Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
Nagybánya, 1912. November 24. — 47. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ó*- Egész évre 8 K r Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁKTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 30. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. = 7;vatal^c Az eva: plom fölszentelése. .dgyobb városokban is ritkán fordul elő egy-egy uj templom fölszentelése, ' mert az ilyen épület rendesen századokra készül s szívósan ragaszkodnak a hívek a régihez, ameddig csak lehet. Nagybányán két év alatt ez a második. 1910. november 23-án szentelték föl a g. katholikusok az ó gyönyörű nagy templomukat, amelyet Bálint és Jámbor tervezett, az evangélikusok pedig a múlt vasárnap adták át magasztos rendeltetésének habár kisebb szabású, de nem kevésbbé szép alkotásukat. Jeleztük előre, ami készülőben volt s most arról kell számot adnunk, ami valósággal megtörtént. Általánosságban mondhatjuk, hogy úgy a templomi ünnepély, mint a hangverseny remekül sikerült, nem volt semmi' zavar, félreértés, nem akadt egy disszonáns hang, rendezői feledékenység. összevágóan, csinosan, meghatóan ment minden. A szép templom merész boltivei alatt, a ragyogó színekben pompázó ablakok misztikus fénye áhitatos szép közönséget világított be, az Országh Sándor-féle megújított orgona mélabús hangjai megremegtették a szivek húrjait s az ige az Istenhez, mindnyájunk Atyjához emelte a lelkeket. Vendégeink. Az emlékezetes ünnepségre Geduly Henrik püspök Nyíregyházáról, Csaba Adorján főispán Nagykárolyból 16-án délután 5 órakor érkeztek. Kíséretükben voltak Materny Lajos főesperes Debreczenből, Kaczvinszky Emil dr. gordonkaművész Budapestről, Rédey Károly lelkész Nagykárolyból, Kiss István énekvezér Nyíregyházáról, Kulcsárné Ötömösy Zenda Szatmárról, Pretzner Edith Nyírbátorból. A püspököt Makray Mihály polgármester fogadta rövid beszéddel, mire a püspök szívélyesen válaszolt, a jelen volt presbyterium és érdeklődők éljenzése mellett. A g. kath., református és evangélikus harangok megkondul- tak, a menet megindult, Gedulyt Makray polgármester kisérte el lakására Szabó Adolf felügyelőhöz, a főispánt pedig Torday Imre h. polgármester özv. Turmarf Olivérné házához. Kedves meglepetés volt, hogy a vármegye főispánja az ünnepélyt megjelenésére volt szives méltatni. A kocsisor a Rákóczi-téren át a Gó- zsenbe kisérte az érkezett vendégeket, ahol a püspöktől elköszöntek Szabó A. házánál s azután kiki lakására ment. Másnap délelőtt érkeztek: Kulcsár Lajos Máv. főnök, Duszik Lajos lelkész, Tatorján István építész és neje, Weiser György presbyter, Gál Sándor s. mérnök Szatmárról. Előzőleg megjöttek Riszdorfer Imre Szatmárról, Bort- nyik György alesperes, Bortnyik Margitka Köleséből, továbbá itt voltak Felsőbányáról Farkas Jenő polgármester, Mcidován Ferenc jegyző, Bernovics Emil, Bradofka Frigyes, Szokol Pál, Szellemy László. Fernezelyről Hullán János és neje, Fischer Károly, Hosszufaluból Máthé Samu földmivelő fiával, Wakker Debreczenből, stb. stb. Szombat este. Alig érkezett meg a püspök, már este 6 órakor a lelkészlakra ment, ahol a lelkészek mindnyájan egybegyülekeztek s megbeszélték a másnapi teendőket és előkészítették Majd 7 óra után Szabó Adolfékhoz hajtattak, aki vacsorára hívta meg ez alkalomra az érkezett vendégeket, a polgármestert, a kir. bányaigazgatót, Soltész Elemér és Brebán Sándor helybeli lelkészeket és az evang. egyház épitőbizottságának tagjait Ez alkalomra a háziúr egyik fia: Miklós is hazaérkezett, A vacsora alatt a háziúr a püspököt köszöntötte föl kedves visszaemlékezésekben gazdag köszöntőben, Geduly püspök pedig a háziasszonyt és a házi gazdát éltette. A pompás ételek és kitűnő italok mellett szívesen időztek volna a vendégek, tekintettel azonban a következő nap nehéz kötelességeire, V2 11 órakor búcsút vettek Szabó Adolf felügyelő vendég- szerető házától. A templomszentelés. A város külső képe is mutatta, hogy ünnep van Nagybányán, sok helyt kitűzték'a lobogót, igy a