Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
30. szám. (3)H 1912. Julius 28 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE adóhivatalát felkérjük ezen választ tudomásul, esetleg átvenni szíveskedne, mert mi másodszor nem fordulhatunk hozzá, nehogy újabb visszautasításnak legyünk kitéve. Színház, Néhány újdonságban volt részünk a héten. A figyelmes, ambiciózus igazgató mindent elkövet, hogy a közönségnek minél változatosabb műsorral kedveskedhessen; a szereplők szívvel lélekkel játszanak, dolgoznak — s mégis, mégis — a nézőtér a legtöbb esetben félig sem telik meg. Ez már nem közöny. A mi közönségünk szereti a színházat: s hogy mégis ilyen tartózkodóan viselkedik, annak más oka lehet. Talán már előre veti árnyékát az augusztusi nehéz hónap, amely kifogyhatatlan műsorával — úgy gondolom — nagyon ránehezedik majd kis városunk mindig és mindenben egy közönségére Szóval a közönség tartózkodó viseletének messze és sokfelé elágazó okai lehetnek. Az azonban bizonyos, hogy ha számban nem is, de lelkesedés tekintetében meg lehetnek elégedve a szereplők a közönséggel. A taps meglehetősen sűrűn hangzik fel, nyílt színen is, főleg ha a közönség dédelgetett kedvencei lép nek ki a színpadra. Csak valamit meg kell jegyeznünk az igazság kedvéért. Igazán elérkezett az ideje, hogy a színházat tekintsük annak, ami tulajdonképen, a művészet csarnokának, nem pedig társalgónak. Néha egész kaszinót rendeznek egyesek, nyugodtan diskurálnak s nem veszik tekintetbe azt, hogy lehetnek mások is a közel szomszédságban, akiket inkább érdekel az, mit beszélnek a színpadon. S any- nyival tartozunk elvégre a szereplőknek is, hogy meghallgassuk őket. Játékukról nagyon eltérők lehetnek az értékelések, de meg kell hallgatnunk s nem szabad zavarni őket sem. Vannak, akik nagyon sajnálják Komáromy Gizi távozását. Lehetnek és vannak is az eltávozott művésznőnek határozottan jó egyéni tulajdonságai, de ezeknek hatását a mi szemünkben mindig lerombolta az elbizakodottság, amely senkiben sem lehet rokonszenves. Reám mindig a színpadi zsarnoknak, egyeduralomra törekvő primadonnának a benyomását tette, aki a társulatra, illetőleg a társszereplőkre valahogy ránehezedett, őket mindig elnyomni törekedett. Pedig nem egyesek kiemelkedő produkcióját akarjuk látni a színpadon, hanem a harmónikus összjátékot, melyet az értékesebb egyéni kvalitásokkal rendelkező művész emelni igyekszik azzal, hogy társszereplőit is mintegy magával ragadja, magához emeli. S ennek igen szép példáját látjuk Stella Gyuláné Aradi Arankában. Nem nem vesztettünk semmit Komáromy távozásával, sőt nyertünk, mert igy annál gyakrabban lehet részünk Aradi Aranka művészetében. Különben Komáromy hirtelen távozásának körülményei és módja is megerősítik fenti állításunkat Aradi Arankában olyan művésznőt nyertünk, amilyen ritkán, talán csak vendégszerepléskor fordult meg nálunk. A vendégművésznő tisztán csengő hangja, Ízléses, mindig egyéni játéka, párosulva azzal, amit Komáromyban különösen nagyon nélkülöztünk, az egyéni báj varázsával, ünnepi estté avatják a rokonszen vés művésznő föllépéseit. Aki a Pillangó kisasszony címszerepében látta és hallotta művésznőnket az gondolkodás nélkül neki nyújtja a babért. Művészférje Stella Gyula, a társulatnak szintén állandó vendége, művészi kvalitásaival Ízelítőt nyújt nekünk föllépésének ünnepi estéin abból a művészi gyönyörűségből, amely ben a »boldog pestiek« részesülnek fővárosunk egyik elsőrangú műintézetében, a Vígszínházban De a társulat többi tagjai is élükön a Neményi- családdal, komoly művészi ambícióval és lelkesedéssel dolgoznak, játszanak. Hogy az ensemble nem mindig egyforma, az csak természetes. A részletes beszátnolót például egy ke- vésbbé sikerült estével kellene kezdenünk. A kis barátnő szombati előadását értem. De ezt — mondjuk — jelmezes főpróbának minősítve, áttérünk a darab második előadására, a vasárnap estire, amelyen Strauss Oszkár zenéje jobb interpretálásra