Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-17 / 51. szám

(2) 51. szám. 1911. December 17. Ne rontsuk el a magunk örömét a minden áron szi­dással, a »csakazértismás«-sal! Ne akarjuk a fővárosi mértéket mindenáron rákényszeríteni színjátszóinkra, ne akarjuk a fővárosi értékelés Prokrusztes ágyába belekényszeríteni művészeinket, ha kell, könyörtelen csonkításukkal! Nagy munkát végeznek ők akkor, mi­kor mindennap más-más darabban, más-más, talán épen nem kedvünkre való szerepben őrlik idegeiket! Tehát csak méltányos elbírálást hangoztatunk s ezt akarjuk mi is gyakorolni. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az igazság érdekében határozott nézetein­ket elmondjuk. Kifogásainkat, sőt tiltakozásunkat is kifejezzük, ha látjuk, hogy valamelyikük a hatásvadá­szat olcsóbb eszközeihez fordul s ezzel érdemetlenné teszi magát a művész nevére. Méltányoló szemmel, szeretettel áthatott érdeklődéssel kisérjük igaz törek­vésüket, ezzel szemben elvárjuk, hogy tanulmányon alapuló játékot nyújtsanak. A hét‘műsorából kiemelkedik egy igen kedves este, mely őszinte, meleg ünneplésben részesítette agilis igazgatónk aranyos kis lányát, Lilikét. Az édes csöppség A kis lord nagy és fárasztó címszerepében korához képest igazán csodálatosat nyújtott. Már előbbi szerepléseivel is megnyerte a közönség tetszését, de most nemcsak a »Nagymama kedvence«, hanem mind­nyájunk kedvencévé lett és belelopta magát a közön­ség szivébe. Üdvözöljük a művész-szülőket kisleányuk nagy sikere alkalmából. A hét részletes beszámolóját a Hölgyek örömé­vé1 kezdjük, amely a vörös szinlap dacára, vagy talán épen ennélfogva meglehetős táblás házat vonzott. A francia bohózat, ahogy azt már szinte elvárjuk, a trágárságoknak esszenciája, de a finom komikumnak, az ötletességnek, szellemes párbeszédeknek cukorporá­val behintve és mondjuk, élvezhető vagy bevehető állapotba hozva. A színpad teljes ismeretével, biztos és furfangos techniknval megépített elegáns müipar ez, mely nem számit irodalomtörténeti jelentőségre, hanem megelégszik azzal, hogy a Ma közönségének elernyedt idegzetét bizseregtető, tulfinomult 'degizgal- mak áramával rezgésbe hozza. S ez sikerül már — sajnos — nálunk is. E mellett néhány igen hálás sze­repet oszt a személyesitőknek Spóner Ilonkáról az elragadtatás hangján szólhaatunk csak. Feltétlen di­cséret illeti meg Neményinét, valamint az est többi szereplőit is, Neményit, Csákyt, Gáspárt, Stellát, Ernyeit, kik mindannyian osztoztak az est sikerén. Sáruáry Nusi öntudatos, finom művészi érzékre valló alakítása sok szép reményre jogosít. Vasárnap délután a Cigányszerelem zónaelőadás­ban került sorra, este pedig Bipp van Winkle, Plan- quette sok szép sikert látott regényes operettjét újí­totta föl társulatunk. A bájos muzsikáju és meséjü operett még ma sem vesztette el hatását, sőt — a közönség érdeklődéséből ítélve — jól esik közbe-közbe ilyen trágárságoktól ment régi jámbor meséjü darab oázisán megpihennünk a (szelíden szólva) sikamlós jelenetekben bővelkedő operettek világában. A sze­replők közül a címszerep megoldásában Bay jutott hálás terrénumra; érces, kellemesen csengő baritonja és átgondolt játéka őszinte sikert aratott. Partnere, Miklós Dóra is lelkesen játszott és énekelt. Pompás groteszk figurával Stella Gida juttatta érvényre te­hetségét, mig Gáspár hálás publikumra talált erőlte­tett kisiklásaival — a karzaton! Rendezése azonban dicséretet érdemel. Bájos alakítást nyújtott Füzes Lenke s Ernyei (polgármester) játéka is meglehetős hatást keltett. Édes csevegésével Neményi Liliké, a liliputi művésznő aratott őszinte tapsot. Hétfőn ismét régi szép operettet újítottak föl. hangversenyre s én inanen a pipával a »Vigadóba» fogok menni. Talán sok is egy estére, do mindenütt tolong a lelkes publikum s