Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
Nagybánya, 1912. Január 28. — 4. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATA IvIBQŰ'BL.BaSriKI VASi 7* Ka vTVk. Kir. üuvészs* í Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. =%== Egyes szám 20 fillér. ====== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. I Nópgyülós. 'Laptársunk a »Nagybánya» nagy kirohanást intéz a vizdijak kivetése ellen. Annyira megy, hogy népgyiilést is emleget, amit farsangi tréfánál egyébnek alig lehet venni. Mindenki tisztában van és lehet azzal, hogy a vizet ingyep adni nem lehet, mert sok pénzében van az a városnak, mint a hogy nem adják ingyen a tejet, a cukrot vagy a kolbászt. A képviselet a legjobb belátása szerint megállapította a fizetés százalékát, föltételeit s a hatóság a maga tisztviselőivel megcsináltatta a vizdijak kivetését. Ez ellen a kivetés ellen dec. 31-ig lehetett felebbezni, volt tehát elég idő a meggondolásra, kiki mérlegelhette érdekeit, kívánságait. Beadtak összesen 143 felszólamlást a képviselőkből összeállított vízvezetéki bizottsághoz. Tehát az érdekelteknek csak egy kis hányada szólalt föl. Ezeket a felszólamlásokat a bizottság négy teljes délutánon át tárgyalta. Mivel többnyire az volt a felszólamlás tárgya, hogy a házbérek magasan vannak megállapítva, a bizottság bekérte a városi adóhivatal tisztjeit s az 1911. évi hiteles állami adóbevallási főkönyv alapján döntött, ahol pedig házbéradó nincs, ott a bizottság maga állapította meg a házbér értékét. Ezenkívül, ahol szükségét látta, helyszíni szemlét rendelt el, vagy az illető felet beidézte s ha amúgy is magától feljött valaki a tárgyalásra, azt szívesen meghallgatta. A négy nap délutánján tartott fáradtságos tárgyalások eredménye az volt, hogy a 143 kérvényből jj-nél a leírást eszközölték, 65-öt elutasítottak s egy tárgytalanná vált, mivel olyanról beszélt, ami nem is volt kivetve rá. Hogy mennyire felületes volt egyikmásik kérvény, mutatja az is, hogy volt olyan, aki magasabb összeget kért megállapítani, mint a mi ki volt vetve a valóságban. Már most, ha figyelembe vesszük, hogy mindenki szeretne mennél kevesebbet fizetni s igy próbál lealkudni valamit, akkor bizonyára azt kell mondanunk, hogy a bizottság elég sok felszólamlást honorált. A bizottságot nem vezette az a kérdés, hogy kevesebb lesz-e a város jövedelme, vagy kijön-e az amortizáció, hanem tisztán az, hogy lehetőleg egyforma, igazságos kulcs szerint járjon el. Föl kell tennünk, hogy a kivetés kilenctized része megállotta a helyét, mivel azt nem fellebbezték. A 65 elutasított folyamodó zöme is belenyugszik az intézkedésbe, tehát marad 20 — 30 elégedetlen. Ezekkel akar a Nagybánya népgyülést tartani ? Igazán nem értjük, hogy a város mai nehéz helyzetében, hogyan lehet ily idegesen kezelni a közügyeket. Hiszen különösen az első megállapításnál történhetnek itt-ott hibák, az a bizottság se mindentudó, de az 1911. évi kivetés még nem oly nagy hí adóhivatal. ic h i. utca 80. szám alatt. TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. = teher, f !e sem az 1912. évinek, amikor a teljes . százalékot kell majd fizetni. Igyekezzünk tehát a nagy kérdéshez méltó n yugodtsággal kezelni ezt az ügyet s kiki legyen résen az 1912. évi kivetés megállapításánál, amikor tulajdonképpen az igazi megterheltetés elkövetkezik. Ne tessék a felszómlalási határidőt elmulasztani s ne tessék sajnálni a fáradságot, elmenni a tárgyalásra. Hogy a fizetés, különösen