Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
(2) 31. szám. 3 912. Augusztus 4. jelenek meg ezen történelmi emlékektől meg- szentelt város falai között. Örömmel azért, mert édes anyám itt született és lakott és igy e várost mintegy második szülővárosul ismerem és igy e város irányában olyan melegséget érzek, mint az édes anya gyermeke irányában. Büszkeséggel azért, mert többször megjelenve Nagybányán, mindig tudatában voltam és jelenleg is tudatában vagyok annak, hogy ezen ősi város védnöksége allatt áló festőiskola mindenkor híven teljesítette feladatát s nemcsak e hazában, de a külföldön is munkássága elismerésben részesült. Tudatában vagyok annak, hogy e festészeti iskola a lefolyt tizenöt év alatt többet alkotott, mint amennyit szerény eszközök mellett alkothatott! Tisztelt közönség! Nagybánya szép ős városában az aranybányászatot évszázadok óta j művelik. Tisztelet és elismerés a derék bánya- j munkások iránt, akik a föld mélyéből véres verejtékkel felhozzák a drága csillogó aranyo- j kát De nem kevésbé tisztelet és elismerés azon szellemi munkások irányában, akik nem ugyan a föld mélyéből, de a természet öléből tárják j elénk a szellemi munkásságnak szép aranyait, | a magyar festőmüvsszet remekeit. Ha két bányász találkozik egymással, igy köszöntik egymást: »szerencse fel!« Engedjék j meg nekem, hogy ezen ünnepélyes órák ünne- j pélyes pillanatában úgy köszöntsem Önöket, hogy adjon az isteni Gondviselés Önöknek továbbra is szerencsét és sikert pályájukon. A magam részéről ígérem és kijelentem, í hogy jelenteni fogom a nagyméltóságu miniszter urnák, hogy van itt e szép környékü festői városban egy festői telep, mely minden tekin- j tetben méltó nemcsak az erkölcsi, de az anyagi ! támogatásra is. Ily érzések hatása alatt még egyszer üdvözölve Önöket, jubiláris kiállításukat ezennel meg- nyitottnak nyilvánítom.« Lelkes éljenzés kisérte szavait, mire a díszes nagy közönség bevonult az iskola müte- 1 rembe, a melybe bizony egyelőre csak egyrésze fért be az érdeklődőknek s ugyan igy álltak a | »legénylakások« előtt is, a mely pavilonban 4 teremben voltak képek kiállítva. A kiállítás maga igazán gyönyörű, rend- ! kívül gazdag és igazán magas nívón áll. Részletesen most nem ismertethetjük, de egyet-mást el kell mégis mondanunk róla. Az egész kiállítás 5 épületben van elhelyezve és pedig 1. az iskola műtermében van az I II. III. terem. 2 A legénylakásokban a IV. V. a földszinten, VI- VIL az emeleten. 3. VIII. terem a Réti Pista műterme az ő külön kiállításával. 4. A Kossuth-utczai iskolában az emeleten a IX. X. a földszinten a XI. terem. 5. A főgimnázium tornacsarnokában az »Aradi vértanuk« Thorma óriási nagy, művészi alkotása A kiállításon 76 művésznek munkái szerepelnek, 549 képpel és rajzzal. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE E szerint a kiállítás a leggazdagabbak közül való Gyönyörű dolgokat lehet itt látni Thorma, Réti, Ferenczy, Hollósy mesterektől, Glatz Oszkár, Ferenczi Valér, Börtsök, Horthy, Mikola, Pap Gábor, Rózsafi festőktől, Maticska Jenő 32 képpel szerepel, stb stb. A szemlélő igazán nem tudja, mit nézzen, kinek adja a babért, érzi, hogy a művészi magaslaton álló, örökbecsű alkotások egész tömegével van dolga. Bizonyára e kiállítás lesz a nagybányai intelligenciának heteken át a találkozó helye, mert ezt egy két napon átélvezni, jól megszemlélni nem lehet Sok időt fogunk mi még szentelni a festőművészetnek. Egyik-másik kép régi jó ismerősünk, mily boldog érzés viszontlátni őket. Thorma Szen- vedők-je, Réti Pista Bohémek-je és- Honvédéi még szebbek, mint valaha- De sok az uj dolog is, amit még nem láttunk s a fiatalabb generációban szintén hatalmas erő nyilatkozik. A nap gyönyörűen ragyogott, a város fel volt lobogózva, a közönség ünneplő ruhában hullámzott, a fiákerek robogtak. Valóságos ünnepi hangulat. Volt keletje a nagy melegben a cukrászdának és bodegának is. Egyébiránt jegyekből 1600 koronát