Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
Nagybánya, 1911. %L 3Február 19. — 8. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nvmsriDEJsr rAP G í ^ • \*V- t * *,, ■* * Előfizetési árak : Egész ^vre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész Játn-os. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám alatT ^■■■v:v,:T=r,.... TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. Na gybánya város takarékpénztára. Mivel fedjük házainkat? Városunk e nagy, előkelő pénzintézetének 1910. évi zárószámadásai be vannak fejezve, ma történtek meg az aláírások s igy a jelentést mihamar benyújtják a választmányhoz, melynek értesülésünk szerint febr. 26-án lesz szokásos évi közgyűlése. A zárószámadások 38.94-2,447 korona 24 fillér forgalmaUüntetnek föl, 1909-ben 27.957,943 korona 44 fillér volt a forgalom, emelkedett tehát több, mint 10 millióval. Ezt főképp annak lehet -betudni, hogy az Osztrák-Magyar Bank mellékhelyévé lett a takarékpénztár. A betétforgalom körülbelől ugyanaz, ami eddig volt, a váltó 3.687,773 K bevételi forgalma azonban 4.069,411 koronára emelkedett. A folyószámla bevétel pedig 3.870,407 korona 69 fillérből 8.586,972 korona 63 fillér lett s ezt szintén a bankmellékhelynek lehet tulajdonítani, ameny- nyiben minden ügyét folyószámlán intézi. A kiadás természetesen ennek megfelelőleg emelkedett. Az ingatlan bevétel 18.751 korona 71 fillérrel szemben 23.002 korona 32 fillért tüntet föl. A visszleszámitolás kiadás rovatán pedig 3.368,381 korona 86 fillérrel szemben most 3.517,399 korona áll. Mindezekből kétségtelen, hogy ennek a szilárd pénzintézetnek forgalma hatalmas lendületet nyert. Ennek hangsúlyozása mellett ki kell emelnünk, hogy a már rendes járulékul megszokott 80000 koronát szándékozik ismét szállítani a városnak, amihez ha hozzáadjuk a tartalékra adandó 8000 koronát és a nyugdíjintézetnek fizetendő 3500 koronát, akkor tulajdonképp a múlt évről 91500 koronát kap a város a takarékpénztártól s az annuitásból is kapott már az év folyamán 3900 koronát. A nyers nyeremény 109.837 korona 93 fillér. A múlt évinek körülbelől megfelelő, valamivel alatta marad az 1909-ikinek, ami a rendkívül kedvezőtlen pénzügyi viszonyoknak, nevezetesen a magas kamatlábnak tudható be. A II. félévben ugyanis a pénzpiacz kamatlábai rohamosan emelkedtek, s az intézet ennek dacára a már fixirozott kamatlábakat nem változtatta. Dicsérettel kell azt is megemlitenünk, hogy nyomtatványokból egész évi bevétele mindössze 976 korona 60 fillér volt. Az óriás forgalmat megvilágítja az a körülmény, hogy kamatokból 324,473 korona 81 fillért vett be a pénztár. A mérlegen 500000 korona alaptőke szerepel, 78000 annuitási tőke, 73000 tartalék, 11177 korona 43 fillér értékpapír különbözeti tartalék. A betétállomány az év végén 2.935,260 korona, 96 fillér, tehát közel a 3 millióhoz. Ez is szaporodást mutat, ammennyiben tavaly 2.899,535 korona 73 fillér volt. Roppant megnövekedett a visszleszámilo- lás. 564 ezerről, 958.996 koronára! Előre vett kamat címén 30000 korona szerepel a mérlegen, ami annak realitását erősen növeli, ameny- nyiben ennek megfelelő kamathátrálék is van s a visszleszámitolásért megint az intézet fizetett előre sok kamatot, de ezeket a mérlegbe nem illesztették be. Az ingatlan mindössze 92,318 korona 81 fillérrel szerepel a mérlegen, ebben a vasúti telek 5700 koronával, holott annak forgalmi értéke legalább 40000 korona, de mivel még nincs teljesen financirozva és jövedelmi többletet az intézet igazgatósága a jelenlegi eredmény mellett nem akart kitüntetni, az eddigi parcellázások- jövedelmét még nem számolta el — fenntartván azt egy esetleg kedvezőtlenebb üzleti év eredményének javítására. Az intézet 5—6—61/s százalékra is igen sok kölcsönt adott, dacára