Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
(2) 7. szám. 1912. Február 18. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE Hevesné Bállá Mariska adott elő néhány dalt, amely főleg művészi ízléssel árnyalt és poin- tirozott kidolgozásánál fogva ért el őszinte sikert. Főleg a »Hópelyhek* c. bájos melódiáju dala ragadta meg figyelmünket. A tomboló tapsviharra ismételt is, a közönség alig tudott betelni előadásával. — A műsor után a »batyubál« következett, mely késő reggelig együtt tartotta kitűnő hangulatban a mulatókat. Még megemlítjük, hogy az est nagy sikere, a két elnöknő, Steinfeld Móricné és Weisz Ignácné fáradhatatlan buzgalmának köszönhető. Az estélyen felülfizettek'. Moldován László 20 K, dr. Weisz Ignácz, dr. Kádár Antal, Stein- feld Mór, Steinfeld Andor, dr. Nagy Gábor, dr. Steinfeld Géza 10—10 K, dr. Katz Izsó, Brün Sándor gyógyszerész (Szatmár), Gonda Manó (Budapest), Fried Miklós 7—7 K, Rezső Gyula, L. Bay József, dr. Troplovits Imre, Radó Andor, Izsák Ferencz 5—5 K, Steinfeld Lipót, dr. Winkler Jenő, Lővy Ernő, Benedek Vilmos, Hirsch Józsefné, Mandel Adolf. Zelinger Lajos, dr. Barna Samu, Lázár Bertalan, Radó Dezső 4—4 K, Farkas Lipót, Feuerstein Manó, Rezső Sándor, Fran- kovits Aladár, Harácsek Vilmos, Lübeck József, Magyar Zsigmond 3—3 K, Berényi Izidor, Huszthy Mátyás, Kálmán Herman, Teitelbaum Lázár, Schvartz Sámuel, Simon Adolf (Alsófernezely), Papp Feliczián, Fried Gáspár, Steinfeld Adolf, Heinrich Arthur (Alsófernezely), Dömök Jenő, Almer Lajos, Kesztenbaum Herman, Taub Bertalan, Komáromy József, Kemény Miklós, N. N. 2—2 K, Kardos Jenő, Rozenberg Jenő, Deutsch Jenő, Weisz Jakab, Weisz Sámuel, Müller Sándor, Sii- berger Mór, Kun Henrik, Wallerstein Antal, Dénes Sándor (Szatmár), Weintraub Farkas, Wienerberger Béla, Sipos Lajos, Kramfner Mayer, Vértes Adolf, Fenyvesi Samu, Weisz Sámuel 1 — 1 K. Jegyeiket megváltották: Rooz Samuné (Szatmár), 20 K, Bernáth Dezső, Haas Norbert és neje (Alsófernezely), Kornreich Manó 10—10 K, Lő- winger Géza 6 K. Jancsovits József, Neuschlosz Dezső 5—5 K, Rumpold Gyula, Virág Gábor, Goldstein Dezső, Orosz Miklós, Kuhn József (Alsófernezely), Pfeifer Jakab (Alsófernezely), Mla- deiovszky Lajos 3—3 koronával. — Az összes bevétel 1915 korona 20 fillér volt, ebből 814 korona kiadás és igy 1021 korona 30 fillér tiszta bevétel volt. Mindazok, kik az estély anyagi és erkölcsi sikerének előmozdításán fáradozni szívesek voltak, fogadják ezúton is az elnökség hálás köszönetét. Heti krónika. Még le sem zajlott a farsang, alig hangzottak el a szombati monstre-estély utolsó akkordjai s a tavaszi kikerics lilabársony szirma máris kidugta a fejét a hó alól. Kedden kaptam az első kökörcsint az idén, a Veresvizröl, ahol a déli lejtőkön már földanyánk ereje megmozdult. Itt a kezemben a kis virág, Isten tudja hányadszor, mindig februárban I A csöndes, szélmentes nagybányai völgyben ilyenkor már kicsalja a nap. A kis hírnök büszkén tekint körül: Ő az, aki elsőnek érkezett be. Vele együtt azonban jött a második is, t. i. az árvíz, ez is a kikelet hírnöke szokott lenni, de nem olyan kedves, aranyos, nem olyan népszerű, mint az előbbi. Vármegyénk folyói: a Tisza, a Szamos, a Tűr, a Lápos megzavarodtak s megbokrosodtak, mint a rakonczátian paripa. Különösen Panyola vidékén szomorú a helyzet, de általában a megye északnyugoti részén mindenütt. Nálunk is megduzzadtak a héten a patakok, a Zazar mindenáron leakarta dönteni az uj hídnak a piac felé eső pillérjét, de ez sehogy sem sikerült neki, pedig már-már szűk volt a medre, a Fernezely is öntötte a hömpölygő szennyes áradatot, a Cigánypatak meg egy nehány pincében vizitelt, váratlanul bizony a Kossuth-utcán Torday h. polgármester pincéjéből egész patak ömlött az utcára órákon keresztül, mig végre le tudták vezetni valahogy. Lehet hogy ez az egész hét csak olyan nyitány volt az árvizek terén, de nincs