az újabb teher népszerűtlen, az bizonyos, én is szeretnék 50 százalékkal kevesebbet fizetni, mint a mennyit fizetek, de ha pl. egy 800 koronás lakásnak forrásvízzel való ellátása naponta 15 fillérbe kerül, akkor még nincs okunk a panaszra, hogy a vizdijak magasak. Tehát csak mennél több hidegvér és mennél kevesebb népgyülés, ez legyen a jelszavunnk. Magánbál] y ászát. A kerületi bányaegylet Moldován László alelnök indítványára emlékiratot nyújtott át a pénzügyminiszternek, amelyben a magánbányászatra vonatkozólag több kérést terjesztett elő. Az emlékitat hangsúlyozza mindazokat a sérelmeket és hátrányokat, amikben a magánbányászatnak része van s orvoslást kér. Erre vonatkozólag a miniszter terjedelmes választ küldött le az igazgatóság utján az egyesülethez; A választ a vasárnapi közgyűlésen olvasták fel és tárgyalták. Ebben a miniszter válaszképpen ezeket terjesztette le: 1. A bányaegylet mostoha eljárásnak minősiti azt, hogy a fernezelyi kohóhivatal «Igazgatósági hányad* fejében, minden métermázsa érc után 30 ft. szed Miranda könyve. — Irta: Fogazzare, fordította: Zempléni Árpád. — E fényes lapokat jó anyja adta Mirandának, hogy föl• jegyezze rájok jövő napjai boldog perceit. I Egy gerániumot teszek ide. Ódon lapok közt leltem azt ma reggel, Szegény anyám virágot őrze csak meg. Vig perceket? Nem tudom jönnek-é ? Oly sok idő után, hogy fölnyitám, Minő bús illat szállt föl ama könyvből! ... Nem azért szeretem, mivel poéta. Értelmem oly szegény, s rövid nekem. Magamba nézek, emlékszem, merengek. Szerettem, semmi más. Ö meg nem ösmert. Nagyobbnak hitt, mint a minő vagyok. Mig engem szeretett, mi mindent szeretett! Könyveit, a zenét, a hegyeket, Virágot, csillagot. És én? Csak őt. Mennyivel nagyobb szive az enyémnél. II Anyám, igaz, igaz, Édes szavakhoz nem szoktál te tőlem. Ha elvett volna, néki tartogattam. Fösvények csókban az én ajkaim, De az 6 két kezét én, reggel, este Csókoltam volna minden pillanatban, Ha szabad lett vón. És most eltemetve Meghalnak bennem szóim, csókjaim. Növendék-leány koromban este gyakran Oly hús voltam, hogy sírva fakadék, Miért ? nem tudtam, óh de mostan értem. III Ama nap óta, hogy ő nékem irt, Negyed év múlt el, három hosszú hónap. S mintha csak tegnap lett vón’. Eleinte Nem tudtam volna mégse szomorú Eszméimet könyvemben igy leírni. És ha talán bűn oly nagyon szeretni? Istenem, óh nem, nem lehet bűn az, Mivel nem tudtam annak ellen állni, S igaz Uram te, rosszat nem akarhatsz. Jól esik Írnom, bárki mondta volna, Hogy egykor én is, mint a szellemes nők, Gondolatimnak és emlékeimnek Könyvet tartok majd: megmosolygom őt. Való, hogy nemcsak ebben változám. Mily sok homályos dolgot átalértek Csak egy-egy nap most, s többé nem adok Mint rég, hitelt, — beh fáj! — a puszta «zónák. Szenvedek. Éjjel szivem egyre kinzott. Hallgattam eddig, de holnap birok-é ? IV Majd meghaltam ; megmondták azután. Nagyon szenvedtem, de nem hittem azt, Hogy meghaljak. Tán kedvező előjel ? Nem! nem! Szegény anyám kémlel szünetlsnül, Újult életre nem kapok-e már ? S a lázzal együtt elhagy-é szerelmem ? Óly éles ész ő, és ezt mégsem érti! Kérdezte mindig az első napokban : »Mit mondott néked?« »Semmit« felelém. Egy nap pedig: »Hogyan lehet, hogy úgy Reméltél«, — szólt és mondani akarta: pRAK ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák 3$^* nagy választékban, szolid árak mellett ^ ECasai gyártmányú ■ 1 ALAPOK, Felsőbányái-utcza a b 4. szám. b b MA YENNÉL,
