Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
Nagybánya, 1911. December 17. — 5L szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE - •, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP k : re 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal ■■ ■=-- TELEFON: Na > í rr * *k. n\ a 20. szám a$it£. A csatornázási pör kérdéséhez. A múlt hónap végén a »Nagybánya« leközölt egy szakértői v'éieaiéfryt arra a pörre vonatkozólag, ami Deutsch J. és a város között megindult s egyoldalúan azt hangsúlyozta, hogy mig Zarka Elemér, a város szakértője mindent megtagadott, addig a szakértői vélemény mindent megad a vállalkozónak. Mi lapunk 48. számában már hangsúlyoztuk, hogy a városra nézve a helyzet nem ilyen vigasztalan, hanem sok tekintetben teljesen másképpen áll. »Abban a szerencsés helyzetben vagyunk«, hogy a teljesen kész, eredeti aláírásokkal ellátott szakértői véleménybe beletekinthettünk s mivel az sok Ívre terjedő, igen nagy és szövevényes munka, egészen nem közölhetjük le, hanem csupán egy-néhány szemelvényt hozunk a közönség tájékoztatására, jól tudván azt, hogy a város közönségét, mint akire háramlik végelemzésben ez a teher is, igen közelről érdekli ez az ügy. A szakértői véleményt Medveczky Zsigmond földmi velésügyi tanácsos, Varga József mérnök, Forbáth Imre műegyetemi magántanár adta be, mindhárman budapestiek. Igaz ugyan, hogy a vélemény mindjárt első pontjában, általánosságban kimondja ezt: »Vállalkozónak a célzott csatornázás sikeres végrehajtása érdekében teljesitelt minden munkáját meg kell fizetni, kivéve azt, mely általa elkövetett hiba vagy mulasztás következtében vált szükségessé. Az előre nem látott és ezért elő nem irányzott, tehát a szerződésből is kimaradt munkálatokat, melyeknek szerződésszerű teljesítése a munkálatok elvégzése érdekében vált szükségessé, vállalkozónak szintén meg kell fizetni, mert azokat vállalkozó nem saját, hanem munkaadó érdekében, illetve a tervezett mű sikeres végrehajtása céljából végezte.« Ez azonban nem jelent többet, mint hogy ingyen munkát, jogtalanul senkitől el ne kívánjunk, ezt pedig a város, mint erkölcsi testület, úgy hisszük, nem is kívánja. A munkagödör szélességére nézve meg van szabva a szerződésben a maximális határ, ennél nagyobb szélesség megállapítására vállalkozó jogot nem tarthat, méltányos azonban, hogy a fenforgó viszonyok között a tényleg végrehajtott munka térítendő meg. A fuvarozásnál szakértők szeTTnt 200 m. távolságon alul 50 f, 400 méteren alul 75 f, 600 méteren ájul 1 K fuvardíj fizetendő. Azokon a munkahelyeken, melyeket szakértők a helyszíni szemle alkalmával megszemléltek, nevezetesen a Nagypénzverő-, Hunyady- és Bercsényi-utcákban, a szivattyúzás véleményük szerint szükséges volt és vállalkozónak ajánlati egységára szerint megtérítendő. A már kész és betemetett csatornaszakokra nézve nem nyilatkozhatunk, mert az ottani vízviszonyokat nem láttuk. Ha hasonló talajviszonyok uralkodtak, ami tanúkihallgatások ulján tisztázandó, akkor a szivattyúzás olt is szükséges volt és megfizetendő. Vállalkozónak azon követelése, hogy a bemutatott rajz szerint a piros rész neki mint végzett betonmunka betudassék, helytelen és követelése ebben a formájában nem teljesíthető. Méltányosságból azonban megfizetendő volna. A VII. pont szerint vállalkozónak »vízhatlan vakolás« címen külön díjazás nem jár. Az ilyet 10 mm. vastagságban szokás előállítani. Amennyiben az építésvezetőség ennél vastagabb vakolást követel úgy ezért 1 korona felülfizetendő. A XIII. pont szerint a hirtelen záporesők által okozott károknál, ha vis major esete forgott fenn, ami tanúkihallgatások állal volna beigazolandó, akkor a tisztítási költségek a tényleg fölmerült költség erejéig a város által megtérítendők. A 9000 hosszm. csatornahálózatnak elkészítésére Í00 munkanapot a szakértők rövidnek tartanak, normális körülmények között erre 8 munkahónap szükséges. Munkagödrök kiemelésénél ducolás címén vállalkozónak külön felszámításra joga nincs. Az útburkolatokra nézve csak tanuk kihallgatása után lehetne választ adni. Munkára. Ne ábrándozzunk rangról, ősi fényről ; Tetteidből ismerjünk, oh magyar! Elég egy ezredév átszenvedése! Hol az ármány, mely több gonoszt akar? Viszály, testvérharc, véres háborúk, Ábránd szülötti, megviseltének. Kivánsz-e több ily mártir-koszorut ? El akarod-e dobni éltedet? Van eszméd, célod, de van nagy erőd is : Miért tétlenek hát java-napjaid Vagy azt hiszed: Hadúr leszáll az égből, Sorsodon egy jó nagyot kanyarit? Anyagért élünk, ma a munka győz, Azé a pálma, ki szorgalmasabb. Vigyázz, ha az egész föld megelőz: Te leszesz a legboldogtalanabb ! Tekints csak széjjel! Távol és körötted Lázas sietség, titán-szorgalom. A népek önmaguk s hónuk javára Dolgoznak Kedvvel, lelkes-szilajon. Egy nyelvet vallók, egy hon gyermekig Mind megértették korunk jelszavát: Hogy országuknak hatalmat, jövőt, Fényt, életet az áldó munka ád. Hajdan vitézül forgattad a kardot, Pompás jutalmad él, a szép haza ; Ma hass oda békés munkálkodással, Hogy egygyéforrjon minden magzata ! Az igy nyert megtörhetlen nagy erő Valóra váltja minden tervedet: Ott fogsz ragyogni méltón, legelői, Ahol a többi munkás nemzetek. Fel hát a tettre! Szégyen és gyalázat Arra, ki köztünk most tétlen marad! Fel hát a tettre 1 Olvasszuk magyarrá A közöttünk élő népfajokat 1 Fel hát a tettre ! Hogy ha jön idő, Mikor majd tettünk fényét ontja ránk : Büszkén valljuk, hogy ez áldott, dicső, Egységes ország a mi szép hazánk ! Dura Máté. Pesti levél. Budapest, 1911. december 15. Kedves Szerkesztő Ur! Képzelje, valami újfajta karácsom ajándékot árulnak PesteD, de nem tudom elgondolni, mi lehet az, mert láttam rövid- és hosszu- áru, fűszer- és csemege-, paplan- és matrác-, divatáru-, cipó- s cukorka-üzlet kirakatában a vörösbetüs hirdetést: »Gecasió, occasió, nagy karáosoni oooasió /« Nem tetszik tudni mi ez ? Úgy látszik, népszerű dolog lehet, mert Rákóezi-ut végi, rozoga, ócska szatócs boltban éppen úgy kapható, mint LessnernéL; szóval magyar kereskedők árulják magyar népnek, tehát fölteszem, ősrégi magyar szónak kell lennie, mert nem hinném, hogy Parisban megkívánnák a néptől a magyarul tudást és Berlinben a franeziát s bár nyelvünkkel nem sokra mehetünk külföldön, de itthon talán csak megélhetünk vele ? Bizonyára a kuruez időkből maradt ránk ez érdekes szó s hogy jobban pártoljuk a magyar ipart, azért hirdetik oly fennen. Tudom mennyire méltóztatik foglalkozni a kuruez világgal és zenével azért azonnal tollat ragadtam, kérdést intézvén ez ügyben Szerkesztő Uramhoz. Ne A szóban levő 1: ö keverési arányú beton az építési naplóban el nem rendeltetett és ezért vállalkozónak erre vonatkozó követelése a szakértők előtt be nem igazoltnak mutatkozik. A kiírási művelet szerint vállalkozó számíthatott részben köves és görgeleges talajra, eddig adott válaszunk figyelembe vétele mellett a talaj minemüsége most már jog szerint szóba nem jöhet. Idézlünk néhány