Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

1912. Február 4. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Tekintve a Jonathánnak ezen számos elő­nyét, azt mindazon helyeken, ahol életfelté­telei meg vannak, a legmelegebben ajánlhatom, te­kintve azonban azon körülményt, hogy hazánk számos vidékén szomorú tapasztalatokat szerez­nek e fajtával, ajánlatos azt előbb kipróbálni, mi­előtt annak nagybani elszaporitásával foglalkoz­nánk. „ „ Korponay Kornél. Kérelem a Báró Bánffy Dezső szobra megalkotásához. Hazánk közönsége áldozatkészségéhez for­dulunk, midőn kérjük, tegye lehetővé, hogy Báró Bánffy Dezső emléke megörökittessék. A nemzeti alapon álló magyar államférfi előtt évszázadokon át el volt zárva az ut, hogy állami életünknek tényleg irányt szabjon; ez okozza, hogy mai napig kevés olyan politiku­sunk támadt, aki bírja az államvezetés és igaz­gatás művészetét. Báró Bánffy Dezső pályájának összes mozzanata fényesen bizonyítja, hogy ezekkel a tehetségekkel nemcsak telje? mértékben ren­delkezett, de mindeniket egyesíteni tudta a fajszeretet melegével és annak belső értekével. Eszményiesen önzetlen nemzeti cél, kitartó munkaszeretet, lankadatlan férfias erély ve­zette minden törekvését és az 0 szellemének minden idegszálat. Az erős, következetes jellem erejével ra- ga-zkodott elveihez; azoktól soha el nem tán- torodott, azokkal szemben soha meg nem in­gott. Követendő példát nyújtott a parlamentá- rizmus egyik fontos tételére, mert meggyőző­dése kizárta azt is, hogy, midőn a miniszter- elnöki méltóságból eltávozott, támogassa azt a politikát, mely az övétől külömbözött férfias szilárdságban. Báró Bánffy Dezső szelleme átértette a magyar faj európai helyzetének azt a mozza­natát is, hogy nemzetünk létét az a szerep biztosítja, melyet mi magunknak kivívunk a nyugati civilizáció utjain és ha azzal együtt haladni akarunk, nem riadunk vissza azon ál­dozatoktól, melyeket az általános emberi tö­rekvések menete megkövetel. A halál immár feltárta Báró Bánffy Dezső politikai pályájából azt, ami abban értékes, ami abban maradandó. Mert látjuk, hogy éle­tének minden pillanatát a kimerithetlen mun­kavágy és az a magyar nemzeti érzés ereje fonta egybe, amely soha sem pihent meg, — Nem ismer? ... No nézze meg az em­ber I Én vagyok: a Muki I — A Muki? Bizony nem ismertem az urat. — Ej, ej, már mire való ez a tréfa ? Em­lékezzék csak vissza. Két év előtt együtt mulat­tunk a »Sárga csikó«-ban. — A »Sárga csikó«-ban? Igaz biz a! — Oq fizette a bort, én meg a húsféléket. — A húsféléket ? Most már kezdek emlékezni. — Urambátyám jócskán berúgott s még én vezettem a szállására. A jámbor atyafi szemei felvillantak. — Ninini! Most már jól emlékszem az urra. Mikor hazafelé ballagtunk, belekötött egy rendőrbe. — Igen. — Az pedig följegyezte a nevét és azzal fenyegette, hogy a kapitányság elé czitáltatja. — Igen, igen. — Szervusz öcsém ! Krisztig ott 1 És megölelt, magához szorított, hogy min­den csontom ropogott belé. Ezalatt ki akartam szakítani zsebéből az aranylánczot, de nem tud­tam. Sohase voltam olyan ügyetlen, mint akkor. Bátyámuram megkinált valami durva szi­varral, aztán annyit mondott, hogy sietős dolga van és ott hagyott a faképnél. A tervem tehát meghiúsult. Mivel pedig nagyon éhes voltam s mint említettem, egy árva garasom se volt, el­határoztam, hogy elzálogosítom az órámat. Szép duplafedelü arany órám volt, 15 rubinnal; a fe­leségemtől kaptam ajándékba. Már most tessék elképzelni rémületemet és bosszúságomat, midői a zsebembe nyúltam és azt üresen találtam. Az a gazember vidéki atyafi ellopta az arany órámat. Magam akartam lopni, de ő túljárt az eszemen s ő lopott meg engem. Amint magához ölelt, szépen kihúzta az én 5. szám. (3) amely soha sem változott. Életének homok­óráján lepergő