Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-03 / 9. szám

Nagybánya, 1912. Mároius 3. 9. szám. XXXVIII. évfolyam. A ' ' Tí NY AI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Tek. ^a-TELEisrijK: i^riisriDBisr ■v^sázrjst-a.ie» Egész évre X ____tTvö. Nag ybánya város számvevője ismét föleleveniti az önálló törvényhatóság kér­dését, amely szép csendesen elaludt, noha a vármegye mellette nyilatkozott udvariasan s küldöttségileg is jártunk Budapesten a hangadó férfiaknál, kik mind biztosítottak legjobb indulatokról. Marosfy Dezső azt javasolja, hogy vá­rosunkhoz kellene csatolni Alsó- és Felső- fernezely községet, valamint Giródtótfalut. (Felsőbánya tudvalevőleg nem barátja a közös törvényhatóságnak.) Ezekben a köz­ségekben a f. évre, köztudomás szerint, 100 százaléknál is magasabb pótadót vetettek ki. A lakosok ettől szabadulni vágynak s kész örömmel jönnének és csatlakoznának hozzánk, Nagybánya város közönségéhez, mert határaik a mieinkkel szomszédosak, közelségük miatt könnyen kormányoz- hatók volnának s érzületben velünk meg­egyeznek. Nagybánya szab. kir. város lakosságá­nak számát e végvidéken más tekintetek­ből is fölötte szükséges volna emelni. Ne várjuk tehát azt, mig a 13500 lelket szám­láló város a törvényhatósági jog elérésére szükséges 20000 lélekszámot magától eléri. A legutóbbi népszámlálás adatai sze­rint ugyanis Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész tAustos. Alsófernegglyuközség lakosainak sz. 2186 Felsőferhezely „ „ „ 1439 Giródtótfalu „ „ „ 974 A három község lakosainak száma tehát összesen...................... 4660 Ez t a lélekszám-mennyiséget Nagybánya város 13500 lakosához hozzáadva hamaro­san kikerülne a szükséges 20000 lélek, ezáltal megmenekülnének a fent nevezett községek is a 100°/0-nál magasabb pótadók- lól, de Nagybánya város is fölszabadulna az évi 16313 K törvényhatósági útadó és másnemű póladóktól, önállóságát vissza­nyerné, sorsát önmagától intézhetné. A számvevő urnák kétség kívül van­nak jó gondolatai s a csoportosítás itt való­ban nem is volna valami nehéz. Csak egy ember kellene már végre valahára, egy igazi, lelkes ember, a ki az önálló törvény- hatóságért hévül s ki ezt az eszmét őszin­tén akarná s a ki nem hagyna minket akkor aludni, a mikor tenni kell. A debreceni ipar és keresk. ka­mara működése 1911-ben. — Részlet Szávay Gyula titkár jelentéséből — A kamara, amennyire szomorú közviszo­nyaink engedték, a helyzet minden kedvező lépésnyomát igyekezett érdekeltsége javára elfoglalni. E törekvésünkben, hálásan kell elismer­Szerkesztőség a kiadóhivatal : FelsSbányai-utca SO. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. *= nünk, a kormány részéről a legjóakaratubb tá­mogatásra találtunk minden alkalommal. A kamarával vonatkozásban levő személyi változások közt, mély sajnálattal emlékezünk meg első sorban is Hieronymi Károly keres­kedelemügyi miniszter elhunytáról. Nagy tu­dású, erős akaratú és jószándéku támogatónkat vesztettük el benne. Hosszú átmeneti idő után Beöthy László, az ui kereskedelemügyi miniszter részéről ismét a legjobb szándékot és ipari, keres­kedelmi érdekeink méltánylását nyertük, kinek munkásságához méltán fűz reményeket a kamara. A kamara kebelén számos személyi vál­tozás következett be. A kamara egyik legré­gibb érdemes tagja: Sichermann Mór (Mára- marossziget) elhunyt; helyette