a kamatláb állandó emelkedésének. Mindenesetre nagy elismerés és köszönet illeti a város részéről az egész igazgatóság, felügyelőség, tisztikar mellett különösen Moldován László igazgatót akinek korrekt, körültekintő és tapintatos vezetése alatt, hirtelen nagyra nőtt ez az intézet, s aki szivvel-lélekkel fáradozik annak fejlesztésén és jövője megalapozásán. A jó tűzrendészet egyik legfőbb kelléke a praeventiv intézkedések helyes keresztülvitele. Ezen óvintézkedésekkel, mint tudjuk, a tűz keletkezésének kikerülésére, elhárítására s a már kiütött tűz továbbterjedésének megakadályozására kell törekednünk. A megelőző tűzrendészen intézkedések között minden esetre elsőrendű szerepet játszik a tűzbiztos építkezés és pedig legfőkép a már meglevő tűznek átvitelére leginkább kitett tetőszerkezetnek minél tűzállóbb anyagból való elkészítése. Ép azért, mivel a jó tűzrendészet szempontjából oly nagyon fontos a a tetőfedő anyag helyes megválasztása, kötelességünknek ismerjük olvasóinkkal megismertetni azt az érdekes tüzpróbát, mely a múlt év őszén Schön- dorfban és Linzben lett megtartva. Az Eternit-gyár igazgatóságának szives jóindulata folytán módunkban van e tüzpróbát vezető műszaki bizottság által felvett jegyzőkönyvek szószerinti másolatát leközölni. S miután e jegyzőkönyvek olyan részletes leírását tartalmazzák a tüzpróba mikénti megejtése, lefolyása és annak eredményét illetőleg, elegendőnek tartjuk minden kommentár nélkül e bizottsági jegyzőkönyvek leközlését. Még egyszer felhívjuk tehát kedves olvasóink figyelmét ez igen érdekes és tanulságos jegyzőkönyvekre, kérve, hogy az abból leszűrt tapasztalatokat édes hazánk tűzrendészetének javára és hasznára minél szélesebb körben érvényesíteni is el ne mulasszák. Ne feledjük el, hogy minden mag, melyet elhintünk, kalászt hoz! Minél többet ültessünk tehát, hogy minél több kalászt kapjunk — hogy minél több legyen a tűzbiztos anyaggal fedett ház s általa csökkenjen a tüzesetek száma és igy minél többet mentsünk meg az elpusztuló milliókból a koldussá lett ezrek számára . . . * Jegyzőkönyv felvétetett 1910. október 29-én az Eternit-Művek Hatschek Lajos cég Eternit-gyárában Schöndorfban, Vöcklbruck melett. A kipróbálás tárgya volt az Eternit-pala és természetes pala tüzállósága. A kísérletezés céljaira egy 9 m. hosssu és kb. 3 méter széles, deszkázott falakkal elátott, 3V2 na. gerincmagassággal biró falkotmány állíttatott fel. A szarufák egymástól méternyi távolságban voltak elhelyezve. A különböző Eternit-, illetve terméspala- lapok kipróbálására 3—3 szarufa-sik volt kijelölve. Én meg a tenger. — Irta: Vrabély Ármánd <lr. — Legelőbb is azt kell önöknek elárulnom, hogy nekem már gyermekkoromban két ideálom volt, de nem egymásután, hanem — egyszerre 1 Az egyik terjedelmes és zöld szinü; a másik halovány és vékony I Akár meg se nevezzem őket. ebből a ieirásból önök úgy is kitalálják, hogy egyik ideálom volt a tenger, a másik — a palacsinta! Én meg vagyok győződve arról, hogy önök palacsintát már nemcsak láttak, hanem ettek is ! De viszont meg vagyok győződve arról is, hogy sokan lesznek önök között olyanok, kik tengert még nem is — láttak. Miután pedig az én célom oktatva mulattatni, nehogy alkalom adtán a tengert összezavarják a palacsintával, kötelességemnek tartom felvilágosítani önöket arról, hogy a tenger és a palacsinta lényegesen különböznek egymástól. Különböznek pedig először is azért, mert a tenger — mint talán már méltóztattak hallani — végtelen, a palacsintának azonban két vége van. Különböznek továbbá másodszor abbaa is, hogy a palacsinta édes, a tenger pegig sós s harmadszor abban, hogy a tenger halakkal, a ^palacsinta pedig lekvárral van töltve. A negyedik és visszavonhatlanul utolsó főkülönb- ség azonban e két fogalom közt