talált A darab néhány igen hálás szerepet juttatott Neményiék-nek, Füzes Lenkének, Stella Oidá nak, Gáspár-nak, akik igen sikerült alakítással tették élvezhetővé a kissé naiv meséjü, de szép zenéjü s csak a harmadik felvonásban meglehetősen csattanó operettet. Csáki újból bebizonyította, hogy jobb színész, mint énekes, de ez már szervi hibája. A rendezés Gáspár Jenő ügyességét dicséri. Vasárnap délutáj. A kis lord előadása gazdagította a kis Lilme sikereinek a számát. Jóvéleményünk a tehrvéges liliputi primadonnáról csak erősödött. ] \ Hétfőn Planquett;,Jek örök szép operettjét, a Kornevillei harangok-at újították föl S. Aradi Aranka felléptével. A vendég-művésznő és a darab örökbecsű muzsikája elég szép házat vonzott. Az előadás — eltekintve egy kis kisiklástól — a jobbak közé tartozott. Aradi Aranka indiszpoziciója dacára is pompásan alakította Serpolette szerepét s elsőrendű játékával feledtette alig érezhető rekedtségét. A márki szerepében Bay ért el igazán nagy hatást szép, meleg hangjával. Csak kár, hogy kissé sietett s az éneknél a szöveget — hogy úgy mondjam — vagdalta. Ernyei Gáspár apója komolyan átgondolt, jó drámai alakítás volt. Bájos Germaine volt Miklós Dóra. Gáspár nem vol elemében. Kedden Szomori színművét a Györgyike drága gyermeket mutatta be a társulat elsőrendű előadásban. A darab cime sok családapát megtévesztett, mert elhozták gyermekeiket, serdülő leánykáikat is. Pedig, amit Szomori ebben az életből kihasított, de természetesen sötét szemmel meglátott és megfestett életképében nyújt, az csak felnőtteknek való, semmiesetre sem gyermekeknek. De sietek megjegyezni, hogy a felnőttek is bizonyos erkölcsi csömörrel, fáradtsággal jöttek el a jelemtelen- ségnek, számitó erkölcstelenségnek, női mosoly- lyal, forró öleléssel fűszerezett felszarvazásnak szomorú jelenetei után. A degenerált nemzedék örömét lelheti mindebben, a jobbizlésü mindvégig remél »az erény diadalában«. De persze, hiába. Azonban a darab megcsinálása, az éles szemmel meglátott és kemény vonásokkal megrajzolt alakok beállítása igazolja a fővárosban elért óriási sikerét. Nálunk is tetszett a darab s ez egyszersmind azt is jelenti, hogy jó kezekben voltak a szerepek. A címszerepben ezúttal nagyobb feladatott oldott meg Salgó Ilonka, nem közönséges tehetségének adva jelét. A darabnak a lelke azonban mégis Szelényi Emilia (Mikárné) volt, aki nehéz szerepében, komikus vénájával épugy, mint drámai lendülettel kidolgozott szerepében sokoldalú művészetéről tett szép tanúságot. Csáki pompásan játszott, eltekintve a harmadik felvonástól, melyben félreérthette szerepét. Gáspár komikus vénája hálás teret nyert. Dicsérettel kell megemlítenünk Szelényi Ilonkát, a mindig derűsen, üdén játszó Füzes Lenkét, Bomokait, Miklós Dórát, Stella Gidát s Ernyeit, kié a rendezés érdeme is. Szerdán a Pillangó kisasszony-ban reme kelt a címszereplő, Aradi Aranka. Játéka nem alakítás, hanem alkotás volt volt. Gyönyörűen énekelt, finoman, mély átérzéssel játszott. Főleg az altató-dal áriája, a legfinomabb dinamikai árnyalatokkal ragyogóan előadva ért el óriási hatást. Percekig tartó és megújuló taps honorálta a művésznőt, ki megujrázott táncával is nagy sikert ért el. — Az est második darabja is bemutató volt: a Meguntam Margitot c. két felvonásos vígjáték került színre Stella Cyula felléptével. A kitűnő beszélő orgánummal megáldott művész játéka elsőrendű volt. Nyílt színen is meg megújuló taps jelezte a nagy hatást. A pompás előadás sikerében méltán osztozott Spóner Ilonka Füzes Lenke, valamint Stella Gida is. Csütörtökön A kis kávóház c. francia vígjáték került bemutatóra Stella Gyulával a főszerepben. Az inkább helyzet komikummal felépített darab meséje meglehetősen egyszerű A kis kávéház pincére 800,000 frankot örököl. Ma reggel találkozom vele s igy köszön : »Jó reggelt Pirikéi« Hallatlan!! Végignéztem rajta, aztán büszkén elfordítottam a fejemet. Kinek néz ez engem? Én nagysád vagyok és csókolom