Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Február 4. (2) 5. szám. Ez az egyetlen nyom, amelyet én a külföldi irodalomban — amennyire annak termékei rendelkezésemre állanak — e fajtáról feltaláltam, úgy látszik azonban, hogy Lucas sem irta le e fajtát saját tapasztalatai, hanem valószínűleg csak amerikai leírások alapján, ami abból is kitűnik, hogy nemcsak hogy faiskolájában nem szaporítja, hanem még több száz fajtát tartalmazó oltógalygyüjteményében sincsen egyetlen anyafával sem felemlítve. Tudtommal Európában hazánkon kívül sehol sem tenyésztik és hazánkban is azon fajták közé tartozik, amelyek csak nagyon kevés helyen fejlődnek ki azzá az igazi remek kinézésű, felséges zamatu, gazdagon termő és újig eltartható, kincset érő Jonathánná, hanem a gyümölcse legtöbb helyen vagy nagyon apró marad és ez által igénytelenné lesz, vagy nagyon nagyra nő és ezzel vészit jóságából, zamatja nincs és dec. hónapban, sőt sokszor még előbb is teljesen megkásásodik és haszontalan, könnyen romló másodrendű almává válik. Gyümölcsészetemuek legfőbb fajtáját képezvén, csak nagyon természetes, hogy nagyon érdeklődtem és érdeklődöm ezen fajtának sajátosságai és elterjedtsége iránt. Amerika, sőt újabban Ausztrália is a nagyban termesztett fajták között első helyen szaporítja a Jonathánt és Ausztráliából a tavasz folyamán — ott a gyümölcsszüret februárban lé vén — egész hajórakományokat indítanak belőle Európa felé, különösen Angliába és Hamburgba. Kérdést intéztem több nőmet pomologushoz, a kikkel levelezésben állok, hogy tájékoztassanak engem a tengerentúli Jonathán ize és értéke tekintetében, de úgy ezen kollégáktól, valamint, hamburgi és berlini gyümölcskereskedőktől egyértelműen azon választ kaptam, hogy bár különösen az Ausztráliából érkezett Jonathán remek külsejű, izre nézve azonban csak másodrendű alma. »Von fadem süsslDhen Geschmack« unalmas édeskés izünek említi a legtöbb levél írója, sőt úgy kereskedelmi, valamint pomoíogiai szaklapokban is ilyennek van feltüntetve. A múlt évben küldtem néhány példányt az én termésemből egy német pomologusnak, aki a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott azokról. Így tehát, ha a kellő minőségű és kellőleg osztályozott Jonathánt tudjuk termeszteni, ha már hazánkban nem tudjuk is azt majd értékesíteni, — ami azt hiszem elég későre fog bekövetkezni — a külföldi piacon mindig fogunk vevőre találni, mert tekintetbe kell venni azt, hogy az ausztráliai első osztályú Jonathán alma kilója Hamburgban 120—140 fillér. Különben is kezdenek Németországban a de a társalgásokbul egy kukkot sem hallottam. Az átkozott katonabanda olyan erősen játszott. Egyszer aztán elhagyták a termet; elhagytam én is, A ruhatárba magukra vették felöltőiket és karöltve haladtak a lépcsőn lefelé. Én is utánuk mentem. A Wurm-utcában beültek egy kocsiba. Én pedig beleültem egy másik fiakkerbe és dupla bért Ígértem a kocsisnak, ha nem téveszti el szeme elöl az ö kocsijukat. A kocsis nagyot röhögött, aztán a lovak közé csapott. Körülbelül egy óráig ültem a kocsiban fázva, dideregve. Bejártuk az Andrássy-utat a Váci-körutat, a Podmanicky- és Király-utcát mig végre megállt a kocsi. Gyorsan kiugrottam. — Mi az, mi történt? — Hiszen látja az ur, hogy az a másik kocsi is megállt. Bizonyosan elfáradtak a kollegám gebéi. Most hát mit tegyek ? Rövid habozás után eltökéltem, hogy betekintek a másik fiakkerbe. Elvégre is jogom van hozzá. Odamentem és elszántan felnyitottam a kocsi ajtaját. Hát csodák csodája! Csak akkor vettem észre, hogy az a feketedominós hölgy, aki Carneval ur mellett ült, nem az én feleségem. Elképedve álltam ott s egy árva szó sem jött ajkamra. Carneval ur azonban nem vette tréfára a dolgot. Nagyon dühös ember lehet; már az arca is rosszat árul el, amint hogy látni méltóztatik, Megragadta a fülemet és annálfogva behúzta a fejemet a kocsiba. Ez még nem lett volna baj, de ami ezután történt, igazán nem tréfa dolog. — Hallja az ur, mit keres itt ? — Semmit. Eressze el a fülemet! — Nem én, ha