Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
(2) 30. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE s menedékesen emelkedő erdei útról a néző szeme elé táruló gyönyörű kilátást, a clubtagokkal, azok családtagjaival, a város lakosaival és az itt nyaraló közönséggel megismertetni. A részletes útiterv: Gyülekezés a fent említett napon reggel 6 órakor a nagybányai Zrínyi Uona-téri (Széna-téri) vasúti állomás várótermében, ahonnan indulás 6 óra 17 perckor induló vonattal Felsőbányára. Érkezés Felsőbányára 6 óra 51 perckor, innen Farkas Jenő Felsőbánya városa polgármesterének, a »Kárpát-egyesület« guttini választmánya ügyvezető alelnökének szakavatott vezetése mellett gyalog, a kényelmesen megközelíthető s menedékesen emelkedő, nagyobbrészt erdőben vezető árnyékos utón, a tenger színe fölött 800 méter magasságban levő »Hármas forrás«- hoz és Nagybánya város vízvezetékének 1 itt levő forrás foglalásához. — Az útitervbe ! felvett útról gyönyörű kilátás nyílik a Guttinra, j a Feketehegyre és a többi erdőkoszoruzta bércekre. — A gyaloglás tartama 3 óra. Érkezés a »Hármas forrásához délelőtt 10 órakor, ahol rövid pihenő után a Nagybánya városát üdítő forrásvízzel ellátó 7 kút megtekin- | tése, esetleg rövid, 30 percig tartó séta a mára- marosi ut tetejére a máramarosi határhoz. Délben gulyásból, sajtos és túrós makaróniból álló ebéd a »Hármas forrás«-nál, melyet ügyes szakácsnők fognak a helyszínen készíteni. Egy teríték ára 1 liter borral és egy üveg ásványvízzel együtt négy (4) korona. Visszatérés gyalog a szerpentinuton délután 3 órakor a felsőbányái vasúti állomáshoz, innen a 7 óra 20 perckor induló vonattal Nagybányára. Érkezés a Zrínyi Ilona-téri (Széna-téri) vasúti állomásra este 7 óra 45 perckor. A vasúti költségeket mindenki maga viseli. Akik a kiránduláson nem gyalog, hanem kocsin óhajtanak résztvenni, azok a felsőbányái vasúti állomástól, puha szénaüléssel ellátott szekereken, a »Hármas forrás-«hoz és vissza személyenként 2 koronáért mehetnek. A kirándulásra augusztus Dó 3-án déli 13 óráig a Club ügyvezető igazgatójánál: Kováts Arthur Elek m. kir. erdőszám- tisztnél (Pénzverőház, Erdőszámvevőség) akár Írásban, akár személyesen lehet jelentkezni; a jelentkezés alkalmával a teríték ára is beküldendő illetve lefizetendő és a felsőbányái vasúti állomástól esetleg szükséges fuvar is bejelentendő. Kedvezőtlen idő esetén a kirándulás elmarad és a terítékek befizetett ára a fölmerült kész kiadások arány lagos részének levonásával visszatérittetik. A rendező-bizottság. Nyílt válasz. Clara pacta honi amici. Ember Elek urnák e hó 22-iki baráti megszólítással, de ennek meg nem felelő célzattal a »Nagybánya« c. hírlapban igazgatónkhoz címzett nyílt levele tárgyában f. hó 5-iki beadványára megadtuk a korrekt választ s ezzel az ügy befejeztetett s nem tartjuk a nyiltterezést üzleti ügy elintézésére alkalmasnak; ha sérelmet vél, rendelkezésére áll a bírói ut'. Mégis közintézet lévén, nem térünk ki a válasz elől. Napokkal előbb már hirt kaptunk e nyílt levélről s igy rövid válaszunkat még ugyanazon lapban óhajtottuk megadni, de — jóllehet a szerkesztő ur előzetes elfogadási ígéretét bírtuk — állítólag ép az Ember ur tiltakozására válaszunk közzétételét megtagadta, mi annál inkább meglepett, mert a válasz közvetlensége felelhet meg a célnak, hacsak nem valami másnemű válasz reméltetett. A kérdésekre úgy, miként szövegezői kedve volt, egyszerű igennel nem felelhetünk, mert az üzleti életre áll legjobban a példaszó: »si duó faeiuat idem non est idem«, de.mert módjában volt tőkéje nyugodt kamatozására a kamatot biztosítani, ha szabályellenesen tett, úgy csak magát okolhatja. Hogy kamatmentesen használta-e az intézet, az kérdés, mert az intézetnek is vannak ka- matozatlan tőkéi, például az Osztrák-Magyar Bank sem ad az ottlevö tőkékre kamatot s a nagy töke csak hosszabb elhelyezéssel jövedelmez, mert ne feledjük, hogy a tőke egy napi heverése 10—12 napi jövedelmét emészti fel, ezért) nem lehet a nagy tökét rövid időre egyezség nélkül kamatoztatni. Hogy nem lett a betétszabályról felvilágosítva, az lehet, de hát nem volt-e kezében a betétkönyv a szabályzattal ? Analfabettistának tisztségünk meg szokta magyarázni külön, de Ember ur csak nem tartja magát olyannak, kinek ilyet a betétkönyv á adása mellett s részéről fel nem hozott óhaj elU-^ében magyarázni kellessen. Hogy miként j ,-r el az intézet általában másokkal szemben i * iazt vitatnunk nem lehet, de hogy helyesen járt el eddig, a tapasztalat igazolja, végül, hogy a felmondási időhöz való ragaszkodás miként történik, azt minden intézet a maga viszonyai szerint állapítja meg, de hogy ezen nagy összeget kívánságára kifizettük — önmaga tapasztalhatta — s hogy a kamathoz mikor és miként van joga, a betétkönyvben olvasható alapszabály 47. §-a állapítja meg, mert szabály nélkül ily üzletet biztosan vezetni nem lehet s ezen szakasz megállapítja, hogy csak azon betét után fizettetik kamat, mi legalább a felmondásra szükségelt időig volt kamatozásra elhelyezve. Téved, ha azt hiszi, hogy ez csak nálunk kor már nem lehet kapni semmit a piaczon, pedig a ! zöld paszulyba kell. Sőt muszáj 1 — Mit tegyünk? — tűnődött mama. — Tálán átmennék Erzsiké nénihez, neki mindig szokott lenni, adna egy findzsával kölcsön, — szóltam nagy ártatlanul, mert igazán nem is gondoltam arra, hogy az a nagy diák ott van. Ugyan kinek is jutott volna eszébe ? Mamának szerencsére nem, mert kiadta a parancsot: ■ Szaladj hamar át, egyik lábad ott legyen, másik itt 1 Nem mondattam kétszer magamnak! Csak egy kék szallagot kötöttem a hajamba (azt máskor is megtehetném, igazán nem »azért« tettem) s miután jól megbotlottam az utczán egy kőbe, háromszor körülnéztem magamat, megérkeztem. Néni a lugasban ült és sóskát tisztított (már meg volt fésülködve), vele szemben állott egy hosszú, szőke fiatal ember, olyan blazirt és naccerü arcokat csinált, mint Krausz néni Hévizén, roppant imponált nekem. Bemutatta a néni. Elegánsul meghajlott és azt mondta: — Csókolom kezét Nagysád 1 Ijedtemben majd elejtettem a csészét, nekem meg ilyet sohasem mondtak I Szerencsére néni a helyzet magaslatára emelkedett és elvette tőlem. — Talán elfogyott a tejfelök angyalkám? Mari! töltsd csak teli ezt a fmdzsát tejföllel. Beszélt meg az áldott lélek, de én ugyan egy kukkot sem értettem belőle, úgy forgott a világ velem, e pillanatban igazán elhittem, hogy »Mégis mozog a föld«. Szept. 5. d. u. ŐV2 óra. Most uzsonnáznak Mamáék, ide hallom a szavukat mert, én sietve kaptam be a magamét s ide futottam a kis szobába, mivel Irtzing úr rögtön itt lesz német órára s nekem még le kell írnom »Wie geht es», »Oh ich danke schön, ich befinde mich gut« (nagy darab rétest megettem és szűk lett nekem »Maczedónia«, szépen, jól.) »Gehen wir im Kafféhaus« stb. (azok a németek mindig jól vannak és kávéházba járnak, ellenben a francziák a legtöbb Ízben »elvesztik a nagybátyjokat, meg a tollkésöket«, sőt »a nagybácsi tolikését is«.) De egy kis időt szakitok, hogy beírjam hü barátomba, Naplómba, a mi ide hallik a gangról: — Hajdú Imrének hívják — szólt a néni — igen jó családból való, nagy városból jött, ott is van gimnázium, de tudod lelkem mindig a színházban ült, s a primadonnának bukétot csináltatott, most azért hozták ide, hogy többet tanuljon és kevesebb színésznőt lásson. Itt csak a műkedvelők játszanak télen hébe-hóba, s attól ugyan nem megy el az esze, ha a termetes Kovácsáé játsza Feledi Boriskát, s a kancsi Kis Tercsi Finum Rózsit, hogy nem sül ki a szemök azon az elvásott deszkákon illegetni-billegetni magokat. Rosszul lesz az ember, ha azokra az öreg skatulyákra néz, még a világon sem voltam, mikor már régen bekötötték a Kovácsné fejét, csipkés főkötővel, a nagyanyám lehetne, tudom én jól mennyi idős, együtt jártunk Palzer Tóéihoz nevelőbe. — Igazad van lelkem — mondá a polgári leányiskola »legszebb« korban levő igazgatónője 