Goldberger Jó­zsef póttag hivatott be. Ugyancsak elhunyt két érdemes tagunk: Hauer Bertalan (Debreczen) és Friedmann Jakab (Munkács), kik helyébe Ze- linger Ede és Rosner Soma, a városból eltá­vozott Tóth Kálmán (Debreczen) helyére pe­dig Szántó Győző póttagok hivattak be. A kamara , elnökségében is változás állt be Stegmüller Árpád ipari alelnök nagy elfog­laltsága folytán lemondott; a kamara nagy saj­nálattal vette a távozó érdemes alelnök lemon­dását ; helyére Debreczeni Lajos választatott meg. A hivatal létszámából dr. Rédei Rezső segédtitkár lépett ki, a pozsonyi kamarához meghivatása folytán; hét évi szorgalmas mun­kájáért a kamara távozó tisztviselőjének elis­merését nyilvánította. A kamara másik segéd- titkára által e munkakör betöltve lévén, uj tisztviselőként az elnökség fogalmazót kívánt választani; e tisztségre december hóban dr. Julow Viktor választatott meg segédfogalmazói rangban. Idegesen. Nótával, fiitytyel győztem sokáig, Könnyen győztem a sok sorscsapást, Védett a gondtól, bajtól, viszálytól Jókedvem, e szép tündérpalást. Könnyelmű voltam, tán csapodár is, A röpke élvek vonzottanak ; A hivatalnál, komoly tudásnál Jobban tüzelt egy csókos ajak. Csók volt is annyi, ahány pohár bor Lepörge torkom szűk garatán; A nyíló rózsát, élvet, szerelmet, Mig más kivánta, én aratám. Egyszerre végül rám tört az élet Tovaröpité jókedvemet; Úgy vettem észre, hazug a mámor, A sok lány közül egy ha szeret. Már a türelmem is elfogyott rég, Komor, mogorva tekintetem. Mi lesz a sorsom ? Kérdem a létet S rázom az öklöm idegesen. Hiába a pénz, sok okos elme ? Egy se segíthet a bajomon? Ah, még megöl a nagy izgatottság : Menthetetlenül megkopaszodom ? ügy szeretlek! Ha a földön ezer évet élek : Boldogságom a te érdemed ! Szerelmünket meg nem unva, áldva, Veled töltöm minden percemet! Hogyha lelkünk vándorolni képes: Fölismerlek egy uj Földtekén, Nem feledve régi, nagy szerelmed, Ottan is csak veled élek én! Vagy ha rombadől ez a világrend, Egymás mellől minket elszakít : A világtér bármely csillagáról Hozzád hívnak forró csókjaid. Tán, ha Isten fiául fogadna És csak téged nem adna nekem: Nem kellene az örök dicsőség, Csak te, csak te, én egyetlenem! Úgy szeretlek, hogy azt kifejezni Nincs erő, nincs ész, szó, fogalom ; De te érzed, becsülöd, viszonzod Én szerelmem, édes angyalom ! Orgonafás sírok. Vásárhelyi Aranytemetőbe Le-leszáll a lelkem pihenőre, Megnyugszik ott pár virágos sirnál, Hol a szellő orgonafát himbál. Megvigyázza ép e még a fejfa ? Van-e bötü, friss koszorú rajta? Nem vált-e a földdel egyenlővé, Sirdomb, emlék, égi eszme földdé ? Ki se hajtott anyám sírvirága: Már pihenni idetért a lánya; Sírba vágyott megtört lelke — teste, Édes apját, anyját fölkereste. Vásárhelyi Aranytemetőben Sirtól-sirhoz bolyongok én csöndben, Fölkeresem, akik megpihentek, Akik engem becéztek, szerettek. Megállók a bús orgonafáknál, Jó szülőim, testvérim sírjánál; Ott nyerem az uj erőt, hatalmat, Életátkom, balsorsom nem zaklat. Kedves sírok, ameddig én élek, Titeket nem bánthat az Enyészet 1 Holtom után bizlak az Istenre — Messze, messze porlom elfeledve! j)ura Máté ^ IEIazai g'-srÁrtin&ivy'XX ■KALAPC ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett "aSC MAYERNElt, Felsőbányái-utcza 0 B 4 szám. bb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents