Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-28 / 30. szám
Nagybánya, 1912. Julius 28. — 30. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE isiik: ívciisrideist vasáristap 'i i Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ...-; Egyes szám 20 fillér. ............ Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉSZ jAInTOS. A jövő hét közepén immár megnyílik a festészeti kiállítás, melyre hat hét óta pjegfeszitett, szakadatlan munkával készül fi mi kis művészvilágunk. Kétségkívül lesz szerencsénk ez alkalomból idegenekhez, messze földről jött előkelő, neves vendégekhez, de reméljük, hogy a müveit Nagybánya sém fog háttérben maradni. Ma még mir dig erősen tartja magát a hir, hogy Zichy János kultuszminiszter is eljön. Csodálatos, hogy a miniszterek nem szoktak vidéki üt ökre jönni és ő mégis jön. Annál szebb, annál inkább dicséretre méltó, hogy törődik velünk és a mi mozgalmunkkal. Fogadjuk a vendégeket szívesen, magyaros vendégszeretettel, a művészet iránt való' lelkesedésből eredő buzgósággal gondoljuk meg, hogy városunk jövőjére nézve elhatározó lépés lehet ez a kiállítás. A festőművészeinkre nézve határozottan előnyösebb lett volna, ha ezt a kiállítást Budapesten rendezik, persze nem nyárközépen, — ehez nyaralóhely kell — hanem más, alkalmasabb időszakban. A fővárosban egy millió ember lakik, köztük nagy j % a műveit, tanult, olvasott, fejlettebb Ízlésű ember, ott lett volna állandó közönsége a kiállításnak. Hozzájárul az is, hogy a vidéki I ember is minduntalan kénytelen a fővárosban megfordulni s igy még a vidékinek is könnyebb lett volna a kiállításhoz való hozzáférhetés. Talán nem járunk messze az igazságtól, mikor azt mondjuk, hogy még a szatmári polgár is gyakrabban és szívesebben megfordul Budapesten, mint Nagybányán, pedig Szatmár csak egy futa- matnyira esik ide. A festőművészek tehát határozottan áldozatot hoztak akkor nekünk, mikor itt rendezik ezt az ünnepséget s épp azért a legnagyob mértékben méltók Nagybánya hálájára. A legkisebb aá a mit tehetünk, hogy alakítsuk meg a *üpártoló egyesületet. Különös is az, itt, ahol annyi szép festmény van, nin^»piaca a képnek, mert nincs müpártoló * |yesület. Ezt az idegenek nem akarják r jekünk elhinni s valóban hihetetlenül is • ■ togzik az. Az államtól is várhatunk valamit, a kiállítás nyomán; annyival inkább, mert oly magas miveltségü, mély belátásu állam- férfiúhoz lesz szerencsénk, a minő Zichy .miniszter. Ezek a mi szegény festőink küzdenek, nyomorognak azért, mert véletlenül isteni telentumof nyertek, nekik nincs ötödéves pótlékjuk, dijosztálybeli létrájuk, kon- gruájok, nincs családi pótlékjük, de még csak államsegélyük sincs, nélkülözések, gondok, sokszor szenvedések között törnek csodálatos kitartással a Parnassus felé. Itt volna az ideje, hogy a miniszter ezt a nagy, nehéz küzdelmet észrevegye s rendezz« ’ 0 „-valahára az iskola és a kok ^yeit, emelje föl elismerésre méltó magaslatra a festőmüvészetet, mint a hogy fölemelt sok más ezerféle iskolát, s lássa be, hogy nagy városokban gyári az élet, az anyaföld helyett aszfalt, erdő helyett padlásszoba, levegő helyett benzingáz inspirálja a művészt, nagy értelme van tehát annak, ha a festőiskola az ország keleti zugába félrevonul, a hol Anteusként igazán érintkezhelik az őstermészettel, az anyafölddel. Van a fővárosban egy nagyobb mű- párloló egyesület a „Kéve“, melynek tagjai mind tartalmas emberek, mint ilyenkor a kéve buzakalász. Ezek, hir szerint, nagy kirándulást rendeznek ide, sőt az egyesület folyóirata külön albumot, egész