nyomós pontot, ami azt igazolja, hogy a szakértők még sem mindenben csak Deutsch- nak adnak igazat, hanem sok tekintetben a városnak és Zárkának is. Nem akarunk ebből polémiát kerekíteni s nem is volt egyéb célunk, minthogy a város közönségét az általunk lapunk 48. számában már fölvetett kérdésekben tájékoztassuk, a bíróság majd dönteni fog ebben, bizonyára igazságosan, a lapok cikkezéze nélkül is s a kedélyek felizgatásának akkor, mikor az ügy elintézése nem a város közönségének kezében van, igazán semmi értelme sem volna. Színház. Közönségünk lassanként mégis belemelegszik a színház látogatásába. A figyelmes igazgatóság változatos uj müsordarabokkal igyekszik kedvében járni közönségének, a szerep'ők lelkesen, ambícióval, teljes tudásukkal oldják meg feladatukat, ezzel szemben határozottan megérdemlik a legmelegebb pártolást. A magasságból hirdetett lebecsülő nyilatkozatok semmiképpen nem szolgálják a közönség érdekét s a mellett nagyot rontanak a színjátszó társaság életföltételén, a pártoláson. Nem alkalmazhatjuk a kisebb vidéki városok művészgárdájára a fővárosi, némikép abszolútnak vehető mértéket. Úgy járunk majd, mint az a mindenképen házasodni akaró, aki előre megállapitottta magának üres óráiban, hogy milyen feleséget keres. Persze, a lehető legtökéletesebbet álmodta el magának, amilyet csak valamikor a regényekben s a szentimentalizmustól csöpögő német novellákban találhatunk s elfelejtette, hogy az élet nem termel, vagy talán csak elvétve, angyalokat, hanem annál inkább melegvérű, simuló, szerelmetosztó s csak aztán szeretetben felmagasztosuló nőket. Már vagy húsz éve keresi azt az angyalt,, akit megálmodott, akinek a mesebeli papucsa azonban sehogy sem illik egyik nőnek sem a lábára. Eközben persze sok szép tavasz suhant el feje fölött. — Sántít talán a hasonlat, de azért hasonlat, hogy sántítson ! tessék késni a felelettel, mert okvetlenül én is akarok venni a karácsonfára.* A karácsonfák is megérkeztek már, egész kis erdő zöldellik a kék Duna partján belőlük. Kedves hírnökei a szeretet ünnepének, még a zordon »papák« is ellágyulnak egy pillanatra látásukon és zsörtöfődés nélkül hagyják tárcájukat »megkoppasztatni«, csak a »kegyelmes ur« őrködik rendületlenül az »ország kasszáján« s ridegen elutasít, ezt mondván: — Ha nincsen gyermek, nincsen karácsonfa s minek akkor karácsom »segély« ? Hogy a »nagy gyermekeknek« is jól esnék pár gondtalan óra, a minden tisztviselőre egyformán terhes, fárasztó munka után, ez őrült drágaság idegölő gondjai között? Ugyan kérem micsoda középkorbeli romantika volna erre gondolni a mai materiális világban! Tehát nem hoz »angyalfiát« a Jézuska a gyermektelen állami hivatalnokoknak s még hozzá 25-én tartja a születése napját, a hónap végén! Kétszeres csapás! De annál több hangversenyt, felolvasást, matinét és társait ad kárpótlásul s bizony az embernek ugyanoly szüksége van szellemi táplálékra, — ha nem nagyobb — mint testire és a bohém emberek kedvesek, bőkezűek, két kézzel szórják lelkűk kincseit az arra vágyóknak. így hát fénykorát éli a — saison! A minap is a Luther-otthon estélyén — ahol Marschalkó Rózsika tele dalolta a sziveket Tarnay édes, kicsi dalaival — ilyetén párbeszédek voltak hallhatók : — A nővére eljön ? — kérdé a haza egyik jövendő, de cingár oszlopa, egy süldő leánykától. — Nem, ö felolvasásra ment, a mama a »Royalba« *) Talán valami Bokázó lesz az s a »B« elkopott a nagy vásárban. Szerk. Xj a, púin. 1c mai száma Q oldal.