mindenki megtalálhatja a neki való szórakozást, hozzá még a legtöbb estély belépö-dij nélküli, ennél fogvást a gyermektelen tisztviselőnek is futja rá. Sőt a legnagyobb művészek is annyi potya­jegyet osztanak széjjel, hogy azon csodálkozom, végül hogyan tudják megváltani tulajdon jegyüket a — vonatra. / Es ugyanezen a föntemlitett estén — mintha csak Apolló meg akarta volna mutatni mi mindent tud adni, ha bőkezű virágos kedvében van s miként uralja a lelkeket — nyilt meg a »Népopera« is 3200 em­berre épített nézőtérrel. És zsúfolásig megtelt! Már hetekkel ezelőtt nem lehetett jegyet kapni a három premierre, a három első előadására a meg­nyitó dalműnek »Quo Vadis«-nak. Három vadis előa­dás más-más szereplőkkel, ezt sem minden színház teheti, talán pazarlás is, ha tudjuk minő kincsekbe kerül egy opera szólista az igazgatóságnak. Vagy próbát tartott Márkus ipazgató a közönséggel, melyik tetszik legjobban egy-egy szerep három kreálójából ? S a legjobbakból fogja aztán a többi estét beállítani? Lehet, nem kutatom, de az bizonyos, hogy Petronius pálmáját Nagybánya szülötte Németh Gyula vitte el, kit már külső megjelenése is predesztinál erre a szépséges szerepre. Teljes illusiót tudott kelteni, ami ritkaság, mert a szép hang nem mindenkor jár együtt a testi előnyökkel is. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Offenbach muzsikája ma is nagyszámú közönséget vonzott elévülhetetlen bájával. A szép Heléna paro- disztikus meséje még azok közé a jámbor operettek közé tartozik, melyeken apáink mulattak; egyes meló­diái kedves örökségül maradtak ránk s köszönettel tartozunk az igazgatónak, hogy fölujitotta ezt a régen látott darabot. Persze sok naivság halmozódik föl eb­ben is, de operetteben ez szinte elkerülhetetlen. Mu­zsikája azonban feledteti az emberrel ezt is, a sok rögtönzést is, melyet a szereplők — jámborságukban talán fűszernek — közbevegyitettek. Hálás címszere­pében igen »előnyösen domborított« Komáromy Gizi. Kár, hogy elég méltó partnere nem volt. Gáspár meg­lehetősen nehéz szerepében ügyeskedett s övé a ren­dezés érdeme is. Dicsérettel említjük még fel Szelényit (Clytemnestra). Kedden Flers és Caillavet A papa c. »fehér« vigjátéka került színre. A vígszínháznak ez a műsor- darabja nálunk nem hatott kellőkép. Ennek jellem­zéséül elég elmondanom annyit, hogy nevetés alig volt, taps pedig csak egyszer hangzott fel, a harmadik felvonásban. Mögöttem ült egy öreg bácsika, akit ez a taps felzavart az álmából, mire rémülten konsta­tálta, hogy az öreg gróf beleszeretett saját törvénye­sített fiának a menyasszonyába, akiről pedig hallani sem akart két felvonáson keresztül. Az öreg igy a végén tudta meg, hogy ez azért vígjáték, mivel vígan végződik. — Pedig szellemes dialógjai, érdekes hely­zetei gördülékenyebb előadásban minden-'setre nagyobb hatást váltottak volna ki, mig ilyen vontatott menet­ben szét folyt az egész. A dialógusokat jó részt alig hallottuk, olyan halkan beszéltek a szereplők s annyit köhögött izgelt-mozgott a közönség Pedig úgy egyen- kint véve igazán jót produkáltak a szereplők Kováos a papa, remekül alakította a kedves felületességével, főúri allűrjeivel, rokonszenves modorával vonzó világfit, aki önkéntelenül behizelgi magát fia menyasszonyának szivébe. Csáky, a fiú komohan átgondolt alakítása is dicséretre méltó. Partnerük, Salgó Ilona (Georgina) a menyasszony szerepét igaz megértéssel, bájos közvet­lenséggel játszotta meg Még sok szépet várunk tőle. Kisebb szerepében is lehetséges művésznőnek bizo­nyult Spóner I'onka. Állandó derültséget szerzett Kun Dezső a mindig, mindenre kész, betegségig ragaszkodó öreg cimbora képében, aki minden energiáját, akarat­erejét elvesztve, árnyékává lett a grófnak s úgy tán­col, illetőleg utazik és öltözik át, ahogy a gróf