Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
JNagybánya, 1912. Február 4. — 5. szám. XXXVIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE' ' .TEJX^EISriK: ZMUJNTIDiEIISr VASÁRNAP A Eiöa z évre 8 K. Egy Az Ki . . -> í v * <r - ■»' ^ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ J-A.3STOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 30. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. = Az ipartestettül ................................... ban hagyta el a sajtót. Igen szép rendről és haladásról tesz tanúságot. Valóban azok is, a kik eleinte ellenségei voltak a testület létesítésének, most már meggyőződhetlek róla, mily nagy a szükség erre az életbevágó intézményre. Az iparosok száma, hála Istennek, napról-napra szaporodik. 1908-ban még csak 323-an voltak az év elején, ma 380-an (az 1911-ik év vévén). 44 csizmadia, 43 asztalos, 41 cipész, 30 szabó, 18 kőmives, ács, 16 mészáros, hentes, 13 fazekas, kádár, 10 lakatos, bádogos, borbély, 9 pék, 8 szobafestő, szíjgyártó, 6 kovács, kerékgyártó, 5 kocsigyártő, könyvkötő, órás, tímár, 4 kalapos, kárpitos, 3 kötélverő, mé- zeskalácsos, nyomdász, 2 aranyozó, czuk- rász, fésűs, kefekötő, kéményseprő, kőfaragó, kályhás, szűcs, szitás, vegytisztító s 1—1 betonos, bőrványoló, cipőfelsőrész készítő, esztergályos, harisnyakötő, molnár, mázoló, paplanos, rézműves, szappanos, szerkovács iparos tagja van az egyesületnek. Az ipari elsőfokú közigazgatás zajtalanul és közmegelégedésre folyik a testületben, de annak vezetősége nem elégszik meg e különben, lényeges feladat sikeres megoldásával hanem munkálja az iparos közérdeknek előhaladását is hathatósan, e mellett segélyeket osztogat, gondoskodik a tanulók tanulmányi kirándulásáról, sőt ennek érdekében messzebb menő áldozatokra is képes, helyesen gazdálkodik, a házvételből reá hárult adóságot derekasan törleszti. Ez évben 1100 K-át fordított rá (200 helyett). 4991 K 36 f. volt a bevétele, 125 K 36 f. a pénztár maradványa, 22998 K a nyers, 9080 K a tiszta vagyona. Szóval minden irányban szorgalmasan, buzgón tevékenykedik. Csak egy baja van az intézetnek, a mi elég nagy szépséghiba azon az igazán csinosan összeállított terjedelmes jelentésen s ez a tagdijhátralékok aránytalanul magas összege. Mig a folyó évi tagdíj csak 804 K, (elég csekély összeg) addig a hátralék 1387 K tehát majdnem 60°/0-kal nagyobb a rendes évdijaknál. Az iparosok, a kik annyi előnyt élveznek a testület révén, önérdekükben megtehetnék, hogy jövőre ezt a sarkalatos hibát enyésztessék el, hisz minden fillér, amit befizetnek, tulajaiképpen az ő javukra hárul vissza. Sürgetik a jelentésben az uj ipartör- törvényt, a szavazati jogkiterjesztést, s úgy vélik, hogy az Országos iparegyesület és az Ipartestületek országos szövetsége hathatós munkálkodása révén az ipari élet terén forduló ponthoz közeledünk. Vajha úgy lenne, vajha mielőbb meg- érnők az erőteljes magyar ipar kifejlődését. A Jonathán-alma. Régi, amerikai eredetű almafaj ez, amelyet azonban hazánkban csak körülbelül 20 év óta termesztenek és ezen rövid idő elég volt arra, hogy a szerzett tapasztalatok utján a legkeresettebb almafajták egyikévé, vagy talán legkeresettebbé legyen és nyugodtan mondhatjuk, hogy almatermesztésünk, de különösen gyümölcskeres. kedelmünk valóságos Jonathán-láz befolyása alatt áll. Gyümölcskereskedőink néhány métermázsa Jonathán kedvéért egész nagy tömeg gyengébb fajtájú gyümölcsöt is megvesznek és a múlt őszön hozzám érkezett 200 on felüli gyümölcsrendelés között alig volt tiz, amelyben, ha fajtákról volt szó, nem emlittetett első helyen a Jonathán. Mindezen előnyeinél fogva és tekintetbe véve azon körülményt, hogy én e fajtát mostanig tuár több mint 6000 darab félmagas, alacsony törzsű és doucinra, valamint paradicsomi alanyra