1912. Julius 28. van. Ne menjünk messzi, hanem nézze meg Nagybánya város takarékpénztára alapszabályának 43. S át s megtalálja ott is ugyanezen korlátozást. Ezzel megadtuk a köz iránti tiszteletből kivánt választ, de a felhívás tendenciájának kívánunk gátat vetni, midőn az egyéni kérdéseken felülemelkedve, ügyfeleink iránti figyelmes eljárás következményeként mutatunk rá a tapasztalt szívélyes jó viszonyra, miben intézetünk közönségünkkel van. Ha a kezelőség a szabályokhoz kötve is van, igazgatóságunk a méltányosság elől soha el nem zárkózik s hogy jelen esetben 9066 — 912, 801—912. sz. alatt az igazgató egyéni tekintetből való ajánlata ellenére nem látta indokoltnak az alapszabálytól eltérni, annak megvolt a maga indoka. U. i. Ember ur maga irta meg utólag, hogy tőkéjét csak külföldi utazása idejére kívánta itt kamatoztatni. Tessék csak megfigyelni, üzleti szempontból mi ez ? Nem más, mint az intézetnek egyoldalú, szabályellenes kihasználni akarása. Ha ö előre őszintén megmondja célját a betét beadásánál, akkor az intézet vagy megtagadta volna annak elfogadását, vagy vele előre megállapodik, mert miként említettük, nagy tőkét rövid időre kamatoztatni az intézet részéről nem lehet, hacsak az intézetet kár- és esélynek kitenni nem akarjuk, mert az elhelyezés és bevonás. időbeli kamat differenciája, adó, portó, kezelés túllépi a jövedelmezhetőség határát, Ezért van az, ha valaki rövid, esetleg utazási idejére értékét biztos helyen akarja hagyni, a saffe deposit rendszernek megfelelő őrzési dijat szokott fizetni. Mi sem járhatunk el másképen s ha céljának előzetes bejelentése nélkül, azaz nyílt őszinteség hiányával tette betétjét s azt rövid idő után visszavonta, nem kívánhatja az általános szabálytól való eltérést s legyen meggyőződve, hogy az ily eljárás az üzleti életre sem hasznos, sem kedvező befolyással nem bir. Eleget tett az intézet kötelességének midőn kívánságára kifizette, de saját levele alapján nem látta indokoltnak az igazgatóság a betétszabályzattól való eltérést. Ember ur régi üzletember, érvényesítette ő is, ahol joga volt az ö jogigényét s igy beláthatja, hogy midőn országszerte dúló nehéz pénzviszonyok daczára, intézetünknél a törvényes kamatkorlátokat megtartjuk s közönségünk igényeit g legnagyobb figyelemmel, nehéz üzle ti munkával kielégíteni igyekszünk, az indokolatlan gg'valériától tartózkodni üzleti kötelességünk. Ez irányította igazgatóságunkat, ezt adhatjuk válaszul. Nagybánya, 1912. julius hó 25. A nagybányai részvénytakarékpénztár igazgatósága. U. i. A ,.Nagybánya“ t. szerkesztő- és ki— hova lettek a régi erkölcsök ? Hja, az én időmben . . . Ami következni fog, azt már tudom előre, sőt Jóska öcsém is tudja; együtt füleltük ki, múltkoriban a >mai nők hanyatlásáról tartott értekezését’ (szintén uzsonna közben, mialatt 5 drb. kalácsot bekebelezett; én 3-nél többet a mama háta mögött sem tudok »örök homályba« küldeni, tehát igaz, hanyatlóm!) kik szerinte roppant tzüllenek«, mert többé nem »magos nyakkal« hanem bevágva viselik a blouset 1 Lenne csak »kevésbé szép korban«, tudom ő »züllene« legelői. Jaj! itt van Irtzing úr! Szept. 15. Már olyan régen nem írtam, de ügy elvagyok foglalva, s ha leczkém nincsen, akkor ábrándozok egy kicsit; a tanár urak csak délután jönnek s igy délelőtt jut arra is idő. A költők ugyan alkonyaikor cselekszik ezt, hanem Juliska néni, a kinek öt gyermeke, 6 szobája és 1 cselédje van, azt tartja »a reggel a legalkalmasabb a regényolvasásra’, s mivel ábránd ^s regény ikertestvér, követem tanácsát; sajnos, Mamuska elítélően nyilatkozott e gyönyörű mondás felett »inkább fésülné meg a gyerekeit« jegyzé meg, de ezt olyan poétikus lélektől hogyan is lehet kívánni? Én igazán nem kívánom, s tekintettel arra, hogy már nem vagyok olyan kis lány (jól felfogta Hajdú Imre mikor azt mondta nekem: »Csókolom kezét Nagysád«) lehet egy piczit ábrándjaimba merülnöm is, Annak a Máté Ödönnek kiadtam az útját 1 Minő konfidens!
