyár- ^ Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. Q] ytaiaii