fütyül. Pompásan kidolgozta szerepét Gáspár (Jocasse abbé) is, az elegáns világfinak élénk ellentéte. Apró szere­pében Sárváry Nusi intelligens színésznőnek val­lotta magát. Szerdán Strausz Oszkár A bátor katona cimü operettje került bemutatóra. Persze, ismét a Balkánon vagyunk. Ha valami lehetetlen mesét valahogy el­fogadhatóvá akarunk tenni, csak a Balkánra kell át­vinni a szinteret, ott — úgy látszik — minden le­hetséges. A változatosság frcdvéért most Bulgáriában vagyunk, Popoff ezredes házában, ott is a lányának hálószobájában. Láthatólag jól kezdődik a darab : vet- kőzéssel. De sietünk megnyugtatni a kedélyeket, sok­kal tovább nem érünk. Bumerli, a szerb hadnagy (Csáky) bemenekül az erkélyen át a lány hálószobá­jába, aki mellesleg mondva menyasszony. Ideges pár­beszéd. Ének, zene, tánc. Az ellenséges hadnagyot megmenti a lány, megszereti a lány, a mama, az unoka- testvér. Az ezredes »otthonkájában« elmenekülhet Bu­merli. A II. felvonásban hazajön a háborúból az ez­redes, a vőlegény, de eljön már civilben Bumerli is, visszahozva a házi kabátot. Rémület. Zavar. Az es­küvő elmarad. Ének, zene, tánc. A harmadik felvonás Épp a múlt héten voltam kénytelen a kir. operá­nak egyik közismert tagját behunyt szemmel »élvezni«, mert ha ránéztem, sehogy sem bírtam elhitetni ma­gammal, hogy ez a kiváló úri ember »szerelmes ifjú«, inkább »haragos nagybácsinak« látszott. Németh Gyulának játéka komoly, erőteljes, férfias, párosulva jó deklamátiója s csengő, világos bariton hangjával. Különösen tetszett az utolsó felvonásban a »Néróhoz irt levele Petroniusnak« és nbuosuja EunikétöU, csupa szív, csupa érzés! Nagy óvátiókban részesült a művész, amit az ő ismert szerénységével köszönt meg; a játékban elől járt, de a tüntető kihívásoknál mindig ő jelent meg Utolsónak, mintha minden dicsőséget el akarna hárítani fekete fürtös, piros rózsa koszorús fejéről. Két óriási babérkoszorút kapott s az ö föllépésének estéjén tör­tént az a páratlan eset, hogy a közönség az a része, aki jegyet nem birt kapni betörte a színház kapuját nem akarván hinni a »minden jegy elkelt« táblács­kának Ám nem ment minden áldozat nélkül ez a nagy siker — hiába a Múzsák is megkívánják, hogy tele kézzel kopogtassanak nálok — s Thália oltárán »jobb­létre szenderült« az ifjú művész — barna bajuszkája. Majd ha haza látogat a kincses, szép zazarparti bánya­városba, azt hiszem épp olyan meglepett pillantások­kal fogják szemlélni e csinos változást, mint a milyen­nel nézegette a Szerkesztő Uram régi, sőt őszinte hive lke. végén Bumerli, a 600 szobás svájczi hotelesnek fia elveszi Nádinál, mig az exvőlegény az unokatestvér karján vigasztalódik. Kacagtató bonyodalmas helyze­tek, érdekes, fordulatos mese, közbe jó adag naivság- gal (hogy szigorúbbak ne legyünk). Elemében volt a menyasszony szerepében és igéző háló kosztümjében Komáromy. Jól játszott Miklós Dóra (a mama), ügye­sen táncolt, játszott Füzes Lenke; a II. felvonásban ujráznia is kellett partnerével, Bayval (a vőlegény). Kellemesen illeszkedtek bele az ensembleba Csáky (Bumerli) Gáspár (ezredes) és élénk derültséget kel­tett apró szolgaszerepét kiaknázva Pelsöczy László. Csütörtökön Burnette Hudgson A kis lord c. énekes életképében mint említettük, meleg ünnep­lésben részesítette a közönség a liliputi primadonnát, Neményi Lilikét, aki a címszerepet játszotta. Heves társulata már bemutatta nálunk ezt a végtelenül poé- tikus meséjü, finom lélektani motívumaival szívbe markoló, kedves, igazán fehér darabod. S mégis úgy­szólván telt házat vonzott a bájos gyermek föllépése, akit tapsvihar és virágcsokor fogadott megjelenésénél, virág, cukor honorálta mindvégig. Hosszú főszerepé­nek megjátszása közben ismételten végigmorajlott a csodálkozás, a tetszés kifejezése, — mintha valami elektromos