kizárva az sem, hogy a folytatás végképp elmarad. Bár úgy volna! itt a farsang utolsó két napja, legalább azt töltsük vidám, jó kedvben, feledvén bút, bajt, nemzeti ellenláilásf, nemzeti békét, állam adóságot, árvizet, hogy mehessünk az asztaltársaság Carneval estélyére, melyhez foghatót messze földön nem rendeztek napjainkban s a melyen bizonyosan viszont fogja látni a nyájas olvasót ____ a krónikás. A király adománva Ő császári és apostoli királyi felsége a nagybányai ág. h. evang. egyházközségnek, épülőfélben levő temploma költségeihez, legfelső magánpénztárából kétszáz korona segélyt méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. A Polgári Kör tisztújító közgyűlése. A Polgári Kör vasárnap délután tartotta meg tisztújító közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. A múlt évi zárszámadások jóváhagyása és a f. évi költségvetési előirányzat megállapítása után a választásokat ejtették meg. Elnök lett pénzt és megnézte. Ni, ni, hiszen ez nagyértékü aranypénz! — mondotta magában a kötélverő s mindjárt eszébe jutott az is, hogy mi módon fossza meg tőle a koldust. Hiszen a vak ember — gondolta — nem veszi majd észre, ha az arany helyett más pénzt tesz a tenyerébe. Azonnal előkeresett tehát egy rézpénzt s kicserélte vele az aranyat: ehelyett amazt tette a koldus tenyerébe. — Rézpénz ez, öreg — mondotta — csak olyan, mint a többi. A koldus megtapogatta a rézpénzt és azonnal kiáltotta, hogy kicserélték ezzel a másikat. Nem olyan sima volt ez a rézpénz, mint az a másik. — Kicserélted a pénzemet! — kiáltotta a koldus. — Add vissza a másikat! A kötélverő azonban már akkor elfutott és bemenekült a legközelebbi utcába, innen a másikba és a többibe, mig végre haza nem ért. A koldus ezalatt keservesen kiabált s maga köré gyűjtött ezzel egy csomó embert, akiknek azután el mondotta a baját. Vitték ezek nyomban a bíróhoz, hogy tegyen panaszt a tolvaja ellen. A biró meghallgatta a panaszt és megparancsolta az embereinek, hogy nyomozzák ki a tolvajt. Mindenfelé elmentek ezután a biró emberei, kutattak, kérdezősködtek és a kötélverő is megtudta, hogy már a biró is bele avatkozott a dologba. Félni kezdett attól, hogy valami módon gyanúba kerülhet, kieszelt tehát egy másik gonoszságot, amellyel el akarta hárítani magáról a gyanút. Elment a bíróhoz és azt mondotta neki, hogy a szomszédjánál, Jusz- szuf tevehaj tónál egy éppen olyan aranyat Iá* . tott, amilyent a koldustól elloptak. — Meg mernék rá esküdni, hogy Juszszuf volt a tolvaj. A biró azonnal maga elé vitette a tevehaj- tót és tudatta vele, hogy mivel vádolják. Nagyon becsületes ember volt Jusszuf egész életében s amikor meghallotta a rettenetes vádat, annyira megijedt, bogy egy szó sem jött ki a torkán. Gyanússá tette magát a rémületével, mert a biró azt hitte, hogy a büntetéstől való félelem vette el a szavát. — Hol van az az aranypénz ? Hová tetted ? — kiáltott rá a biró. — Ne tagadd, hogy nálad van, mert a kötélverő Ali, aki ott áll melletted, már rád vallott. Ali — erre meg is esküszik — látta nálad az aranypénzt, amit a vak koldustól loptál el! A tevehajtó sírni kezdett, majd égre-földre esküdözött, hogy nem bűnös és nincs nála az aranypénz; nem is volt ő neki ilyen pénze már esztendők óta. Ali azonban nem nyugodott és folyton erő- sitgette, hogy mind a két szemével látta a tevehajtónál az aranypénzt. A biró végre azt mondotta nagy türelmetlenségében Alinak: — Keress ki a válladon levő kötélcsomóból egy jó vastag kötelet és üssed vele ezt a gonosz Alit mindaddig, amíg meg nem unja a tagadást és meg nem vallja a bűnét. A gonosz Ali nagyon megörült, hogy elháríthatta magáról a gyanút és azonnal engedelmeskedett a biró parancsának. Ütni-verni kezdte a szegény tevehajtót s arra számított, hogy nagy fájdalmában magára fogja vállalni a bűnt, csakhogy ne üssék tovább. — Nem vagyok bűnös! Ártatlan vagyok! — kiabált a szegény ember. Torday