vettek be. Egy órakor következett a közebéd a Ligetben, hol 150-en vettek részt. Az első köszöntőt Égly M. mondotta Gopcsa min. tanácsosra, a másodikat Révész János a festőmű vészekre. Ezután Oopcsa válaszolt a követke zőkben: Dr. Gopcsa beszéde a lakomán Tisztelt Társaság! Fenélonnál, a nagy francia írónál ezt olvastam : szeretem a világot, de jobban szeretem Európát. Önök szives engedelmével tovább folytatom: szerelem Európát, de jobban szeretem Magyarországot, de jobban szeretem e pillanatban Nagybánya városát. És mindjárt megmondom mért ? Már megnyitó beszédemben! volt szerencsém hangsúlyozni, hogy én ide tartozónak érzem magamat. És a természet örök törvénye az, hogy ha a madár elszáll is a fészkéből, a fészek megmarad. Én e fészekbe ismét visszaszállok, csak azért, hogy gyönyörködjem Nagybánya városának abban a nemes nagylelkűségében, melyben a művészeket részesítette. Mert hát mi is az a művészet s kik azok a művészek. A művészek nem mások, mint azok az alkotó lények, akik a bennük rejlő isteni szikra által különböznek más lényektől Mi csak ismerjük és szeretjük a szépet és a jót, de azért megvalósítani nem tudjuk. A művész a benne rejlő alkotó erőnél fogva ezt a szépet megvalósítja. Mert elővesz egy darab fát, ráleheli az ő képességét, a fa a levegő áramlatának kitéve megelevenedik s előttünk áll a zeneművész. Vagy elővesz egy darab anyagot, ráleheli lelkét az az anyag, megilletődik s mint szép szobor áll előttünk. Vagy megnyílik ajka ékesszólásra s a benne rejlő alkotó képességnél fogva a szavak elbűvölik a hallgatókat. Vagy elővesz egy darab vásznat, azt megihleti s a vászon visszfényében még szebb lesz, mint a természet alkotta tárgy, vagy végre szint dérit a deszkákra s a színész művész alakja áll előttünk. Tehát a művészet minden ágazatában csak nagyot és szépet tud teremteni. Innét van az, hogy minden időben és minden korban a művészeket megbecsülték, ők a halhatatlanság felkentjei, kiknek homlokát mindig örök babér övezi. Nagybánya városa mindig a művészetnek s különösen a festőművészeinek nemes pártolója volt. Engedjék meg tehát, hogy poharamat a vendégszerető város közönségére ürítsem azzal a hő kívánsággal, hogv e város virágozzék sokáig a magyar művészet dicsőségére.« A bányász zenekar pompásan muzsikált, a menü jó magyaros volt. A bor azonban városunk hírnevét nem nagyon emelte, szerencsére volt jobb bora is Rumpold gazdának. Negyediknek Thorma János szólalt föl a művészek nevében, azt kívánva, hogy »Örök tanyá«-juk legyen Nagybánya! Teleki Géza meleg hangon köszöntötte a festőket. Kádár Antal kerületi főorvos bejelentette a műpártolóegyesület megalakulását s azt, hogy az elnökséget Teleki Géza volt szives elfogadni Ezután : számosán aláírták a műpártoló-egyesület ivét. Igen szép lelkes köszöntőt mondott még Horváth Árpád főispáni titkár. Az ebéd alatt Rákosi : Jenőtől, Lippich Elektől, Földes Bélától követ- : kező sürgönyök érkeztek : Érkezett sürgönyök. Makray Mihály polgármester úrnak Nagybánya. Egészségi okokból sajnálatomra meg nem jelenhetve az országos kiállítás megnyitása alkalmából üdvözletemet Nagybányának a magyar művészet második otthonának. Földes Béla. Ferenczy Károly festőművész tanár úrnak Nagybánya. Ünnepieken meghatottsággal gondolok rátok távolból Isten áldása legyen veletek. Lippich Elek, Nagybánya rendezett tanácsú város tekintetes Polgármesterének Nagybánya. Az otthon irók és hírlapírók körének nevében örömmel üdvözlöm kedves és szép városukat a mai napon a midőn az országnak minden részéből összegyűlt vendégseregnek ő művészetük életet adó termőtalajára rá nem léptek soha. Az ilyen emberek azután nem csoda, ha megfeledkeztek arról, hogy az ország egyik félreeső városát különös figyelemre kell méltatni, hogy a jelenségek megértése és a jövendő haladás érdekében tisztába kell jönni minden erőforrásként szerepelhető tényezővel. Azután jöttek a legmodernebbek, az uj idők emberei nemcsak művészeti