kisugárzás érte volna a közönséget s a többi szereplőt egyaránt, annyira a kis csodagyermek hatása alatt volt látszólag mindenki. A szereplők szívesebben játszottak, jobb kedvvel. A lépten-nyomon fölhangzó tetszésnyilvánilás villanyozta fel őket? Vagy a kis csöppség ragadta magával ártatlan gyermeklel- kével őket is, mint az öreg, őseire büszke, konzerva­tív arisztokrata nagyapát, Dorincourt grófot ? ügy éreztük, hogy Liliké dominált az estén a színpadon is, a nézőtéren is, a közönség szivében is. Éppen azért nem veszik zokon az est többi szereplői, ha őket ez egyszer nem méltatjuk külön-külön is. Készséggel elismerjük, hogy elsőrangút produkáltak mindannyian, de a pálma egyszer Lilikét illeti, akinek mai sikere sok-sok szép siker reményét kelti. — Itt említjük meg, hogy több oldalról felhangzott az óhaj az előa­dás megismétlésére. Pénteken Jarno Buchbinder A muzsikus lány c. operettejét újították föl, meglehetősen kis közön­ség előtt, amely azonban lelkesen tapsolt a szereplők­nek. A darabot már többször láttuk. Dominált Komá- romy édes pájzánságával, többszörösen ujráznia is kel­lett partnereivel. Miklós Dórával, N. Szerényt Iloná­val és Kun Dezsővel. Nagyon ügyesen mozgott, tán­colt Füzes Lenke (az ifjú herceg) Fölemlítjük még Gáspár (Eszterházy herceg), Ernyei (Hajdú) és Csáky (tanító) nevét. Az előadás Gáspár rendezésében a jobbak közé tartozott. Ma, szmbaton Rényi-Marfos A kis gróf kerül ismét előadásra, még vasárnap az Iglói diákok Far­kas Imre poétikus darabja. A jövő hét műsora : Hétfőn »Elvált asszony.« Kedden »Sárga liliom.« Szerdán »Babuska « Csütörtökön »Millió.« Pénteken »Erdész leány.« Szombaton »Leányvásár.« Vasárnap délután 4 órai kezdettel »Kis lord.« Heti krónika. Dühöng az angyaljárás s a jótékonyság tető­pontját érte el. Hajdanában egyedül állott a »jótékony- célú nőfgyesület« az ő szegényeivel, ma a gyűjtésben is nemes verseny keletkezett, az állami iskolák, az elhagyott gyermekek, a blidári iskola, a központi óvó, a kereszthegyi óvó, Szent Antal, a ref. egyház, az asztaltársaság, a nőegyesület, a gyermekszanatórium, sé még egy kél nemescélu intézmény mind igénybe veszi a nemeslelkü közönség áldozatkészségét. Persze azóta a szegények is, meg a gazdagok is megszaporodtak, több van, aki adhat és több, akinek kell. Ilyenkor aztán a lap csupa kérelemből áll ki, aminek nyomában fakadnak a nyugtázások Érdekes tanulmányok ezek, ugyanazokkal a nevekkel találko­zunk többnyire évről-évre s egy bizonyos osztály dominál a névsorban. Eljön az idő, mikor a boldog uj évet is meg a karácsont is adóban fogják kivetni. A sok karácsom meglepetés közt, az egyik leg­nagyobb meglepetés, hogy a karácsoni könyvpiac majdnem semmi újdonságot sem hozott. A modern kor gyermeke megelégszik »hírlapokkal, neki könyvek nem kellenek, »mit csináljon vele az ember, hogyha kiolvasta?« ez az o'asz közmondás lett népszerűvé nálunk is. pedig mi még erős áldozatokkal tartozunk a magyarság fejlesztése iránt, azt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak, hógy ne pártoljuk a magyar irodalmat. Az ifjú festők azonban uj müveikkel érdekes újítást képeznek karácson hetében s mig némely nagy­bányaiak a budapesti jubiláris tárlaton aratják a di­cséreteket, addig három fiatal úttörő itthon rendez kiállítást. Részünkről ezt nagyon helyesnek tartjuk, hátha igy megeshetik, hogy a közönség, mely sokszor maga sem tudja, mit akar vásárolni, csak vásárol, mert vásárolni kell, igy talán a festmények iránt fog közelebbről és komolyabban érdeklődni. nagy Hazai gyártmányú __________________________________________________KALAPOK, in gek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák t yr /\ VpíOMFT Felsőbányái-utcza y választékiban, szolid árak: mellett I riívlXbli^ bb 4. szám b b

Next

/
Thumbnails
Contents