Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
(2) 14. szám. NAGYBÁNYA ES VIDÉKE 1911. Április 2. meg fogja adni itt is a célravezető intézkedéseket és utasításokat. Az én jelenlegi soraimnak egészen más célja van s ez az, hogy ha már oly közel van a veszedelem a nyakunkon, hogyan volnánk képesek mi, akiknek telepeik mentesek még eme halálos nyavalyától, annak behurcolása ellen minden tőlünk telhetőt megtenni? Ezen közös érdekű s csakis szolidáris eljárással keresztülvihető intézkedéseket vélném én a múltkori cikkemben az őszi kiállításkor az ország keleti megyéiből összehívandó pomologiai kongresszuson meg- oldandóknak. Hogy lesz-e ebből valami, vagy nem, azt nem tudom, mert én fölvetettem az eszmét, a döntés azonban nem tőlem függ. A vértetü leginkább a fertőzött faiskolákból hozatott csemetékkel kerül egyik vidékről a másikra s csakugyan nagyon csekély számú példányra van szükségünk, hogy egy egész vidék a legrövidebb idő alatt teljesen fertőzötté váljék. A vértetü is úgy, mint a filloxera, nyugatról keletre terjedt el hazánkban s igy ha azt tovább elhurcolni nem akarjuk, az ültetendő csemetéket keletről, tehát oly vidékről kell hozatnunk, ahol a faiskolák kétségtelenül immunisak. Minden megyének megvannak a maga kevés, tenyésztésre ajánlott s nagybani termelésre bevált almafajai — mert a vértetü a körtén nem igen terjed —, kerítenünk kellene tehát itt a keleti végeken egy privát faiskolát, amely ezen elfogadott fajokat nagyban s igy olcsóbban is termelhetné, mint a nyugaton levő, sok fajra s az egész ország szükségletének kielégítésére berendezett faiskolák. így legalább jó darab ideig elejét vehetnők eme nagy veszedelem továbbterjedésének. A további védekezés pedig az, hogy minden gyümölcsös tulajdonosa vagy kezelője figyelje meg folyton összes almafáit, különösen azoknak sebes, forradásos ágrészeit s mihelyt valamelyiken csak nagyon kevés vértetüpéldányt is észrevesz, ásássá ki ezen fáját azonnal és égesse el gondosan. Esetleg egész gyümölcsösét mentheti meg ezen nagy halálveszedelemtől. Aki pedig nem ismeri még a vértetüt, zarándokoljon el egy fertőzött gyümölcsösbe s nézze meg ezt az igénytelen fehérbolyhos állatkát, amely nekünk gyümölcsészeknek a leghatalmasabb ellenségünk, mert aki e parazitákat előbb nem látta és csak saját gyümölcsösében lesz reá figyelmes, rendesen már nem lesz képes vele egyhamar megbirkózni, oly nagy tömegben fogja azt alapos vizsgálat után megtalálni. Ne sajnáljuk tehát az útiköltséget, hisz — sajnos — nem kell már valami nagyon messze utaznunk. Aki pedig szomszédja kertjében veszi azt észre, tekintse lelkiismereti kötelességének ellene a hatóság legerélyesebb intézkedését kieszközölni. Nem vádaskodás ez, hanem oly emberbaráti tény, mintha egy összeépített község közepében kigyult háznak égését hoznók a hatóság tudomására. Nagybányai „Törekvés“ dalkör. A nagybányai iparos ifjak önképző egyesülete vezetőségének hosszas fáradozás után sikerült fenti cim alatt dalárdát szervezni. E törekvő egyesületnek ezelőtt 15 évvel volt már dalárdája, de ez részint a karnagy, részint a működő tagok hiányában rövidesen feloszlott. Egy indítvány következtében az egyesület ez évben tartott közgyűlése kimondotta, hogy az egyesület régi dalárdáját vissza óhajtja állítani s e célból a tagokhoz és a dalkedvelőkhöz felhívást intéz a dalárdába való belépés céljából. A tagok toborzása nehezen ment ugyan, de végre sikerült. Amidőn a működő tagok megfelelő számmal együtt voltak, még egy nagy feladat várt a vezetőségre: a karnagy-kérdés, de ezt is a lehető legszerencsésebben oldották meg, amennyiben ez állásra Borbás Géza, főgimnáziumi tanárt kérték föl, aki erre a legnagyobb készséggel vállalkozott is. Az első próbát márc. hó 30-án tartotta meg a dalkar s ezzel végleg meg is alakult 24 működő taggal. A rendes tanórák ápr. 3-án veszik kezdetüket. Itt nem mulaszthatjuk el a dalkedvelőket ismételten fölkérni, hogy amennyiben a dalkarnak tagjai óhajtanak lenni, úgy ezt — a tanulás zavartalan menete miatt is — most tegyék meg, mivel a vezetőség minden igyekezete arra irányul, hogy a dalkarnak minél több működő tagja legyen s ha a működő tagokban a kellő odaadás meg lesz, Borbás Géza személye biztosíték arra, hogy a dalkar szép jövőnek néz elébe. Mondanunk sem kell, hogy a dalárda visszaállításában az oroszlánrészt Jancsovits József egyesületi elnök vette ki, akinek vezetése alatt ez az egyesület napról-napra izmosodik. Hűséges segítőtársa volt ebben a munkában Kapás Mihály, az egyesület tiszteletbeli elnöke, aki az egyesületnek fönnállása óta egyik oszlopa. Az egyesületet is az ő fáradtságot nem ismerő buzgalmuk hozta életre s a dalkar létrehozásával kitörölhetetlen betűkkel írták be nevöket az egyesület történetébe. Rendes tanórák minden hétfőn és csütörtökön este 8—9 óráig tartatnak az egyesület helyiségében. Nagy baj azonban, hogy az egyesületnek a dalárda részére nagyon szűk helyiség áll rendelkezésére. Ezen úgy akar a vezetőség segíteni, hogy az ipartestület elöljáróságát már legközelebbi gyűlésük alkalmával kérni fogja, hogy tanácstermét hetenként két órára engedné át s — tekintve a célt — hisz- szük, hogy az ipartestület elöljárósága e kérést teljesíteni is fogja. Mi pedig kívánunk a derék ifjaknak jókedvet és kitartást a tanuláshoz, mert ne feledjék, hogy a jó dalkar fenntartásának első és legfőbb kelléke a szorgalmas, pontos tanulás s több évtizedes tapasztalat szomorúan igazolja, hogy ez hiányzott mindig Nagybányán a dalárdákból. Emlékeztető. A »Nagybánya és Vidéke Fogyasztási Szövetkezete« rendes közgyűlése d. e. 11 órakor, a m. kir. bányaigazgatóság kiadó helyiségében Heti krónika. A minisztérium sehogy sem tudja elképzelni, hogy lehet olyan egyesület, amelyiknek nincs tagdija. Nosza, keresztül húzta tehát vörös irónnal a Telekitársaság alapszabályait s visszaküldte azoknak, akiket illet, mi pedig ismételten kimondottuk, hogy nem kell a szőke, azaz hogy ... a tagdíj minekünk, mert mi fizetni nem szeretünk. És hogy lehet tagdíj nélkül is szép estélyt rendezni, arra világos példa a hétfői összejövetel. Pár hónapi pihenés után bizony jól esett viszontlátnunk a társaságot, melyet a közönség, úgy látszik, tagdij nélkül is hajlandó pártfogolni. Már egészen megszoktuk a mozit látni a világot jelentő deszkákon s mikor a bányász-zenekar, meg Révai megjelent a rivaldán, első pillanatra azt hittem, hogy Balázsik vetítette