gránitszemek megteremtették azt a talajt, amelyre hisszük, reméljük, poli­tikai barátainak épen úgy, mjnt ellenfeleinek áldozatkészsége ráhelyezi az O egyéniségéhez méltó, annak megfelelő elismerést: a mara­dandó és „szilárd ércemléket. Az O emlékének elhelyezésére annak a megyének a székhelye a legméltóbb, ahol 15 évre terjedő főispánsága alatt oly sok pél­dáját adta a modern, demokratikus állam és közigazgatási élet megalapozására, a társadalmi erők kifejtésére; és annak a szellemnek meg­testesítésére, melynek mind e mai napig egyet­len, következetes, rendületlen hive Ő volt. Szellemének és munkájának emlékét or­szágos részvétel által az erdélyi részekben megörökíteni azért látnok szükségesnek, mert annak ereje és értéke épen itt: a nemzetiségi ellentétek és a részleges önkormányzati állami élet körében tör elő legméltóbban, mint előre vetett sugara Báró Bánffy Dezső országos politikájának és miniszterelnöki munkájának. Itt szükséges, nőért itt tanulságos az a látható jel, melyet egy vármegye hálája kez­deményez, de amelyet egy ország elismerése valósit meg. A befolyt adományokat Ilosvay Jenő kir. tanácsos, Dés r. tan. város polgármesteréhez, mint az emlékbizottság pénztárosához Désre méltóztassék beküldeni. A Báró Bánffy Dezső Emlékbizottság ne­vében : Gróf Bethlen Balázs Szolnok-Dobokamegye főispánja, mint az Emlékbizottság elnöke. Maiéter Zoltán udv. tan , a Szamosvölgyi vasút vezérigazgatója, biz alelnök. Voith Gergely kir. tan., nagybirt., biz. alelnök. Sterba Dezső a Szamosvölgyi vasút főfel­ügyelője, biz. alelnök. Dr. Torma Miklós biz. alelnök. Heti krónika. A színi kerület Nagybányára tűzte ki a gyűlését. Igazat adunk neki, mert kétségkívül itt van a legjobb vendéglő és abban a legjobb bor a kerületben. Állításomat igazolja, hogy a pezsgő árjánál csak a tósztok árja volt nagyobb. Denique a szinügy két évre alaposan el van intézve. Maradunk Neményi mellett és jobban fütjük a termet. A színi gyűlésnél nagyobb jelentőségű volt azonban a bányászati osztálygyülés, legalább tudományos szempontból nagyobb. Egész vasár­nap egész Nagybánya a rádiumról beszélt s büszkeségemet, az én 15 rubinos aranyórámat! Gyakorlott zsebtolvajnak kellett lennie, mert na­gyon ügyesen csinálta a dolgot. Ilyen nem eset rajtam soha tekintetes törvény­szék. Elmentem a rendőrséghez, ahol szégyenkez­ve tettem följelentést. Ä nagyságos rendőr- tisztviselő ur először fenyegetett, hogy kiröpit a szobából, később jóízűen kinevetett. Lefestettem a tolvajt, elmondtam, hogy kövér nagybajuszu, bor­zasztóan jámbor arcza van és hatalmas óralánczot visel. A recdőrtisztviselő ráismert a leírásból Guk- ker Tóbiásra, aki egyike a legnotóriusabb zsebtolva­joknak. No hisz jó firmához adresszáltam magam. Az elnök; Gukker Tóbiás! Mit szól a pana­szos előadásához ? A vádlott: Hogy már én mit szólok ? Hát mit is szólhatnék ? Nem is szólok semmit. Hazug­ság az elejétől végig. Az elnök : De hisz megtalálták önnél az órát. A vádlott: Már hogy én nálam ? Nálam bi­zony nem találták meg. Már hogy találták volna meg én nálam ? Amit én nálam találtak az az én tulajdonom, Bécsben vettem a kiállításon. A panaszos : Hazudik ! A vádlott: Bizonyítsa be, hogy hazudom. A panaszos (dühösen): Jól van: bebizonyí­tom ! Azt az órát három évvel ezelőtt a kecske­méti vásáron loptam egy Dulcz Izráel nevű ke­reskedőtől. Tekintetes törvényszék 1 Kérem bei­dézni Dulcz Izráelt 1 Nem bánom ha be is csuk­nak, de azt nem tűrhetem, hogy egy Gukker Tóbiás túljárjon egy Schweiner Mór eszén. Igen, Gukker uram : mind a ketten hüsölni fogunk. Szé­gyen, gyalázat, hogy nincs köztünk összetartás ! A törvényszék rövid tanácskozás után pót­vizsgálatot rendelt el és a tárgyalást elnapolta. Janka. olyan örömünk volt, hogy a rádium tulajdon­képpen nem egyéb, mint ólom, abból