speciális füzetet fog szentelni Nagybányának. Reméljük, hogy észre vesznek minket mások is, nemcsak a Kéve lelkes tagjai, hazánk legkülönbözőbb vidékeiről s a csütörtöki megnyitás, kezdete lesz egy művészi népvándorlásnak, lelkes zarándoklásnak, melynek végpontja: Nagybánya. Őszintén óhajtjuk, hogy úgy legyen! A .Mini Siti CM“ misül SZMÍlyálM A »Nagybányai Sport Club« turistikai szakosztálya folyó évi augusztus hó 11-én, (vasárnap) a felsőbányái »Hármas forrás «-hoz hölgyek részvételével nagy társas kirándulást rendez. A kirándulás célja: a »Hármas forrást«, mely egyszersmind Nagybánya város vízvezetékének forrás foglalása, valamint az oda vezető Uj harang. Uj harang van városunkban, Szelíd szavú kis harang. Olyan édes, szívhez szóló Az el szálló tiszta hang. Csengő hangján elmerengek, Oly jól esik hallani. Ha megszólal, nem tudok én Csak te reád gondolni. * Tinálatok a faluban, Van ily kedves kis harang. Azért is szól úgy szivemhez Ez a kedves, szelíd hang. Mikor csendül eszembe jut Az a régi jó idő, Mely most is oly boldoggá tesz, Habár vissza soh’ sem jő. * Eszembe jut, mikor veled Bejártam a kis falut. És szép szavú harangunkat Elmerengve hallgattuk. Az az idő régen elmúlt, Elhangzott a régi hang. De emlékét visszahozza Ez a kedves kis harang . . . Dobros Juliska. Egy bakfis naplójából. 1911. aug. 29. Tegnap akartam, 15-ik születésnapom emlékére, naplóirásba kezdeni, de nem volt füzetem, tehát nem kezdhettem bele. Ma, végre, kaptam a bátyámtól két darab zöld füzetet, igy már most mi sem tart vissza attól, hogy fontos gondolataimat papírra vessem. Nem tudom mire használjam a másik irkát, mert igen sokfélére kellene. Nro I. magyar nótákat akarok gyűjteni; Nro II. kuplékat detto; harmadszor pedig, ha népes lesz gondolataim tárháza (már mint az irka) másikba fog kelleni írni. Nem igaz ? Egyelőre nem fogom semmire sem használni. A mi életemet illeti, napjaim igen egyformán telnek. Sokszor úgy unom magam, hogy majd kipukkadok. S hogy ennyire még sem megy a dolog, annak egyedül a jó Erzsiké néni az oka, ki itt lakik a szomszédban, s ha már »hótton« vagyok az illedelmes csendtől, akkor át ballagok hozzá, egy rövid vizitre, (oda el szabad menni, mert a nénitől *osak jót tanulok«, azt mondja mama) rendesen déli 11 órakor, s ő még rendesebben ilyenkor fésülködik és puderozza magát (valódi yes porczellán pouderrel) — Megengedi angyalom ? — mondja a jó lélek, miközben két »fals« czopfból loknikat sodorint a füle mögé. — Csak tessék, — felelem szemlesütve, s kezerün gondolok arra, vájjon mikor jön már el az a boldog idő, hogy én is bekenhessem magamat ezzel a drága porcelláunal, mitől a szemem előtt lesz a néni menten 10 évvel fiatalabb. De talán mégis jobb igy nélküle, mert ha 5 évesnek néznék ki, akkor nem »fensterezne« Máté Ödön — ki már az ötödikbe jár — (gymn.) minden d u. 4—5-ig ablakom alatt. Ezer szerencse, hogy mama ilyenkor a friss Az Újságot olvassa a gangon; ugyan nekem is ott kell kézimunkálni, de néha-néha befuthatok »vizet inni«. Jaj jönnek! Szept. 2. reggel 9 óra. Ma reggel 8 óra 45 perczkor azt mondja mama apuskának: — Na nézd, csak jó a kinek igazgató a nagybátyja, visznek már kosztos diákot Erzsikének (néni), még alig virradt meg. Usgyi, hamar az ablakhoz szaladtam megnézni. Milyen nagy ! Testvérek között is meg van hetedbeli. _ Szept. 2. déli 10 óra. Mama kijelentette, ezentúl d. e. 10—11 óra között vizittelhetek Erzsiké néninél; értsd: mikor előadások vannak. Óh! Szept. 2. déli 21V* óra. Hál’ Istennek a tejföl kifogyott és 11 óraÜnnepeljünk.