oda őket, de csakhamar kijózanítottak a bányászok hatalmas fortéi, melyekre még a díszletek is bosztonra keltek. A különben népszerű mozit tehát egyszer-egyszer fölváltja valami ritkább különlegesség. Így ma az »Uránia« tart előadást változatos műsorral. Utazni fogunk az egész világon Gáspár apóval s mindezt megteheti az ember 1—2 hatosért, nem hiába mondja hát a környék, hogy »Nagybánya valóságos kis Budapest«. Van itt minden, ami a boldogsághoz szükséges, a csorgok száma pl. napról-napra szaporodik. Most már minden számottevő utcában ott zuhog a hegyiforrás s a járókelők talán kevesebb pálinkát fogyasztanak azóta, mióta olyan kívánatos, jó vizünk van. Mindenek megújulnak. Rá kerül a sor a »hajlott korban levő« gimnáziumra is. (Tessék a Hunyady- utcabeli homlokzatot megnézni, ott csakugyan látszik a »hajlott« kor!) A közgyűlés kimondta, hngy neki csak uj épület kell. Egyhangúlag mindenki uj dolgokat akar most Nagybányán, csodálatos láz és pezsgés fogta el a lelkeket. Igazi április elseje, azt mondani, hogy itt valaki ragaszkodik az ócskaságokhoz, még önmagunkat is szeretnők megújítani valami mesebeli csodaszerrel. (Egyik-másik embernek bizony nem is ártana, ha meg lehetne fejelni.) Sőt azt akarnók, hogy »ha lába kelne valamennyi rögnek s ott, ahol ma lomha földi békák szanaszét görögnek«, egész uj városrészek támadnának. Csak kitartás eljön »a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán« s Nagybánya nem volt, hanem lesz. Ha igy haladunk, ezt az időt még megérheti ____ a krónikás. Ki nevezés. A vall. és közokt. miniszter Szabó Irén helybeli lakost, néh. Szabó Péternek, lapunk volt szerkesztőjének, egykori kincstári alügyésznek a leányát Nagybányára óvónővé nevezte ki. Uj Ügyvéd. Eomola László dr., néh. Homola Gyula kir. számtanácsos fia az ügyvédi vizsgálatot Marosvásárhelyt a napokban jó sikerrel letette. Gazsi urfi különlegességei, mert ilyenekről még nem hallott a világ. A bál első napja igazi szép úri bál volt. Nem volt még részeg senki. Az udvarház megtelt úri néppel, mert hiába volt nőtlen Gazsi urfi, azért nem volt ott semmiben hiány. Se tiszteletben, se másban. Akadtak mindig asszonyok a rokonságból, akik elvállalták a háziasszony szerepét. Személyzet bőven volt, nem történt semmi fennakadás. A nagyterem kivirágzott. Selyemruhás szép lányok, asszonyok ingtag, lengtek benne, mint valami virágok. A cigány muzsikált. Folyt a tánc. Gazsi urfi, a házigazda maga járt elől. Járta a verbunkost, a csürdöngölőt, a palotást, a csárdást, úgy, ahogy nem tudta senki. Az urak, az urfiak nem kártyáztak, keveset ittak, udvariasak, kedvesek voltak s csak azon igyekeztek, hogy az asszonyok és lányok a legjobb emlékeket vigyék haza. Szépek, nagyon szépek voltak ezek a bálok s mikor másnap délfelé vége szakadt és a csengős-bongós szának hazaszállították az asszonynépséget, a szép fejekben a gyönyörű éjszaka édes emléke zsongott. Az urak nem mentek haza. Ottmaradtak az urak báljára. Más banda került elé, de a muzsikára már nem táncoltak. Megkezdődött vacsora után az ivás, a kártyázás. Vedrekben állott a bor az asztalon és halommal a pénz. Éjfélre már részegek is akadtak. Aki megérett a halotti szertartásra, azt elnyujtóztatták apadión, gyertyákat tettek a feje mellé és halotti éneket énekeltek fölötte, aztán lefektették az egyik szobába, a sírba. Máskor kis gyalog szánakra tették a részegeket és a nagy kertben húzogatták, amig magukhoz tértek és ihattak újra. Ezt nevezték éjjeli sétának s bizony nem volt nagy tisztesség, ha valakinek azt mondották, hogy hamar elindult éjjeli sétára. A helybeli kántor volt Gazsi urfi kedvence. Nem volt annyi fizetése, hogy otthon ehetett volna s igy az udvarházaknál élt. Hol itt, hol ott ebédelt, vacsorázott. Volt elég ur a faluban. De legtöbbször mégis Gazsi urnái tanyázott. Sovány, deresedö ember volt, agglegény, de nem urfi mégse, mert volt hivatala. Szegénységéért, kárpótlásul, igen jó humort adott neki az ég, hogy bármilyen szomorú az élet, ne lássa ö soha olyannak. Halálra tudta kacagtatni az urakat, de nem volt tehetsége az iváshoz. Hamar megártott neki és akkor nem lehetett hasznát venni. Ezért mindig rendelt Gazsi melléje egy kántor-felügyelőt, aki vigyázott rá, nehogy hamar igyék sokat. Ha hamar nem is, de mégis rendesen elázott szegény. Ilyenkor aztán mindenféle különös dolgot csináltak vele. Nem is lehet elbeszélni mind, hogy miket. Egyszer, mikor nem vigyáztak rá eléggé, nagyon hamar becsattant a széken, mint a fanyelű bicska. Kétrét hajolva ült nagynehezen, de a beszédhez nem volt kedve. Hiába élesztgették nem tért magához. Végül két rudat kerítettek elé, ráhelyezték a rektort és kivitték nagy zene szóval a pajtába, az ökrök közé. Ott kötéllel a jászol-fájához erősítve, belefektették a jászolba az ökrök elé és a béresnek meghagyták, hogy vigyázzon rá s ha ébredezik jelentse. A kántor jó ideig nem törődött azzal, hogy az ökör róla legel. Virradtig nem foszlott szét a mámora. Hiába próbálta a barom a haját is megenni, ő nem bánta. Aludt, horkolva, mélyen. Morogva ébredt . . . Csodálkozott nagyon . . . Nézett körül s mire egészen tisztázta a helyzetét, az urak már ott voltak az ajtónál. Lesték a hatást, Gazsi urfi az ökör mellett guggolt, hogy ne veszítsen el egy hangot se. A kántor előbb a derekára kötött kötéltől igyekezett megszabadulni, de nem tudta leoldozni. Abbahagyta a veszödést, fölült és bűnbánó képpel nézte az ökröt. Az ökör egykedvűen nézett szembe vele. Néha közelebb tartotta hozzá az orrát és úgy látszott, mintha az ökör a fejmozgatásokkal szemrehányásokat tenne neki. Egyszer aztán megszólalt a kántor és szomorúan mondotta az ökörnek: — Igazad van! . . . Igazad van ! . . . Szégyenlem is magam! . . . Oh te bárom, köpj le! . . . — Köpd le, köpd le! — kiáltottak harsogó kacagás közt az ökörre az urak, de az ökör megkegyelmezett a rektornak, akit aztán leoldoztak. Magasra emelve bevitték az udvarházba és félóráig se szűnt meg a kacagás. Hanem az ilyen bálnak is vége szakadt estefelé. Részegen mentek el a házasemberek és csak az urfiak maradtak ott a harmadik éjszakára. Két nap, két éjjel nem aludtak, de a harmadik azért megérte a virrasztást. A nagy ebédlőből kihordották a fölösleges bútort. Csak egy nagy asztal, székek és kerevetek maradtak benne. Az egyik sarokban a cigányok tanyája es i di bevásárlási forrás! Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban. ■■ ■■