oltott bokorfán elszaporitván, elég alkalmam volt azt az én viszonyaim között kitapasztalni, érdemes lesz ezen fajtával behatóbban foglalkoznom. Lucas Frigyes, a reutlmgeni pomologiai intézet igazgatója és Németországnak talán legnagyobb fajtaismerője 1894-ben megjelent »A legértékesebb csemegealma- és körtefajták« cimii művében, amelyben felsorolja a nézete szerint legértékesebb 100 alma- és körtefajtát, megadván azoknak leírását, növekedési és termesztési viszonyait, 87-ik szám alatt a Jonathánnal foglalkozik és leírván ezen fajtát, a megjegyzés rovatában igy ir róla: »Kiváló, amerikai eredetű almafajta, amelyet szépsége, termékenysége é3 jósága, valamint késői eltarthatósága miatt nagyon dicsérnek és amely a korán és dúsan termő, legértékesebb almafajták közé tartozik.« Régi vasárnap. Reggel az első beharangozöra, Már meg volt kötve fökötöje csokra, Csipkés mantillját magára vévé, Okuláréját zsebébe tévé Törékeny kincsünk, a kis nagymamóka. A zsoltárkönyvbe gyerekkézzel frissen, Ott, hol: > Erős várunk nekünk az Isten« A boldogasszony lándsás levelét S a fodormenta ágát betevénk S én buzgóságos áhítattal vittem. Így délelőtt. S a kora őszi este A mármarosi hegyekről leesve Selyem-puhán, hó kis szobánkba hullt, Négy barna kis pej együvé simult, Fészekben búvik össze igy a fecske, 5“ a mese-kaput nagyanyó kitárva, A *hol volt, hol nem volt« bűvös szavára, Jön a hét törpe, a fürge, áz apró . . . . . . S oldbzkodott a forró kályhalapról A sülő alma meghitt aromája. Jörgné Draskóczy Ilma. A leleplezett karnevál. — Nagy az én panaszom, tekintetes járás- biró ur. Élemedett ember vagyok, sok galibán mentem keresztül, de olyan eset még nem történt rajtam hoéy valakit bepanaszoltam volna. Mert jámbor ember vagyok, a feleségemen kívül összeférek mindenkivel s a légynek sem vétek soha. A múlt hónapban történt, hogy összekoccantam a feleségemmel. El akart menni az álarcos bálba s én azt kívántam, hogy otthonn maradjon. E miatt aztán nagyon megharagudott s három napon át kozmás levest tálalt az asztalra. Kétszer csak elnéztem a dolgot, a harmadik nap annyira megharagudtam, hogy mikor az első kanál levest lenyeltem, odavágtam a kanalat az asztalhoz, kirúgtam magam alól a széket, aztán fejembe nyomtam a sapkámat, beleugrottam a kabátomba és elrohantam a kávéházba dominózni. Csak úgy este felé vetődtem haza. Elhatároztam, hogy kiengesztelem a feleségemet s hogy könynyebben menjen a dolog, útközben vettem neki marónit. Hazaérve, a cseléd azzal fogadott, hogy a feleségem elment az álarcos bálba. Fekete dominót és kék álarcot öltött magára, aztán egy komfortáblit hozatott és elment. Azt se mondta, hogy befellegzett. Elfutott a méreg. Kivettem a zsebemből a sült gesztenyét, oda adtam a cselédnek és azt mondtam neki, hogy vigyázzon a házra, mert én is elmegyek, De el ám! Megnézem hogy mit csinál a feleségem. Úgy mentem a bálba, hogy még csak a bajuszomat se pedertem ki. Tengernyi nép volt a nagy teremben, hogy csak egy félórai keresés után akadhattam rá a kék álarcos és fekete dominós asszonyra. A nyomában voltam mindenütt s csodálom, hogy nem vett észre. A zenekari emelvény alatt ődöngtem, midőn egy ismeretlen megszólította a magányos hölgyet. — Pszt! Ismerlek szép maszk I Hallgatództam, hogy mit beszélnek. A szép maszk az ismeretlen felé fordul és sziszegő hangon válaszolt, — Szólj, ki vagy ? — Az én nevem Carneval. Ha nincs ellenedre, nyújtsd a karodat. Carneval mulattatni fog. Az én feleségem még csak nem is ellenkezett. Karjába csimpaszkodott Carnevalnak és ment, ahová vezette. Követtem őket mindenüvé, IJRAK HOYBUygCTtE! k'alapÖ'ST-Si ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák \ /[ J\\7 E* V) ATlí* I Felsőbányái-utcza U&r nagy választékban, szolid árak mellett ÍVIM. I bb 4. szám, bb
