Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
Nagybánya, 1912. Február 18 7. szám. XXXVIII. évfolyam. V NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HÍVA 3VEIBÖJELEIN I3K IN/LUNTIDDBJSr VAS,' A ...... ■■■ El őfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. =- #- -— Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JA.2STOS. Mit várunk a mérnöktől? A hétfői közgyűlés Nagy Sándor személyében egyhangúlag megválasztotta a város mérnökét, aki értesülésünk szerint már a napokban elfoglalja állását. Mi, akik sokszor hangsúlyoztuk, hogy mérnökre itt igen nagy a szükség, nem tagadjuk, hogy sokat várunk az uj mérnöktől. Első sorban elvárjuk, hogy a város minden épületét rendben tartsa. Nagybányán a városgazdái állás beszünt, egyedül a mérnök tehát a felelős hivatalnok, aki kell, hogy figyelmét minden építményre kiterjessze. Ha valami rendetlen, tisztátalan, ha a fedelek becsurognak, a fölszerelések rohamosan rongálódnak stb., ezekért ő és pedig elsősorban és legfőképpen ő a felelős. Elvárjuk továbbá a mérnöktől, hogy az utakat tartsa rendben s ezekre rendkívül nagy gondot fordítson, mert a sok csatorna- és vizvezetékmunka után e téren igen sok a tennivaló. Megkívánjuk tőle, hogy ne csak az építési engedélyeket javasolja s adassa meg a tanács által, hanem az építkezések menetét is kisérje figyelemmel, ellenőrizze és emelje föl szavát, ahol hibát lát s azután a lakhatási engedély megadását vagy meg nem adását is szigorúan gyakorolja, necsak az építési előleges engedélyeket osztogassa derüre-borura minden komolyabb kritika nélkül. Szívesen vennénk, ha végre valahára a helyi építő iparosok és a mérnök közölt bizonyos kívánatos, egységes összhang jönne létre, ami mindenkire nézve csak előnyös dolog volna. Nagyon szükséges ezeken felül, hogy az utczákat és köztereket szélesíteni, na- gyobbitani igyekezzék és nem szűkíteni, mert Nagybánya valaha erődített város lévén, kis területen sokan húzódtak össze s e miatt bizony egészségtelenül és veszedelmesen szükek a mi utczáink és tereink. A város külső fejlődése, a haladás technikai vívmányainak meghonosítása, a csin, az ízlés megkedveltetése elsősorban a város mérnökétől függ. Mi hisszük és reméljük, hogy a fiatal mérnök ifjúi hévvel és odaadással vág neki a nagy feladatnak, amire vállalkozott s kívánjuk is, hogy működése közöttünk jó szerencsés legyen!--------------------------------------------------------------r-1——--—" Az Izr. Nőegylet és Filléregylet estélye. Az izr. jótékony egyletek kabaréval ősze- kötött estélye f. hó 10 én zajlott le a Lendvay színház termében. A kedves számokból összeállított szép műsor nagyszámú közönséget vonzott, mely mindvégig zajos tapssal honorálta a virágokkal amúgy is elhalmozott szereplőket A műsor első két száma halhatatlan muzsikusunk, Liszt Ferencz, emlékének megünneplése volt. Steinfeld Elza, Liszt, Soiréer de Vienne III előadásával nyitotta meg a műsort. Játéka fejlett technikáról és mély zenei intelligenciáról tett tanúságot. »Liszt F szobrának megkoszorúzása« c. élőkép — mint nálunk ritkaság is — nagy hatást keltett. Különben is bájos kép volt, amint 40 fehérruhás szép lány hódolt nemrég országszerte ünnepelt zenetitánunk emlékének. A kitűnő ötlet, valamint a pompás rendezés Veisz Ignáczné érdeme, kinek különben sokoldalú sikere volt mint elnöknőnek, mint rendezőnek; de talán legkedvesebb sikere volt a mamának. Bájos leánykája Irénke az édes csöppség, nehány kupiét adott elő szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás közepette. A kis művésznő meglepő biztossággal, s koreográfiái fejlettséggel is jelét adta talentumának. A köv. szám Wieder Ella pompás monológja volt, »A színi növendék», mely bájos közvetlenségével jól átgondolt előadásával igaz tetszést aratott. Varga Ella bájosan előadott kupiéi is nagy tapsott váltottak ki a hallgatókból. Utánna ujfent liliputi művésznő előadásában gyönyörködhettünk. Glück Ilonka játszotta el Mendelsohn, Rondo capriciosot és Nagy Albert »En plein air« c. idilljét, meglepő technikai készséggel, amely főleg a 2. szám trilláinak és oktávos menetű variációinak előadásánál tűnt föl, mig az első számban jól kidolgozott, pompás, nyugodt játékot produkált. A tehetséges kis lány, valamint az est első szereplőjének művészi vezetése Zsembery Ilona érdeme. — Ezután Krämer Erzsiké cigánykisérettel előadott néhány szép dalát honorálta tapssal a hálás közönség. Az est műsorának utolsó pontjában Egy éjszaka. Elömlik a szemem előtt Pezsgős mámoros buja selyme. Gordonka húrok dala sír S a lelkembe valamit ír Az élet. Asszonyom, lelkem, hova lett, Okos szemével józanságom ? Ez a léhaság mit sem ér! Köny, fájdalom érte a bér S az élet... Huzella Ödön. Katica emlékkönyvébe. A legszebb kor kezdetén állasz : Még csak gyermek leányka vagy... S szemünkben a kedves pipiske Megtestesült eszménye vagy. Bájos, könnyed fegyelmezettség Komoly s naiv összetétele; Tetszés-vágy hajhászás-nélküli Szerény, kislányos kelletne. őrizd is meg, mi oly varázszsal Besugározza lényedet; — — Elfogulatlan szerénységed Feltűnés-vágyért el ne vesd. Vidámságot ne mimelj, hajszolj; Szivből önként törjön elő . . . S ne akarj fennen imponálni; Lelked úgy lesz előkelő. Ha önhittség ki ül az arcra, Veszt az igaz, benső varázs. Komoly értékre légy te büszke, A melyet lelkedben találsz. De az se tegyen elbizakodottá, Sem az, ha majd életutad, Verőfényben körülröpködné Tavasz-ünneplő hódolat. Őrölj neki önhittség nélkül, De lelked ne zavarja fel . . . Őrizd szived, amig a sorstól Kijelölt igaz szívre lel. * S tőlem e pár sort vedd szívesen; Szivemből szól oly igazán, A mint azt fölkeltette lényed, Te kedves szőke kis leány. S most, hogy eltávozol körünkből Kisérjen új hazádba el, —------S hogy téged itt nagyon szeretünk, Olykor-olykor idézze fel! Takács Ilus. A tevehajtó szive. (Keleti mese,) — Irta : Londesz Elek. — Esztendők óta ott üldögélt a bazár mellett a kövön egy öreg vak koldus és a jószivü emberek alamizsnájából tengette nyomorúságos életét. Történt egy napon, hogy a sáh nagyvezére meglátogatta a bazárt, hogy meghallgassa a kereskedők panaszait és amikor onnan hazafelé indult, ráesett a pillantása a kövön gubbasztó vak koldusra. Nagyon megesett a szive a szegény öreg emberen s oda is lépett hozzá azonnal és egy aranyat nyomott a kezébe, azután tovább folytatta az útját. A vak koldus boldogan szorongatta a kezébe nyomott aranyat, de nem volt képes kitalálni, hogy miféle pénz az és mennyi az értéke. Hiszen sohasem volt még a kezében aranypénz. Éppen arra haladt egy Ali nevű kötélverő s a vak koldus, amikor meghallotta lépéseinek neszét, kiabálni kezdett feléje: •— Jó ember, gyere csak ide, hadd kérdezzek tőled valamit. A kötélverő odament az öreg koldushoz, aki azután odatartotta eléje a tenyere közepén fénylő aranypénzt és igy szólt: — Jó ember, nem mondanád meg nekem, I hogy miféle pénz ez ? Most kaptam, de még ilyen sohasem volt a kezemben és nem tudom, | hogy mennyit ér. A kötélverő elvette a koldus tenyeréből a