kezét, nem pedig »jó reggelt Piriké« csibész I S zept. 20. Legutóbb úgy felizgattam magamat azon az ötödbelin, hogy el is felejtettem Imréről írni, ki már hetedikbe jár s 50 koroaa zsebpénze van. van. Vájjon mire lehet annyi sok pénzt elkölteni? Minden este vacsora után kint ülünk a lóczán, néniék is ki jönnek hozzánk egy órácskát diskurálni. Ma azt mondta Imre, úgy csillog a szemem, mint a Sirius! Jó, hogy mama nem hallotta, de a politikát tárgyalták mindnyájan a nagyok. Mikor bejöttünk, megnéztem a tükörben, de éppen úgy nézett ki mint tegnap, a mikor Apuska rám szólt: »Már megint kisubickoltad a szemedet Bábu? napról-napra feketébb!« Október 15. Egész délütán az ablakon nézett ki (szó köztünk maradjon, kevesett tanul) én is kitekintettem, de valahányszor ránéztem, mindig nagyon nevethettem volna, s kénytelen voltam a számat minduntalan piros kis zsebkendőmmel lefogni, ha ez soká igy tart egész gyűrött lett volna a kendőm, inkább elmentem, s elő vettem naplómat, úgyis régen nem Írtam bele. Ma semmi nevezetes nem történt, csak a Cramer etűdben csináltam két »gikszert« s ez zavarólag hatott a tanár urra, ki mindig az én órámon olvassa ki a »Pesti Hírlapot«, (de minden hibát meghal, »árgus« fülei vannak) olyany- nyira, hogy rám förmedt: »Miért nem megyek krumplit kapálni? Soha sem lesz belőlem semmi (mintha óhajtanám, hogy legyen ?) s mint a rák úgy haladok stb. Hallgattam akár a nyúl, pedig belől csak úgy forrtam, hanem a doktor bácsi azt mondta a múltkor apuskának, hogy a »bosszú hidegen jót úgy tartják az olaszók, tehát én is vártam a kellő pillanatot, mely nem késett, s mire ócska szinü »überziherjét« magára vette boston lépésben és fehér ruhában meg is érkezett. — Nini — mondám nagy szendén — ott megy Bodó Ilonka a másik oldalon ! önkéntelen az ablakhoz lépett és elpirult, Tudtam, hogy a szép óvónő gyengéd oldala neki: de megrestelte a dolgot és szigorúan rám szólt. Ne Ítélj, hát nem ítéltetsz, jó napott!/ Majd sóbálvánnyá meredtem! Hát honnan tudja, hogy Imre tegnap megkért, első sorban tőlem, apuskától csak ha meg lesz a diplomája (hamarabb nem is ajánlom, mert apuskának, a mi a fiukat illeti hamar eljár a — pipaszára) s miután egy csomag csokoládé pralinét átnyújtott jegyajándék gyanánt, örök hűséget fogadtam neki, de még a naplómba sem mertem beírni, mert ha a falnakjjehet füle, miért ne lehetne a fiókomnak szeme ? Mindössze csak Sárinak mondtam meg (az óvónő húgának) ki szavát adta, hogy sirba száll vele titkom. Uram teremtöm, honnan tudja? Honnan tudja ? November 17. Vége! Mindennek vége! Hamut hintek a fejemre (éppen csak a piros kendőcskét teszem alá) és gyászolok. ő, Imre távozott I Hétből kapott intőt és most elvitte a papája — egy szigorú ur — magán intézetbe. Ilyen csapás! Zokogva búcsúztunk, s a drága lélek (ki mondja nekem ezután, »Csókolom kezét Nagysád«) Ígérte, hogy mindennap küld »anzikszot«, de mit ér, ha én vissza nem küldhetek neki. Nem, nem tehetem, én egy komoly nő vagyok, mindig olvasom a »Pesti Naplóból« a »Lelki klinikáit és a klinikás mindenkinek azt javasolja, levelet ne Írjon soha senkinek, főleg neki nem, mert az főben járó bűn. Tehát «nem merek. Nem mondom úgy név, születés, karácson, husvét, szóval ünnepnapokra egy üdvözletét . .. Most jut eszembe, mint erős protestáns nőnek legnagyobb ünnepeim közé tartoznak a vasárnapok? Ezen gondolkozni kell! De ha tudnék? Csak sírok, sírok! November 27, Lapot nem kaptam, ellenben mamuska olyan szigorúan rám nézett ma mikor a postástól átvette a leveleket. Különben találkoztam Ödönnel, félve köszönt »Jó napot Piriké«. Apuska azt mondja, nem kell senkivel sem haragot tartani, testvérként kell szeretni felebarátunkat... Kegyesen biccentettem. Most is fensterezik újra. December 1. Tegnap mondta Erzsiké néni, hogy egy tiszteletbeli segédfogalmazó-gyakornok jelölt lesz az uj kosztosa, most hurcolkodik. Ma paszuly-levest eszünk disznőfüllel, vájjon vau-é itthon tejfölünk ? Megyek megnézem., Ike.