addig élek is! Kocsonyának fölapritom Halálra rémültem és érthetetlen szavakat hebegtem Carneval ur pedig még jobban I tengertuli, de főleg az amerikai gyümölcsből kiábrábdulni, különösen mert nagyon sok irreális dolog forduld elő, igy pl. rendesen a ládák felső sora igen szép gyümölcs, mig alul csupa szemét van. Néhány hamburgi nagykereskedő cég rengeteg károsodást szenvedett már és ennek következtében teljesen búcsút is mondott az amerikai gyümölcsnek. Ezt tanúsítja azon körülmény is, hogy a behozaial évröl-évre rohamosan csökken. Én mosfanig egész nyugodtan és minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy egyetlen almafajtám sincsen amely az én viszonyaim között minden tekintetben annyira kielégítene, mint a Jonathán. A faiskolában gyorsan nő és csak valamivel jobb viszonyok között két év alatt a legszebb koronás féimagas törzsű fává nevelhető. Az ültetésnél nem kényes és eddig ültetett körülbelül 6000 darab fácskám közül alig kellett tíznél többet pótolnom. Fekvésre és a talaj minőségére nézve sem válogatós, megnő úgy a déli, mint az éjszaki lejtőkön, homokos, gyengébb, valamint termékeny, mély talajú földben, vad alanyon, doucinón és paradicsomi almán egyaránt. Remek, gyors növésű, inkább laposabb, mint magasra növő koronát alkot, amely nálam az ültetést követő harmadik, negyedik esztendőben tele van szebbnél-szebb almákkal, anélkül, hogy e nagy termékenység a fa növekedését csak legkevésbé is befolyásolná. így 1912-ben egy éves szemzősekként ültetett fácskáimról 1908. évben átlag 25 kgr. termést kaptam, Fája egészséges, gyorsan növő, szabályos alakjánál fogva könnyen nevelhető, csak a termések súlya alatt szoktak alsó ágai lefelé konynlni. Virágzása elég késői, hosszantartó. Virágai igénytelenek. Egyetlen almának sincs oly fejletlen, igénytelen szürkés, alig látszó virága, mint a Jonathánnak és rendesen meg vagyok lepetve, amikor a nagy termést látom, holott tavaszszal úgy látszott, mintha a fa alig virágzott volna. Gyümölcse szabályos középnagy és ha a túlságos nagy termést kellő ritkítással ellensúlyozzuk, apró almát alig találunk benne, ügy a fusikladium, mint az almamoly nem bántja erősebben, mint más fajtát. Fajának, illetve levél- zetének meg van azonban, tapasztalatom szerint, azon előnye, hogy a levéltetű, — amely a faiskola kezelőt és a fiatal fácskák nevelőjét néha a kétségbeesésbe kergeti, — nem szereti. Én ezt annak tulajdonítom, hogy a levéizetnek úgy felső, különösen azonban alsó része nagyon bolyhos és valószínű, hogy ezen bolyhosság zavarja a tet- veket szívó munkájukban. magafelé húzott és egymásra osztogatta a pofonokat, hogy csakúgy szikráztak a szemeim. A szép maszk nevetett hozzá s biztatta Carnevált, hogy csak a fejemet üsse, mert baj lenne, ha megsántulnék. Pedig nem sántulhattam volna meg, ha akarták volna is, minthogy a lábaim künn voltak. Hanem a fejem, az nagyon is benn volt s Careeval nem fukarkodott az ütésekkel. Végezetül lerántotta a parókámat, aztán egyet taszított rajtam, hogy hanyatt estem, mire a kocsi szerencsésen elrobogott. Följegyeztem a fiakker számát s az kocsisom nevét. Sikerült kipuhatolnom, hogy Carneval tulajdonképpen nem más, mint Buckenback Ignác dob-; szita és rostakötő. A szép maszk nevét máig sem tudom. Ökölnyire dagadt ábrázattal tértem lakásomra s nagy meglepetésemre, a feleségem még nem volt odaza. Csak úgy hajnal felé nyitott a szobába s még ő neki állt feljebb. Zsémbelődött, elnevezett mindennek, csak jóravaló embernek nem s hogy meg legyen a teljes mulatság, válóperrel fenye- getődzött. Én pedig a párnák közé rejtettem arcomat, hogy ne lássa rajta a nagy dagaaatot és elkezdtem hortyogni. Mikor aztán hitvestársam eloltotta a lámpát és lefeküdt, szépen lassan ieszáltam az ágyból, lábujjhegyen a konyhába mentem, ahol megnedvesitettem egy törülközőt és azzal felkötöttem az arcomat. Reggel azt mondtam a feleségemnek, hogy fáj a zápfogam. Elhitte a jóléiek s nagy szerencse, hogy máig sem tud az én szomorú kalaadomról semmit. Most pedig kérem a