abban rejlik, hogy mig a tengeren hajók vannak, a palacsintán rendesen — tejfel van! S bár, mint méltóztattak hallani, két ideálom annyira különbözött egymástól, én mégis egyformán szerettem őket a gyermeki szív és gyomor egész hevével, azzal a különbséggel, hogy a palacsintát any- nyira szerettem, hogy nemcsak majd, hanem meg is ettem! A tenger iránt való szerelmem azonban tisztán plátói valal És „egyszerre“ szerettem őket 1 — mert hát én nem tehetek róla, hogy az emberi szív ilyen vegyes érzelmekre van berendezve. Hisz tudják önök, hogy igen különböző dolgokat szerethet az ember egyszerre ! Szeretheti például valaki egyszerre a szakácsné főztét, meg a szakácsnét is, — amik pedig némileg szintén különböznek egymástól ; egyszerre szeretheti valaki például a pántlikát meg a pálinkát, — vagy hogy még világosabban beszéljek : szeretheti valaki az én tárcáimat s hozzá mindjárt engemet is! De én meg vagyok győződve arról is, hogy ha kedves hölgyeim úgy egyszer nagytakarítást rendeznének a saját szivükben, bizton találnának közvetlenül egymás mellett több olyan fogalmat, melyek csak abban egyeznek meg egymással, hogy bajusza van valamennyinek, de különben legalább is annyira különböznek egymástól, mint az én ideáljaim. Kedves hölgyeim ! önök közül azok, kik 16 éven alul vannak, meg fogják érteni a palacsinta iránt való szerelmemet. De azért megindokolom! Szerettem, mert soh’se kaptam belőle annyit, hogy elronthattam volna vele a gyomromat; miből is az a nagy igazság folyik : hogy az igazi, első osztályú szerelem csak addig tart, mig jóllakik vele az ember! De hogy a tengerbe miként szerethettem bele, azt igazán magam sem tudom. Soha nem is láttam ! Ámbátor vannak olyanok, akiket az ember akkor szeret legjobban, mikor nem lát! Én se rózsabokorban, hanem Piripócson jöttem a világra ; arra tájt pedig nincsen egy tenyérnyi tenger se! S öröklött sem lehet a baj, mert bár édesapám velenczei illetőségű, de Fehérmegyéből való, még pe- ; dig annyira Fehérmegyéből, hogy mikor azt kérdezték tőle: „Melyik Velenczéből való kigyelmed: az olasz- országi. vagy fehérmegyei Velenczéből ?“ — az édesapám meg azt kérdezte: — Hát kérőm átossan, Olaszországban is van Velencze ? Nem tudom miért, de szerettem a tengert! Hiszen a szerelem soh’sem indokolható I Hát mondják kedves hölgyeim, vájjon önök a civakodásban, akarom mondani — a házasságban töltött 25 esztendő után meg tudják érteni, hogy miként szerethettek bele a férjem uramba, abba a csúf teremtésbe, aki 25 évvel ezelőtt, mikor egy pusziért jött felénk, előbb kétszer is megborotválkozott s megivott egy üveg otkolont — most pedig havonta egyszer borotválkozik, akkor is a konyhapénzen s hozzá olyan sajtot eszik, amiből két darab egy krajcár; abba a lovagba, aki azelőtt turbékolt, most pedig tubákol! Végre is, kérem, ne vitatkozzanak velem: mindenki azt szereti, akit akar ! Mit csinálna akkor Mo- naszterli a sok menyasszonyi ruhával, ha például az összes budapesti fiatal emberek, kedves hölgyeim, önök közül csak egybe szeretnének bele ? A tenger iránt való nagy szerelem kitört már belőlem az iskolában isi A kukoricát állandóan tengerinek hívtam s a tengelicének nevezett, különben egész tisztességes kis madarat, annak dacára, hogy engem soh’sem bántott, váltig tengericének cimezget- tem; az iskolai könyvtárból pedig legkedvesebb olvasmányom: Jókaitól „A tengerszemü hölgy“ volt. Szóval a viz vala a legnagyobb gyönyörűségem a rendszeres mosdástól eltekintve! Önök nem fogják elhinni, de azért mégis kimondom, hogy: mindig szívesebben voltam az uszodában, mint az iskolában! Minden valódi nevelész be fogja látni, hogy az ecsetelt körülmények világos jelei a valódi hivatásnak is! És én már kora gyermekkoromban elhatároztam X^ap-u-rxle mai szá-xxia. © oldal,