városházán, az István királyon, a vendéglátó gazdáknál, az uj templom pedig valóságos lobogóerdőben úszott. A vasrács- kerítés oszlopai között, a torony minden ablakán, az egyházi épületeken egy-egy zászló diszlett, a homlokzat lábfalazata nemzetiszinü drapériával volt bevonva s a toronytól a felső- bányai-utca éjszaki oldaláig hosszú zászlófüzér libegett a levegőben, már messziről figyelmeztetve a járókelőket, hogy itt valami különös esemény van készülőben. Kilenc és fél órakor megszólaltak a harangok, majd negyed óránként újra meg újra megkondultak s a felsőbányai-utcán nagy sokaság hullámzott mindenfelé. Az első harangszóra megérkezett a püspök is, majd a papság, a presbyterium, a vendégek, a küldöttségek, akik többnyire a lelkésxlakon gyűltek össze. Pont tiz órakor megindult a menet a lelkészlakról. Elül az egyházfi aranyos párnán vitte a templomnak földiszitett kulcsát, utánna jöttek a lelkészek párosával és pedig Rédei és Duszik, előbbi a keresztelő, utóbbi az urvacsorai kannát vitte, Bortnyik alesperes és Révész, a kelyhek- kel és az ostyatartóval, (a remek szép kelyhet erre az alkalomra a Thaisz testvérek ajándékozták Budapestről); Geduly Henrik püspök, Erzsébet királyné emlékezete. — Demeterné Balázs Vilma — A budai várpalotának azon részében, hol a szent koronát őrzik, nyílt meg 1908. évben az Erzsébet királyné emlékmúzeum. A létesítésén Magyarország főrangú hölgyei fáradoztak, élükön Ferenczy Ida asszonnyal, a megboldogult királyné felolvasónőjével, kiknek kérelméhez őfelsége a legkegyeimesebben és a legbőkezűbben hozzájárult; rendelkezésükre bocsájtván a megdicsőült királyné használatában volt s ezáltal reánk nézve ereklyévé szentült sok értékes darabot és a múzeum kezelési költségeire évenkiat bizonyos ösz- szeget utalva ki saját pénztárából. A király magasztos példáján indulva, ki a bécsi cs. kir. udvari kincstárból azt az ezüst lá- dácskát is leküldte, melyben az országos küldöttség 1867 ban a koronázási ajándékot a királynénak átnyújtotta, Mária Valéria főhercegasszony a megdicsőült királyné kézi könyvtárának magyar könyveit, továbbá Gizella bajor kir. hercegnével együtt több értékes emléktárgyat ajánlottak fel. Ezekhez járul Sztáray Irma grófnő, udvarhölgy kegyeletes ajándékából amaz öltözet is, amelyet az orgyilkos tőr Genfben, 1898. évben, szept. 10-én átjárt s a legnemesebb szív vére kivaló nemzeti kegyeletünk tárgyává avatott. Az egész gyűjtemény elrendezése Ferenczy Ida asszony tervezete alapján, részben személyes felügyelete mellett, Hausmann udv. tanácsos beie- vonásával történt, akik őfelsége helyeslésével egy múzeumi teremben az emlékeket helyezték el; és egy másik szobában a megboldogult királyné egykori dolgozó szobájának teljes berendezését, híven a volt beosztás szerint állították fel. Meghatva és bánatos szívvel szemléljük Nagyasszonyunk e relikviáit, melyek közül a legértékesebbeket megpróbálom itt szóval bemutatni, igy áldozva annak emlékének, ki királyunk szavai szerint is: a nemzethez annyi szeretettel viseltetett. A muzeum-teremben; minthogy ebbe lépünk be először, fogad a királyné életnagyságu szobra, melynek eredetije fehér márványból a budapesti Örökimádás templomában van. A szobor körül a falakon csupa magyar vonatkozású képek, közöttük az a harmincz^darab, melyet a magyar művészek 1857-ben, Őfelségéiknek első körútja alkalmából fölajánlottak, melyek között az akkori legjelesebbjeink Lotz, Barabás, Than stb. remek alkotásai láthatók. Ennek az első látogatásnak emlékét örökíti meg az a vertmivü ezüst csupor is, melyben ezüst szőlő van arany fürtökkel s melyet Eger városa ajánlott föl hódolata jeléül. Hogy a királyné szerette és a legnagyobb gonddal tanulta a magyar nyelvet, arról itt győződhetünk meg legjobban, nézegetve a királyné sajátkezüleg irt magyar nyelvű történelmi-szépirodalmi tárgyú gyakorlatait, melyek mellől a legalkalmasabb ajándék- .’. tárgyak kaphatók könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Debreczen, Piatz-utca 8. sz. — j[|{jp|| iiiiääiä ||{|tfl ÉS MflBlltS.