pedig a mi hegyeinkben terem vaggonszámra elég, mi­lyen jó dolgunk lesz, ha rádiumárakon adhat­juk majd el. Csimborasszóként emelkedett ki azonban az egész nevezetes hétből február 1-sője, a vadászok bufelejtő napja, amikor beáll a vadász tilalom. Nosza szerdán is, meg csütörtökön is, sőt pénteken is (miniszteri engedélylyel) nagy városi és kincstári hajtás tartatott, Került puskahegyre nyúl is, róka is, héja is, meg három szarvas is, láttak tömérdek farkasnyo­mot, találtak két mérgezett farkast, ráakadtak egy félig megevett szarvasra. Felsőbányán meg vaddisznót lőttek. Szóval olyan bucsuünnep- sége kerekedett itt az idén a vadászévadnak, amilyenre a legfogatlanabb emberek se emlé­keznek már, legfelebb csak úgy homályosan. Záradékul ma városi mérnököt kellett volna választani, az alispán ur vagy helyettese azonban nem érkezett meg, sőt még csak az ira­tokat sem küldte el s igy a gyűlés nem volt meg­tartható. Gyönyörű érdeklődéssel gyűltek össze a városatyák mintegy 80-an, 100-an s bárány - ! türelemmel vártak is féltizenkettőig, de hiába vártak. Bizony a sürgöny és telefon korszaká­ban legalább egy udvarias értesítést küldhetett volna a tekintetes vármegye, mert mégis csak ; mi is vagyunk valakik, minket se agólyaköl- | tött. Egy a vigaszunk, hogy nem először tör- ; tént, más ilyen esetre is emlékszik a krónikás. Az esedékes előfizetési dijak szives bekül­dését kéri a kiadóhivatal. Lapkihordó változás miatt a t. előfizetők szives elnézését kérjük, ha a kézhezadásban némi akadályok merülnének föl. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Muntyán Izidor beszterczebányai bányabiztost Nagybá­nyára helyezte át. Ocsárd Károly kir. erdőtanácsos e hó 12-én szándékszik uj állomás helyére, Gödöllőre utazni. A kir. erdészeti tisztikar és a távozó főtisztviselő­nek barátai bucsuestélyt szándékoznak rendezni a tiszteletére. A búcsú bankett értesülésünk sze­rint február 10 én lesz, 8 órakor a kaszinóban. Csaba adorján főispán hivatalos ügyekben Budapestre utazott s csak febr. 6-án tér vissza a vármegyébe. Az evang. templomra Mórágyi István és neje ötven K, dr. Gondos Mór (II-ik adomány) 10 K, Olasz István 5 K, adományozott. Fogadják a nemesszivü jóltevők az elüljáróság hálás köszö­netét. Szükséglet még 21735 korona. Boromissza Tibor püspök két heti tartóz­kodásra a héten Budapestre a Császárfürdőbe utazott. Az ideiglenes kölcsön. Dr. Makray Mihály polgármester a félmilliós ideiglenes kölcsön ügyé­ben jan 27-én délután elutazott s 29-én a pénzt föl is vette a »Magyar takarékpénztárak központi I jelzálog bankjától«. S többek közt a Bründl cég részére esedékes 250 ezer koronás összeget : azonnal el is intézte Budapesten, az uj kölcsön többi részét ide utalta át Nagybánya város ta­karékpénztárához. Makray 31-én érkezett haza : városunkba. Kaszinóestéiy. Jan. 31-én megtartották is­mét a szokásos szerdai kaszinó-estélyt. Ez alka­lommal is szép közönség gyűlt össze s a jelen- ! voltak kitünően mulattak egész az éjféli órákig. Esküdtek. A február havi esküdtszéki ülé­sekre városunkból kisorsolták a következőket: Dr. Homola László ügyvéd, Harácsek Vilmos kereskedő, Platthy Géza kereskedő, Rumpold Gyula vendéglős. Szatmár egészségügye. Az enyhe időjárás következtében legutóbb kanyaró lépett föl s mivel a vasúti internátusbán többen megbete­gedtek, az internátust 14 napra bezárták. Drágasági pótlék. Említettük már, hogy a gazd. és pénzügyi bizottság a beküldött 4500 korona államsegélyből 22 rendszeresített városi tisztviselőnek 200 — 200 korona drágasági pót­lékot javasol adni. Most a napdijasok is kér­vényeztek a tanácsnál drágasági pótlék iránt, akik összesen 10 en vannak. Ha valaki, akkor valóban a napdijas szorul rá a segítségre mai időben, akinek napszámosi fizetése van

Next

/
Thumbnails
Contents