járásbiró urat, hogy móltóztassék Buckenback Ignác urat szigorúan ... A járásbiró a tagadásban volt vádlottat bizonyítékok hiányában fölmentette. Fagyfoltos, vagy rákbetegség által eltorzított fám nincs. Nem tudom azonban a véletlen- ségnek, vagy a Jonathán sajátosságának tulaj- donitsam-e, hogy a kis farágó legtöbb hernyóját ezen almafajta fiatal ágainak belsejében talátam. Sok helyről hallottam a panaszt, hogy a Jonathán annyira hajlik a lisztharmatra, hogy emiatt termesztésétől el kell (érni és a meglévő fákat át kel! oltani. Nálam mostanig e baj nem lépett fel. Más helyen ismét arról panaszkodnak, hogy a Jonathán igen nagyra nő, de már novemberben el kezd kásásodni es gyorsan el kell fogyasztani, különben elromlik. Sok helyen íz tekintetében is kifogásolják a Jonathánt. Nálam, — jóllehet csak másodrendű minőséget teszek el a magam számára, mert az első minőség mindig elkél, — e fajta pünköstig is eltartfjés soha még kásás példányt nem kaptam közöttük. Nagy előnye azonban még e fajtának az is, hogy a kissé hibás, vagy férges példányok már októbernovember hónapban épp oly ízletesek, mint az egészségesek március-április hónapban és nem kell ‘tehát összetett kezekkel néznünk, hogyan romlik el az ily gyümölcs, amely más ily téiálló fajtánál őszszel férgessége dacára is, még haragos zöld és kőkemény, — hanem idejekorán elhasználhatjuk azt. A Jonathán még szeptember hónap elején is egyik oldalán piszkos vöröses színezetű és ha két hédg nem nézzük meg fácskáinkat, alig tudjuk elhinni, hogy amaz igénytelen külsejű almák vedlettek át ily rövid idő alatt a fényes pirosságu, árnyékos oldalukon halaványsárga. remek példányokká. Épp ezért okvetlen szükséges, hogy a Jonathán a fáján teljesen megérjen. Október 10-ike elölt csak nagyon jó őszön volna szabad a szedését megkezdeni, de teljesen jól megáll e fajta a fán október hónap végéig is. A korán leszedett Jonathán teljesen színtelen, szedése után pár hétre teljesen összeráncosodott, izetlen és ennek következtében értéktelen gyümölcs. Szabályos egyöntetű alakjánál, sötét színezeténél és kemény húsánál fogva úgy szedés, mint csomagolás tokintetében a legkevésbbé kényes almafajtáink közó tartozik és egy becsomagolt láda Jonathán alma remek látványt nyujt- vételre készteti még azokat is, akik különben érdektelenül mentek volna el a kirakat mellett. Ismét fel kell azonban említenem e fajtánál, mint különösen fontos létfeltételt, hogy annak alterülefét folytonos kapálás alatt tartsuk mert különben fácskáink is, azok termése is csenevészek fognak maradni. Egy almafajtánál sem tapasztaltam annyira a kapálás elmulasztásának káros következményét, mint ép a Jonatánnál. A zsebtolvaj. Az elnök: Lépjen elő a panaszos : Mindenekelőtt az általános kérdésekre fog- kihallgattatni. Neve? A panaszos: Megkövetem alásan: Schwei- ner Mór. — Foglalkozása ? — Drágakőcsiszoló-segéd vagyok. — Konstatálom, hogy a panaszos a rendőrség átirata szerint »rovott előéletű csavargó«. Zsebtolvajlásért négyszer volt büntetve. Igaz! — Most is elönyomozat alatt áll. Adja elő panaszát. — Restellem ugyan a dolgot, hanem azért előadom úgy, ahogy megtörtént. — Remélem, hogy az az ur, aki ott a vádlottak padján oly kényelmesen piszkálja fogait szintén az igazat fogja vallani. — Térjen a dologra ! — Az istenben boldogult A .................... gróf te metésén történt. Óriási néptömeg ácsorgóit az Akadémia előtti téren s mivel egy megveszekedett fillérem sem volt, eltökéltem magamban, hogy lopni fogok. Az alkalom nagyon is kínálkozó volt. Az »ístván főherczeghez« címzett szálló előtt egy kövér urat vettem észre, aki szájtátva bámulta meg a járókellőket. Mellényzsebéből vastag aranylánc fityegett ki; az ujj at pedig drágaköves gyűrűkkel voltak megrakva. Jámbor vidéki atyafinak látszott, aki bizonyosan ezért jött fel Budapestre, hogy végignézhesse a temetést. Elhatároztam, hogy «rá utazom«. Közelébe férkőztem s egy alkalmas pillanatban magamhoz öleltem. — Jó napot, bátyámuram! Láttam, hogy szörnyen csodálkozik a jámbor,