Imre; alelnök Kelney Mihály; jegyző Szentkirályi József; ügyész dr. Miskolczy Sándor; pénztáros Szász József; ellenőr Sziklai András; könyvtáros Beregszászy Kálmán. Választmányi tagok : Almer Károly Bálint Imre, Bányai József, Bónis István, Egly János, Filep Imre, Glavitzky Károly, Incze József, Jancsovits József, Kupás Mihály, Kazamér János. dr. Káplány Antal, Kovács István, Langer Sándor, Lerch Ignác dr. Makray Mihály, Marosfy Dezső, dr. Ajtai Nagy Gábor, Rusorán József, Smaregla Mihály, Sólyom PYrenc, Steinfeld Adolf, Tréger Lajos, Virág István. U] kir. tanácsos. Ö felsége a király Gellért László nagyváradi püspöki jószágkormányzónak néh. Gellért László nagybányai polgármester fiának, a királyi tanácsosi cimet díjmentesen adományozta. Városi közgyűlés volt ,febr. 12-én Makray Mihály polgármester elnöklése mellett, aki ezúttal az alispánt helyettesítette. A mérnöki állás betöltéséről volt szó, melyre csupán egy pályázó jelentkezett Nagy Sándor jelenlegi zalaegerszegi okleveles mérnök személyében, akit a jelölő bizottság egyhangúlag s kandidált, a közgyűlés egyhangúlag meg is választott. Az uj mérnök értesülésünk szerint márc. 1-én foglalja el állását. A Teleki-társaság márc. 2-án 8 órakor, a Lendvay-szinházban estét szándékozik tartani. Ez alkalomból, hir szerint Szávay Gyula Petőfi társasági taghoz is lesz szerencsénk, aki nehány uj költeményét olvassa föl. A műsor nagyrészt készen van. Kápolnay Pauer Viktor vendég, Ter- sánszky Jenő uj tag (székfoglaló) Bay László baritonista szerepelnek. A megnyitót Révay Károly tartja. Szerepelni fog még a helyi dalkar egy népdal egyveleggel s a »Vársz e rám a forrás partján* cimü müdallal, továbbá a bányász zenekar opera részletekkel. Az estély tehát igen érdekesnek ígérkezik. A kik páholyra igényi tartanak, febr. 29-ig szíveskedjenek Németh Béla titkárhoz fordulni. Kinevezés. A pénzügyminiszter Bommersz- bach Péter nagybányai kir. adóhivatali ellenőrt, a VIII fiz. osztályba főellenőrré nevezte ki. Makray kutjára dr. Lakatos OttóJ min. rendi főnök 20 koronát adományozott. A gyűjtés eredménye eddig kamatokkal együtt 2242 K 18 f. Uj lap indul meg Szatmáron »Uj Szatmár* czimmel. Szerkesztője Dénes Sándor lesz, aki eddig a Szamosnak volt felelős szerkesztője. A lap radikális politikai napilap lesz. Márczius végén indul meg. Főszerkesztője dr. Tanódy Endre, kiadóhivatali főnöke Kaczér Ignácz. Naponta délután 4 órakor jelenik meg. A márczius elején felállítandó »Modern nyomda* fogja nyomni. Tűrte a verést, nem akarta magára vállalni a bűnt. Pedig a kötélverő összeszedte ám minden erejét, hogy minél gyorsabban, minél több csapát mérhessen Juszszuf hátára. Nagy buzgóságában egyszer olyan nagyot ütött rá, hogy megrándult bele a keze s a fájdalmában maga is keservesen kezdett jajgatni. Elejtette a kötelet és a bal kezével magragadva jobb kezét, jajgatva kiabálta : — Jaj, a kezem! jaj a kezem! A tevehajtó hirtelen megfordult és megfeledkezve a maga sajgó hátáról, odaugrott Alihoz, megragadta a fájó karját és huzogálni, simogatni kezdte, hogy megszüntesse benne a fájdalmat. A biró, amikor ezt látta, hirtelen felugrott helyéről s mialatt a könny is kicsordult a szeméből, meghatottan kiáltotta: — Ez az ember nem lehet bűnös! Akinek olyan jó a szive, hogy igy bánik azzal a kézzel, mely megverte, mely megkinozta: az ilyen ember nem lopja meg a koldust. Odafordult Alihoz és szigorúan kiáltott rá; — Valid meg, hogy hamisan vádaskodtál! Ali megrémült, remegni kezdett és amikor a biró még szigorúbban kiáltott rá, megvallotta a bűnét. — Tehetsz ezzel az emberrel, amit akarsz 1 — mondotta most a biró a tevehajtónak. — Megverheted te is vagy pedig ráróhatsz olyan büatetést, amilyent'akarsz : helyben fogom hagyni az ítéletet. A tevehajtó nem gondolkodott egy pillanatig sem. — Megbocsátok neki — mondotta. Ali zokogva borult le a löldre és megcsókolta a tevehajtó lábát.