hitvallásukban, hanem az érvényrejutás módszerének megválasztásában is. A demokratikus érzésű forradalmiak, kik a régi iskola diplomatizáló, agyonhallgató, kijátszó rendszerével szemben legtanácsosabbnak látták a fütyköshöz nyúlni, az elevenbe vágni, cinikus ridegséggel, minden palástolás nélkül támadni. Ezek már úgy mutatták mintha kinőttek volna Nagybányából. Művészi intelligenciájukhoz, látókörükhöz szükségszerüleg könnyebben jutottak mint a régiek, de épen azért mert sok kész értéket vettek át, megfeledkeztek arról, hogy érzést kelteni csak őszinte és egyéni érzésből született produktumokkal lehet. Beleestek abba a hibába amibe az akadémikusok, hogy t. i. lekicsinyelték a naivitást, a puritán egyszerűséget, amely a legteljesebb koncentrációval igyekszik magát fenntartás nélkül átadni a természet megfigyelésének. Megfeledkeztek arról, hogy az a Cézanne és Gauguin, akiket mintaképül állítottak maguk elé tisztán a megfigyelés alapján lett naggyá és más lempe- ramentumu, de ép oly határtalan rajongója volt a természetnek, mint Baetien Lepage. Akik ezt szem elő! tévesztették, azok könnyen minősíthették illuzorius értéknek azt, amit a mi festőink arcuk verejtékével nemcsak a maguk, hanem a jövő generációk hasznára is Ö3sze- hordtak s még könnyebben ignorálhatták egyéni asszociációik külső rugóit Nagybánya hegyeit, völ gyeit, erdőségeit. Elvesztették ezenkívül érzéküket még egy körülmény iránt, amiből pedig a legtöbb tanulságot meríthettek volna. Szem elől tévesztették azt, hogy Nagybánya művészete minden számba- vehető támogatás nélkül lett naggyá. A város, a polgárság sajnos sohasem volt abban a szerencsés helyzetben., hogy a kolóniáért nagyobb áldozatot hozzon. Örök dicsőségére válik, hogy a krízis idején, amely a szerencsétlen véletlen folytán épen anyagi helyzetének sülyedésével esett össze, közbelépett s megmentette a festőiskolát, az egész művésztelep gerincét és erőforrását a széthullástól. A hivatalos körök előtt, amint Héti István a mostani kiállítás katagolusának kitűnő előszavában több helyt s mindig joggal említi, sohasem szűnt meg Nagybánya ellenszenves lenni Nem szűnt meg azért, mert ui volt (uj erőket vitt a magyar festészetbe), mert harcot provokált (s tudjuk, hogy a harc a szellemi élet legfontosabb éltető eleme), mert a fellépését megelőző müvészietlen naturalizmussal szemben stílusos tudott lenni, mert a legnagyohb függetlenséget s ennélfogva a legnemzetibb jellegű törekvéseket képviselte a nálunk fölmerült összes művészeti 1 irányok közt és mert sértette a Benczúrok, a Stettkák és a többi kisebb nagyobb istenség érdekét, akik pedig véletlenül hamarabb tették le a garast. Legmélyebben fekvő oka pedig az ellenszenvnek itt is az volt, hogy a nagybányai piklura igazi erőforrása, a nagybányai hegyvidék — igazán saját hibáján kívül — nem esett a főváros közelébe. Egy éjszakát, vagy egy napot átutazni a művészetért bizony nem kis feladat, méltán rossz néven lehet venni minden geográfiái elhelyezkedéstől az ilyen kényelmetlenség előidézését. Említettük, hogy a nagybányai festők uj erőt és stílust vittek a magyar művészeibe. Ez az erő és stilus az egyéniségnek közvetlen érvényre jutásán alapszik. Hollósy Simon a puritán őszinteség jegyében nyitotta meg iskoláját és ezt az elvet képviselték, egyéni dispoziciójuk szerinti módosítással, harátai és tanítványai is. Ebből a puritán őszinteségből, az érzés és a kedély közvetlen megnyilatkozásából és az energia mindenkori teljes kihasználásából született az a művészi erkölcs, amire Réti ugyancsak többször rámutat, azzal a jogos megjegyzéssel, hogy művészeti életünk ezt is a nagybányaiaknak köszönheti s hogy a mostani, Nagybánya iránt jórészt hálátlanná vált fiatalok is ebből merítették az erőt újabb akcióikhoz. Vissza kell térnünk ahoz az állításhoz, hogy ennek a morális tőkének a felismeréséhez is föltétien együttérzés, a helyi viszonyok alapos ismerete szükséges. Ennek előmozdítását célozza
