Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
Nagybánya, 1912. November 17. [6. szám. XXXVIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MIHNTZDEHNT VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 2D fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 80. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. == Az evangélikus egyház nagy örömünnepet ül holnap, amilyen csak századokban szokott egyszer-egyszer az egyházközségek életében előfordulni. Végre elérkezett ugyanis az ideje, hogy az újonnan épült templomot átadhatják magasztos hivatásának. Az egyház eddigi temploma a legszerencsétlenebb korszakban épült, mikor az ország el volt szegényedve, a pénz értéke alászállott, a sok háború kimerítette a magyart s nem virágzott sem a művészet, sem az ipar. A múlt század elejének minden építményén meglátszik ez a sivár szegénység, meglátszott a régi kath. templomon is, hozzá akkor még a szivattyúkkal nem tudtak úgy bánni, mint most, azért a felbuggyanó viz miatt az alapot csak egy méterre rakták le s noha a felépítmény erős, szilárd volt, a templom mégis roskadozott, mint az az ember, akinek a lába gyenge. Múlt év tavaszán fogott neki az egyház az uj templom építésének, ifj. Nagy István budapesti műépítész tervei szerint. Tatorján István mérnök vállalta föl az ösz- szes munkákat s csinálta a részletterveket és ismerjük el, hogy az ö zseniális eszméi által szépen kifejlesztette a legaprólékosabb vonásokig azt, amit Nagy István csak nagyjában elgondolt. Tatorjánnak nagy része van a szép magyar stílnek kifejlesztésében s mondhatjuk, hogy az evang. templom egyike ma a vidék legérdekesebb templomainak. Sok nehézséggel küzdött az egyház s ma is födözetlen még vagy 12000 korona a szükséges összegből, de azért nagy munkát végzett, tiszteletreméltó, óriási áldozattal, hogy a költségeknek legnagyobb részét mégis össze birta hozni. Persze támogatta az állam, az egyetemes egyház is a nagybányai kis gyülekezetét, sőt Őfelsége adományát is ott találjuk a hosszú sorozat legelején. A szentelő ünnepÄ ide érkezett ma Geduly Henrik nyíregyházi püspök, aki hivatalos minőségében először tiszteli meg városunkat. Lelkes örömmel üdvözöljük az ev. egyetemes egyház legfiatalabb, életerős, tevékeny püspökét s óhajtjuk, hogy kellemesen időzzék nálunk, szolgáljon minden megelégedésére, amit itt lát és tapasztal. Gedulynak kerülete Liptótól egész Brassóig lehuzódik. Nagy terület egy embernek, de ő ifjú erővel és kedvvel látogatja a kormányzása alatt levő egyházakat s mindenütt ott van, ahol jelenlétét a közegyház érdeke kívánja. A nagybányai egyház iránt is meleg szeretettel van a püspök, városunkban már több Ízben megfordult még közpap korában, szívesen jön ide s megmutatta legutóbb jóakaratát azzal is, hogy 3000 koronát eszközölt ki az egyetemes egyháztól a nagybányai gyülekezetnek templom építésére. A nagybányai evang. egyház a XVI. századból való, a reformáció kezdetéről. Az evangélikusok eleinte a Szent István templomában rendezkedtek be, mivel a XVI. század első felében egész Nagybánya evangélikus volt. 1567-től kezdve a mai két tornyu Szentháromság-templom helyén állott u. n. Szent Márton templomát restaurálták és rendezték be, majd 1693-ban fatemplomot építettek a városi kórház helyén. 1706-ban II, Rákóczi Ferenc visszaadta a Szent Márton templomát a nagybányai lutheránusoknak. A Szent Márton templomát, mely a XVI., XVII, században és a XVIII. század elején is az evangélikusoké volt, Ravasz Ferenc jezsuita főnök földig romboltatta, a fatemplomot pedig 1766. ápr. 14-én az egri püspök rendeletére romboltatták le. Ezután nehány évig magánházba húzódtak a sokat szenvedett evangélikus hivek, mig II. József türelmi rendelete után berendezkedtek a Felsőbányai-utcában s ott építették a múlt század elején azt a kis fatornyos templomot, melynek helyén áll a mai díszes uj templom. Látjuk ebből, hogy sok viszontagságon ment át a maroknyi nép, tűzben megpróbáltatok, együtt szenvedett a város többi Templomszentelós száz év előtt. Az evang. templomszentelő ünnep alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha leirjuk a száz év előtt történt templomszentelést, melynek igen sok érdekes mozzanata van. 1805—1807-re esik a régi luth. templom építése (mely már a XVI. századból ötödik temploma volt az egyháznak) Az építés patriarchalis házi kezelés utján történt, a hivek munkával, pénzzel, naturálékkal segítették az építést, sokan napszámba is eljöttek dolgozni, a polgárok közül is ingyen. Birngruber az ápitésvezető gondnok négy ökröt vásárolt, béreseket fogadott, igy hordtak az anyagot. Tehát az ecclesiának saját, szerződtetett béresei voltak, de azért fuvarosokat is kellett olykor alkalmazniok. Téglát, deszkát, meszet, zsindelyt stb. maguk vettek, a mestereket esetről- esetre alkalmazták, igy azoknak még a neveit se tudjuk. Hogy terv nélkül dolgoztak volna, azt nem hihetjük, de mi reánk az akkori templom rajzai nem maradtak, s mivel mintegy 14 évvel később újjáépítették ismét a templomot, azért régi alakjában nem ismerjük, mikor pl. sektestyéje is volt. Birngruber pontos számadásai azonban megvannak ma is. Ezen számadásokból kihámozva a templo mot illető részleteket, köiülbelül 3000 írtba került maga az épület. Tájékoztatásul említsünk meg nehány tételt: A kőmivesnek 600 ftot fizettek. Az ácsnak 86 f. 16 krt, meg 45 f. 50 krt adtak, mészért 111 f. 04 krt. 28400 db téglát vettek, hol 6, hol 7 ftjával ezerét. 28000 zsindelyért 120 ftot fizettek, tehát 4 írt, 28 krba került ezre. Az alapárkokat bányászok ásták 25 írt 35 krért. A torony keresztjét »Tek. Pechata János kir. gymnasiumi úrtól vették 4 f. 48 krért' s a torony és a gomb aranyozása 35 f. 15 krba került. Itt van a helye annak, hogy megczáfoljunk egy máig is szájhagyományt. A helybeli ev. templomon ugyanis kettős kereszt volt eddig, szokatlanul eltérőleg az ország más evang. templomaitól. Ezért az idégekenek azt szokták itt mondani, hogy a sokat szenvedett lutheránusok a békesség kedvéért s félelemből, hogy izmét elveszik a templomukat, föltették a toronyra a kettős keresztet, melyet egy plébánostól kaptak ajándékba, A tény az, hogy az akkori gymnasiumi igazgatótól vették 4 f. 48 krért, aki azonban nem volt minorita, tehát pap, hanem világi ember. Hogy az igazgató honnan vette, azt ma már nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a residentia lomtárából, hol a lebontott Szent Márton-templomtól vagy a lerombolt luth. fatemplomból maradhattak keresztek. Részemről valószínűnek tartom, hogy ez a kereszt a Szent Márton temp'omáról való s azért igyekeztek azt elődeink kegyeletből megvenni. Az akkori r. kath. plébánost Hamarlyáknak, a g. katholikust Fázsy- nak hívták. A templomépitéshez szükséges anyagok hordása végett a gondnok által vásárolt négy ökör ára 519 ft volt, az egyház két béresének fizetése együtt 108 ft. 309 db. deszkáért 174 ftot fizettek. A követ Bajfaluból és a Szt. János csorgó mellől hozatták, a fuvardija 13 ft 20 kr. volt. A lábfalazat faragott köveiért Váralján fizettek 67 ftot. Üveges munka 32 f. 20 kr. Képfaragó munka 67 fc. Toronygombért rézművesnek 21 f. 45 kr. Lakatos munka 41 fc. 21 öl palánkért 39 f. 30 kr. Mikor Birngruber András 1807-ben az egészszel elszámolt kiderült, hogy az egyház még neki tartozik 338 f. 30 krral, Birngruber mindjárt 100 ftot ajándékozott a gyülekezetnek, ugyanekkor Reisner Gottlieb Szatmárról 50 ftot adományozott. 1808-ban Fleischer Márton firizai lakos templomi padokra 20 irtot adott, Droppa Sámuel felsőbányái lakos hagyományozott az egyháznak 27 f. 10 krt. Szatmárról az alapítványi pénztárból befolyt 25 f. 42V2 kr. Oravetz Jakab 20 frtot adott. A hivek sokat áldoztak, de még mindig nagy voit a kiadás (464 f. 10 kr.) a bevétel meg csak 151 f 02l/2 kr, igy Birngruber megint ráfizetett 313 f. O7V2 krajczart, 1808. végén már 545 f. 42V2 krral tartozott neki az ecclesia. Bár a templom még nem volt egészen készen, mivel azonban a sekrestye kicsinynek bizonyult a templomozásra, megakarták a folszentelést már most tartani, azonban a folytonos esőzés miatt le kellett róla mondani s az égető szükségre való tekintettel mégis megtartották benne az első Istentiszteletet ősszel, szentháromság után 23 ik Templomszentelés.
